A Szjt. 9. § (1) bekezdése elvileg különválasztja a vagyoni és személyiségi jogokat, úgy fogalmaz, hogy a szerzőt a mű létrejöttétől kezdve megilleti a szerzői jogok - a személyhez fűződő és vagyoni jogok összessége.
Ez az előírás azt eredményezi, hogy az új szabályozás már nem tekinti olyan egységes jognak a szerzői jogot, amely egymástól eleve elválaszthatatlan - személyhez fűződő és vagyoni jellegű részjogosultságok ötvözeteként jelenne meg.
Ez az értelmezés oldja fel a Szjt. a szerző vagyoni jogaira vonatkozó látszólag ellentmondó rendelkezéseit. Ugyanakkor a Szjt. összhangban a Ptk. rendelkezéseivel2 a szerző személyiségi jogait forgalomképtelennek tekinti.
A szerző személyiségi jogait nem ruházhatja át, azok másként sem szállhatnak át és a szerző nem mondhat le róluk.
A Szjt. 9. § (3) bekezdésének első fordulata látszólag monista felfogást tükröz annak kimondásával, hogy a szerzői vagyoni jogok - meghatározott kivételekkel - nem ruházhatók át, másként sem szállhatnak át és azokról lemondani sem lehet. Ez tulajdonképpen azt jelenti, hogy a szerzőt megillető összes szerzői jog mint egész, egyszerre nem ruházható át, de az egyes műveken, vagy egyes felhasználási jogokon lévő részjogok viszont igen.
A magyar szerzői jog olyan rendszert hoz létre, amelyben más európai minták alapján célszerűen ötvöződnek a monista és dualista felfogás pozitív elemei.3
Általában a szerzők maguk a szerzői vagyoni jogok alanyai, akár irodalmi műről, akár képzőművészeti alkotásokról, akár zeneművekről, akár színpadi művekről van szó.
Harmadik személyre (pl. munkaviszonyban létrehozott szerzői alkotások esetén) a vagyoni jogok azonban automatikusan már megalkotásukkor vagy későbbi időpontban átszállhatnak, gyakorlatban itt a szerzők elvesztik vagyoni jogaik feletti teljes rendelkezési jogot.
A szerzői jog vélelmeket állít fel a szerzői jogok átszállásáról a rendelkezési jog biztosítása érdekében. Ez érvényesül az adattárak és hasonló együttesen létrehozott művek esetén, melyeknél ugyanis a szerzők jogmódjaként azt a természetes, vagy jogi személyt, illetve jogi személlyel nem rendelkező társaságot illeti meg a szerzői jog, akinek kezdeményezésére és irányításával a művet létrehozták, és amely azt a saját nevében is nyilvánosságra hozza.
A munkaviszonyban vagy más hasonló jogviszonyban létrehozott mű esetén eltérő megállapodásnak van helye, de a vélelem amellett szól, hogy átadással a vagyoni jogokat a szerző jogutódjaként a munkáltató szerzi meg.4
A szerzői jogi törvény első részében feltüntetett bevezető rendelkezések a szerzői vagyoni jogok gazdasági forgalma vonatkozásában általános jelleggel az alábbi lehetőségeket biztosítják.
A szerző vagyoni jogai örökölhetők. A megörökölt szerzői jogok továbböröklése is megengedett.
A Szjt. 9. § (4) bekezdése értelmében a szerzői jogok örökölhetők, róluk halál esetén rendelkezni lehet. Az előírás értelmében:
- a szerzői jogok a törvényes öröklés tárgyát képezhetik;
- a szerzői jogokról végrendeletben, hagyomány (dologi és kötelmi hagyomány) és meghagyás útján is rendelkezni lehet;
- a szerzői jogok képezhetik szerződéses végintézkedés (pl. halál esetére szóló ajándékozás) tárgyát is.
A Szjt. 9. § (5) bekezdése értelmében a vagyoni jogokat öröklés útján megszerző személyek azokról egymás javára rendelkezhetnek. E rendelkezés értelmében a megöröklött szerzői jogokat megszerző örökösök azokról egymás javára lemondhatnak és azokat egymás között átruházhatják.
A szerzői jogok lehetnek özvegyi haszonélvezet tárgyai is. Az özvegyi haszonélvezeti jog a szerzői vagyoni jogok teljességére is érvényes. A haszonélvezeti jog a szerzői jog esetében a korábbi bírói gyakorlatban kikristályosodott módon, a haszonélvezet fennálltáig a jogok gyakorlásának teljes jogát és a teljes jogdíjra való jogosultságot jelenti.5
A Szjt. 9. § (6) bekezdés értelmében a vagyoni jogok a törvényben meghatározott esetekben és feltételekkel átruházhatók, illetve átszállnak. A jogszerző - a jogok átruházására irányuló szerződés eltérő kikötése hiányában - a vagyoni jogokkal rendelkezik.
A Szjt. kifejezetten lehetővé teszi az egyes műfajok tekintetében is az átruházhatóságot, így - többek között - a szoftverek, adattárak6, és a reklámozás céljára megrendelt művek tekintetében.7
A szerzői alkotások címeinek felhasználása, sőt más irányú gazdasági értékesítése egyáltalán nem ritka. A szerző engedélye szükséges a mű sajátos címének felhasználásához. A szerzői alkotások, különösen a népszerű tévésorozatok, filmcímek, könyvcímek kereskedelmi hasznosítása kifejezetten gyakori mind Magyarországon, mind külföldön. Elég a vendéglátóiparban a Bonnie und Clyde (Budapest) espressóra, a Sherlock Holmes Pub (Budapest) sörözőre és a Casablanca (Badacsony) étteremre gondolni.
A szerzőt megilleti továbbá a műben szereplő jellegzetes és eredeti alak kereskedelmi hasznosításának és az ilyen hasznosítás engedélyezésének kizárólagos joga is. Az ilyen, elvileg oltalom alatt álló figurák hasznosítása növekvő tendenciát mutat. Erre is szemléletes példát adnak a vendéglátóipari egységnevek. Több fővárosi példát lehet említeni ebben a vonatkozásban:
- Dzseppetto (A világhírű Pinocchio mese és rajzfilm egyik ismert figurája) étterem;
- Don Corleone (a híres amerikai film a Goodfather = Keresztapa címadó figurája) pizzéria;
- Piedone (Piedone olasz filmsorozat címadó figurája) pizzéria.8
A szerzői alkotások ilyen jellegű felhasználása arculatátvételt jelent. Az arculatátvétel több más területen (védjegyek, ipari minták, kereskedelmi nevek stb.) is jelentős mértékben kifejlődött. Ennek neve a nemzetközileg elfogadott terminológia szerint: merchandising. A merchandisingnél hangsúlyozni kell, hogy ez a fajta hasznosítás nem szerzői jogi felhasználást, hanem árujelzőként, reklámeszközként, vagy más marketing célra való használatot, értékesítést jelent.
A szerzőt vagyoni jogainak átruházása és a felhasználás engedélyezése esetén egyaránt díjazás illeti meg. A szerzőt díjazás illeti meg abban az esetben is, ha a munkáltató a szerző által rendelkezésre bocsátott rendelkezési jogot másra átruházza.
A vagyoni jogok felhasználása általában ellenérték fejében kell történjen. Az Szjt. 16. § (4) bekezdése kimondja, hogy: szerzőt - bizonyos kivételekkel - a mű felhasználására adott engedély fejében díjazás illeti meg, amelynek - eltérő megállapodás hiányában - a felhasználáshoz kapcsolódó bevétellel kell arányban állni. Ez az arányosság követelményét jelenti.
Az arányosság követelménye nem feltétlenül azt jelenti, hogy a szerző csak művének felhasználása nyomán keletkező bevételből (annak valamilyen százalékában) illetné meg részesedés, mert így a szerző mindig ki lenne téve annak, hogy osztozzon a felhasználó üzleti kockázatában. Ilyen kockázatmegosztás csak erről szóló kifejezett megállapodás esetén lehetséges, pl. az értékesített műpéldányok után a bevétel százalékában meghatározott részesedés (royalty) kikötése a szerződésben.9
A felhasználáshoz kapcsolódó bevétel - amely az ellenérték (szerzői díj) törvényes alapját képezi - fogalma szélesebb, mint a felhasználásból származó bevételé. Kiterjed pl. a felhasználáshoz kapott szponzori vagy egyéb támogatásra is. A felhasználás veszteségessége nem eredményezi a szerző díjigény megszűnését.10 Erre a szerző veszteséges felhasználás esetén is igényt tarthat.
A díjazásról a jogosult csak kifejezett nyilatkozattal mondhat le. A mindennemű szerzői jogról való egyszer s mindenkorra történő lemondás kifejezetten érvénytelen, valójában az adott felhasználási jog (zeneműkiadás) ingyenes átengedését jelenti. Ha a törvény a felhasználási szerződés érvényességét meghatározott alakhoz köti, a lemondás csak ebben az alakban - általában írásban - lehet érvényes.
Meghatározott esetekben, pl. munkaviszonyban létrehozott alkotások, vagy közös jogkezelés esetén a szerzőt a mű felhasználása esetén megfelelő díjazás illeti meg anélkül, hogy a felhasználás engedélyezésére kizárólagos joga lenne. (Szjt. 16. § (5). Tehát a szerzői művel való rendelkezés lehetőségének hiánya ellenére a szerzőt a jogdíj megilleti.
Vannak olyan felhasználási módok, amelyeknél a szerzői jogok kizárólag díjigényként jelentkeznek. Ebben az esetben a jogdíj kiszámításánál nem az adott felhasználáshoz kapcsolódó bevétel arányát (pl. reprográfiai díjak, üres kazetta díjak, kábeltévés felhasználás) kell alapul venni.
- Üres kazetta jogdíját nem a tényleges felhasználó fizeti meg, hanem az, aki a felhasználást lehetővé tette (kazettagyártó vagy importőr).
- A kábeltévés közvetítés esetén a díjazás mértéke a tényleges megszámolható előfizetők számától függ (egyidejű kábeles műsorátvitel háztartásokba).11
A jogosulatlan felhasználás a szerző díjigényét veszélyezteti. A Szjt. 16. § (6) bekezdése meghatározza a jogosulatlan felhasználás eseteit. Jogosulatlan a felhasználás különösen akkor, ha arra a törvény, vagy az arra jogosult szerződéssel engedélyt nem ad, vagy ha a felhasználó a jogosultságának határait túllépve használja fel a művet.
A felhasználás típusai és formái meghatározásánál a felhasználási jogok generálklauzáljából kell kiindulni. A Szjt. 16. § (1) bekezdés kimondja: "A szerzői jogi védelem alapján a szerzőnek kizárólagos joga van a mű anyagi formában és nem anyagi formában történő bármilyen felhasználására és minden egyes felhasználás engedélyezésére."
A vagyoni jogról szóló általános szabályok jelzik, hogy a felhasználás két alaptípusa az anyagi és nem anyagi formában történő felhasználás. Az anyagi formában történő felhasználás során "a mű érzékeléséhez a műélvezet lehetővé tételéhez valamely birtokba vehető dolog, testi tárgy létrehozatala, átadása, rendelkezésre bocsátása szükséges (...) A nem anyagi formában történő felhasználáshoz viszont nem szükséges dologi műpéldány átadása (pl. rádiósugárzás)".12
Ma már ez a csoportosítás csak részben fedi a "dologban megtestesülő művek" - "nem dologban megtestesülő művek" felosztást, "hiszen a képzőművészeti művek felhasználása is történhet sugárzással, másrészt például a nem anyagi zeneművek tipikus felhasználási módja rögzített formában, hangfelvétel példányonként történő terjesztés".13
Az új szerzői jogi törvény 17. §-a a felhasználás hét tipikus esetét sorolja fel: "A mű felhasználásának minősül különösen: a) a többszörözés (18-19. §), b) a terjesztés (23. §), c) a nyilvános előadás (24-25. §), d) a nyilvánossághoz közvetítés sugárzással vagy másként (26-27. §), e) a sugárzott műnek az eredetihez képest más szervezet közbeiktatásával a nyilvánossághoz történő továbbközvetítése (29. §), f) az átdolgozás (29. §), g) a kiállítás (69. §)." Ezek a ma ismert leggyakoribb felhasználási módok, illeszkednek a nemzetközi egyezmények, az európai közösségi irányelvek és a külföldi jogszabályok fogalomrendszeréhez.
A szakasz bevezető mondatában a "különösen" szó jelzi, hogy a felsorolás nem taxatív, itt csak példákról van szó, az általános felhasználás fogalomba tartozhatnak más esetek is, a technikai fejlődés vagy a szokások változása újabb felhasználási módokat is hozhat. A felsorolás bővíthetőségével szemben viszont lezártak a nevesített felhasználási módok tartalmi szabályai.14
Többszörözésről a Szjt. 18-22. §-ai rendelkeznek. A szerző kizárólagos joga, hogy művét többszörözze és hogy a többszörözésre másnak engedélyt adjon. A többszörözés fogalma kiterjed minden olyan rögzítésre, amely a művet közvetve vagy közvetlenül érzékelhetővé teszi.
A törvényi értelmezés szerint többszörözésnek számít a mű anyagi hordozón való - közvetlen vagy közvetett, akár végleges, akár időleges - rögzítése bármely módon. Az új szerzői jogi törvény lényeges előírása az, amely - nem minden logikai ellentmondás nélkül - egy másolat előállítását is többszörözésnek tekinti.
Többszörözés fajai vonatkozásában a törvény példálózó felsorolást ad. Többszörözés különösen:
- nyomtatással megvalósuló mechanikai rögzítés,
- filmes rögzítés,
- mágneses rögzítés,
- hangfelvétel készítés,
- képfelvétel készítés,
- a sugárzás vagy vezeték útján a nyilvánossághoz történő közvetítés céljára való rögzítés,
- a műtárolása digitális formában elektronikus eszközön,
- a számítógépes hálózaton átvitt művek anyagi formában előállítása,
- többszörözésnek számít az építészeti alkotások tervben rögzített kivitelezése és utánépítése.
A többszörözést az esetek nagy részében csak a szerző jogosult engedélyezni. Kivételt képez ez alól a hangfelvételgyártó, aki számára a jog könnyebb hozzáférést biztosít a világrepertoárhoz közös jogkezelés útján.15
A Szjt. 19. § (1) bekezdésének előírása az ún. mechanikai jogok közös jogkezelést emeli megfelelő díjazás fejében törvényi szintre.16
A hangfelvételen, multimédia műben, digitális tárolással, illetve elektronikus adattárban való újabb többszörözéshez és példányonként terjesztéshez a felhasználó a nem színpadi szöveges vagy szöveg nélküli zenemű, illetve színpadi zenemű részletének felhasználási jogát nem közvetlenül a szerzőtől, hanem a közös jogkezelés útján szerezheti meg. A felhasználási szerződést az ilyen felhasználás jogosításához a közös jogkezelővel kell megkötni.
A színpadi zeneművek (pl. operák, musicelek, illetve teljes jeleneteik, keresztmetszeteik) csak a szerzői jogosultak közvetlen engedélyezése útján kerülhetnek hangfelvételen felhasználásra. Irodalmi művek hangfelvételei esetében is (pl. mesekazetták többszörözésére) szintén közvetlenül a jogosulttól kell az engedélyt megszerezni.
A szerzővel szintén közvetlenül kell megállapodni abban az esetben, ha a tervezett hangfelvétel a mű első nyilvánosságra hozatala, mert itt személyiségi jog gyakorlásáról van szó.
A felhasználási szerződést az irodalmi és zenei művekkel kapcsolatos szerzői jogok közös kezelését végző szervezetekkel kell megkötni hangfelvétel, multimédia mű és elektronikus adattár esetén. A közös jogkezelés akkor valósulhat meg, ha a nyilvánosságra hozott hangfelvételeken nem változtatnak.
Az átdolgozási jog gyakorlására a közös jogkezelés nem alkalmazható. Átdolgozott mű hangfelvételen való rögzítéséhez az eredeti jogosulttól kell engedélyt kérni.
Az üres kazetta jogdíjra vonatkozó rendelkezéseket a Szjt. 19-20. §-ai tartalmazzák.
A tömeges magáncélú másolásra figyelemmel a szerzőket jogdíj illeti meg a másolások után. A másolásra döntően hangkazetták, videokazetták alkalmazásával kerül sor. Az ilyen felhasználás veszélyezteti a szerző engedélyével történő felhasználás anyagi érdekeit, csökkenti a jogosultak bevételeit.
A másolás lehelősége - a kereskedelemben forgalomba hozott hang- és videokazetták vonatkozásában - eleve adott, azonban a szerzők és egyéb jogosultak műveik felhasználását nem tudják követni, azaz fogalmuk sincs arról, hogy műveiket mikor és hol, hány példányban másolják.
A Szjt. azt kötelezi jogdíj fizetésére, aki a másolásokat lehetővé teszi, azaz a forgalomba hozó gyártót vagy importőrt.
Az üres kazetta díjból a részesedés megilleti a szerzőket, előadóművészeket és a hangfelvétel előállítókat egyaránt. A hangfelvételek és vizuális felvételek kalkulálásánál az üres kazetta jogdíjánál figyelembe veszik az üres kép- és hanghordozók mennyiségén kívül
- a rádió- és tévés sugárzását,
- és a kábeltévés közvetítéseket is.
Az üres kazetta jogdíját, az irodalmi és zenei művek közös jogkezelő szervezete az ARTISJUS állapítja meg. Az üres kép- vagy hanghordozó gyártója, illetve külföldi gyártás esetén pedig a jogszabály szerint vám fizetésére kötelezett személy köteles megfizetni az üres kazetta jogdíját.
Nem kell díjat fizetni:
- export célú forgalombahozatalra, továbbá
- az olyan készülékhez használható kép- és hanghordozókra (stúdióberendezés, diktafon stb.), amelyeket rendeltetésszerű felhasználás esetén nem alkalmaznak magáncélú másolatok készítésére.
Mind a hanghordozók, mind a képhordozók üres kazetta jogdíja esetén a jogosultak díjigényüket csak közös jogkezelő szervezeteik útján érvényesítik. E jogosultak csak a felosztás időpontját követő hatállyal, csak a rájuk és a rész erejéig mondhatnak le díjigényükről.
A szerzői jogi törvény 21. §-a kiterjesztette az üres kazetta jellegű jogdíjat a reprográfia területére is.
Az olyan művek szerzőit, valamint az olyan műveket könyvként, kottaként, vagy folyóiratban kiadókat, amelyeket fénymásolással vagy más hasonló módon papíron vagy más hasonló hordozón többszöröznek, a magán célú másolásra tekintettel díjazás illeti meg.
A reprográfiai jogdíj alapja a reprográfiai készülékek, illetve tartozékaik ára. Külön szabályok vonatkoznak az ellenértékért fénymásolási szolgáltatást nyújtó vállalkozásokra.17
A reprográfiai díjakat az erre a célra alakult közös jogkezelő szervezet állapítja meg és ennek az egyesületnek kell a díjakat is befizetni.
A reprográfiai díj megállapításánál figyelembe kell venni:
- a készülék használati módját,
- teljesítményét,
- az ellenérték fejében történő üzemeltetés esetén a működés helyét is.
A reprográfiai díj fizetésének kötelezettsége nem terjed ki a készülék export célú használatára.
A reprográfiai díjak megfizetésére kötelezettek
- a reprográfiai készülék gyártója,
- külföldön gyártott készülékek esetén a jogszabály szerint vám fizetésére kötelezett személy (importőr),
- reprográfiai készüléket ellenérték fejében üzemeltető vállalkozások.
A szerzők és kiadók díjigényüket csak közös jogkezelő, illetve érdekképviseleti szervezeteik útján érvényesíthetik, díjukról csak a felosztás időpontját követő hatállyal a rájuk eső összeg erejéig mondhatnak le.
A szerző kizárólagos joga, hogy művét terjessze és arra másnak engedélyt adjon. A terjesztésről a Szjt. 23. §-a rendelkezik.
A terjesztés vagyoni joga a mű dologi hordozón való hasznosításának alapesete, eredeti és többszörözött példányokra irányul. Lényege a példányok nyilvánosság számára hozzáférhetővé tétele. A terjesztés joga szorosan összefonódik a terjesztés jogával.18
Terjesztésnek minősül a mű eredeti példányának (képzőművészeti alkotás), vagy többszörözött példányainak könyv, kazetta, a nyilvánosság számára történő hozzáférhetővé tétele forgalomba hozatallal, vagy forgalomba hozatalra való felkínálással.
A terjesztésre való felkészülés a terjesztés előkészülete (pl. felkínálás) már terjesztésnek minősül.
A terjesztés alapvető feltétele a műpéldány megléte. Ha nem műpéldány megvalósításával valósul meg az alkotás nyilvánosság számára hozzáférhetővé tétele (pl. sugárzás), nem beszélhetünk terjesztési jogról.19
A terjesztés magában foglalja különösen: a műpéldány tulajdonjogának átruházását és a műpéldány bérbeadását, valamint a műpéldány behozatalát az országba forgalomba hozatal céljából.
A terjesztés jogát - a műpéldány tulajdonjogának átruházásával - a törvény a szerző által közvetlenül gyakorolható kizárólagos jogként határozza meg, amelyet rendszerint a szerző felhasználási engedéllyel együtt ad meg a felhasználónak. A terjesztés jog speciális esete a kiadói szerződés, mely a kiadót jogosulttá teszi a mű kiadására és forgalombahozatalára.
A bérbeadással történő terjesztés joga az építészet, az iparművészet és az ipari tervezőművészet körében csak a tervekre vonatkozik.
A jogkimerülés az Európai Unió jogaiból átvett előírás nem más, mint jogi fikció, amely azt segíti elő, hogy a szellemi alkotásokból (ideértve a szerzői jogot is) származó, egy országra kiterjedő kizárólagos jogok és az egész Unió szabad áruforgalmából eredő egységes belső piac követelményei összeegyeztethetők legyenek. A jogkimerülés lényege az, hogy a szellemi alkotásokra - a szerzői jogok körében különösen pedig azok terjesztésére - vonatkozó jogok egyszeri forgalombahozatallal nem szűnnek meg, azonban többé nem gyakorolhatók20, vagyis kimerülnek.
Az Szjt. szerint kizárólag a terjesztési jogra vonatkozik a jogkimerülés. A műpéldány terjesztésének jogát - a tulajdonjog adásvétellel vagy más módon történő átruházásával - ugyanis a szerző csak egyszer gyakorolhatja. A szerzői jogok gyakorlása úgy történik, hogy a szerző vagy engedélyével más (a kiadó) a műpéldányokat jogszerűen forgalomba hozza. Ez gyakorlatilag a kiadás engedélyezését jelenti. Ezt követően a terjesztésre vonatkozó önálló engedélyezési jog kimerül és nem terjed ki a további forgalmazásokra.
A Szjt. 23. § (5) bekezdése értelmében, ha a műpéldányt a jogosult vagy az ő kifejezett hozzájárulásával más adásvétellel, vagy a tulajdonjog átruházásával belföldön forgalomba hozta, a terjesztés joga kimerül az így forgalombabozott műpéldány tekintetében, kivéve - bérbeadás, haszonkölcsönbe adás és a behozatal jogát. Ezek vonatkozásában nem következik be a jogkimerülés.
A jogkimerülést az antikváriumok gyakorlata szemlélteti. Egy antikvárium az általa felvásárolt műpéldányokat forgalomba hozhatja anélkül, hogy a szerző jogait megsértené, annak ellenére hogy a szerző eredetileg a kiadót jogosította fel kiadásra és terjesztésre.
A haszonkölcsönbe adás lényegében a könyvtári ingyenes kölcsönbeadás lehetőséget foglalja magában. A szerző terjesztési joga csak nyilvános haszonkölcsönre nézve áll fenn. Magánszemélyek között ingyenes felhasználás nem képez értékelhető felhasználást.
A nyilvános haszonkölcsönbe adás útján való terjesztés kizárólagos joga - filmalkotás, hangfelvételben foglalt mű, valamint szoftver esetében megilleti a szerzőt. E jogot engedélyezés útján közvetlenül csak a szerző gyakorolhatja. E művek könyvtári kölcsönzése nem minősül szabad felhasználásnak.
Az építészeti, iparművészeti és ipari tervezőművészeti alkotások esetében azok terveinek a nyilvánosság számára történő haszonkölcsönzése esetén a szerzőket megfelelő díjazás illeti meg. E műveknél a szerzőket nem illeti meg az engedélyezés joga, hanem csupán arra van lehetőségük, hogy közös jogkezelés útján díjigényt érvényesíthetnek. Ez az üres kazetta díjak analógiája alapján történik.
A díjigény csak közös jogkezelés útján érvényesíthető. A jogosultak díjukról csak a felosztás időpontját követő hatállyal a rájuk eső összeg erejéig mondhatnak le.
A terjesztés további, a törvényben általánosan elismert részjogosítványa a bérbeadás, az egyes műpéldányok bérbeadása jövedelemszerzési céllal, tehát fizetés ellenében. Ennek legismertebb esete a videotéka, amely audiovizuális műveket, filmeket terjeszt ilyen módon. A hangfelvételek, audiovizuális művek előállítása estén előállítói a szerzőknek - bérbeadás esetén - honoráriumot kötelesek fizetni.
Gyakran előfordul, hogy a szerző a filmalkotásra, vagy a hangfelvételben foglalt műre vonatkozó bérbeadási jogát a film vagy a hangfelvétel előállítójára ruházza át, vagy engedélyezi számára a jog gyakorlását. A szerzői mű bérbeadással történő terjesztése ellenében ilyen esetben továbbra is megfelelő díjazást követelhet a szerző a film vagy a hangfelvétel előállítójától. E díjról a szerző nem mondhat le. A szerző díjigényét csak közös jogkezelő szervezet útján érvényesítheti.
A művek ezen felhasználása a szerző engedélyéhez kötött. A filmszerzők a megfilmesítési szerződéssel (amely a vagyoni jogok átruházása) átruházhatják a filmgyártóra a bérbeadás jogát. A hangfelvétel gyártó a szerző felhasználási engedélye birtokában pedig a közös jogkezelőtől kaphat engedélyt a művek hangfelvételen történő kiadására és példányonkénti terjesztésére. Ebben a körben részjogosítványként beletartozik a bérbeadás joga. A műpéldányokat bérbeadás útján hasznosító vállalkozás (videotéka, CD-kölcsönző) közvetlenül a jogosulttól szerezheti meg a jogot.21
Haszonkölcsönbe adás (ingyen kölcsönbeadás) magánszemélyek esetén - kivéve a szoftvereket és a számítógépes adattárakat - a szabad felhasználás körébe tartozik.
A szerző kizárólagos joga, hogy művét nyilvánosan előadja, és hogy erre másnak engedélyt adjon.
A nyilvános előadás tartására - amely az "élő" és technikai eszközökkel történő előadást egyaránt magába foglalja - a Szjt. 24-25. §-ai vonatkoznak.
Az előadás fogalma az ókortól napjainkig hagyományos értelemben a mű érzékelhetővé tételét jelenti a jelenlévők számára személyes előadóművészi teljesítménnyel (élő előadás). Így például:
- színpadi előadás,
- hangverseny,
- szavalóest,
- felolvasás.
A mű személyesen történő előadására az jellemző, hogy a mű úgy válik érzékelhetővé, hogy dologi példányai e célból még időlegesen sem kerülnek a közönséghez. A nyilvános előadás a nem anyagi formában való felhasználás jellegzetes esete. A felhasználás élő adás esetében a felhasználó és szolgáltató (műélvező együttes) jelenlétében történik. Élő adás lényegi eleme tehát a közönség, amely nyilvános helyen gyűlik, gyűlhet össze, illetve a közönség számára nyitva álló helyen - nem feltétlenül egy időben - jelenik meg.22
A technikai fejlődés következtében jelentős mértékben átalakult az előadás fogalma. Az kiterjesztő módon kerül értelmezésre.
Az előadás fogalmához napjainkban nem feltétlenül tartozik hozzá a szolgáltató és közönség együttes jelenléte.
Szintén a mű előadásának számít - a törvényi értelmezés szerint - a mű érzékelhetővé tétele bármilyen műszaki eszközzel vagy módszerrel. Így pl.:
- filmalkotás vetítése,
- a közönséghez közvetített vagy műpéldányon terjesztett mű hangszóróval való megszólaltatása, illetve
- képernyőn való megjelenítése.
A nyilvánosság értelmezése különlegesen fontos, mivel a nem nyilvános előadás esetén a szerzőnek nem keletkezik díjigénye. Nyilvános az előadás a törvényi értelmezés szerint, ha a nyilvánosság számára hozzáférhető helyen, vagy bármely más helyen történik, ahol a családon és annak társasági, ismerősi körén kívüli személyek gyűlnek vagy gyűlhetnek össze.
A családi körben vagy zárt körben megvalósuló előadást a mű magáncélú, szabad felhasználást megvalósító előadásához köthetjük, szemben az engedélyköteles nyilvános előadással.
A bírósági gyakorlat a korábbi jog alapján is nyilvános előadásnak minősítette - egyebek között - a következőket:
- más kéziratos művének egyetemi előadásban való felhasználását,
- sétahajón adott élő zenei műsort,
- vendéglátóhelyen videokészülékkel történő zenei szolgáltatást,
- a nyilvánosság számára nyitva álló térben, helyiségben rádió-, illetve televíziókészülék vagy magnetofon működtetését.
Az ún. kisjogos felhasználás a szórakoztató jellegű zeneszolgáltatásokra nyert modellezést. Nagyon sok helyen sugároznak könnyűzenét: benzinkutaknál, áruházakban, bálokon, vendéglőkben, jégpályákon és máshol. Ehhez előzetes engedély nem kell. A szerzői jogosultság és felhasználás egyensúlyát a jogdíjak - előzetes vagy utólagos - befizetése teremti meg.
A Szjt. 25. § (1) bekezdése értelmében a már nyilvánosságra hozott zenemű és irodalmi mű nyilvános előadásához a szerző engedélyét megadottnak kell tekinteni, ha az irodalmi és a zenei művekkel kapcsolatos szerzői díjat a közös jogkezelő szervnek befizették.
Zenemű nyilvános előadása esetén a szövegíróknak csak akkor jár díj, ha a zenemű védelem alatt áll. Ennek a rendelkezésnek folklór zeneművek vagy lejárt oltalmú zeneművek esetén van kiemelkedő jelentősége.
A színpadi művek kivételt képeznek a kisjogos felhasználás alól. Színpadra szánt irodalmi művek, zenedrámai művek jelenetei és keresztmetszetei előadása esetén nem lehet a szerző engedélyét adottnak tekinteni, ha a szerzői jogdíjat megfizették. Az ilyen előadásokhoz a szerzővel előzetesen meg kell állapodni.
A tervezett irodalmi és zeneművekre vonatkozó felhasználást és a már megkezdett felhasználást az ún. kisjogos felhasználás esetén - amennyiben ez tervezhető - köteles a felhasználó a közös jogkezelő szervezetnek előzetesen bejelenteni.
A személyes előadóművészi teljesítménnyel megvalósuló nyilvános előadás jogdíját - a vendéglátóipari zeneszolgáltatás jogdíja kivételével - az előadástól számított három napon belül kell megfizetni. Egyéb esetekben a díjfizetéssel legalább negyedéves időszakra - ennél rövidebb idényjellegű üzemeltetés esetén pedig az üzemeltetés teljes időtartamára - kell előzetesen jogot szerezni a felhasználásra.
A mű nyilvánossághoz közvetítéséhez, a sugárzáshoz való jogot a Szjt. 26-27. §-ai szabályozzák.
Az új szerzői jogi törvény a mű nyilvánossághoz való közvetítési jogát kiterjeszti valamennyi műfajra, és a helyszínen nem levők számára bármilyen közlésre, hozzátérhetővé tételre. A nyilvánossághoz való közvetítés alapesete a sugárzás.23
A szerző kizárólagos joga, hogy művét sugárzással nyilvánossághoz közvetítse és erre másnak engedélyt adjon.
A nyilvánossághoz közvetítés az alábbiakban határolható el a nyilvános előadástól: a nyilvánossághoz közvetítésnél természetesen a közönség távol van, a felhasználás (közvetítés) eredménye azonban számukra hozzáférhető, de a vevőkészülék nélkül nem érzékelhető. A nyilvános előadásnál a felhasználás (előadás) eredménye a közönség jelenlétében közvetlenül érzékelhető.24
A sugárzás a mű érzékelhetővé tétele távollevők számára - hangoknak
- képeknek és hangoknak
- vagy technikai megjelenítésüknek vezeték vagy más hasonló eszköz nélkül megvalósuló átvételével.
Itt tehát a sugárzás tartalma mindenki számára egyidejűleg válik közvetlenül hozzáférhetővé. A felhasználás a vétel lehetővé tétele. A nézők az adók közül válogathatnak. A mű sugárzásának minősül a műhold útján történő sugárzás is, ha a sugárzott műsor a nyilvánosság körében közvetlenül fogható.
A sugárzott műsort műsorsugárzó szervezet állítja össze, válogatja ki, és a nagyközönség csak az adóállomások, de nem a művek között válogathat. Az alapesethez képest a műholdas sugárzás további jegyekkel rendelkezik: az egyik ilyen maga a műholdas technika, "a másik, hogy a közvetítési láncba beadott műsorhordozó jelek a nyilvánosság számára mégis (a földi sugárzással azonosan) közvetlenül foghatók legyenek." A "közvetlen foghatóság" a törvény értelmezésében azt jelenti, hogy a műsorjeleket maga a műsorsugárzó is a nyilvánosságnak szánja, a műhold csak az eredeti adó "meghosszabbított antennája".25
A műhold útján sugárzott műsor akkor számít sugárzásnak, ha az a nyilvánosság körében közvetlenül foghatónak minősül földi sugárzáshoz hasonlóan (parabolaantenna a háztetőn). A műholdas sugárzás lényege abban áll, hogy a rádió- vagy televíziószervezet felelősségével és ellenőrzése alatt műsort hordozó jeleket juttatnak el26 a műholdra, majd onnan a Földre megszakítatlan közvetítés útján azzal a céllal, hogy a jeleket nyilvánosság vehesse. A műhold ilyenkor a földi sugárzás hatásfokát és kiterjedését művelő antennaként szerepel. A néző a műsorcsatornák között válogathat.27
A sugárzás vonatkozásában újdonság a kódolt adásokkal kapcsolatos kérdések rendezése. A kódolt adás nem számít vezetékes továbbközvetítésnek.
A kódolt adás két esetét az alábbiak szerint értelmezhetjük:
- egyrészt műholdról kódoltan érkező vezetékes hálózatba bevitt műsor dekódoló eszköze nem kapható a kereskedelemben - azt nem szerezhet be bárki,
- másrészt ha a műholdról kódolás nélkül érkező műsort a vezetékes hálózat fejállomásán kódolják.
Sugárzásnak minősül a törvényi értelmezés szerint a kódolt sugárzás is, amely a nyilvánosság körében csak azt követően fogható közvetlenül, hogy a műsorhordozó jeleket - az eredeti rádió- vagy televíziószervezettel kötött megállapodás alapján, a tőle vagy a hozzájárulásával mástól beszerzett eszközzel - kódoldóval a nyilvánossághoz közvetítő szervezet arra alkalmassá teszi.
Az alkalmassá tétel eszköze a kódoldó (más, elterjedtebb nevén a dekóder), amelyet a sugárzó szervezettel kötött megállapodás alapján a nyilvánossághoz közvetítő szervezettől, vagy az ő hozzájárulásával mástól lehet beszerezni, tehát nem kapható a kereskedelemben.28
Kódoltnak számít a sugárzás, ha a műsort hordozó jeleket bármilyen módon átalakítják, hogy a hozzáférést a nyilvánosság valamely szűkebb körére korlátozzák.
A nyilvánossághoz közvetítő szervezet itt általában kábeltelevíziós vállalkozást jelent, amely a műholdas csatorna dekóderét árulja, vagy a beérkező adást kódolja.
A mű sugárzásának minősül az is, ha a sugárzott műsor jeleit a nyilvánossághoz közvetítő szervezet kódolja és a mű zavartalan érzékelése a nyilvánosság tagjai számára csak az e szervezettel kötött külön megállapodás alapján, a tőle vagy a hozzájárulásával mástól beszerzett kódolóval lehetséges.
Az ismételt sugárzást lehetővé tevő rögzítéshez a szerző külön engedélye szükséges. Az ilyen felvétel minden egyes felhasználásért díjazás jár a szerzőnek. [Szjt. 26. § (6) bekezdés].
E törvényi előírás értelmében a felhasználó a szerzővel kötött felhasználási szerződés alapján rögzített műsor (pl. tv-játék adaptáció) ismétlésének a jogát a sugárzó szervezet csak akkor szerezheti meg, ha a felek így állapodtak meg. Fontos a szerzők vagyoni jogai szempontjából az a rendelkezés, miszerint a szerzőnek minden egyes ismétlés esetén díjazás jár. Ha nem kötöttek erre vonatkozó megállapodást, a sugárzó szervezet csak a szerzői mű ideiglenes (ún. efemer) rögzítésére jogosult, amely csak egyszeri sugárzást tesz lehetővé.29
A mű vezeték útján történő nyilvánossághoz közvetítésére szintén a sugárzással kapcsolatos rendelkezéseket kell megfelelően alkalmazni.
Eszerint a szerző kizárólagos joga, hogy a művet a nyilvánossághoz közvetítse, vagy sugárzott műsorát vezetéken továbbközvetítse, és arra másnak engedélyt adjon. Ebben az esetben is azonos műsortartalmat juttatnak el a vezetékkel elérhető nyilvánosság minden tagjához. A vezetékes műsorokban a sugárzó szervezet saját készítésű műsorát is lehet közvetíteni, sőt ez gyakorinak tekinthető.
A vezetékes műsorszórás lehet továbbá más szervezetek által sugárzott műsorok sugárzása későbbi időpontban, vagy más szervezetek műsorainak megváltoztatott továbbközvetítése. Gyakorlat például a helyi kábeles hírműsorok, amely más csatornák műsorainak közvetítését összefoglalt formában valósítja meg.
A továbbközvetítésről azt kell megjegyezni, hogy az történhet az eredeti sugárzástól eltérő időpontban, vagy az eredeti sugárzás megváltoztatásával (kivonat a műsorokból).
Az új Szjt. egyik talán leglényegesebb rendelkezése a 26. § (8) bekezdése a technikai fejlődés következtében felmerült új szerzői jogi problémák rendezése szempontjából - még ha azt nem is nevesíti közérthetően a törvény - az internetes "lehívásos" interaktív vagy "on demand" felhasználás nyilvánossághoz közvetítés körében történő szabályozása. A kérdéses rendelkezés a WIPO szerzői jogi szerződés 8. cikke alapján került bele a Szjt.-be. A szerzőnek az is kizárólagos joga, hogy művét - másként, mint sugárzással vagy vezeték útján - a nyilvánossághoz közvetítse, és hogy erre másnak engedélyt adjon. E joga kiterjed különösen arra az esetre, amikor a művet vezeték útján vagy bármely más eszközzel vagy módon úgy teszik a nyilvánosság számára hozzáférhetővé, hogy a nyilvánosság tagjai a hozzáférés helyét és idejét egyénileg választhatják meg. A szabályozás ezen túlmenően igen szűkszavú. Az internetes műfelhasználás olyan összetett folyamat, amelynek egyes láncszemei más-más funkciót töltenek be, így a szerzői jogi felelősség szempontjából sem kezelhető egyformán az ilyen fajta nyilvánossághoz közvetítés.
A nyilvánosságra közvetítéssel, sugárzással kapcsolatos felhasználásokkal kapcsolatos felhasználás vonatkozásában kötelező jogkezelés érvényesül. Az irodalmi és zenei művekkel kapcsolatos szerzői jogok közös kezelője az ARTISJUS köt a felhasználókkal szerződést, ha írókról, zeneszerzőkről és szövegírókról van szó. A színpadra szánt irodalmi művek és a zenedrámai művek vagy jelenetek, illetve keresztmetszeteik kivételt képeznek, mert ezek vonatkozásában a szerző maga köti meg a felhasználási szerződést.
E rendelkezés - amely az egyik legfontosabb újdonság, és talán az egyetlen, amely közvetlenül összefügg a digitális számítógépes hálózatok (főleg az Internet) megjelenésével - valójában nem a nyilvánosság fogalmát igazítja az új technikai fejleményekhez, hanem azt teszi egyértelművé, hogy a műnek a nyilvánosság számára történő közlése megvalósul akkor is, ha a nyilvánosság számára oly módon biztosítják a műhöz való hozzáférést, hogy annak tagjai egyénileg dönthetnek az átvitel "lehívás" idejéről és helyéről.30
A továbbközvetítés jogára vonatkozó előírásokat a Szjt. 28. § tartalmazza. A már nyilvánosság számára sugárzással érzékelhetővé tett műveknek újra sugárzással, megint a nyilvánossághoz közvetítése elkülönült, így önmagában engedélyköteles felhasználás.
A Szjt. 28. § (1) bekezdése értelmében a szerző kizárólagos joga, hogy a sugárzással nyilvánossághoz közvetített művét sugárzással továbbközvetítse, és hogy erre másnak engedélyt adjon.
A sugárzott művek továbbközvetítésének két formáját szabályozza a törvény. Egyrészt engedélyköteles felhasználásként szabályozza a sugárzott művek nem egyidejű, változatlan átvitelét (pl. egy film későbbi időpontban más tévészervezet által történő továbbközvetítését), vagy pedig az eredeti sugárzás megváltoztatásával (pl. kivonat) történő továbbközvetítését.
Másrészt a továbbközvetítés joga a sugárzott művek egyidejű, vezetékes vagy más hasonló módon történő változatlan továbbközvetítésére (általában a kábeltelevíziós társaságok által történő egyidejű továbbközvetítés) vonatkozik. A sugárzott művek továbbközvetítéssel történő másodlagos felhasználása is jelentős piacot jelent, újabb közönség kap ezáltal lehetőséget a műélvezetre, így itt is indokolt a szerzői jog engedélyezése, illetve az erre tekintettel fennálló díjigény.32
A sugárzó szervezetek által történő közvetítés, saját műsor kábeltelevíziós közvetítése, sugárzott művek nem egyidejű vagy egyidejű (ideértve a kábeltévét is) más szervezet által történő továbbközvetítése a szerző hozzájárulását megadottnak kell tekinteni, ha a továbbközvetítő közös jogkezelő számára megállapított díjat befizette.
Ez a szabály a nem anyagi felhasználások körében a jogkimerülés vonatkozásában is jelentős. A jogkimerülés ugyanis a nem anyagi formában történő további felhasználás estén nem következik be. Újabb díjköteles felhasználásról van szó, mert az eredeti sugárzó a műveket hozzáférhetővé tette a nyilvánosság számára.33
A joggyakorlás közös jogkezelés útján történik. "A továbbközvetítés történhet egyidejűleg, vagy időben eltolva a rögzítéstől, teljes műsor, vagy annak egy részlete vonatkozásában". A továbbközvetítés vonatkozásában a közvetlen hozzáférhetőség (érzékelhetőség), valamint a nyilvánosság, a felhasználó (továbbközvetítő, például: kábelhálózat-üzemeltető) személye tekintetében a Szjt. a mű nyilvánossághoz való közvetítésének szabályai megfelelően irányadóak.34
A vezeték útján továbbközvetítés eszköze nem más, mint a sok lakásban látható kábeltévé. Az ezt üzemeltető - az eredeti sugárzástól különböző - vállalkozás a műsorokat változtatás nélkül az eredeti sugárzással egyidejűleg tovább közvetíti a háztartásokhoz. A lényege ebben a vonatkozásban, hogy az eredeti sugárzó szervezet és nyilvánosság között megtalálható egy másik szervezet, amely a műsorok továbbközvetítéséért díjat szed a háztartásoktól.
A kábeltévés közvetítés az ún. kisjogos felhasználás körébe tartozik. A jogdíj a csatlakozott háztartások számának függvénye. A jogosultak díjigényüket kizárólag közös jogkezelés útján érvényesíthetik, díjukról csak a felosztást követő hatállyal a rájuk eső összeg erejéig mondhatnak le.
Az átdolgozásra a Szjt. 29. §-a vonatkozik. A szerző kizárólagos joga, hogy művét átdolgozza, illetve hogy arra másnak igényt adjon.
A jogi szabályozásnak nemcsak magát az átdolgozást, vagyis az átdolgozás útján létrejövő művet kell védenie, hanem a vagyoni jogot kell biztosítania a szerzőnek műve átdolgozására, kifejezetten engedélyhez kötve azt.35
A kiállítás jogát az Szjt. 69. §-a szabályozza.
A kiállítás ezért a Szjt. X. fejezetében nyert szabályozást, mivel az csak a képzőművészeti, fotóművészeti, iparművészeti és ipari tervezőművészeti alkotásokra vonatkozik.
Ha a műpéldányt (pl. festményt) eladják, erre a dolgok adásvételére vonatkozó jogszabályok érvényesek, ez azonban nem egyenlő a művön fennálló szerzői jog adásvételével, ami a törvény szerint nem lehetséges.
A műpéldány tulajdonjogának átruházása nem jelenti a szerzői jogok átruházását, az továbbra is a szerzőnél marad, aki azt gyakorolhatja. A mű használója köteles tűrni, hogy a művet az arra jogosultak bemutassák és arról felvételt készítsenek, ha ez méltányos érdekét (magánszféra) nem sérti.36
A kiállítás joga megilleti a szerzőt abban az esetben is, ha a műpéldány tulajdonát más jogosult szerezte meg. A képzőművészeti, fotóművészeti, iparművészeti és ipari tervezőművészeti alkotás tulajdonosa köteles a művet a szerzői jog gyakorlása végett kiállítás céljára időlegesen a szerző rendelkezésére bocsátani, ha ez méltányos érdekét nem sérti.
A kiállítás jogát harmadik személy kizárólag a szerző beleegyezésével gyakorolhatja. A joggyakorlást elősegíti, hogy a kiállítás egyben a szerző érdeke is. Képzőművészeti, fotóművészeti, építészeti és iparművészeti alkotás kiállításához a szerző beleegyezése szükséges. A szerzőt díjazás illeti meg, ha művét a műtárgy tulajdonosa kiállítja.
A közgyűjteményben őrzött mű esetében a szerzőnek díjazás nem jár kiállítás esetén, és beleegyezésére sincs az alkotás kiállításához szükség.
A szerzőt személyiségi jogként kiállítás esetén mindig megilleti a névfeltüntetés joga.
A szerzői alkotások védelmi idejéről a Szjt. 31-32. §-ai rendelkeznek.
Általában
Az új szerzői jogi törvény a szerző személyiségi és vagyoni jogok oltalmi idejét egyaránt 70 évben határozza meg.
Általában a szerzői jogok a szerző életében és halálától számított 70 évig részesülnek védelemben.
A szerzői művek oltalmi idejét a szerző halálát követő év január 1-jétől kell számítani.
Közös művek
A közös művek oltalmi idejét: más szabályok szerint kell számítani. Szerzőtárs esetén az utoljára elhunyt szerzőtárs halálát követő év első napjától kell számítani a 70 éves oltalmi időt. Ez például daljátékok esetén lényegében meghosszabbítja a szerzői vagyoni jogok oltalmát.
Összekapcsolt művek
Az összekapcsolt műveknél a védelmi időt külön-külön kell az egyes részek szerzőire nézve figyelembe venni.
Ismeretlen szerző alkotása
Ha a szerző személye nem állapítható meg, a védelmi idő a mű első nyilvánosságra hozatalát követő év első napjától számított hetven év.
Ha a szerző személyét a mű nyilvánosságra hozatalától számított 70 éven belül felfedik - azaz megszüntetik a szerző ismeretlenségét - a védelmi időt a szerző halálát követő év első napjától kell számítani.
Folytatásokban megjelent szerzői mű
Előfordul, hogy a szerzői mű folytatásokban jelenik meg. Ebben az esetben a védelmi idő szabályait másképpen kell megállapítani.
Több részben nyilvánosságra hozott mű esetében az első nyilvánosságra hozatal évét részenként kell számítani. Az oltalmi idő természetesen itt is hetven év, amely a korábban nyilvánosságra hozott részek esetében korábban, a később nyilvánosságra hozott részletek tekintetében későbbi időpontban jár le.
Együttes művek
Különleges szabály vonatkozik az együttes művek oltalmi idejére. Az együttesen létrehozott művek oltalmi idejének számításánál nem a szerzők halálának időpontja mérvadó. Az együttesen létrehozott mű védelmi ideje a mű első nyilvánosságra hozatalát követő év első napjától számított 70 év.
Filmalkotás
A filmalkotás védelmi idejét nem a bemutatás időpontja határozza meg. Az oltalmi idő 70 év, amelyet a film utoljára elhunyt szerzőjének halálát követő év első napjától kell számítani.
Nyilvánosságra nem hozott mű
Ha a védelmi időt nem a szerző, illetve az utoljára elhunyt szerző vagy szerzőtárs halálát követő év első napjától kell számítani és a művet a létrehozását követő év első napjától számított 70 éven belül nem hozzák nyilvánosságra, a mű nem részesül szerzői oltalomban.
Oltalmi idő lejártát követően nyilvánosságra hozott mű
Különleges szabályok vonatkoznak korábban nyilvánosságra nem hozott művek közreadására.
A szerző vagyoni jogaihoz igazodó terjedelmű jogi védelem illeti meg azt, aki a védelmi idő vagy a nyilvánosságra nem hozott művek oltalmi ideje lejártát követően jogszerűen nyilvánosságra hoz valamely korábban még nyilvánosságra nem hozott művet. E védelem időtartama az első nyilvánosságra hozatalt követő év első napjától számított 25 év.
Visszaható hatály
A szerzői jogi törvényünk 1999-ben (szept. 1-jén) lépett hatályba. A szabályozás védelem alá helyezte mindazokat a szerzői műveket, melyeknek a szerzői 1929. január 1. után hunytak el.
A törvény visszaható hatállyal bír. A szerzői jogok 70 éves határidejét a régi szerzői jogi törvényt, azaz az 1969. évi III. törvényt módosító 1994. évi VII. törvény 50 évről 70 évre emelte fel. Az 1994-es törvénynek nem volt visszaható hatálya. A törvény értelmében a 70 éves oltalmi időt azokra a művekre terjesztette ki, amelyek 1994. július 1-jén oltalom alatt álltak. Mindazok a művek tehát, amelyeknek szerzői ötven évvel korábban, 1943. december 31-e előtt haltak meg, nem kerültek oltalom alá. Az új törvény visszamenőlegesen oltalom alá helyezte azokat a műveket, amelynek a szerzői 1929. január 1. és 1943. január 1. között haláloztak el. ■
JEGYZETEK
1 Az új szerzői jogi törvény a szerzői jogról szóló 1999. évi LXXVI. törvény, továbbiakban Szjt.-vel rövidítve.
2 A Ptk. IV. cím a személyek polgári jogi védelmére - beleértve a Ptk. személyiséghez és szellemi alkotásokról szóló VII. fejezetét - egyáltalán nem rendelkezik a személyiségi jogok fogalomképességéről, ennek megfelelően a Ptk. jogtudományi értelmezése szerint a személyiségi jogok forgalomképtelenek.
3 Indokolás a szerzői jogi törvény 9. §-ához. Igazságügyi Közlöny 1999/7. A monista felfogás értelmében a szerzőt megillető személyiségi jogokkal együtt létrejövő vagyoni jogok egyaránt forgalomképtelen. A dualista felfogás szerint a szerző vagyoni jogai elválaszthatók a személyiségi jogoktól, önmagukban forgalomképesek, míg a személyiségi jogok nem.
4 Szjt. 30. §. Eltérő megállapodás hiányában a mű átadásával a vagyoni jogokat a szerző jogutódjaként a munkáltató szerzi meg, ha a mű elkészítése a szerző munkaviszonyból folyó kötelessége.
5 Mann Judit: ld. 5. jegyzet. 24. old.
6 Lásd a Szjt. 58. § (3) (szoftver) és 61. § (1) (adattárak) bekezdéseit.
7 A Szjt. 63. § (1) bekezdése értelmében a reklámozás céljára megrendelt műre vonatkozó jogok a felhasználóra átruházhatók.
8 Lásd bővebben: Tattay Levente: Merchandising in Ungarn. GRUR International 2001/1. 12. old.
9 Mann Judit: ld. 5. jegyzet. 28. old.
10 Indokolás az Szjt. 16. §-ához. Igazságügyi Közlöny 1999/7.
11 Mann Judit: ld. 5. jegyzet. 30. old.
12 A szerzői jogi törvény magyarázata, Gyertyánffy Péter szerkesztésben. KJK-KERSZÖV Jogi és Üzleti Kiadó Kft. Budapest, 2000.
13 Ld. 1. jegyzet 109. old.
14 A szerzői jogi törvény magyarázata, Gyertyánffy Péter szerkesztésében. KJK-KERSZÖV Jogi és Üzleti Kiadó Kft. Budapest, 2000. 109. old.
15 Mann Judit: Jó tudni, hol mi változott a szerzői jogban. Perfekt Kiadó. Budapest, 2000. 32. old.
16 Mann Judit: ld. 5. jegyzet. 33. old.
17 Indokolás az Szjt. 20-22. §-aihoz. Igazságügyi Közlöny 1999/7.
18 Indokolás a szerzői jogról szóló törvényjavaslathoz. Igazságügyi Közlöny 1999/7.
19 Mann Judit: ld. 5. jegyzet. 41. old.
20 Ld. Tattay Levente: A versenyjogok és szerzői jogok az Európai Unióban. Külgazdaság 2001/1.
21 Mann Judit: ld. 5. jegyzet. 43-44. old.
22 Mann Judit: ld. 5. jegyzet. 45. old.
23 Indokolás a Szjt. 26-27. §-aihoz.
24 A szerzői jogi törvény magyarázata, Gyertyánffy Péter szerkesztésében KJK-KERSZÖV Jogi és Üzleti Kiadó Kft. Budapest, 2000 146. old.
25 A szerzői jogi törvény magyarázata, Gyertyánffy Péter szerkesztésében. KJK-KERSZÖV Jogi és Üzleti Kiadó Kft. Budapest, 2000. 148. old.
26 Mann Judit: ld. 5. jegyzet. 53. old.
27 Mann Judit: ld. 5. jegyzet. 53. old.
28 Indokolás az új szerzői jogi törvény 26-27. §-aihoz.
29 Mann Judit: ld. 5. jegyzet. 54. old.
30 Indokolás a Szjt. 26-27. §-aihoz. Igazságügyi Közlöny 1999/7.
31 Ez a tényállás a nemzetközi kötelezettségeinkre épül, ahol a BUE 11 bis Cikk (1) bekezdés (ii) pontban kifejezetten szerepel az eredetihez képest más szervezet is.
32 = Ld. A szerzői jogi törvény, Kommentár: Dr. Ficsor M.: Viva Média Holding. Budapest, 1999. 86. old.
33 Ld. A szerzői jogi törvény magyarázata, Gyertyánffy Péter szerkesztésében. KJK-KERSZÖV Üzleti Kiadó Kft. Budapest, 2000. 159. old.
34 Ld. A szerzői jogi törvény magyarázata, Gyertyánffy Péter szerkesztésében KJK-KERSZÖV Üzleti Kiadó Kft. Budapest, 2000. 157. old.
35 Indokolás a Szjt. 29. §-ához. Igazságügyi Közlöny 1999/7.
36 Mann Judit: ld. 5. jegyzet. 107. old.
Lábjegyzetek:
[1] Dr. Tattay Levente egyetemi tanár, PPKE, Budapest
Visszaugrás
