https://doi.org/10.59851/jk.79.11.2
Az ügyvédi összeférhetetlenség hazai szabályozása lényegében egyidős az ügyvédi tevékenység írott szabályozásával. Az összeférhetetlenségi okok szabályozásának története alapelvi szempontból az igazságszolgáltatási pozíciók szétválasztásától kezdve az ügyvéd közhatalomtól való függetlenségén keresztül a minden más keresőfoglalkozás tilalmáig egyértelműen kimutatható fejlődési ívet mutat. E fejlődési ívet, annak legfontosabb elvi alapjait érdemes összevetni az ügyvédi összeférhetetlenségi okok hatályos rendszerével, kritikai szemmel vizsgálva azok érvényesülését, különös tekintettel az összeférhetetlenségi okok alóli kivételekre is.
Tárgyszavak: ügyvéd, összeférhetetlenség, jogfejlődés, függetlenség
The Hungarian regulation of occupations incompatible with legal practice is as old as the written regulation of the practice of law. The history of the regulation of the incompatible occupations shows a clearly discernible developmental trajectory, from a principled point of view, from the separation of judicial positions, through the independence of the lawyer from public authority, to the prohibition of all other gainful occupations. It is worth comparing this development, and the main principles underlying it, with the current system of incompatibility of lawyers, and critically analysing their application, with particular reference to the exemptions to the incompatibility of occupations.
Keywords: legal practice, incompatibility, development of law, independence
Az ügyvédi összeférhetetlenség szabályozása hazánkban lényegében egyidős az ügyvédi tevékenység írott szabályozásával. Jelen tanulmány első részében - a fogalmi felvezetést követően - az összeférhetetlenségi okok szabályozásának hazai történetét, a különböző korszakok szabályozásának elvi alapjait, indokait vizsgálom, megkísérelve felvázolni annak fejlődési ívét. A tanulmány második részében pedig azt vizsgálom, hogy ez a jogfejlődés hatott-e, és ha igen, hogyan az ügyvédi összeférhetetlenségi okok hatályos szabályozására, és abban milyen elvi alapok érhetőek nyomon.
A jelen tanulmányban egyrészt terjedelmi okokból, másrészt azért nem foglalkozom az ügyvédi összeférhetetlenségi okok nemzetközi fejlődéstörténetével, mert a nemzetközi, különösen az európai szabályozás egy másik, megjelenés alatt lévő tanulmány tárgyát képezi.[1] A hazai és nemzetközi jogfejlődés kölcsönhatásait, összehasonlítását pedig - hasonlóan az ügyvédi tevékenység más korlátaival való viszony elemzéséhez - a készülő doktori értekezésemben tárgyalom.
Ügyvédi összeférhetetlenségi okok alatt - az ügyvédi tevékenységről szóló 2017. évi LXXVIII. törvénnyel (a továbbiakban: Üttv.) hatályos szabályozásával összhangban - az ügyvédi tevékenység folytatását abszolút kizáró jogviszonyok és tevékenységek rendszerét értem. Az összeférhetetlenség nem csupán az ügyvédekre, hanem más ügyvédi vagy azzal rokon tevékenységet gyakorló jogalanyokra[2] is kiterjed, azonban jelen írás csak a szűk értelemben vett ügyvédi összeférhetetlenséggel foglalkozik.
Az összeférhetetlenség kizárja az ügyvédi tevékenység folytatását. Az összeférhetetlenségi ok fennállása esetén a kérelmezőt nem veszik fel az ügyvédi kamarába, illetve nem veszik ügyvédi kamarai nyilvántartásba,[3] vagy az ügyvéd kamarai tagságát az ügyvédi kamara elnöksége megszünteti.[4] Az összeférhetetlenségi ok az ügyvédi tevékenységet abszolút kizáró ok, hiszen az alól senki által nem adható felmentés, és fennállása független az ügyfelektől, azok érdekeitől, azok harmadik személyekhez fűződő viszonyától. Az ügyvédi összeférhetetlenség fennállása alatt az ügyvédi tevékenység csak kivételesen, az ügyfél nyilvánvaló és közvetlen, másképp el nem hárítható károsodástól való megóvása érdekében, az ehhez szükséges és elégséges mértékben folytatható.[5] Az összeférhetetlenségi ok valamely, az ügyvédi tevékenységen kívüli tevékenység folytatásával, illetve ilyen tevékenység folytatására vonatkozó, illetve azzal járó más jogviszony fenntartásával valósul meg.
Meg kell különböztetni az összeférhetetlenség eseteit az ügyvédi tevékenységet akadályozó egyéb jogintézményektől. Az ügyvédi tevékenység folytatását kizáró további okok[6] a természetes személynek vagy a státuszá-
- 500/501 -
hoz, vagy az előéletéhez kapcsolódnak. Az ügyvállalási korlátok[7] ezzel szemben az ügyvédi tevékenység folytatását azért akadályozzák, mert az adott szituációban az ügyvédnek egymással összeegyeztethetetlen - akár csak vélelmezetten fennálló - érdekeket kellene egymással összeegyeztetnie. E korlátok relatívak abban az értelemben is, hogy az érdekkonfliktusban érintettek jellemzően felmentést adhatnak e korlátozások alól.
Ugyancsak el kell határolni az összeférhetetlen tevékenység alóli kivételeket képező esetektől a kiegészítő ügyvédi tevékenységeket.[8] Ez utóbbi tevékenységek ugyanis nemhogy nem összeférhetetlenek az ügyvédi tevékenységgel, hanem - ha azt ügyvéd folytatja - egyenesen csak ügyvédi tevékenység keretében folytathatóak.
Az advocatus kifejezés első ismert írásos megjelenése 1309-ből származik, és éppen arról szól, hogy "nem is léteznek bőven ügyvédek (advocati!) az országban".[9] Az ügyvédi összeférhetetlenség azonban már a legelső ismert, ügyvédekre vonatkozó szabályozásban, mintegy 100 évvel később, Zsigmond uralkodása idején megjelent, amikor 1405-ben a "notarii publici"-t, azaz a közjegyzőket kizárta a világiak ügyében a prókátorkodásból,[10] az 1471. évi XIV. törvénycikkben pedig Mátyás már arról rendelkezett, hogy "a birák a pereket birálják el és meghatalmazottakul vagy ügyvédekül ne perlekedjenek", így a bírák és az ülnökök sem lehetnek ügyvédek.[11] A korai szabályozás tehát nem azon személyek körét szabta meg, akik ügyvédkedhettek, hanem "bizonyos személyeket eltiltottak ilyen megbízatások elvállalásától".[12]
Ugyancsak az ügyvédi összeférhetetlenségre vonatkozó szabály jelent meg a Tripartitumban.[13] Eszerint "a királyi vagy nádori ember ugyanazon ügyben, melyben perbehivást vagy egyéb végrehajtást teljesített, meghatalmazott, vagyis ügyvéd nem lehet"[14] Werbőczy ezt meg is indokolja azzal, hogy a királyi vagy nádori ember a helyettesítő bíró szerepét tölti be, az ügyvéd pedig fél: "felperes számba megy, mivel ő az, ki keresetet indít és ellenvetést tesz [...] felperes képében tűnik föl. Az pedig senkinek sincsen megengedve, hogy egy és ugyanazon ügyben felperes és egyszersmind biró is legyen."[15]
Abaúj megye statútuma 1634-ben kimondta, hogy aki a megyében prókátorkodik, "az assessorságra be ne vétessék; mert illetlen assessornak [ülnöknek] és prokátornak lenni" egyidejűleg.[16]
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
