A GNU General Public License (GPL) megreformálásának folyamata - mint ahogy azt a tanulmány első részében bemutattuk - jelenleg is zajlik. Az elméleti háttér, a reformok célja és a reformfolyamat ismertetése után a második részben a konkrét újdonságokat, módosításokat vizsgáljuk meg.
Mielőtt a szerződés egyes pontjainak vizsgálatához hozzálátnánk, fontos kiemelni, hogy a GPL szerkezete is jelentősen megváltozott, melyet részben a logikusabb felépítésre törekvés, részben az új tartalmi elemek megjelenése indokol. A legszembetűnőbb változás hogy a legelső pontban, rögtön a preambulum után megfogalmazásra kerültek a legfontosabb fogalmak. A korábbi, 2. verzióban mindössze egyetlen bekezdés foglalkozott ezzel, míg további fogalom-meghatározások a szöveg más pontjain, rendezetlenül voltak megtalálhatók. Teljesen új témaként kerültek a szerződésbe a további felhasználási feltételek (7. pont) és a szabadalmakkal (11. pont) kapcsolatos szabályok. Mindezekkel együtt, a szerződés struktúrájának átszervezésével, a GPL eddigi 12 pontos szövege az új javaslatok során 17 pontra bővült.
- 189/190 -
A GPL perambulumának új megfogalmazásában a korábbi szövegváltozat által megfogalmazott célkitűzés változatlan maradt: a szabad szoftverek használata, megosztása és megváltoztatása szabadságának biztosítása és megőrzése. Néhány apró megfogalmazásbeli változást leszámítva[2], az első lényegesebb változtatás az, hogy a Free Software Foundation által kezelt Lesser General Public License (LGPL) már nem kerül megemlítésre. (Az LGPL egy a GPL-nél valamivel egyszerűbb és kevésbé szigorú licenc, mely eredetileg rendszerkönyvtárak licencelésére készült, azonban később más programok vonatkozásában is használták). Ennek indoka elsősorban az, hogy a GPL új koncepciója szerint, mint azt a 7. pontban látni fogjuk, a szerző jogosult a GPL által meghatározott szabályrendszer mellé - megfelelő feltételek teljesülése mellett - további, saját felhasználási feltételeket definiálni. Így az LGPL új változata nem más a fenti koncepció szerint, mint további, megengedő felhasználási feltételek gyűjteménye.
A preambulum szövegében megjelenik egy új elem is: a felhasználó jogainak technikai eszközökkel való csorbításána. Míg a javaslat első szövegváltozatában konkrétan nevesítve voltak a DRM (digitális jogkezelési) rendszerek, a második javaslat már a fenti, átfogóbb megfogalmazást tartalmazza. Már a preambulumban leszögezésre kerül az ilyen rendszerekkel való alapvető, elvi inkompatibilitás - hiszen ez kifejezetten sérti a felhasználó szoftver megváltoztatására vonatkozó jogát -, majd a szerződés egy külön szakaszában (a 3. pontban) részletesen is foglalkozik a kérdéssel.
A fentiek mellett a szoftver-szabadalmakkal kapcsolatos megfogalmazások is új formát kaptak. A GPL 2. verziója még a szoftverszabadalmak fenyegetéséről szólt, az új szövegváltozat már tartalmazza azt, hogy egyes országokban létezik ilyen jellegű védelem. A szerződés szövege a továbbiakban a régi: a GPL elutasítja az általános célú szoftverek tekintetében a szabadalmi védelem alkalmazását, és megakadályozza, hogy szabadalmi bejegyzésekkel az érintett művek felhasználóinak GPL szerinti jogainak elvonására sor kerülhessen.
Jelentős változás a szerződés rendszerében az egyes fogalmak definiálása, melyre rögtön az első pontban sor kerül. A szerződés elsőként meghatározza az érintett mű (mely gyűjtőfogalom, az eredeti és a származékos mű is ide tartozik) fogalmát. A programmal való rendelkezés kapcsán a szerződés teljesen új megnevezés-rendszert vezet be; meghatározza a hasznosítás ("propagate") fogalmát, mely minden, a művel kapcsolatos cselekményt magában foglal, amelyhez a szerző hozzájárulására lenne szükség, kivéve a program futtatását, valamint az olyan származékos[3] művek készítését, melyeket a felhasználó nem oszt meg senkivel. A hasznosítás fogalmába beletartozik a terjesztés ("convey") is, mely minden olyan hasznosítást jelent, melynek során lehetővé válik egy másik fél számára a program másolatának megszerzése vagy létrehozása, kivéve a tovább-licencelést ("sub-licensing"), mely a GPL rendszerében nem megengedett.
A fentiek mellett a szerződés tartalmazza a forráskód, a tárgykód, a rendszerkönyvtárak és más fogalmak meghatározását. Mindezek ugyan jelen voltak a GPL 2. verziójában is, ott azonban nem mindenütt volt pontosan meghatározva, hogy mit is ért a szerződés ezeken a fogalmakon.
A szerződés-tervezet megfogalmazóinak megjegyzései szerint is a "megfelelő kód" fogalmának meghatározása a legbonyolultabb a szövegben, a jobb érthetőség kedvéért néhány, a fogalom magyarázatához szükséges kifejezés külön definiálásra került, és példák alkalmazásával is próbálják elősegíteni a könnyebb érthetőséget. Általánosságban megfelelő kódnak minősül minden olyan forráskód, ami szükséges a tárgykód létrehozásához, telepítéséhez, futtatásához és a program módosításához, de a szöveg részletes szabályokat tartalmaz arra vonatkozóan, hogy mi az, aminek a forráskódban feltétlenül szerepelnie kell, illetve mely elemek hagyhatók ki abból teljesen. A megfelelő kód fogalma azért ilyen nagy jelentőségű, mert ez tekinthető annak az eszköznek, melynek megismerésével teljesülhet a GPL alapvető célkitűzéseinek egyik legfontosabb eleme: a szoftver működésének megismeréséhez fűződő jog.
A szerződés 2. pontja a felhasználó alapvető jogosultságait szabályozza. Ennek során a GPL külön nevesíti a korlátlan használat, valamint a módosítások létrehozásának és azok privát célból történő használatának jogát. Az eredeti szöveg úgy fogalmazott, hogy a program futtatása nem is tárgya a szerződésnek, így az is jogosult rá, aki a szerződést nem fogadja el magára nézve. Ezt a nehézkes megfogalmazást - mely szerint a szerződés az azt el nem fogadó fél számára is biztosított jogosultságokat - váltja fel az új, jóval egyszerűbb szóhasználat,[4] amely egyben kitér a privát módosítások használatának szabadságára is, mely kérdést az eredeti szöveg nem szabályozta. A privát módosítások tekintetében azonban a jogosultság megszűnik, ha a jogosult bárki ellen, aki a GPL alapján terjeszti a programot vagy annak származékát, szabadalmi jogára hivatkozva fellép.
E pontban kerül megfogalmazásra a perambulumban már érintett tovább-licencelés tiltása, melynek indoka az, hogy a GPL rendszerében erre nincs is szükség, hiszen az újonnan bevezetett lehetőséggel, miszerint további feltételek is meghatározhatóak, ugyanez a cél elérhető.[5]
A szoftver hasznosítása a terjesztésen kívüli cselekmények vonatkozásában korlátozás nélkül megengedett, míg a terjesztés joga a 46. pontokban leírt feltételekkel lehetséges. A következő pont - mely a korábbi verzióban egyáltalán nem szerepelt - a felhasználó jogainak technikai eszközökkel való csorbításának tilalmát fogalmazza meg. Érezhető a szövegtervezet megfogalmazóinak erős ellenérzése a digitális jogkezeléssel kapcsolatban, hiszen amellett hogy önálló pontot szenteltek ennek a kérdésnek a szövegezésben, már a preambulum is érinti a problémát. A szövegezés szerint tilos minden olyan "védelmi" intézkedés, ami arra szolgál, hogy az érintett művet olyan technikai intézkedésként használják fel, amely harmadik fél szerzői jogainak betartatása érdekében a mű működését vagy módosításának lehetőségét korlátozza. A tervezet első szövegváltozata itt is még kifejezetten a DRM-ről beszélt, míg a 2. változat - a preambulummal összhangban - általánosabb megfogalmazást tartalmaz. A szövegezés kifejezetten hivatkozik az Egyesült Államok szerzői jogot szabályozó törvényének vonatkozó szakaszára,[6] az indokolás pedig jelzi, hogy a megfogalmazás második fele kifejezetten az EU Copyright Directive (EUCD)[7] szövegezésére utal, és a fenti jogszabályokban szereplő "védelmi" intézkedésekre, technikákra vonatkozik.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
