Az Igazságügyi Szakértői Kamara megalakulása óta folyamatos átalakulásban, mondhatni fejlődésben van. A Kamara induláskor zászlajára az igazságügyi szakértői tevékenység színvonalának - erkölcsi és persze (talán nem illetlenség ezt leírni) anyagi helyzetének - javítását tűzte ki zászlajára. Napjainkra a jogalkotók és a szakértői testületek közötti kiesebb-nagyobb pengeváltások közepette egyre inkább kitűzésre került az a jogszabályi környezet, mely jobbára megadja a zavarmentes munkához szükséges útjelzőket. A legfőbb kérdések, mint a kamarai tagság, a felvétel, a képzés és továbbképzés, az etikai eljárások forgatókönyve mondhatni a napi rutin szintjére kerültek. Egyszóval a Kamara valahol kezdi betölteni megálmodott szerepét.
Érdekességek, vagy ha úgy tetszik furcsaságok azonban - mint minden jogszabályban - a kamarai törvény sorai közt is "nyakoncsíphetők". Az 1995. évi XLVII. törvény 33. § (2) bekezdése az etikai eljárások megindításával kapcsolatban kimondja, hogy "Ha az etikai eljárás alapjául szolgáló ügyben bíróság vagy más hatóság jogerős határozatot még nem hozott, az etikai tanács az eljárás megindításával egyidejűleg az etikai eljárást felfüggeszti." A szándék okszerű és nemes, a szakértői tevékenység nem lehet befolyásolható egy etikai eljárás procedúrája által. Persze a szüneteltetéssel az erőfitogtatás már megtörtént és a fenyegetettség még nem szűnt meg szakértőre nézve. Azonban a szakértő lelki életénél is fontosabb lehet, hogy mit lehet kezdeni abból a törvényi kötöttségből fakadó anomáliával, amikor az etikai bizottság kompetencia hiányt vagy túllépést állapít meg egy szakértő esetében, miközben a bíróság - a jogszabályból adódóan ezt megelőzően - az adott szakvéleményre alapítva hozza meg ítéletét. Ekkor egyrészt a szakértő etikai vétsége alapján megkapja botlásával arányban álló elmarasztalását, másrészt pedig, .... másrészt pedig nem történik semmi. A 33. § (2) bekezdése ugyanis elzárta azt a lehetőséget az eljáró bíró elől, hogy "törvénysértő" szakvéleményre alapozza ítéletét. Egy jogerős bírósági ítélet utólagos bolygatása pedig legfeljebb a sajtó számára kecsegtet némi kis hozadékkal. A bírók nincsenek könnyű helyzetben, hiszen a kompetencia kérdések megítélésében lépéshátrányban vannak a Kamarával szemben, mivel alapvetően ez utóbbinál - pl. kamarai szakosztályok - koncentrálódik a "speciális" szakismeret, a kompetencia megítéléshez szükséges információ. Igazságérzetünket mérlegre téve megítélhető, hogy mit tartunk, mit tarthatunk fontosabbnak, a szakértők esetleges befolyásolásának elkerülését, vagy a korrekt szakmai alapokra épülő bírói ítélkezést. Úgy tűnik törvényalkotók ez esetben egyfajta cinkosságra kényszeríttették a Kamarát, hiszen - némi túlzással élve - elmondható, hogy a Kamara etikai bizottsága minden kompetencia kérdéskörben meghozott elmarasztaló döntése mögött ott egy aggályos bírói ítélet lehetősége. Azt a logikai láncot meg jobb nem is végig gondolni, hogy az etikai bizottság egy-egy szakértői elmarasztalása az érintett - az adott ügyben elégséges információ hiányában eljáró - bíró felett is ítéletet mond.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
