2012. március 21-én a Törvényszék második alkalommal is ítéletet hozott[1] a Tanács által Írország, Franciaország és Olaszország részére biztosított jövedéki adómentességek tárgyában. Az ítélet több tekintetben is fontos megállapításokat fogalmaz meg az Európai Tanács (a továbbiakban: Tanács) és az Európai Bizottság (a továbbiakban: Bizottság) hatáskörét, az állami támogatás fogalmát és az uniós állami támogatási, valamint az adózási szabályoknak a versenytorzítás nélküli belső piac megvalósulásához történő hozzájárulását illetően. Az alábbi cikk röviden ismerteti az ügy előzményeit, köztük a Törvényszéknek a tárgyban hozott első ítéletét, a Bíróságnak az azt hatályon kívül helyező döntését, valamint kísérletet tesz arra, hogy a Törvényszék második ítélete alapján következtetéseket fogalmazzon meg az állami támogatási és adózási szabályok együttes alkalmazására vonatkozóan.
A jövedéki adók kivetésére vonatkozó uniós irányelvek[2] a nyolcvanasak évek elejétől lehetővé tették a Tanács számára, hogy a Bizottság javaslata alapján - az összes tagállam egyetértése mellett - feljogosítson valamely tagállamot arra, hogy az a jövedéki adó kapcsán az irányelvben nem szabályozott egyéb mentességeket vagy kedvezményeket vezessen be. A nehéz fűtőolaj minimum adómértéke a 92/81/EGK irányelv alapján 13 euró/1000 kg volt. A mentesítési lehetőség a 91/81/EGK irányelvet hatályon kívül helyező 2003/96/EK irányelv[3] alapján 2006. december 31-ig állt fenn. A Tanács jóváhagyó határozatai[4] alapján Írország, az Olasz Köztársaság és a Francia Köztársaság mentesítette a jövedéki adó alól a timföldgyártásra felhasznált ásványi olajat (Shannon régióban 1983 óta, Szardínián 1993 óta, a Gardanne régióban pedig 1997 óta). Az ír hatóságok 1983-ban tájékoztatták a Bizottságot a mentesség alkalmazásáról, de egy levélváltást követően a Bizottság nem lépett tovább az állami támogatási eljárásban. Ezt követően a Bizottság 1998-ban kért tájékoztatást az olasz és a francia hatóságoktól a mentességek alkalmazásáról, majd ezt követően 2000-ben levélben hívta fel a három tagállamot, hogy az állami támogatásokra vonatkozó eljárási szabályoknak megfelelően jelentsék be felé a mentességeket az Európai Unió működéséről szóló Szerződés (a továbbiakban: EUMSz.) 108. cikk (3) bekezdése[5] (EK-Szerződés 88. cikk) alapján. Eközben a vitatott mentességeket a Tanács több alkalommal meghosszabbította, utoljára a bizonyos különös célokra használt ásványi olajok kedvezményes jövedékiadó-mértékeiről és a jövedéki adó alóli mentességeiről szóló 2001/224/EK tanácsi határozattal.[6]
A 2001/224 határozat indokolásának (5) pontja kimondja, hogy e határozat nem sértheti az egységes piac működésének torzulásaira vonatkozó bármely, különösen az EUMSz. 107. (EK-Szerződés 87. cikk) és 108. cikke alapján lefolytatandó eljárás eredményét, továbbá a 108. cikk értelmében nem szünteti meg a tagállamokkal szembeni azon követelményt, hogy értesítsék a Bizottságot az állami támogatások lehetséges eseteiről. A Bizottság e rendelkezésre is tekintettel 2001-ben mindhárom jövedéki adómentesség vonatkozásában hivatalos vizsgálati eljárást indított,[7] majd az eljárást lezáró határozatában[8] (a vitatott határozat) azokat a belső piaccal összeegyeztethetetlen új és nem létező állami támogatásnak minősítette és előírta, hogy a három érintett tagállam a hivatalos vizsgálati eljárás megindításáról rendelkező határozat Hivatalos Lapban való közzétételét követően[9] nyújtott támogatások visszatéríttetéséről gondoskodjon. A vitatott határozat alapján a kedvezményezetteknek az irányelv által előírt minimum adómérték és annak visszatéríttetési kamatlábbal növelt összegét kellett megfizetniük.
36/37
Az érintett tagállamok és a két kedvezményezett[10] a vitatott határozat megsemmisítése céljából keresetet nyújtott be a Törvényszékhez (a kereset benyújtásakor Elsőfokú Bíróság), amelyben azt állították, hogy a vitatott mentességeket a Bizottság tévesen minősítette új támogatásoknak, miközben létező támogatásokról van szó,[11] valamint hogy a Bizottság megsértette a bizalomvédelem, a jogbiztonság, az ésszerű határidők, a lex specialis derogat legi generali, a hatékony érvényesülés és a gondos ügyintézés elvét, továbbá az érvényesség vélelmét. Emellett hivatkoztak az EUMSz. 107. cikk, valamint az e cikk alkalmazásához kapcsolódó indokolási kötelezettség megsértésére is.
A Törvényszék a fenti érvek mellett hivatalból vizsgálta a határozat nem megfelelő indokolását a tekintetben, hogy a támogatások miért nem minősülnek a belső piac fejlődéséből fakadóan a 659/1999/EK rendelet[12] 1. cikk b) pont v. alpontja[13] alapján létező támogatásnak, mivel ezt véleménye szerint az ügy sajátos körülményei szükségessé tették volna (pl. az engedélyező határozatokat a Bizottság javaslatára fogadták el, azokat többször is meghosszabbították). Az állandó ítélkezési gyakorlat szerint ugyanis az indokolás hiánya vagy elégtelensége az EUMSz. 263. cikk (EK-Szerződés 230. cikk) értelmében vett lényeges eljárási szabályok megsértését jelenti és olyan imperatív jogalapot képez, amelyet az uniós bíróság hivatalból figyelembe vehet.[14] A Törvényszék az ítéletében úgy döntött, hogy függetlenül attól, hogy a felek nem hivatkoztak erre az érve, a Bizottság megsértette az EUMSz. 296. cikke (EK-Szerződés 253. cikk) alapján fennálló indokolási kötelezettségét és megsemmisítette a vitatott határozatot.[15]
A Bizottság az ítélet hatályon kívül helyezése érdekében az Európai Bírósághoz fordult, elsősorban azt vitatva, hogy a Törvényszék hivatalból vizsgálhatta volna azt, hogy a Bizottság miért nem indokolta meg, hogy az intézkedések nem minősülnek a közös piac fejlődéséből fakadóan létező támogatásnak (hatáskör túllépése, indokolás hiánya). A Bizottság másik megtámadási jogalapja szerint ennek a kérdésnek megvitatására nem került sor a tárgyalás során, és ezzel sérült a kontradiktórius eljárás és a védelemhez való jog elve. A Bizottság szerint továbbá nem sértette meg indokolási kötelezettségét. A Bizottság szerint a Törvényszék ezen az alapon nem semmisíthette volna meg a vitatott határozatot, így e tekintetben is túllépte hatáskörét.
Ítéletében a Bíróság[16] elismerve a Törvényszék jogát arra, hogy a határozat nem megfelelő indoklás esetén hivatalból vizsgálja annak megfelelőségét, valamint megállapítva, hogy a megsemmisítés során a Törvényszék ítéletével nem változtatta meg a Bizottság következtetését,[17] csak megállapította az indokolás hiányosságát, ezért elutasította a hatáskörtúllépésre vonatkozó bizottsági érveket. Ugyanakkor a Bíróság egyetértett azzal, hogy a kontradiktórius eljárás elve alapján az uniós bíróság főszabály szerint nem alapíthatja a határozatát olyan, akár imperatív jellegű jogalapra, amelyet hivatalból vett figyelembe és amely a vitatott határozat indokolásának hiányán alapul anélkül, hogy előtte felhívta volna a feleket az említett jogalappal kapcsolatos észrevételeik megtételére. Ilyen esetben az Törvényszéknek újból meg kell nyitnia az eljárás szóbeli szakaszát. A Bíróság tehát elfogadta a Bizottság érvelését, ami önmagában elegendő lett volna a Törvényszék ítéletének hatályon kívül helyezéséhez, azonban a gondos igazságszolgáltatás érdekében véleményt nyilvánított a létező támogatás indokolásának hiányára vonatkozó jogalapok tekintetében is.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
