dr. Csefkó Ferenc[1]: Kóbor Gyulától búcsúzunk* (JURA, 2025/3., 161-165. o.)

"A gyakorlat teszi a mestert"

Tanszéki közösségünk úgy határozott, hogy - figyelemmel Gyula sajátos, sokszínű, izgalmas, fordulatos életpályájára - nem kíván ebben a megemlékezésben kizárólag a "száraz" adatokkal tisztelegni emléke előtt, bár ilyeneket egy-két esetben majd fölvillantunk.

Kérdezheti a tisztelt Olvasó, vajon mit jelent a mottónak választott mondat? Válaszunk egyértelmű: Kóbor Gyula egész életpályája ennek szellemében telt, s Ő maga is különböző finomító jelzőkkel számos alkalommal tett hitet e mellett. Az írás szerzői teszik hozzá: "ez így igaz", de hogy mesterré válhass (s ezt éppen saját élete bizonyította), elengedhetetlen a szükséges mérvű elméleti-szakmai megalapozás.

Gyula élete - a családi, baráti igen szoros kötődések mellett - tulajdonképpen két pillérre támaszkodott, esetenként egymást átfedő módon. Az egyik a legtágabb értelemben vehető igazgatás (Komló, Sásd, Orfű) és e tekintetben idesoroljuk, vagy kiemeljük a meződi polgármesterséget. A másik az Egyetem, a PTE és annak jogelődjei: a Közigazgatási Jogi Tanszékének oktatója, a Tanszék keretében működő Jövő Közigazgatásáért Alapítvány egyik alapítója, a tudományos diákkör és főként az ugyancsak a tanszék által szervezett Nyári Egyetemek meghatározó szervezője; s korántsem utolsó sorban az Egyetem - egykori - főtitkára.

A másik pillér Gyula szakmaiságát tükröző tanulmányai, szakmai tanácskozáson elhangzott előadásai, számos, térségi szemléletet tükröző fejlesztési programokban való részvétele és mindazon elmélkedései, írásai, amelyek központi témája minden esetben a legkisebb falvakért való aggódás, létük megtartásáért, fejlődéséért való kiállás.

Kóbor Gyula, mint egyfajta XX. század végi, XXI. századi "népies-urbánus" vonásokat magán hordozó egyéniség, kedvességével, a humort sem nélkülöző életvitelével, "kalandozásaival", emberségével alakította - bárhol is lett légyen a világban - mosolyra is fakasztva környezetét.

*

- 161/162 -

Vajon későbbi pályafutása során számítottak-e, s ha igen, milyen töltődéssel a bányászcsaládi gyökerek - ki tudja? Ha Gyula valakit megszeretett és tisztelt, akár személyisége, akár érdemei okából, úgy azt egy életre szólóan tette. Hadd idézzünk - mindezt bizonyítandó - egy régi-régi jóbarátjától:

"A gimnáziumi évek első napján ismerkedünk meg. Nagydarab, szőke fickó, az osztálytól a "Medve" becenevet kapja. Sokat dumál és mindig hangosan, szeret a központban lenni. Éltanuló és KISZ főguru lesz, közösséget épít, táborokat szervez. Azt szereti, ha mindig minden precízen ki van dolgozva. Közben ketten nyaranta egy hónapig culágerkedünk a helyi városgazdálkodási vállalatnál, az első napokban összeszedve egy csomó vízhólyagot a lapátolástól. Már kamaszként beszerez mindenféle asztalos eszközt: fúr-farag-gyalul-szögel-csavaroz. Okos, olvasott, széles látókörű, de igazából a gyakorlat érdekli.

Itt megtanulja azt, amit mindannyian, akik erre a pályára (értsd: (köz)igazgatásra), adjuk a fejünket: ez a munka nem ügyiratokról, hanem emberekről szól. Egy alkalommal sikerül lecsalnom hozzám egy hétvégére Sellyére. Ez annyira feldobja, hogy utána sok éven át ide szervezik a Közjogi Nyári Tábort. Feltűnő lesz számomra, hogy a hallgatók szeretik és figyelnek rá, kollégáival pedig mintha egy családot alkotnának.

Egészen "nagy ember" lesz, amikor a rektori hivatalt vezeti. És aztán csak visszatér a gyakorlatba. Voltak életének nehéz periódusai is, fájdalmak, csalódások. Talán ezek ellen volt a legvédtelenebb, mert hiányzott belőle minden agresszió, ártó szándék és a cinizmus. Idén április közepén spontán meglátogat, remek délelőttöt töltünk együtt. Rengeteget nosztalgiázunk. Boldog és felszabadult, tele életerővel és nyári tervekkel, ebben még valami közös utazás is felsejlik velem. Akinek ilyen barát adatik meg, azt szeretik az Istenek."

*

A már ifjú korában megkezdett igazgatási pályája több stáción keresztül teljesedett ki. A fontosabbakat említve: Komlói Tanács VB osztályvezető-helyettes, Sásd VB-titkár, majd Orfű, Abaliget, Husztót, Kovácsszénája körjegyző. Sok évtizeddel ezelőtt fogalmazta meg az igazgatási - vezetői munkát illető alapelveit, melyek az idők folyamán némiként finomodtak: precíz, következetesen humánus, de határozott ügyvezetés, közszolgálat, vezetés és döntéshozatal; az önkormányzati politika megvalósításának segítése és végrehajtása, megfelelő jogszabályi háttérrel kidolgozandó döntési alternatívák, jól képzett és jól fizetett apparátussal való együttműködés, majd később, "a jegyző legyen első az egyenlők között", s hogy "a korrupciónak még a lehetőségét is ki kell küszöbölni a közigazgatásból".

"Nagyon szerettem az egyetemi oktatást, kutatást, a diákokkal kialakítható emberi, közösségi kapcsolatokat, de mindig vágytam vissza a gyakorlatba is!" - mondta többször is. Orfűn jó "csapatot" örökölve tovább építette a közösséget (ennek meghatározó élménye volt az évenkénti Dalmáciai közös nya-

- 162/163 -

ralás), rendkívül nagy pontossággal és jogszabályi tudással végezte feladatát. "Minden nap reggel 7.00 órára érkezett, de addig maradt, ameddig azt a munka megkövetelte. Kollégáival a hivatalban kizárólag a szakmai elvárások szerint tartotta a kapcsolatot, viszont mindenkinek, aki hozzá fordult bármilyen ügyben, készséggel és azonnal segítséget nyújtott." - emlékeznek rá az ott dolgozó kollégái.

Természetesen, közpolitikai életének meghatározó időszakát jelentette, amikor egy 200 lakost sem elérő, Sásd melletti kistelepülés, Meződ polgármesterévé választották a rendszerváltáskor és majd két évtizeden át töltötte be e tisztséget. (A közigazgatási jog különös rész című tantárgyat hallgató mindenkori évfolyam pontosan tudta a Meződön élők létszámát - legalábbis az aznap reggeli állapotot. Gyula ugyanis az anyakönyvi igazgatás kontextusában mindig megemlítette azt.)

Sikerei a község életben maradását, fejlődését eredményezték, a buszmegálló építésétől a faluház felújításig, az akadálymentesítésig, a partfalak rendbehozásáig, külterületi és belső utak, járdák karbantartásáig, felújításáig, térfigyelő rendszer kialakításáig. De, ami mindezeknél is fontosabb, hogy megmaradt és fejlődik ez a kis apró falu. S hogy milyen volt, mint polgármester? Idézzük a szavait: az Ő "polgármesteri palástja a csíkos fürdőköpenye." Ezzel arra akart utalni, hogy nála nincs fogadónap és fogadóóra, így akár közvetlenül a fürdőszobából érkezve is fogadja a lakosságot.

*

Itt kell szólni a PTE jogelődjénél, az egyetemi átalakítás egyik legnehezebb időszakában betöltött főtitkári tisztjéről. Hogy ezt a rendkívül nehéz feladatot milyen emberséges módon próbálta megoldani, bizonyítandó álljanak itt a következő idézetek: "A Rektori Titkárságon mindig nagy izgalmat keltett a rektorváltás és az azzal járó változások. Kóbor Gyula főtitkárként került oda Tóth József rektor idejében. Kicsit tartottunk tőle, teljesen más típusú ember volt, mint az előző főtitkár, Berke Gyula. De hamar kiderült, hogy rendkívül humoros, emberséges, tisztességes főnök. Bárki, bármilyen problémával fordulhatott hozzá, mindenkinek segített."

"Híres volt ez a mondása: 'nem, nincs, nem is volt és a gyártását is beszüntették'. Mindenkinek (értsd a rektornak is) megmondta, ha valamivel nem értett egyet, mindig kimondta, amit gondolt." "Gyula igazi mentor és vezető volt egyszerre. Észrevette, ha valakinek rossz napja van, próbált segíteni beszélgetéssel, jó szóval. Szakmailag követelt, ugyanakkor mindenre és mindenkire figyelt. Tanított és bátorított, közösséget formált."

Gyula különböző tisztségei mellett a rendszerváltástól kezdődően oktatott az ÁJK Közigazgatási Jogi Tanszékén. Előadásait - a vitathatatlan tételesjogi felkészültség mellett - számos valós gyakorlati példával és sajátos humorral fűszerezte. "Kezdetben különös részi órákat tartott leginkább. Talán nem túlzás azt állítani, hogy a másodéves joghallgató akkor és azért értette meg igazán, hogy miről is szól ez a stúdium, amikor Gyuszi az előadáson elmondta,

- 163/164 -

hogy Stancika (a mindenkori ügyintéző) hogyan jár el, amikor a szociális támogatás megítéléséről, vagy éppen gyámhatósági intézkedés foganatosításáról dönt. Oly lelkesedéssel beszélt a humán igazgatás bármely ágáról, ahogyan senki sem tudott. Ennek oka csak részben az, hogy korábban éveken át ezen a területen dolgozott... Vizsgán pontosan olyan volt, mint a mindennapokban: segítőkész és humoros. Szerették a hallgatók."

Miként egyik kollegája fogalmazta meg e tekintetben összegzésnek is fölfoghatóan a tanszéki létét: "Szerettem hallgatni a történeteit: a családjáról (az utóbbi időben leginkább az unokáiról), a hobbijáról, a "falujáról", a meződi buszmegállóról, a közmunkások (egyébként kiváló) munkamoráljáról, illetve arról, hogyan kell (dió?)fából napozóágyat készíteni, és vajon hogyan növelhető a (bio)uborkatermés. Mert olyan emberi volt - egy szeretethető tudományos közösségben/műhelyben."

*

Kóbor Gyula szakmai életművének kevéssé ismert területét képezik a tudományos publikációi. Társszerzője volt a Közigazgatási Jog Általános és különös rész c. tankönyveknek, több térségi és helyi fejlesztési program kidolgozásának, a kistérségi együttműködést erősítő elképzelések kialakításának.

Számos helyi önkormányzati átvilágítási, fejlesztési kutatásban vett részt. Tanulmányainak témakörei kiterjedtek a megyék és a települések közötti kapcsolatok föltérképezésére, az önkormányzatok vállalkozási lehetőségeinek és feltételeinek áttekintésére, a gyermek- és ifjúságvédelem, a gyámügy, a szociális igazgatás és válságkezelés stb. problémaköreinek vizsgálatára. Utolsóként említjük azt a témát, amit jónéhány szakmai tanácskozáson, polgármesterek akadémiáján adott elő a maga utánozhatatlan stílusában, és amely máig is aktuális: "az autonómiától a koncentrációig, a kisközségi önkormányzatok jövője".

Gyula is bekapcsolódott a rendszerváltás környékén induló helyi önkormányzatiság mibenlétét különböző aspektusból vizsgáló, meglehetősen gazdag (sok-sok ezerre tehető) szakirodalmi vitasorozatba. Itt csupán arra van lehetőségünk, hogy az e témakörben írott munkáiból néhány idézettel érzékeltessük mindazt, amit Ő fontosnak tartott.

"Az önkormányzati átalakítás szabadította fel a legtöbb pozitív közösségi energiát, s leginkább éppen a kistelepüléseken" "Az önkormányzatiság nélküli település kiszolgáltatottá válik más nagyobb települések érdekeinek, elszívják a kisebbek életerejét, az ilyen település nem kaphat külső védelmet, s óhatatlanul elsorvad." "A kistelepülési önkormányzás lehet öröm forrása, a lakosságnak is adhat közösségi tudatot, életerőt is, segíthet megőrizni a közösségi munkát, az önmegvalósítást."

Azzal a nem kevés szerzőnél fölvetett problémával kapcsolatban, hogy e kistelepülési önkormányzati rendszer fenntartásával drágul a közigazgatás, lényegét illetően azt az összefüggést hozta fel, hogy ez nem csupán pénz-

- 164/165 -

kérdés, "hacsak nem mondjuk ki, hogy a kistelepüléseken másodrendű állampolgárok élnek".

*

Kóbor Gyula egyetemi, avagy egyetemen túli életének máig feledhetetlen részét képezték a Közigazgatási Jogi Tanszék és A Jövő Közigazgatásáért Alapítvány által szervezett Nyári Egyetemek. E 15-20 hallgatót foglalkoztató táborok rendkívül komoly vizsgálódásokat végeztek Baranya megyében, elsősorban a halmozottan hátrányos helyzetű Ormánságban. Az általában egy hetes kutatások eredményei megfelelő szakmai eredményekkel zárultak és kerültek javaslatokként az adott szervezetek döntéshozói elé. Azok a hallgatók, akik évtizedekre visszamenőleg részt vettek e munkálatokban, soha el nem feledhető élményekkel gazdagodtak, melyek túl a szakmaiságon, kötődnek Gyula személyiségéhez is.

Végezetül néhány egykori hallgató írásából idézünk: "Az évente megszervezett kutatótáborokban Tanár Úr volt a motor, a szív, az arc, a brand, a két lábon járó jogszabálygyűjtemény, a kommunikáció nagymestere, a chef, a beszerzési vezető és a kapitány. A mi kapitányunk. Egy-egy fájdalmas és szívszorító nap után, mikor a mélyszegénység legmélyebb bugyraiba is alámerültünk huszonévesen, szembesülve az élet törékenységével és sebezhetőségével, Tanár Úr egy humoros, vagy bölcs mondatával visszaállította újra a világ rendjét a lelkünkben és bizakodva vártuk a következő napot.

Azon a nyári estén sem volt másképp. Én elszörnyedve meséltem, hogy milyen otthonokban jártunk, hogy a házakon nem volt ajtó, ablak, hogy egy ágyban hányan alszanak éjszakánként. Nincs étel, gyógyszerre pénz, cipőre se futja, de mégis küzdenek az életükért minden egyes napon. Tanár Úr tudta, hogy nálam ez nem holmi picsogás, mások életén keresztül (milyen szerencsés is ez!) egy mély és fájdalmas dilemmával szembesültem testközelből azon a napon, a törvényes és szükséges ellentétpárral, és nem voltak eszközeim feloldani magamban azt. Mindig velem marad és örökké hiányozni fog a Tanár Úr."

"A falukutatási nyarakból legélénkebben a vízre és a csillagos égre emlékszem. Kóbor tanár úr történetei nyomán száraz jogszabályhalmazból emberek, közösségek életét jobbítani képes eszközzé változott a közigazgatási jog. Emberi volt, humoros, nagytudású és végtelenül segítőkész. Az utolsó alkalommal, amikor falukutató táboron vettem részt, már rendes házban laktunk, szauna is volt, és a medence vöröses színe is átköltözött a söröspoharakba. Mentek a szokásos napi esemény-átbeszélések és sztorizások. Engem elfogott a nosztalgia a régi békés idők után. Tanár úr rám nézett és azt mondta: 'Nem maradhat mindig minden ugyanúgy.' Tanár Úr - kérdezem most tőle és magamtól - nem maradhatna mégis?"

*

Gyuszi hiányzol, és mindig hiányozni fogsz. Legyen Neked könnyű a föld! ■

JEGYZETEK

* Az emlékezés összeállításában - a szerzőn túlmenően - a PTE ÁJK Közigazgatási Jogi Tanszék munkatársai (Rózsás Eszter, Fábián Adrián, Kiss László) vettek részt. Rajtuk kívül Déri Judit, Fekete Géza, Füziné Kajdy Zita, Kajtár Edit, Miskolczi Orsolya, Trócsányiné Urbán Kata idézik fel Kóbor tanár úr személyiségének egy-egy villanását. Az általuk küldött rövidebb-hosszabb terjedelmű írások e megemlékezésbe emelt részeit idézőjelben szerkesztettük be - az emlékezés jellegére tekintettel a konkrét nevek hivatkozása nélkül.