Császár Mátyás: Az uniós jogforrások hatása a nemzetközi magánjog általános részére* (MJ 2013/11., 669-679. o.)

I. Bevezetés

Amióta 1999-ben az Amszterdami Szerződés[1] jogalkotási hatáskörrel ruházta fel az Európai Unió (akkor még Európai Közösség) intézményeit[2], jelentős számú uniós jogforrás került elfogadásra az Európai Unió intézményei által a tágabb értelemben vett nemzetközi magánjog területén.[3] Jelen tanulmány célja annak vizsgálata, hogy az Európai Unió nemzetközi - elsősorban kollíziós - magánjogi jogforrásai milyen hatást gyakorolnak a nemzetközi magánjog általános részére. A tanulmány amellett érvel, hogy az uniós nemzetközi magánjogi jogforrások következményeként jelentős változásokon esik át a nemzetközi magánjog általános része, annak ellenére, hogy az uniós jogforrások tárgya a nemzetközi magánjog valamely különös részi területe. Továbbá az uniós nemzetközi magánjogi jogforrások alapján felrajzolható az uniós nemzetközi kollíziós magánjog általános része.

II. Az EU nemzetközi magánjogának jogforrásai[4]

1. Tiszta kollíziós jogi rendeletek:

- az Európai Parlament és a Tanács 593/2008/EK rendelete (2008. június 17.) a szerződéses kötelezettségekre alkalmazandó jogról (Róma I.);

- az Európai Parlament és a Tanács 864/2007/EK rendelete (2007. július 21.) a szerződésen kívüli kötelmi viszonyokra alkalmazandó jogról (Róma II.);

- a Tanács 1259/2010/EU rendelete (2010. december 20.) a házasság felbontására és a különválásra alkalmazandó jog területén létrehozandó megerősített együttműködés végrehajtásáról (Róma III.).

2. Joghatósági, kollíziós, elismerési és végrehajtási szabályokat tartalmazó rendeletek:

- a Tanács 1346/2000/EK rendelete (2000. május 29.) a fizetésképtelenségi eljárásról (Fizetésképtelenségi rendelet);

- a Tanács 4/2009/EK rendelete (2008. december 18.) a tartással kapcsolatos ügyekben a joghatóságról, az alkalmazandó jogról, a határozatok elismeréséről és végrehajtásáról, valamint az e területen folytatott együttműködésről (Tartási rendelet);

- az Európai Parlament és a Tanács 650/2012/EU rendelete (2012. július 14.) az öröklési ügyekre irányadó joghatóságról, az alkalmazandó jogról és öröklési ügyekben hozott határozatok elismeréséről és végrehajtásáról, valamint az öröklési ügyekben kiállított közokiratok elfogadásáról és végrehajtásáról, valamint az európai öröklési bizonyítvány bevezetéséről (Öröklési rendelet, 2015. augusztus 17-től alkalmazandó);

- Tervezet állapotában van a házassági vagyonjogi rendelet és a bejegyzett élettársi kapcsolat vagyonjogi következményeire vonatkozó rendelet.[5]

3. Rejtőzködő kollíziós szabályok[6]:

- EUMSZ 299. cikk[7] és 340. cikk[8];

- 669/670 -

- Számos további rejtőzködő kollíziós szabály található biztosítási és fogyasztóvédelmi irányelvekben.[9]

4. Nemzetközi egyezmények:

- A szerződéses kötelezettségekre alkalmazandó jogról szóló, Rómában, 1980. június 19-én aláírásra megnyitott Egyezmény (Római Egyezmény)[10].

- A tartási kötelezettségekre alkalmazandó jogról szóló, 2007. november 23-i Hágai Jegyzőkönyv[11].

5. Az Európai Unió Bíróságának ítéletei

Az Európai Unió Bírósága (továbbiakban Európai Bíróság) számos nemzetközi magánjogi vonatkozású döntést hozott, alapvetően a névviselés[12]; a társasági jog[13]; a Római Egyezmény cikkeinek alkalmazása[14]; a közrend értelmezése[15]; a joghatóság; a külföldi határozatok elismerése, végrehajtása terén.

6. Eljárásjogi rendeletek:

- a Tanács 44/2001/EK rendelete (2000. december 22.) a polgári és kereskedelmi ügyekben a joghatóságról, valamint a határozatok elismeréséről és végrehajtásáról (Brüsszel I.);