A polgári jog domináns részében, a szerződési jogban típusszabadság uralkodik - a felek szabadon köthetnek szerződést és autonóm módon határozhatják meg annak tartalmát. A szerződéseknek a törvény által megállapított, a felek jogaira és kötelezettségeire vonatkozó szabályaitól közös akarattal eltérhetnek, kivéve, ha a törvény az eltérést kifejezetten tiltja. A Ptk. ugyan meghatározza a forgalomban leggyakrabban előforduló szerződéstípusokat, de a felekre e szerződéstípusok nem kötelezőek, létrehozhatnak nem nevesített, illetve több törvényi szerződéstípus elemeit kombináló vegyes szerződéseket.
A helyzet egészen más a személyek körében. A jogi személység a szervezet jogi perszonifikációját jelenti és egyáltalán nem közömbös - annak ellenére, hogy a Ptk. eddig is ismert, és az új Ptk. kifejezetten elismeri a nem jogi személy szervezeti jogalanyokat is [3:3. § (3) bekezdés] -, hogy egy szervezet jogi személy-e vagy sem.
A jelenleg még hatályos (továbbiakban: régi) Ptk. nem hozott létre jogi személyekre nézve típuskényszert. Szabályozta ugyan - többnyire definitív jelleggel, a részleteket külön törvényekre bízva - a jogi személyek egyes alapvető "fajait", de módot adott arra, hogy e fajtákon kívül is - jogszabály (tehát nem kellett törvény!), vagy jogszabályi felhatalmazás alapján hozott határozattal - létrejöjjenek jogi személyek. Azonban a Ptk.-hoz viszonyítva eltérően, a gazdasági társaságok jogában már az 1988-as első Gt. létrehozta a forma(típus)kényszert. A Gt. tudniillik kimondta, hogy gazdasági társaságok csak a törvényben meghatározott típusokban - közkereseti, betéti társaság, kft., rt. - működhetnek [lásd jelenleg a hatályos Gt., a 2006. évi IV. törvény 2. § (1) bekezdését].
A régi Ptk. szerint közvetlenül jogszabály is létrehozhatott jogi személyt. Ez esetben a jogszabályban (egyéb esetekben a jogszabály létesítéséről szóló határozatban vagy okiratban) kellett megállapítani a jogi személy nevét, tevékenységi körét, székhelyét és képviselőjét. A régi Ptk. nem kötötte a jogszabály létrejöttét közhiteles nyilvántartásba vételhez, bár a legtöbb jogi személy fajtánál - állami vállalat, szövetkezet, gazdasági társaság, egyesület, alapítvány - az erről az adott jogi személy fajtáról szóló jogszabály a jogi személy létrejöttét bírósági (cégbírósági) bejegyzéshez kötötte. Költségvetési szerv bejegyzés nélkül is létrejöhetett alapító okirat nélkül. A költségvetési szerveknél és egyes köztestületeknél (pl. sport-közalapítványok) a nyilvántartást nem bíróság végezte, egyébként ez volt a rend az 1980-as évek végéig az állami vállalatoknál is. A bírósági nyilvántartásba vétel kezdettől fogva konstitutív hatályú volt és általában ex nunc, azaz a jövőre nézve keletkeztetett jogi személységet, bár pl. a gazdasági társaságoknál a hiányzó cégbírósági feltételek miatt az első Gt.-ben még visszaható hatályú volt a cégbírósági bejegyzés.
9/10
Még két megjegyzést:
a) a régi Ptk. már 1960-tól módot adott arra, hogy jogszabály vagy jogszabály alapján az "alapító" határozat, illetve okirat a jogi személy belső szervezeti egységét is jogi személlyé nyilvánítsa, azaz belső, ún. származtatott jogi személységet teremtsen - ilyen jogszabályi felhatalmazást pl. a régi Ptk. az egyesületeknél és az alapítványoknál maga is tartalmazott;
b) a régi Ptk. ismert a jogi személyek körében alfajtákat, amikor is jogszabály úgy állapított meg jogi személy típust, hogy mögöttes jogterületként felhívta a Ptk.-ban szereplő alaptípust. Így pl. az 1993-ban intézményesített köztestületeknél az egyesületi, a közalapítványnál az alapítványi szabályokat. További példák: az erdőbirtokossági és a vízgazdálkodási társaságok mögöttes jogterülete a gazdasági társaság (a Gt. közös szabályai), a vadásztársaságoknak az egyesület, a hegyközség pedig a köztestület altípusa.
Az új Ptk. - a régivel ellentétben - a jogi személységet kifejezetten jogi személy típusokhoz köti. A 3:1. § (4) bekezdése szerint a jogi személy törvényben meghatározott típusban, törvény által nem tiltott tevékenység folytatására és cél elérése érdekében alapítható és működethető. Az új Ptk. tehát típuskényszert teremt a jogi személyekre nézve. Ez nemcsak az új Ptk.-ban szabályozott öt jogi személy típusra vonatkozik - egyesület, gazdasági társaság, szövetkezet, egyesülés, alapítvány (az államot nem tekintem jogi személy típusnak). A 3:3. § (2) bekezdés ugyanis kimondja, hogy a jogi személyek Ptk.-ban foglalt általános szabályait megfelelően alkalmazni kell a Ptk.-ban nem szabályozott típusú jogi személyekre is. Más szóval - bár ezt így kifejezetten a Ptk. nem mondja ki - a törvény (és nem alacsonyabb típusú jogszabály!) Ptk.-n kívül is létrehozhat jogi személy típust, de ebből következően csak típust, egyedi jogi személyt nem. (Miután azonban a Ptk. nem sarkalatos, hanem "egyszerű" törvény, szerintem nincs akadálya annak, hogy későbbi törvény eltérjen a Ptk.-tól és konkrét jogi személyt típuson kívül is létrehozzon.)
A Ptk.-n kívüli jogi személy típus jelenleg alapvetően a költségvetési szerv, amelyet az államháztartási törvény, illetve a területi, települési és kisebbségi önkormányzati szervek, amelyeket az önkormányzati törvény szabályoz. Az államra mint jogi személyre vonatkozó alapszabályozást viszont maga az új Ptk. tartalmazza 3:405. és 3:406. §-ban. Természetesen vannak a polgári jogi szabályok alá nem eső közjogi jogalanyok (jogi személyek) is, mint pl. az Országgyűlés vagy a Kormány.
Az új Ptk. 3:4. § (4) bekezdése szerint a Ptk.-ban felsorolt valamennyi jogi személy típus a bírósági nyilvántartásba való bejegyzéssel (gazdasági társaságok, szövetkezetek, egyesületek a cégbíróság által vezetett cégjegyzékbe való bejegyzéssel, az egyesületek és az alapítványok a bíróságnál vezetett nyilvántartásba való felvétellel) jönnek létre. A bírósági nyilvántartásba vétel alóli alapvető kivételt a Ptk.-n kívül jelenleg a 2011-es Áht.-ban szabályozott költségvetési szervek képeznek, amelyek a Magyar Államkincstárnál vezetett nyilvántartásba kerülnek.
Típusproblémák a gazdasági társaságok jogában vannak kívül és belül.
E körbe tartozik a szövetkezet, az egyesülés és az egyéni cég, valamint a vállalatcsoport.
A) Szövetkezet
Ha a szövetkezet valamely ország jogában típusként megjelenik, úgy lényegében három megoldás létezik:
a) a szövetkezet a kereskedelmi (gazdasági) társaságok egyik formája. Ezt a megoldást választotta a magyar 1875-ös Kereskedelmi Törvénykönyv is. Így Magyarországon hamarabb volt szövetkezet, mint kft.;
b) a szövetkezet nem képez önálló típust, de a diszpozitív szabályozás használásával a hagyományos szövetkezeti alapelveket az egyes kereskedelmi társaságokon belül érvényesítik. Így van szövetkezeti kft., szövetkezeti részvénytársaság stb. Ilyen pl. a nagyszövetkezeti szektorral rendelkező Dánia szabályozása;
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
