Egy magát vasfüggönnyel körülzáró rendszernek nincs szüksége nemzetközi magánjogra - vagy legalábbis, az ilyen rendszer irányítói így gondolják. Ékes példa erre Szászy István (1899-1976) tragikusan megszakadt professzori pályája.[1] A nemzetközi magánjog tudományát világszínvonalon művelő professzort,[2] kora legkiválóbb törvénytervezetének[3] alkotóját 1950-ben, a professzori életút csúcsán megfosztották katedrájától és eltávolították az egyetemről. Éveknek kellett eltelnie ahhoz, hogy a nemzetközi magánjog oktatási diszciplínaként a hátsó kapun ismét bebocsátást nyerjen egyes közgazdász szakokon[4] és a budapesti jogi karon.[5] Ilyen előzmények után, egy újabb évtized elteltével, "új időknek új dalaival" robbant be a magyar tudományos életbe, majd jelent meg az egyetemi katedrán Mádl Ferenc. A meglehetősen ideologikus (értsd: marxizáló) töltetű és - jó esetben - jogpozitivista előadások korában széles gazdasági-társadalmi alapon és imponáló kulturális kontextusban tárgyalta anyagát. Jelenlétében a szellem napvilága ragyogta be az Egyetem téri épület bizony szürke hangulatú tantermét. Gyakran már témaválasztása is több mint szokatlan volt azidőtájt. Kevesen vállalkoztak nálunk az Európai Gazdasági Közösség gazdasági joganyagának beható bemutatására, még ritkább volt az a tárgyilagos, sőt pozitív tárgyalásmód, amely Mádl Ferenc európai kereskedelmi jogi előadásait jellemezte.[6] Hallgatói rajongtak tanárukért, még az írásbeli számonkérés szigora sem riasztotta őket. A Kar világító fáklyájaként tisztelte Őt kollégáinak többsége is. Ehhez hozzájárult megnyerő személyisége: szerénysége, közvetlensége, nyitottsága, empátiája. Voltak persze olyanok, akik - ma már nyelvileg is alig érthetően: pejoratív értelemben - az "angolszász vonal képviselőjének" nevezve Őt, nehezíteni kívánták tanári munkáját.
Mádl Ferenc első monografikus műve a deliktuális kártérítési felelősség történetét tárgyalta;[7] a monumentális alkotás ma is megkerülhetetlen kiindulópont a téma kutatói számára. Nemzetközi magánjogi tudományos kutatásainak első eredményeit 1966-ban egy kismonográfiában foglalta össze. A mű középpontjában a külkereskedelem magánjoga állt. Arra tekintettel, hogy a külkereskedelmi tevékenység az adott korban állami monopólium volt, azt kizárólag e célra létrehozott állami vállalatok végezhették, a könyv közel egyharmada e kérdést járja körül.[8] Ennek ma már csak történeti értéke van. Kiemeljük mégis, hogy a maga idejében úttörő volt a szerző komplex összefoglalása a külkereskedelmi monopólium gazdaságpolitikai és alkotmányjogi alapjairól, szervezetéről, továbbá a tervkötelezett külkereskedelmi vállalatok jogi státusáról és szerződéseiről. A tanulmány a nemzetközi kollíziós jogot érti nemzetközi magánjog alatt, és ezért a külkereskedelem gyakorlása körében felmerülő kollíziós jogi kérdéseket elemzi. A témára tekintettel érthetően, a nemzetközi szerződési jog kap súlyponti helyet a könyvben.[9] Ezt megelőzően foglalkozik a szerző a személyek[10] és a tulajdonjog[11] kollíziós jogi kérdéseivel, továbbá a szellemi alkotások[12]
- 392/393 -
nemzetközi jogi védelmével. Zárásként a könyv három általános kollíziós jogi kérdést is elemez: a közrend védelmét, a minősítést és a renvoit.[13] Mádl munkája a magyar jogirodalom (Szászy, Réczei), a magyar jogszabályok és a magyar bírói gyakorlat bemutatása mellett minden téma tárgyalásánál kitér a külföldi jogok és jogirodalmi nézetek ismertetésére is; azt lehet mondani, hogy a mű a korabeli nemzetközi magánjog tömör összefoglalása - a családjog és az öröklési jog nélkül.
Mádl Ferenc tudományos pályájára jelentős hatást gyakorolt egy Ford ösztöndíj elnyerése, amely az 1960-as években magyar kutatók számára egészen kivételes lehetőséget nyitott amerikai kutatómunkára. Az ösztöndíj segítségével 1967-ben egy tanévet tölthetett a University of California Berkeley-i kampuszán, Albert A. Ehrenzweig intézetében. Az amerikai nemzetközi magánjog tudománya már évek óta forrongott azidőtájt, meghaladottnak tekintette a kollíziós jog hagyományos módszerét. Mások mellett Cavers, Currie, Leflar, von Mehren, Reese forradalmi gondolatokkal, lényegi változásokat sürgető elméletekkel kívánták megújítani a klasszikus kollíziós nemzetközi magánjog kétségtelenül kissé berozsdásodott eszköztárát.[14] S az amerikai viharok hullámai hamarosan átcsaptak Európába is.[15] Maga Ehrenzweig szintén változtatni akart, de elvetette az addigi reformjavaslatokat és más irányt jelölt ki.[16]
1. Az Ehrenzweig mellett eltöltött vendégprofesszori időszak hatását tükrözi Mádl Ferencnek Vívódás a valósággal a nemzetközi magánjogban című tudományos dolgozata.[17] A tanulmány a hagyományos kollíziós nemzetközi magánjog klasszikus összefoglalásának tekintett munkából, Ernst Rabel magnum opus-ából indul ki,[18] és azzal veti össze Ehrenzweig szintén nagyigényű művét,[19] amely vitába száll, sőt le kívánt számolni az amerikai doktrínában és judikatúrában megjelent forradalmi gondolatokkal (choice-of-law revolution) is. Mádl írásának nemzetközi politikai hátterét a II. világháborút követően egymásnak feszülő két katonai és ideológiai tábor közötti feszültség némi enyhülése adja. Érthető ezért, hogy a tanulmány is reflektál minden olyan jelenségre, amely a jogtudományban, így Ehrenzweig művében ezt a tendenciát követi: a békés kongzisztenciát segíti, a szocialista jogtudomány nézeteinek közvetítését vállalja és szorgalmazza, a szocialista jogintézmények diszkriminációjának fokozatos feloldását mozdítja elő.[20]
2. Ehrenzweig szerint az egész amerikai nemzetközi magánjogi forradalom kiindulópontja hibás, tekintve, hogy a tradicionális kapcsolóelv tulajdonképpen csak a deliktuális kártérítési jog területén szorul igazán alapvető felülvizsgálatra, más kérdésekben indokolatlan a nagy felbuzdulás. A lex loci delicti commissi egyeduralma fölött szerinte is eljárt az idő,[21] de ennek az elvnek a meghaladásához (amely eleve nem valamifajta ősi jelensége a nemzetközi magánjognak, hanem csak a 19. században jelent meg)[22] nem kell forradalom. Elegendő a megváltozott életviszonyok és az azokat követő anyagi kártérítési felelősségi jog és biztosítási jog fejleményeinek figyelembevétele; így a szankció reparációs jellegének előtérbe kerülése: a veszélyes üzemi felelősség megjelenésével és a kötelező felelősségbiztosítás elterjedésével.[23] Ehrenzweig legfőképpen azt kérte számon amerikai kollégáinak reformjavaslatain, hogy azok konkrét jogviták eldöntéséhez nem alkalmazhatók kapcsolótényezőként, mert az elvek szintjén maradnak, túl általánosak. Ez valóban így van. Ehrenzweig emiatt vetette el Currienek azt a felfogását, amely szerint annak az államnak a jogát kell alkalmazni, amelynek a legnagyobb érdeke fűződik ehhez (governmental interest analysis). Ugyanígy alkalmatlannak találta Cavers "preferencia elveit" (principles of preference) és Leflarnak "az alkalmazandó jog kiválasztását befolyásoló megfontolásait" (choice-influencing considerations).[24] Ugyanezt ki-
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
