Az utóbbi évtizedekben számos olyan büntetőeljárás indult Magyarországon, amelyek tárgya gazdasági társaság vezető tisztségviselője (menedzsmentjének tagja) által az adott társaság sérelmére elkövetett (elkövetni vélt) hűtlen kezelés bűntette volt. A tapasztalatok alapján általánosságban megállapítható: e területen a jogalkalmazás, az ítélkezési gyakorlat a mai napig sem tekinthető egységesnek, kiforrottnak; sok esetben eltér a vádhatóság és a bíróság, illetve az egyes szinteken ítélkező bírák álláspontja. Jelen tanulmány célja annak elemzése, bemutatása, hogy büntetőjogi értelemben - a hűtlen kezelés bűncselekmény szempontjából - melyek az észszerű gazdálkodás ismérvei, hol húzódik a megengedett kockázat határa. A tulajdonosi kör és a menedzsment között felmerülő konfliktusba mikor kell az államnak büntetőjogi eszközökkel beavatkoznia, és az esetleges beavatkozás során mennyiben kell figyelembe venni a - jogászok számára sokszor kissé idegen - közgazdaságtani, gazdálkodás-tudományi elméleti és gyakorlati szempontokat.
Már a Csemegi-kódex[1] is tartalmazott hűtlen kezelés megnevezésű tényállást; a 361. § akként rendelkezett, hogy "a ki idegen vagyon kezelésével, gondozásával vagy felügyeletével van megbízva, és ezen minőségében annak, kinek érdekeit előmozdítani kötelessége, tudva és akarva vagyoni kárt okoz: a hűtlen kezelés vétségét követi el...". Kiemelendő, hogy bár általánosságban hűtlen kezelés miatt bűnvádi eljárást csak a sértett fél indítványára lehetett indítani, a 362. § alapján az eljárás hivatalból indult, ha e bűncselekményt valamely részvénytársulat vagy szövetkezet igazgatóságának, vagy felügyelőbizottságának tagja követte el. Már a XIX. század második felében úgy ítélte meg tehát a jogalkotó, hogy a gazdasági élet biztonsága és a tulajdonosi érdekek egyaránt megkívánják: a gazdasági társaságok sérelmére elkövetett cselekmények miatt a felelősségre vonás ne a sértett elhatározásának függvénye, hanem a büntetőhatalmat gyakorló állami apparátus kötelessége legyen. Jelen tanulmány kereteit meghaladná a Csemegi-kódex vonatkozó rendelkezéseinek mélyreható elemzése, ugyanakkor lényeges utalni arra, hogy a törvényi tényállás szövege alapján e bűncselekményt - mai dogmatikai fogalmakkal élve - csak egyenes szándékkal lehetett elkövetni, az elkövetőnek ugyanis az eredményt, a vagyoni kárt nem csupán "tudva", de egyúttal "akarva" kellett előidéznie. Ez a jelenleg hatályos Btk.-hoz képest jelentős különbségnek tekinthető.
A Csemegi-kódexet felváltó Btk.[2] szintén tartalmazott hűtlen kezelés megnevezésű különös részi törvényi tényállást[3]; e bűncselekmény már megvalósítható volt egyenes és eshetőleges szándékkal egyaránt. Nem szabad ugyanakkor figyelmen kívül hagyni, hogy a törvény 1962. július 1. és 1979. július 1. napja között volt hatályban, olyan időszakban, amikor Magyarország gazdasági rendjére a szocialista tervgazdálkodás és az állami tulajdon elsőbbsége (szinte kizárólagossága) volt jellemző, így a szabad piacgazdaság keretei között működő gazdasági társaságok viszonylatában a hűtlen kezelés kapcsán lényeges elméleti és gyakorlati jogalkalmazási kérdések kevésbé merülhettek fel.
Az 1978. évi IV. törvény 319. §-ának (1) bekezdése a hatályos Btk.-val azonos módon szabályozta a hűtlen kezelést.
A hűtlen kezelés tényállását a hatályos Btk. 376. §-ának (1) bekezdése tartalmazza[4]. E bűncselekmény a vagyoni viszonyok védelmét szolgálja, jogi tárgya pedig a vagyon tulajdonosának azon érdeke, hogy a vagyonkezelő ne okozzon vagyoni hátrányt[5]. Az idegen vagyon fogalmának értelmezése a jogirodalomban és az ítélkezési gyakorlatban egységesnek mondható, külön elemzést nem igényel. E tanulmány témájára tekintettel ugyanakkor említést érdemel, hogy a gazdasági társaság vagyona a tagok vagyonától elkülönül[6], így a bűncselekmény eredménye - a vagyoni hátrány - nem a tulajdonosoknál, hanem az érintett gazdasági társaságnál merül fel.
A hűtlen kezelés alanya csak olyan személy lehet, akit a vagyoni hátránnyal érintett vagyon kezelésének kötelezettsége terhel. A vagyonkezelői megbízás bármilyen - például munkajogi vagy szerződéses - jogviszonyon alapulhat; a kezelési kötelezettséget jogszabály, a jogi személy belső szabályzata, munkaköri leírás vagy a szokásjogi is keletkeztetheti[7]. A vagyonkezelési kötelezettség elsősorban a vagyon őrzését, a vagyon állagának megóvását, a vagyon gyarapítását, a kárelhárítást, az egyéb (beosztott) vagyonkezelők irányítását, a tulajdonos (megbízó) tájékoztatását, utasításainak betartását, a tulajdonos (megbízó) figyelmeztetését észszerűtlen, szakszerűtlen utasítás esetén, valamint a tulajdonos (megbízó) érdekeinek megfelelő intézkedések megtételét foglalja magában[8]. Az elkövetési magatartás a vagyonkezelői kötelezettség
- 203/204 -
megszegése, amellyel okozati összefüggésben vagyoni hátrány[9] keletkezik.
A Btk. - a korábban hatályban volt büntető anyagi jogszabályokhoz hasonlóan - csak a szándékos elkövetést rendeli büntetni, a hűtlen kezelés bűntette ugyanakkor megvalósítható mind eshetőleges, mind egyenes szándékkal. A bűnösség e formájának az eredményre, a vagyoni hátrányra is ki kell terjednie.
A fentiekben kifejtett rövid dogmatikai elemzés egyes elemeit a továbbiakban konkrétan a gazdasági társaságok vonatkozásában szükséges értelmezni.
Az üzleti vállalkozás közgazdasági (vállalatgazdaságtani) értelemben olyan tevékenység, amelynek alapvető célja nyereség elérése mellett fogyasztói igények kielégítése. Fogyasztói igénynek az olyan szükségletet tekintjük, amelyet a gazdaság szereplői nem közösségi intézmények segítségével, illetve nem az adott szervezeten belüli munkával tudnak kielégíteni. E meghatározásból (is) következik a vállalkozás kettős értékteremtő funkciója: a fogyasztói érték az igénykielégítésben, míg a tulajdonosi érték a befektetés megtérülésében, a ráfordított tőkét meghaladó bevétel (nyereség) elérésében manifesztálódik. Az üzleti vállalkozás szervezeti keretét a vállalat, jogi terminológiával élve a gazdasági társaság biztosítja.[10]
A gazdasági társaságokra vonatkozó szabályokat jelenleg a Ptk.[11], és - a korábbi gyakorlattal ellentétben - nem külön jogszabály tartalmazza[12]. A jogalkotó az új Ptk. létrehozása során szükségesnek látta definiálni a gazdasági társaság fogalmát, annak ellenére, hogy a hatályos jogszabályi környezet is formakényszert követel meg, így gazdasági társaság csak a Ptk.-ban meghatározott társasági formákban alapítható. A Ptk. 3:88. §-ának (1) bekezdésében található meghatározás[13] alapvetően egybevág az üzleti vállalkozás közgazdaságtani definíciójának főbb elemeivel (fogyasztói igények kielégítésének célja - üzletszerű gazdasági tevékenység; nyereség elérése - a tagok közös részesedése a nyereségből), így e tekintetben a két tudományterület között érdemi ellentét nem fedezhető fel.
Jelen tanulmány témája szempontjából a fenti fogalmi elemek közül a gazdasági társaság (üzleti vállalkozás) nyereség-orientáltsága bír elsősorban jelentőséggel. A hűtlen kezelés bűncselekmény kapcsán ugyanis azt kell majd vizsgálni, hogy a vagyonkezelésre kötelezettek (elsősorban a menedzsment tagjai, ritkább esetben a tulajdonosok) kötelezettségeiknek eleget téve mindent megtettek-e a gazdasági társaság eredményes, nyereséges működése érdekében, elkerülve a vagyoni hátrányt mint eredményt.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
