A nemzetközi és a hazai elmélet, a jogalkotás és joggyakorlat a társasági jogi kötelezettségszegésekkel összefüggésben a polgári jogi helytállási kötelezettségnek és felelősségnek több megváltozott problémájával is szembesült az elmúlt három évtizedben. A gazdasági társaság alapításával létesülő felelősségi kupola alatt ma már a polgári jogi mellett, több jogági felelősség is megtalálható. Mára már vitán felül áll az is, hogy a felelősség társasági útjai esetenként "elágaznak" és a társadalomra veszélyessége okán a magatartás akár bűncselekményt is megvalósíthat, ugyanakkor a bűncselekménnyel okozott kár megtérítésében álló jogkövetkezményt természetesen a polgári jog szabályai szerint kell megállapítani. A különböző jogági felelősségi alakzatok egymásra hatásából adódó minősítési kérdések a felelősségi jogi dilemmák egyre inkább egyes jogágakat is érintő elhatárolási problémákká váltak.[2]
A Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény (Ptk.) felelősségi szabályozásának megújítása új utakat tört a társaságok jogában is. A kontraktuális és deliktuális felelősség szétválasztásával a felelősségnek a társaság, a tagok, valamint a harmadik személyek irányába ívelő szálai is jobban elkülöníthetőek. Emellett a kvázikontraktuális és kvázideliktuális felelősségi alakzatok tárasági jogi kontextusaira is ráirányult a szakmai figyelem.
Az elmúlt néhány évben a felelősségi kérdések a társaságok létének egyes stádiumaiban nem azonos súllyal jelentkeztek. Példának okáért mostanában már alig akad olyan publikált ügy, amelyben az alapítás létszakaszában, a kezdetekben oly sokszor vitákat is kiváltó apportért való felelősség felmerült volna. Ezzel szemben a fizetésképtelenné vált társaságok esetében a tagi (részvényesi) felelősség csődjogba vezető zajos útvonalát, a vezető tisztségviselők felelősségének sokszínűségét óriási szakmai érdeklődés és figyelem övezi. A társaságok hitelezői érdekei védelmének egyre fontosabbá váló eszköze lett a felelősség áttörés eseteinek bővülése, a felelősség kockázatelosztó szerepének erősítése, az elvárhatóság kritériumainak egyre objektívebb alapokra helyezésével az ex culpatio lehetőségeinek szigorítása. Azt hiszem nem túlzás állítani, hogy ezekben az egyébként általában is nehezen megítélhető magánjogi felelősségi kérdésekben a társasági jog úttörő szerepe vitathatatlan maradt, azzal együtt, hogy a jogi személyekre is irányadó az általános Ptk.-beli felelősségi rezsimre vezethetők vissza a szabályozás egyes elemei.
A polgári jogi felelősség vizsgálata társasági jogi viszonyokban tehát nem egyszerűen azzal jár, hogy automatikusan alkalmazzuk annak elveit, intézményeit, általános szabályait. Sokkal inkább jelenti azt, hogy egy üzleti vállalkozásként működő jogi személynek alapítása, szervezetének kialakítása, működése majd megszűnése során a felelősség megállapítása és a jogellenes magatartások felelősségi szankcionálása milyen célokból és kiknek a védelmében jusson szerephez. Ez az összefüggés elszakíthatatlan szálakkal köti össze a felelősség általános kérdéseit a társasági jogi közegben speciálisan is jelentkező felelősségi problémákkal.
- 12/13 -
A kártérítési felelősséget érintően bekövetkezett egy fontos paradigmaváltás, melynek köszönhetően e felelősség egykori személyre szabottságát a technikai, gazdasági kockázatok elosztása és egyre bővülő körben a biztosítással történő fedezete váltotta fel. Ennek lenyomatai a gazdasági társaságokra vonatkozó egyes Ptk.-beli és a kódexen kívüli rendelkezésekben is észlelhetők.
A polgári jogi felelősség fokozódó gazdasági meghatározottsága különösen a prevenció, a kárelosztás és a költségoptimalizálás tekintetében látványos. A hatékony felelősségi jog kiépítése annak közgazdasági elemzése (economic analysis of law) nélkül elképzelhetetlen napjainkban.[3] A modern közgazdasági kutatásokban egyre karakteresebben megfigyelhető irány, a jogellenességgel összefüggésben a szerződésszegés valószínűségét csökkentő mechanizmusok elismerése. A kutatások azt igazolják, hogy a magánszankciókban és azok kikényszerítésében történő megállapodások, a hasznok és költségek elemzése a szerződésszegések csökkenéséhez ugyanúgy elvezetnek, mint a jogi, bírósági úton történő kikényszerítés. Sőt az önkikényszerítő megállapodásokkal a felek sokkal jobban járhatnak a szerződés fenntartásával, mint a költségesebb jogi, bírósági útra tereléssel.
A polgári jogi felelősség "külső" (gazdasági, társadalmi, szociológiai) dimenziókban való vizsgálata (a szocio-ökonomikus aspektus) mellőzhetetlen tudományos irányt szab. Másfelől a magánjog "belső" konzisztenciájának megőrzése miatt, fontos a felelősség feltételeinek dogmatikai ellentmondás-mentességét is biztosítani. Ez kettős feladatot ró az elméletre, a jogalkotásra és joggyakorlatra: biztosítani szükséges a felelősségre ható gazdasági- társadalmi "külső" és a jogági "belső" felelősségi dogmatika kölcsönhatásainak figyelembevételét.
A kauzalitás korunkban a valószínűség, gyakoriság, előreláthatóság tégelyeiben oldódik.[4] A fair, just és resonable premisszák igazi próbái lettek a kockázatokat kiegyenlítő kártérítési funkció érvényesülésének különösen az üzleti élet azon szerződései körében, amelyekben a társaságok is érintettek.
A jelenlegi a felelősségi szabályozás az angolszász és kontinentális jogokban egyaránt a kockázatok kalkulálásának és telepítésének eszköze. Ez különösen a társaságok jogában a vezető tisztségviselők felelősségének megítélésénél kézzel fogható. A menedzserek különösen kitettek az üzleti rizikónak. Nekik kell elsősorban felismerniük az üzleti tevékenység kockázatait (a csődhelyzetek jeleit, a vállalati tranzakciókban rejlő csapdákat), mert csak ez által biztosítható a vállalkozás eredményessége (compliance management system).[5] Sokszor szükséges értelmezni a folyamatosan változó allgemeines Unternehmensrisiko körébe eső és azt meghaladó vállalati magatartásokat.
A kártérítési felelősség feltételeinek egymáshoz való viszonyában a jogellenesség vagyoni vagy személyi érdek sérelmével azonos, a felróhatóság pedig egy pszichikai eredményfelelősség. A felróhatóság ok, míg a jogellenesség okozat. A kauzalitás a valószínűség, gyakoriság irányába tart. Arra a kérdésre, hogy mit tekintsünk a felelősség központi elemének, megoszlanak a vélemények. Az ún. magatartás szemléletű megközelítés a jogellenességre helyezi a hangsúlyt, míg az eredményszemléletű felfogás a bekövetkező eredményre (kárra). Az újabb hazai magánjogi kutatások a martoni iskola tanaiból kiindulva a jogellenességet egy magatartás-mértékként definiálják, mely alapján a jogellenesség a tettet, míg a felróhatóság a tettest minősíti.[6]
A Ptk. a helytállási kötelezettséget és felelősséget megkülönbözteti. Ez által a jogellenesen okozott kárért való kártérítési felelősségi jellegű tényállásokat (többé-kevésbé sikeresen) elválasztja azoktól a tényállásoktól, amelyek alapján valamely jogi vagy természetes személynek ki kell elégítenie valamely követelést, helyt kell állnia valamely tartozásért.[7] Ez az elválasztás dogmatikai értelemben nézetem szerint nem azt eredményezi, hogy a helytállási kötelezettség az pusztán olyan kötelezettség, amely a jogosult felé tanúsítandó magatartást jelenti önmagában, szankció nélküli védtelenségben, hanem olyan vagyoni szankciót is, amellyel a jog érvényt is szerez a maga parancsának, hiszen kikényszeríthető ez a kötelezettség is. A helytállási kötelezettség e szankciós jellege folytán közel kerül a felelősséghez, de annál kevesebb, mert a felelősség az a többlet, amely a helytálláshoz, mint szankcióhoz valamely kötelezettség megszegése miatt tapad.[8] Tehát a
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
