• Szeibert Orsolya: A családjogi harmonizáció kérdései és lehetőségei Európában - a házasság, házasságon kívüli partnerkapcsolatok, szülői státusz, közös szülői felelősség és kapcsolattartás területén[1]
• Szél Dávid: Apapara. Válogatott nyafogások és büszkeségek[2]
• Kiss Noémi: Sovány angyalok[3]
"Annyiféleképpen lehet
utolérni, amit kergetek."
/Quimby: Amit kergetek/
Első ránézésre a következőkben ismertetésre kerülő három könyv már csak a műfajukat, a témájukat és a vizsgálódásuk szemszögeit tekintve is igen különböző alkotásnak tűnik.
Ha műfajaik eltérőek is (jogtudományi monográfia, gyermeknevelési könyv, regény), de témáik és szemszögeik különbözősége inkább csak látszólagos, mert mindhárom mű az emberrel foglalkozik, s - Thomas Mann-nal szólva[4] - valójában mind csak árnyalatai ugyanannak a fontos és középponti érdeklődésnek, amely az emberre mint társra, partnerre és az emberre mint szülőre irányul.
Mitől és hogyan lesz vagy nem lesz az emberből társ és szülő? - a három alkotó ezt a kérdést - a családjog alapkérdéseit - járja körül fenn és alant/kinn és bent, s bontja újabb és újabb kérdésekre az Olvasóban.
Szeibert Orsolya: A családjogi harmonizáció kérdései és lehetőségei Európában
"Coming colors in the air."
/The Rolling Stones: She is a
rainbow/
Aki jogászként családjoggal foglalkozik, már bizonyára többször megkapta, hogy hol van ő, mondjuk egy tulajdonjogoshoz, egy kötelmistához vagy egy felelősségtanászhoz, az "igazi" polgári jogászokhoz képest? Mert hát ugye - mint mindannyian tudjuk, pontosabban, ahogy a szellemi gőgösséget a bölcsességgel összekeverő mondás tartja - "míg »igazi« polgári jogász csak kevesekből, addig családjogos bárkiből lehet; a családjoghoz ugyanis mindenki ért. Akinek van családja, vagy gyereke, az jobban. Jó, persze, szükséges hozzá némi jogszabályismeret, de az csak pár szakasz a Csjt.-ből/Ptk.-ból."
Pedig - mélyebben belegondolva - az otthonról hozott személyes tapasztalat a munkánk során empátiának tűnő projekció[5] vagy bölcsességnek látszó árny csupán, amit - ha a családjogot pusztán néhány jogszabályi rendelkezéssel bekerített zárt világnak tekintjük, akkor az azon kívül létező, ismeretlen - világtól való félelmünk hatalmasra képes növeszteni.
Aki családjoggal foglalkozik, annak lényegesen többre és másra van szüksége némi személyes tapasztalatnál és puszta jogszabályismeretnél: humanista érdeklődésre, valódi tudásra, empátiára és megérteni akarásra.
- 54/55 -
Ezeket pedig csak úgy szerezhetjük meg, ha megtanulunk egyszerre több szemszögből is vizsgálni jelenségeket, élettényállásokat, kiindulópontként például a családjog alapkérdéseit.
Ha - már csak a határokat átlépő családjogi viszonyok folyamatosan növekvő számára is tekintettel[6], s Kosztolányi Dezső után szabadon - "nem zárjuk be életünket is, mint a boltot"[7] és felismerjük, hogy a családjog nem néhány jogszabállyal bekerített zárt világ, hanem egy ezerarcú és határtalan égbolt.
Ha megvívunk az árnyainkkal, de előtte nagy levegőt veszünk.
A Levegőt és a valódi tudás forrását jelentheti minden családjogász számára Szeibert Orsolya: A családjogi harmonizáció kérdései és lehetőségei Európában című könyve, amelyben a Szerző a családjog alapkérdéseire (a partnerkapcsolatokra, a szülői státuszra, a szülők és a gyermek jogi helyzetére, a közös szülői felelősségre, a gyermek és a különélő szülő közötti kapcsolattartásra) vonatkozó ismereteinket friss európai levegővel szellőzteti át; művét olvasva eltűnnek az árnyaink és a félelmeink, s helyüket egy sokszínű családjogi égbolt felfedezésének az öröme veszi át.
Szeibert Orsolya két kérdés megválaszolását tűzte ki célul: mennyiben egységes a családjog alapkérdéseinek (a partnerkapcsolatoknak, illetőleg a szülő-gyermek viszonynak) a jogi megítélése európai szinten, s mennyiben látható, érzékelhető a szabályozás egységesedése a közeljövőben, ha távlati célnak - vagy legalább lehetőségnek - a családjog európai harmonizációját tekintjük. (17-18. és 211. o.)
A Szerző a kérdések megválaszolásához vezető úton számos nézőpontot mutat meg: megismerhetjük az egyes jogrendszerekben kialakult megoldásokat, s megtudhatjuk, hogy a házasság, a regisztrációhoz kapcsolódó (bejegyzett) partnerkapcsolatok, az élettársi kapcsolatok, a szülői státusz és jogállás, a közös szülői felelősség vagy a gyermek és a különélő szülő közötti kapcsolattartás miként jelenik meg az Emberi Jogok Európai Egyezményében, a nemzetközi dokumentumokban, az uniós jogforrásokban, illetőleg az Emberi Jogok Európai Bíróságának, valamint az Európai Unió Bíróságának, továbbá az Elsőfokú Bíróságnak és a Közszolgálati Törvényszéknek az eseti döntéseiben.
A Szerző valamennyi dokumentum és az ítélkezési gyakorlat kapcsán a legfontosabb elemeket, megállapításokat vonja vizsgálata körébe, s az egyes fejezeteket az Európai Családjogi Bizottság vonatkozó Családjogi Elveinek[8], illetve a Családjogi Modelltörvény[9] releváns rendelkezéseinek a bemutatásával zárja le.
Önálló fejezetben foglalkozik a családjog alapkérdéseinek magyar jogi felfogásával és társadalmi megközelítésével, valamint a partnerkapcsolatok és a szülő-gyermek viszony új Polgári Törvénykönyvben megjelenő szabályaival, s külön kitér az új törvényhez vezető kodifikációs folyamat állomásaira is.
Mit nevezünk házasságnak? Az esküvőt? A szertartást? A polgárit vagy az egyházit? Vagy magát az életközösséget? Esetleg a jogi köteléket? A házassággal együtt jár-e a tartós együttélés követelménye? Hány évesen lehet házasságot kötni? Mindkét fél szabad akarata szükséges hozzá? Csak két személy között állhat fenn? Milyen rokoni, hozzátartozói kapcsolatokban tiltott? Köthetnek-e az azonos nemű személyek házasságot, s ha igen, akkor két házasság létezik egymás mellett vagy ugyanazt a házasságot köthetik meg a különnemű és az azonos nemű személyek? Mi a házasságkötés célja? Rendelkeznek-e a házastársak "gyermekhez való joggal"? Alkalmasnak kell-e lenniük arra, hogy a kapcsolatukból gyermek származzon?
Pontosan mi is az a bejegyzett (regisztrációhoz kapcsolódó) partnerkapcsolat? Az élettársi viszony hol helyezkedik el a házassághoz és más, házasságon kívüli partnerkapcsolatokhoz vagy például az együttélő, egymásra "élet-társakként" tekintő testvérek kapcsolatához viszonyítva?
Ki kerülhet szülői jogállásba és hogyan? A szülői jogállás és a szülői felelősség azonos fogalmak? Ha egy gyermekről például a rokonai gondoskodnak, ebben az esetben is szülői felelősségről beszélünk?
Kik azok a kívánságszülők? Mi az a dajkaanyaság?
A szülők valóban egyenlők és egyenjogúak? A közös szülői felelősség csak váltott gondoskodással (váltott elhelyezéssel) valósítható meg? A különélő szülő oldalán jog vagy kötelezettség a kapcsolattartás? Számít-e a gyermek véleménye?
Szeibert Orsolya - sok egyéb mellett - ilyen izgalmas kérdéseket tesz fel, s válaszait igazi européer tudósként, a családjog sokszínűségét megmutatva, elmélet és gyakorlat közé szivárványhidat építve bontja ki.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
