Az itt vázolandó rövid összegezés fenti címe a horvát jogi oktatásban, mintegy két évszázados egyetemalapítási törekvések nyomán, 1861-re megszilárdult szervezeti egységek és tantárgyak régi elnevezését korhűen idézi fel. Ugyanakkor ezek és a hozzájuk társuló intézmények forrásadatait mégsem kell csupán a levéltári fondok okleveleiből előbányászni. A kutatók a most használt több jelentős fogalommal találkozhatnak az újabb horvát egyetemtörténeti irodalomban és más országok tudományos gyűjteményeiben is. Nagyobb részüket meglelhetjük az utóbbi években közzétett zágrábi kiadványok hasábjain. E tények a közelmúltban az Université de Strasbourg II. Sciences Humaines Szlavisztikai Intézetének terminológiai tanácskozásán, valamint hasonló prágai rendezvényen is felmerültek. A kérdéskör behatóbb szakirodalmi feldolgozása nálunk a könyvkiadói érdeklődésen többnyire kívül esett.
Dráván túli szomszédunk kutatói a magyar-horvát államközösség történetének a szaksajtóban való megjelenítési eszközeivel szintén sokáig korlátozottan élhettek. Kimagasló nemzeti értékeik a törvényhozás kincsestárából, más szerényebb eredményekhez képest, néhány délszláv általános enciklopédia és jogi lexikon lapjain is viszonylag szűk térre szorultak. A jogi oktatás kialakulásának és fejlődésének a hetvenes évtized előestéjétől kezdve szentel(het)nek nagyobb figyelmet. Az ottani kutatómunka feltárja az olasz, a magyar, az osztrák és a többi tudománnyal keletkezett gyümölcsöző kölcsönhatások szerepét.[1]
Az adatok sokaságából kitűnik, hogy horvát tanárok és hallgatók a pesti egyetemen és az egri jogakadémián, míg magyarok a zágrábi rokonintézetben dolgoztak. Utóbbinak a jogi karán kialakult jus publicum croatico-hungaricum; jus administrationis croatico hungaricum; jus civile croatico-hungaricum; statistica monarchiae austro-hungaricae két jogrendszer tartósan sikeres együttműködését feltételezte. Ebbe a színképbe illeszkedik a historia juris universalis; a jus poenale et processus criminalis; a privatno pravo tripartita (Verbőczyjeva) és egyéb tantárgyak gazdag hagyatéka.[2] Kézenfekvő lenne e tanrendet a korabeli pesti jogi karéval egybevetni, ami azonban az összehasonlító módszer tágabb teret kitöltő alkalmazását követelné meg.
A nyolc évszázadot meghaladóan (1091, 1102-1918, 1920) működőképesnek bizonyult magyar-horvát államközösség az egyetemes jogtörténet legmaradandóbb kapcsolatainak sorába tartozik. Ilyen hosszú történelmi időszak érthetően határozta meg a vonzáskörébe eső tudományágak művelésének és oktatásának változó tartalmát. A közjogi összefonódás hatást gyakorolt a terminológia meghonosítására is, miközben a horvát eredeti jogintézmények hagyományai önjogúan érvényesültek.[3]
- 264/265 -
Millecentenáriumi megemlékezés keretében rövidre fogott tanulmányunk főleg a külföldi és a hazai könyvtárakból többnyire hiányzó szakirodalmat hasznosít. Az itthon hozzáférhető és ismertebb magyar művek részletes felidézését az adott terjedelemben most mellőzni kellett, de azokat akadémiai értekezésem tartalmazza.[4]
A két szomszédos ország évszázadokat átívelő közjogi együttélése gazdag kincstárat kínál, aminek megnyitásával csatlakozunk a Jogtudományi Közlöny 1996. 10. számának felhívásához. Különösen biztató ugyanott a Jogtörténeti Tanulmányok pótlásának ígérete, amely sorozat elindítását és kötetei többségének kiadását, Csizmadia Andor akadémikus mellett, e sorok írója társszerkesztőként gondozta. A közlési lehetőségek javítása, a magyarhorvát államkötelék történetének korábban gátolt kutatómunkái szempontjából, szakterületünk súlyos adóssága maradt. Figyelemre méltó, hogy a kérdéskört a második világháború előtt, a magyar és horvát szerzőkön kívül, főként osztrák, cseh, továbbá francia, német, olasz szerzők egész sora tárgyalta.[5] Az érdeklődés reneszánszát jelzi a horvát-magyar kiegyezés (1868) századik évfordulójára lengyel, osztrák, szerb, szlovén és más szerzőktől megjelent több munka. Említést érdemel a közös múlt jogára is utaló legújabb zágrábi kétnyelvű irodalomtörténeti kiadvány, amelyet szerkesztője a budapesti könyvbemutatón a millecentenárium emlékezetére ajánlott fel.[6]
1. Horvátország területén a jogi oktatás első kezdeményeivel a kutatók az adriai partsáv déli településeinek irataiban találkoztak. Ehhez Dubrovnik (Ragusa) városállam lehetőségei és szükségletei nyújtottak legkedvezőbb befogadó szellemi-anyagi körülményeket. Ott már a 15-16. században a kánonjogot és a civiljogot váltakozó szervezeti keretekben egyaránt művelik. Zágrábtól északra Lepoglaván a pálosok munkálkodása révén 1656-tól átmenetileg szintén tanítanak egyházjogot és római jogot stb. De ez ideje szerint már Baltazar Dvornicic jogi magániskolájának előzményére tekinthetett vissza. Nyomósabb volt a varazsdi szábor (parlament) kísérlete, Zrínyi Miklós - Nikola Zrinski elnökletével, az anyagi alapokat is megteremtve. A horvát egyetem jogelődje, a nagyszombati rokonintézet keletkezése (1635) után, 1669-ben I. Lipót királyi diplomájának kibocsátásával jött létre. Ezt a szábortól 1671-ben "Neo Academia Zagrebiensis" névre keresztelt főiskolát megillető jurisdikció bíráit a rektor javaslatára az uralkodó nevezi ki.
Innentől kezdve, a jogi ismeretek tanítását is közbeiktató átalakításokkal, a Neoacademia Zagrebiensis kerek egy évszázadon át (1773-ig) működik. Ekkorra a De regno Dalmatie et Croatie kötet Amsterdamban régen (1666) napvilágot látott. Benne a Memoriale vagy későbbi elnevezéssel Pacta Conventa a magyar-horvát államközösség keletkezését 1102-re helyezi (vitás kérdéseire itt nem térhetünk ki). Fontosabb azt megvilágítani: a közös jus publicum és jus administrationis tantárgyakhoz milyen fejlődéslépcsőkön jutottak el?
A felsőoktatási szervezet megteremtésére irányult kezdeményezések a 17. század második felében egyelőre csupán a bölcsészeti oktatás kegyét tudták kivívni. Később a tananyag felölelt jogi és kifejezetten a magyarhorvát államközösség fejlődésére vonatkozó kérdéseket is. A múltról az 1669. évi alapítólevélben 1. Lipót kimondja, hogy az akadémia létrehozásával saját elődei: "a jóemlékezetű magyar királyok buzgó gondoskodása" nyomdokain kívánt haladni. Jelentős jogalkotó tevékenységek folytak az Árpád-háziak, az Anjouk, a Hunyadiak, a Habsburgok országlásának egyes időszakaiban. Hunyadi János kormányzóhoz intézett feliratok alapján Ragusa (Dubrovnik) városállam jogviszonyának tengelyében a magyar korona államjelkép elfogadása állt. Hivatalos okleveleik a 15. század derekán a "Serenissime corone Ungarie fidelissimi servitores, rector, etc." fordulattal fejezték ki hódolatukat.[7] A két állam kölcsönös együttműködési készsége ugyanakkor önálló cselekvési szabadságuk maradéktalan birtokolására támaszkodik.
2. A hézagosan ránkmaradt egykorú források megörökítik, hogy a zágrábi akadémián a "Jus Pontificum" című tananyagot 1727-től adják elő. Régebbi időktől mindmáig a horvát egyetemtörténeti irodalom túlnyomó része, a nemzeti szakterminológia szempontjából, hangsúlyozza Verbőczy István Hármaskönyve 16. század végén elkészült fordításának jelentőségét. Fontos továbbá az akadémián a "Manuale Iuris-peritorum Hungariae" könyv használata, amelyet 1749-ben a horvát szábor tagjainak anyagi támogatásával nyomtattak ki. Hasonló írásos összeállítást 1754-ben a báni közjogi méltóságot be-
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
