A Ptk. - követve az 1959-es Ptk. megoldását e tekintetben - továbbra sem engedi meg a tisztán magáncélú alapítvány létrehozását, miközben az ennek funkcionális megfelelőjének tekinthető, tisztán magáncélú bizalmi vagyonkezelés létesítését nem korlátozza. A tanulmányban erre tekintettel az alapítványok (i) egyes, lényeges gazdasági mutatószámainak, (ii) az alapítványokra vonatkozó elsődleges jogforrások, és (iii) a belföldi alapítványok - célja és privilegizált közjogi kezelése szerinti - típusainak bemutatását követően, vizsgálom (iv) a belföldi alapítvány közérdek szolgálatra rendeltségét, (v) az alapítványra vonatkozó szabályozás közjogi kereteit, külön kitérek annak vizsgálatára, hogy (vi) helyeselhető-e hasonló ügyleti célra több jogintézmény jogalkotó általi elérhetővé tétele, bemutatom (vii) az alapítvány különböző típusai számára a közjog által biztosított, jelentősebb előnyöket, majd (viii) az alapítvány magánjogi korlátozásait, azok indokait, végül (ix) vizsgálom röviden ezek alkotmányosságát.
A Központi Statisztikai Hivatal (a továbbiakban: KSH) nonprofit szervezetek közül kizárólag az alapítványokra vonatkozó, viszonylag szűkszavú tájékoztatása szerint az alapítványok száma 2005-től 22 255-ről 2008-ra 24 096-ban tetőzött, mikortól is folyamatosan csökkent, amely miatt 2016-ra számuk 20 643-ra apadt, amelynek oroszlánrésze (5739) a fővárosban rendelkezik székhellyel, 4459 pedig a megyeszékhelyeken. Utóbbiak közül a legtöbben (6729) oktatással, a (3306) szociális ellátással, (3058) kultúrával, (1989) egészségüggyel, (1061) településfejlesztéssel, (901) vallással, (840) környezetvédelemmel, (549) kutatással, (527) szabadidővel, hobbival foglalkoznak. A KSH a jelenleg megengedett körbe tartozó magáncélú alapítványok létéről nem tett említést, a közérdekű célra rendelt alapítványok száma az összes alapítvány 100%-át tette ki, amelyből nem állapítható meg, hogy ezek milyen mértékben szolgálnak magánérdeket is.
2005-ben 18 564 alapítványnak volt bevétele és kiadása, e szám 2016-ra 17 866-ra csökkent. 2005-ben 730 alapítvány gyűjtött pénzt, míg e szám 2016-ra 199-re csökkent. 2005-ben 567 alapítvány élt kizárólag a tartalékából, és csak kiadása volt, míg 2016-ra e szám 1086-ra nőt. 2005-ben 795 alapítvány pénz nélkül működött, míg 2016-ra e szám 394-re csökkent (egyéb adattípusokat illetően további részletekért ld. pl. a Civil Információs Portálon elérhető A civil szervezetek statisztikai számbavételének módszertani kézikönyvét).
Az új Ptk. szakértői javaslatának alapítványra vonatkozó részét is előkészítő Csehi [Csehi Zoltán: In: Vékás Lajos - Gárdos Péter (szerk.): Kommentár a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvényhez Wolters Kluwer Budapest 2014. 596.] utal rá, hogy miközben az alapítvány alapvető magánjogi normáit az alábbiak szerint a Ptk. határozza meg, azt kiegészítik az egyesülési jogról, a közhasznú jogállásról, valamint a civil szervezetek működéséről és támogatásáról szóló 2011. évi CLXXV. törvény (a továbbiakban: Civiltv.) és az alapítványok nyilvántartásba vételével kapcsolatosan alkalmazandó a civil szervezetek bírósági nyilvántartásáról és az ezzel összefüggő eljárási szabályokról szóló 2011. évi CLXXXI. törvény (a továbbiakban: Cnytv.) rendelkezései.
- 14/15 -
Kecskés (Kecskés László: Polgári Jog - A személyek joga Dialóg Campus Budapest-Pécs 2010. 200.) hangsúlyozza, hogy a közérdekű cél nem feltétlenül közcél. Utóbbi körébe esik, amikor közvetlenül a közösségi lét szervezésére, közfeladat ellátásra irányul a tevékenység, amelynek kielégítése közvetlen társadalmi szükséglet.
Míg közérdekűnek az minősül, amely ha kisebb közösség vagy akár egyetlen személy érdekét szolgálja is, társadalmilag mégis elfogadottnak, hasznosnak tekinthető, mert az általános társadalmi értékítélet szerint méltányolandó emberi értékeket szolgál, amelynek támogatása bármely magát humánus és civilizált értékrendet követő társadalom érdeke.
Ehhez képest az alapítvány akkor tekinthető magánérdekűnek, ha az előző kategóriákba nem tartozik, mert egyetlen személy vagy kisebb közösség érdekét úgy szolgálja, hogy az társadalmi hasznot nem keletkeztet. Megjegyzendő, hogy a Ptk. (3:386. §) ezzel összhangban azon magánérdekű célok szolgálatát engedte meg alapítvány által, amelyek a fentiek szerint közérdekűnek is tekinthetőek, egyebeket nem. Azaz az alapítvány magánjog általi közcél, közérdekű cél szolgálatára való korlátozás továbbra is fennmaradt.
Ezek alapján a dolgozat céljára tipizálható a magánjogi alapítvány (i) jelenleg meg nem engedett tisztán magánérdekű, (ii) a lentiekben kifejtett szűkkörben, társadalmi hasznossága (azaz parallel közérdek szolgálata miatt) elérhető magánérdekű, (iii) egyszerű, közcélú, közérdekű valamint (vi) közhasznú jogállással bíró közcélú vagy közérdekű alapítványként. Fontos, hogy a Ptk. (3:386. §) nemcsak a tisztán magánérdekű, hanem a megengedett körbe nem tartozó, közérdekkel korelálló magánérdekű (pl. saját sírhely fenntartására való) alapítványok rendelését is kizárta.
Kecskés (i. m.: 179. skk.) utal rá, hogy az alapítványok és alapítványszerű, azonos funkciójú jogintézmények világszerte elterjedtek, ennek ellenére nincs egyetemes érvényű, konzisztens dogmatikai fogalmuk. A több, itt nem részletezendő okból is kudarcra ítélt Európai Unió Bizottsága által tervbe vett, ám azóta visszavont Európai Alapítvány szabályozása [COM(2012) 35 final; 2012/0022.] legalább emiatt hasznos lehetett volna, jóllehet alapvetően ez sem kívánt tisztán magánérdekű alapítványi szabályozást egységesíteni. Ez azonban inkább legitimációs (jogalkotási hatáskör), mint szabályozási szándék hiányra tűnt visszavezethetőnek.
Kecskés az alapítványi funkciójú jogintézményeket öt csoportba osztotta, így megkülönböztette (i) az alapítványt, amelynél a vagyontömeg minősül jogi személynek, (ii) az alapítványt, amelynél a szervezet minősül jogi személynek, (iii) a kötelmi jogi, meghatározott célra történő vagyonjuttatásra irányuló, jogi személyiséget így nem keletkeztető kötelezettségvállalást, (iv) a célhoz rendelt, sajátosan kötött földtulajdoni formákat (pl. hitbizomány, vakf), (v) továbbá a bizalmi vagyonkezelést, illetve trustot.
Különösen fontos annak megállapítása, hogy az alapítványok az egyesületek egybeolvadása figyelhető meg különösen a német és a svájci elméletben is. Ezzel akár összhangban is a magyar jogalkotó szervezet-orintentált, jogi személyiséggel bíró és tartósan közérdekű célra rendelt alapítványt vezetett be a magyar jogba. E dolgozat szempontjából még kiemelkedő megállapítása, hogy bár az angolszász és egyes európai jogrendszerek nem zárják ki ugyan az ún. magánalapítványok (private foundation) létesítésének a lehetőségét, azonban nem ezt, hanem a köz (társadalmi közösség) érdekét szolgáló fajtáját tekintik alaptípusának, és előbbit csak akkor részesítik előnyben, ha e sajátossága ellenére, valahogy mégis közérdekűnek minősíthető. Csehi (Csehi Zoltán: A magánjogi alapítvány Gondolat, Bp., 2006. 262. skk.) utal rá, hogy egyes országokba ahol az alapítványi cél nincs is főszabály szerint korlátozva, az öncélú (Selbstzweck) alapítvány létesítést ott is tiltják. Már itt úgy látta, hogy bár a magáncélú alapítványok alapítását is meg kell engedni, viszont főszabályként zárt alapítványként és a hozzátartozók bizonyos körére történő kedvezményezett-nevezési, és ezek felhasználási céljait illető korlátozással. Nem javasolta megengedhetővé tenni, hogy az alapító kizárólagos kedvezményezetté lehessen nevezhető, és az alapító kizárólag rászorultsága esetén való részesedési jogának kimondása mellett foglalt állást [Csehi (2006): i. m. 335-336.].
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
