A tanulmányom kiinduló tézise annak megállapítása, hogy a lobbizás mint egy jogállam fontos és hatékony demokratikus eszköze jogi szabályozás hiányában a korrupció melegágya, legalábbis a korrupció melegágya lehet[2]. Pontos, illetve minden szegmenst érintő jogi szabályozás mellett azonban, természetesen a lobbi, lobbizás jogintézménye támogatandó eszköze a gazdaságnak.
Meggyőződésem szerint magától értetődő, hogy a korrupcióval átszőtt, a jogtalanságból merítő tisztességtelen befolyásgyakorlás mind a közszférát, mind pedig a magánszférát képes megfertőzni, hiszen a gazdasági szervezet érdekében eljáró megbízott nemcsak a gazdasági élet szereplőit célozhatja fellépésével, hiszen a lobbista a döntéshozókra, jogalkotóra próbál befolyással lenni, pontosan annak érdekében, hogy az általa képviselt szervezet javára alkossanak vagy hozzanak meg valamilyen jogszabályt, döntést, amely mögött erőteljes gazdasági, pénzügyi érdekek húzódnak.
Ezeknek az érdekeknek úgymond a végső haszonélvezői maguk a társadalom szereplői, értve ez alatt nemcsak az állampolgárokat, hanem a piaci, üzleti szereplőket is. Ebből kifolyólag közvetlenül nem mindig a jogalkotás az érintett terület, mivel egy business to business közötti jogügyletben a megrendelőre és a megbízottra, vállalkozóra - közvetetten - éppúgy hatással van az államigazgatás, közigazgatás valamely "cselekedete".
Példának okáért, szemléltetve előbbi kijelentéseimet. Korántsem mindegy, hogy egy állami megbízást, amelynek alapja egy mindenkori normaalkotó szerv által hozott döntés - legyen szó egy autópálya megépítéséről, felújításáról, ingatlanok korszerűsítéséről, hátrányos helyzetű gyermekek táboroztatásáról, vagy éppen tárgyi eszközök beszerzéséről - közbeszerzési vagy koncessziós eljárások lefolytatását követően ki(k) nyer(nek) el. Csakhogy a felhozottakat pontosítsam, az is egy jogalkotói hatáskör, hogy az éppen hatályos közbeszerzési törvényben foglalt feltételeknek milyen vállalkozás tud eleget tenni egy versenyeztetési eljárásban. Az szintén jogalkotói kompetencia, hogy hatósági árszabásnál az adott szolgáltatás, termék milyen ellenértéken jelenhet meg, vagy maradhat a piacon. Ezek mögött a döntések mögött pedig mind-mind megjelenhet lobbista érdekérvényesítés.
A nyertes pályázók egyik privilégiuma nem lesz más, mint a piac adott területének részbeni vagy kizárólagos irányítási, felügyeleti joga, ami többek között jelenti tehát a nyújtott termékek, szolgáltatások ellenértékének meghatározását is. Ennek a kalkulált ellenértéknek a megfizetője pedig fő szabály szerint utolsó állomásként maga az (állam)polgár lesz mint fogyasztó, felhasználó.
Így, amennyiben a tisztességes és jogszerűtlen befolyásolástól mentes gépezetbe hiba kerül, amely hiba természetesen akár büntetőjogi eszközökkel is üldözendő, úgy abból a társadalomnak csak hatalmas számokban mérhető kára keletkezik.[3] Ez a kár pedig az esetek többségében már nem lesz helyreállítható, vagy csak részben lesz az.
A hiba forrása, illetve maga a hiba pedig nem más, mint a jogszerűtlenül, tisztességtelenül eljáró, korrupciós bűncselekmény(eke)t kimerítő lobbista, valamint annak megbízója.
Kutatásom során nem volt célom közjogi, alkotmányjogi kérdéseket megfogalmazni, és azokra választ keresni, adni, kutatásom kifejezetten büntetőjogi aspektusú azzal, hogy bizonyos jogintézményeket felállító jogszabályok elemzése, vizsgálata lévén, hogy igencsak szegényes gyakorlatról és jogtudományi kiforrottságról beszélhetünk, megkerülhetetlen volt.
Célom bemutatni, miként szabályozza a hazai jog a vállalati compliance és a lobbi jogintézményeit[4] (ha egyáltalán beszélhetünk törvényi szabályozásról), illetve pontosan mi közük van ezeknek a definícióknak a korrupciós bűncselekményekhez. A vállalati compliance vizsgálata során kitérek a whistleblowing intézményére, míg a lobbitevékenység esetében a sikerdíj kapcsán felmerülő problémákra. Összefoglalóan a következő kérdésekre kívánok választ adni.
Miért segíti a korrupciós bűncselekmények megelőzését, feltárását a vállalati (criminal) compliance? Mi a célja, funkciója a közérdekű bejelentésnek? Hogyan védik, és hogyan ösztönzik a közérdekű bejelentőt (panaszost)?
Mit nevezünk ma lobbitevékenységnek? Meddig beszélhetünk sikerdíjról, mikortól változik meg a sikerdíj
- 91/92 -
jogi minősége, azaz, mikortól beszélhetünk jogtalan előnyről? Van-e köze a lobbitevékenységnek a vállalati visszaélésekhez?
Mit mondanak ki - nagyvonalakban - a legfőbb, whistleblowing tárgyú nemzetközi antikorrupciós rendelkezések?[5]
A fogalmak tisztázását, kibontását, valamint a releváns szabályok ismertetését követően a hangsúlyt a hazai befolyással üzérkedés és befolyás vásárlása deliktumaira helyezem a lobbitevékenység kontextusában: mikor beszélhetünk még legális cselekményekről, tevékenységekről, és mikortól lesz már a kifejtett magatartásokra figyelemmel a cselekmény büntetendő?
Magyarországon 2006. szeptember 1. napján lépett hatályba a lobbitevékenységről szóló 2006. évi XLIX. törvény (a továbbiakban: Lobbitv.), amely törvény 2011. január 1. napjáig képezte részét a magyar jogrendszernek. A törvénynek az volt az egyik legfőbb célja, hogy meghatározza a megbízás alapján folytatott érdekérvényesítés szabályait, azaz, jogi környezetet teremtsen magának a lobbitevékenységnek. Az elmúlt bő tíz évben - a hatályvesztéstől számítottan - ezen a területen nem született új jogszabály, az Országgyűlés elé csupán 2018. június 26. napján terjesztették elő a T/705. számú törvényjavaslatot a gazdasági érdekérvényesítés nyilvánosságáról és a lobbisták nyilvántartásáról, valamint egyes törvények antikorrupciós tárgyú módosításáról. A törvényjavaslat csak javaslat maradt.[6]
A már hatályon kívül helyezett norma az értelmező rendelkezései között [(5. § c) pont)] tárgyalta a lobbitevékenység fogalmát. Eszerint "közhatalmi döntés befolyásolását vagy érdekérvényesítést célzó minden olyan tevékenység vagy magatartás, melyet megbízás alapján, üzletszerűen folytatnak". A benyújtott, de el nem fogadott törvényjavaslat pedig már - helyesen - tartalmazta a gazdasági célú befolyásolás definícióját [(1. § (2) bek. c) pont)].
E tény erejénél fogva, miszerint jelenleg nincs hatályban lévő lobbitörvény Magyarországon, a tanulmány első hipotézise, hogy törvényi szinten szabályozott rendszer, pontosan körülhatárolt, a lehető legprecízebben megfogalmazott terminus technicusok (pl. befolyásol, befolyásolás) nélkül rendkívül nehéz megítélni az eljáró érdekérvényesítő természetes személy által kifejtett magatartás jogszerű vagy jogellenes, azaz büntetőtörvénybe (vagy más, például szabálysértési törvénybe) ütköző voltát.
Az állítás alátámasztásául látni kell, hogy mind a befolyás vásárlása, mind pedig a befolyással üzérkedés bűntettének tényállási eleme a (jogtalan) befolyásol(ás), méghozzá azzal, hogy a deliktum már akkor diszpozíciószerű, ha az elkövető csak hivatkozik hivatalos személy befolyásolására. Ennél a pontnál szintén tetten érhető a jogalkotói mulasztás, hiszen a szakirodalomban egyöntetű az az álláspont, amely szerint befolyásolni lehet (sőt, adott esetben kell is) jogszerűen.[7]
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
