A Magyar Jog 2005. januári számában Dr. Döme Attila megyei bíró hét, általa költőinek tartott kérdést tesz fel a választottbírósági törvény fogyatékosságaival kapcsolatban. Döme Attila szerint a választottbíráskodás magyar jogi szabályozása sem mentes a tisztázatlan kérdésektől.
A kérdésfeltevést mindenképpen üdvözlöm. Miután hat hónap alatt a választottbíráskodás szakértői a felvetett kérdésekben nem foglaltak állást, megkísérlem a válaszadást, a feltett kérdések sorrendjében.
A kérdés szerint az adott esetekben az állami bíróság eljárása azért felemás, mert ha a bíróság nem tudta vagy elmulasztotta megállapítani, hogy a választottbíráskodásról szóló 1994. évi LXXI. törvény (Vbt.) 8. §-a alapján a keresetlevelet hivatalból idézés kibocsátása nélkül el kell utasítania, és ezért tárgyalást tűz ki, már nem lesz módja a keresetlevél elutasítására, hanem csak valamelyik fél kérelmére - nem pedig hivatalból - van módja az eljárás megszüntetésére.
Ez a "felemásság" azonban nem a Vbt.-ben foglalt szabályozásból fakad, hanem a Pp. 130. és 157. §-ainak egymás közötti viszonyából. A 130. § szerint ugyanis csak akkor van helye a keresetlevél idézés kibocsátása nélküli elutasításának, ha a keresetlevélből megállapítható az a)-h) pontokban felsorolt helyzet fennállása. Ha a bíróság a 130. § (1) bekezdése alapján nem állapította meg vagy nem tudta megállapítani az a)-h) pontokban felsorolt valamely helyzet fennállását, valamely ilyen helyzet azonban mégis fennáll, a bíróság már csak a 157. § alapján szüntetheti meg a pert. Ebben az esetben már nincsen mód a keresetlevél idézés nélküli elutasítására. A bíróság eljárásának a felemássága tehát számos esetben fennállhat, ezen a felemásságon a Vbt. hatálybalépése semmilyen irányban nem változtatott.
Szeretném megjegyezni azonban, hogy amikor az állami bíróság azt vizsgálja, hogy van-e a felek között választottbírósági megállapodás, akkor nem hatásköri vizsgálódást folytat, legalábbis nem a Pp. által használt hatásköri fogalom szerinti vizsgálódást. A Pp. 130. §-a (1) bekezdés a) pontja szerinti utalást a magyar bíróság joghatóságára az Alkotmányban felsorolt magyar állami bíróságokra történt utalásként kell érteni. A magyarországi székhelyű választottbíróság lehet ugyanis nemzetközi választottbíróság is. A választottbíróság a magyar állami bíróságok joghatóságához képest külön joghatóság. Az állami bíróság ezért akkor jár el helyesen, ha a Vbt. 8. §-a (1) bekezdés a) pontja, és nem a b) pontja alapján utasítja el a keresetlevelet. A b) pontban foglalt rendelkezést ugyanis csak akkor vehetné figyelembe, ha a Pp. 129. §-ában foglalt szabály, tehát a keresetlevél áttétele a szükséges adatok hiányában nem lenne alkalmazható. Ha például a szerződésből kitűnik, hogy a felek a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara Választottbírósága döntésének vetették magukat alá, akkor az állami bíróságnak nem is állna módjában a keresetlevelet ex officio elutasítani, hanem azt át kellene tennie a felek által megjelölt választottbírósághoz.
Úgy tűnik tehát, hogy az 1. kérdés nem a választottbíráskodás törvényi szabályozásának a fogyatékosságát mutatja.
A kérdés feltevője szerint a Vbt. nem biztosít egyenlő jogokat a peres feleknek abban a kérdésben, hogy a tárgyalás kitűzése ellenére elfogadják-e a rendes bíróság eljárását és döntését. A Vbt. 8. §-a (1) bekezdése szerint ugyanis az alperes legkésőbb a keresetlevélre benyújtott érdemi ellenkérelmében terjesztheti elő kifogását, míg a felperes a per megszüntetésére irányuló kérelmét tulajdonképpen a bizonyítási eljárás berekesztéséig bármikor benyújthatja. A felperes az alperessel szemben tehát előnyösebb helyzetben van, hiszen az alperes a döntés meghozatalának időpontja tekintetében korlátozva van, a felperes viszont a per alakulásától teheti függővé, nyújt-e be kérelmet a per megszüntetésére. Sőt - a kérdésfeltevés szerint - módja van arra is, hogy csak a fellebbezési eljárásban hivatkozzék a választottbírósági kikötésre, és csak ekkor, tehát az első fokú ítélettől függően kérje a per megszüntetését.
A kérdés feltevése tehát nagyon is indokolt. Ha a probléma a gyakorlatban eddig talán nem is merült fel gyakran, a felek perbeli egyenlőségét a törvénynek mindenképpen biztosítania kell, az ügyfélegyenlőség ugyanis a jogviták bármilyen módon történő eldöntésének az alapelve.
A kérdésfeltevés indokoltságánál azt is meg kell vizsgálni, hogy a választottbírósági kikötés ellenére az állami bírósághoz benyújtott keresetlevelet és az erre az alperes által benyújtott, a választottbírósági kikötésre nem hivatkozó, és az eljárást emiatt megszüntetni nem kérő érdemi védekezést nem lehet-e - a Vbt. 5. §-a (4) bekezdésében foglaltak analógiájára - a választottbírósági kikötést hatálytalanító ráutaló magatartásnak tekinteni.
A Vbt. 5. §-a előírja, hogy a választottbírósági szerződést írásba kell foglalni. A Vbt. 5. §-a (4) bekezdése szerint pedig írásban létrejött választottbírósági szerződésnek kell tekinteni azt is, ha az egyik fél keresetlevelében állítja, a másik fél pedig válasziratában nem tagadja, hogy közöttük választottbírósági szerződés jött létre.
A Ptk. 218. §-ának (3) bekezdése szerint, ha jogszabály a szerződés érvényességét a megszabott alakhoz köti, az ilyen alakban kötött szerződés megszüntetése vagy felbontása is csak a megszabott alakban érvényes. Ennek alapján csak írásbeli alakban szüntethetik meg a felek a választottbírósági szerződést is. Felmerül a kérdés, nem lehet-e a választottbírósági kikötés ellenére a rendes, állami bírósághoz benyújtott keresetlevelet és az erre adott, de a választottbírósági kikötésre nem hivatkozó alperesi válasziratot a választottbírósági szerződést felbontó, írásban létrejött megállapodásnak tekinteni.
A válasz, azt hiszem, nemleges. A Vbt. 5. §-ának (4) bekezdésében foglalt rendelkezés az írásbeliségre vonatkozó általános rendelkezés mellett kivételes, speciális szabály. A jogértelmezés általános szabályai szerint pedig az ilyen kivételes szabályt nem szabad kiter-jesztőn értelmezni.
Emellett a választottbírósági szerződés létrehozásában, illetve a szerződés felbontásában a felperes és az alperes viszonya tekintetében nem teljesen analóg helyzetről van szó. Ha a felperes - választottbírósági kikötés nélkül - a keresetlevelet a választottbírósághoz nyújtja be, lépése teljesen tudatos, hiszen a szokásos lépés helyett, azaz az állami bíróságnál történő perindítás helyett fordul a választottbírósághoz. Ugyanez vonatkozik az alperesre is, amikor érdemi nyilatkozatot tesz, és ezzel aláveti magát a választottbíróságnak. Ilyen esetekben általában egyik fél eljárása sem rutinszerű, hanem megfontolt.
A fordított esetben, a választottbírósági kikötésben foglaltaktól való eltérés esetén azonban feltehetően nem tudatos eltérésre kerül sor, hanem éppen rutinszerű lépés vezet ahhoz, hogy a felperes a választottbírósági kikötés ellenére az állami bírósághoz nyújtja be a keresetlevelet, az alperes pedig rutinszerűen nyújtja be ugyanitt érdemi válaszát. A Vbt. 5. §-ának (4) bekezdésében foglalt, a választottbírósági szerződés írásban történt létrejöttére vonatkozó szabályt tehát puszta jogértelmezéssel nem lehet a választottbírósági szerződés felbontására is érvényesnek tekinteni. Ehhez jogszabályi rendelkezésre lenne szükség.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
