A Magyar Köztársaság Legfelsőbb Bírósága a Dr. Furmann Imre ügyvéd (3529 Miskolc, Farkas Jenő u. 6.) által képviselt Oláh Győző patvarci (2668 Iskola u. 1.) lakos, I. r. és Oláh Rita varsányi (3178 Sápvári u. 10.) lakos, II. r. felpereseknek a Dr. Czudar Sándor ügyvéd (2660 Balassagyarmat, Rákóczi u. 13.) által képviselt Tomony Erika patvarci (2668 Fazekas Mihály u. 27.) lakos alperes ellen személyhez fűződő jog megsértése miatt a Balassagyarmati Városi Bíróságon 8. P. 20 767/1999. számon megindított és a Nógrád Megyei Bíróság Pf. 20 451/2000/5. számú ítéletével elbírált perében - a jogerős ítélet ellen - a felperesek részéről 24. sorszám alatt benyújtott felülvizsgálati kérelem alapján tárgyaláson kívül meghozta a következő ítéletet.
A Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítélet felülvizsgálati kérelemmel nem támadott rendelkezéseit nem érinti; felülvizsgálati kérelemmel támadott részét részben hatályon kívül helyezi, és az elsőfokú bíróság ítéletének az alperest közérdekű bírság fizetésére kötelező rendelkezését helybenhagyja. A jogerős ítéletnek a II. r. felperes keresetét elutasító rendelkezését hatályában fenntartja. Kötelezi a II. r. felperest, hogy 15 nap alatt fizessen meg az alperesnek 3000 (háromezer) forint felülvizsgálati eljárási költséget. A le nem rótt 13 500 (tizenháromezer-ötszáz) forint felülvizsgálati eljárási illetékből 7500 (hétezer-ötszáz) forintot a II. r. felperes, 6000 (hatezer) forintot az alperes köteles az államnak felhívásra megfizetni.
Az alperes üzemelteti Patvarc község egyetlen nyilvános vendéglátó üzletét, a Gyarmati u. 80. szám alatt működő italboltot (sörözőt). Több alkalommal előfordult, hogy az alperes a faluban lakó személyek közül a roma származású személyek kiszolgálását megtagadta, ezért az I. r. felperes a Nemzeti és Etnikai Jogvédő Iroda segítségét kérte. Az iroda munkatársai jelenlétében a roma származású I. r. felperes 1999 áprilisában bement a sörözőbe, ahol üdítőitalt rendelt. Az alperes azonban az I. r. felperest nem szolgálta ki, a kiszolgálás megtagadásakor pedig azt közölte vele, hogy "tudja ő, hogy miért". Ezt követően az I. r. felperes a panaszkönyvet kérte, azonban az alperes ezt a kérését is elutasította.
Felperesek keresetükben azt állították, hogy az alperes őket hátrányosan megkülönbözteti, amikor kiszolgálásukat megtagadja. Kérték ezért, hogy a bíróság állapítsa meg, hogy az alperes személyhez fűződő jogaikat megsértette. Kérték továbbá, hogy kötelezze a bíróság az alperest a jogsértés abbahagyására, tiltsa el őt a további jogsértéstől és a jogsértés miatt az alperessel szemben közérdekű bírságot szabjon ki.
Az alperes a kereset elutasítását kérte. Elismerte, hogy néhány személy kiszolgálását megtagadja. Arra hivatkozott, hogy a kiszolgálást két esetben tagadja meg: akkor, ha a vendég korábbi tartozását még nem egyenlítette ki, illetve akkor, ha garázda magatartást tanúsít. Az I. r. felperes kiszolgálását azért tagadta meg, mert (korábban) nem fizette ki a vásárolt cigaretta árát.
Az elsőfokú bíróság ítéletében megállapította: "az alperes azzal, hogy az általa üzemeltetett vendéglátó üzlethelyiségben nem szolgálta ki az I. és II. r. felpereseket, megsértette a személyiségi jogaikat. A jövőben az ilyen és hasonló jellegű magatartásoktól az alperest eltiltotta", és az alperest 100 000 forint közérdekű bírsággal sújtotta. A lefolytatott bizonyítási eljárás eredményeként az elsőfokú bíróság arra a következtetésre jutott, hogy az alperes indokolatlanul és a szakmai szabályokat sértve járt el akkor, amikor a felperesek kiszolgálását megtagadta. Ezzel egyúttal őket hátrányosan megkülönböztette, így a Ptk. 75. és 76. §-aiban védett személyhez fűződő jogaikat megsértette. Emiatt az alperest a jogsértés megállapításán túl a jogsértéstől eltiltotta. A hátrányos megkülönböztetés gyakorisága miatt szükségesnek tartotta közérdekű bírság kiszabását is a Ptk. 84. §-ának (2) bekezdése szerint.
Az alperes fellebbezése alapján eljáró másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét részben megváltoztatta, a II. r. felperes keresetét elutasította és mellőzte az alperes közérdekű bírság megfizetésére kötelezését. Ítélete indokolásában kifejtette: azt az alperes maga is elismerte, hogy az I. r. felperes kiszolgálását megtagadta, a II. r. felperes állításával és az alperes tagadásával szemben azonban olyan bizonyíték a perben nem állt rendelkezésre, amelyből megállapítható lenne, hogy az alperes 1999 februárjában a II. r. felperes kiszolgálását is megtagadta volna. A II. r. felperes tehát bizonyítási kötelezettségének nem tett eleget. Az alperes pedig
- 150/151 -
azt nem bizonyította, hogy az I. r. felperes kiszolgálásának megtagadására alapos oka volt, ennek hiányában nevezett megalapozottan igényelt személyiségvédelmet. Álláspontja szerint közérdekű bírság kiszabásának abban az esetben van csak helye, ha a sérelmet szenvedett fél kártérítést is igényelt, és azt a bíróság megalapozottnak találja, azonban a megítélhető kártérítés nem áll arányban a felróható magatartás súlyával. Az I. r. felperes kárigénye hiányában azonban a közérdekű bírság feltételei nem voltak megállapíthatók, emiatt az erre vonatkozó indítványt elutasította.
A jogerős ítéletnek a II. r. felperes keresetét elutasító és a közérdekű bírság mellőzésére vonatkozó rendelkezéseinek hatályon kívül helyezése, és az elsőfokú bíróság ítéletének helybenhagyása érdekében a felperesek nyújtottak be fe1ü1vizsgálati kérelmet. Álláspontjuk szerint a másodfokú bíróság a bizonyítékokat tévesen mérlegelte, amikor arra a következtetésre jutott, hogy a II. r. felperes nem bizonyította, hogy őt az alperes hátrányosan megkülönböztette. A kihallgatott tanúk egyöntetűen azt vallották, hogy a "telepen lakó" személyek kiszolgálását az alperes megtagadja. A II. r. felperes pedig a "telepen lakó" Oláh Andrásnak, a helyi roma közösség szószólójának a leánya, őt a faluban mindenki ismeri. Oláh András vallomásából is megállapítható, hogy családja tagjainak kiszolgálását az alperes megtagadta. Sérelmezték a közérdekű bírság kiszabásának mellőzését is. Arra hivatkoztak, hogy az alperes maga is elismerte azt, hogy éveken keresztül nem engedte be a sörözőbe a falu egyes, elsősorban roma származású lakosait. Az alperes tehát hosszú időn keresztül tanúsított felróható, jogsértő magatartást, amely sérelmet a közérdekű bírsággal szükséges kiküszöbölni. Az alperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályban való fenntartását kérte.
A jogerős ítélet az alábbiak szerint, részben jogszabálysértő. A Pp. 164. §-ának (1) bekezdése értelmében a per eldöntéséhez szükséges tényeket általában annak a félnek kell bizonyítania, akinek érdekében áll, hogy azokat a bíróság valónak fogadja el. E rendelkezés alapján a II. r. felperest terhelte a perben annak bizonyítása, hogy az alperes vele szemben hátrányos megkülönböztetést alkalmazott és ezzel a Ptk. 76. §-ában védett emberi méltóságát megsértette. A kihallgatott tanúk egyike sem vallott arról, hogy az alperes a II. r. felperes kiszolgálását megtagadta. Demény Péter és Mohácsi József (8. sorszámú jegyzőkönyv) az alperesnek az I. r. felperessel szemben tanúsított magatartásáról nyilatkoztak, Jónás Gábor csak általánosságban hallott a patvarciak panaszáról, Oláh Zsolt, Oláh Gergely, Alexovics Jenő, Szőrös Istvánné, Szőrös Teréz, Majoros László kizárólag az alperes velük szemben tanúsított magatartásáról nyilatkozott (14. sorszámú jegyzőkönyv). A jogerős ítélet ezért helyesen jutott arra a következtetésre, hogy a II. r. felperes a perben nem tudta bizonyítani azt, hogy az alperes vele szemben jogsértő magatartást tanúsított. Vele szemben a kereset elutasítása ezért nem sért jogszabályt.
A Ptk. 84. §-ának (2) bekezdése értelmében személyhez fűződő jog megsértése esetén, ha a kártérítés címén megítélhető összeg nem áll arányban a felróható magatartás súlyosságával, a bíróság a jogsértőre közérdekű célra fordítható bírságot is kiszabhat. E rendelkezés alapján a bíróság közérdekű bírságot szabhat ki a jogsértővel szemben - a felek indítványától függetlenül -, ha aránytalanság áll fenn a felróható magatartás súlya és a megítélhető kártérítés között. Abban az esetben azonban, amikor a sérelmet szenvedett fél kártérítési igényt nem terjeszt elő, de a jogsértés indokolatlanul súlyos, az ahhoz vezető magatartás pedig felróható és megfelelő igényérvényesítés esetén a kártérítési kötelezettség nem zárható ki, a közérdekű bírság kiszabásának a feltételei ugyanúgy megvalósulnak, mintha a ténylegesen megítélhető kártérítés mutatna aránytalanságot a felróható magatartáshoz képest (BH 1982/236). A jogerős ítélet ezért téves jogi álláspontot foglalt el akkor, amikor önmagában a kárigény hiányában kizártnak találta a közérdekű bírság alkalmazását.
A per adatai igazolták, hogy az alperes az I. r. felperessel szemben konkrétan, de a perben nem álló más személyekkel szemben általánosságban is roma származásuk miatt hátrányos megkülönböztetést alkalmazott. A nyilvános helyen, tehát mások előtt ismételten tanúsított diszkrimináció az emberi méltóságot különösen súlyosan sérti, mert azzal, hogy a minden embert megillető jogegyenlőséget figyelmen kívül hagyja, egyúttal a sérelmet szenvedett fél (az I. r. felperes) önbizalmát is jelentősen csorbítja. Az I. r. felperes kártérítési igényt egyáltalán nem érvényesített, az alperes felróható magatartásával okozott jogsértés miatt azonban a közérdekű bírság kiszabása indokolt rendelkezés, mert a jövőre nézve visszatartó ereje van.
A kifejtettekre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítélet felülvizsgálattal támadott rendelkezéseit a Pp. 275/A. §-ának (1) bekezdése alkalmazásával részben hatályon kívül helyezte, és a közérdekű bírságot kiszabó elsőfokú ítéletet helybenhagyta. A II. r. felperes keresetét elutasító jogerős ítéleti rendelkezést pedig a Pp. 275/A. §-ának (2) bekezdése alkalmazásával hatályában fenntartotta. A pervesztes II. r. felperest kötelezte az alperes felülvizsgálati eljárási költsége [Pp. 275/B. §, Pp. 78. § (1) bekezdés] megfizetésére, míg a le nem rótt felülvizsgálati eljárási illeték megfizetésére a pervesztes II. r. felperest és az alperest a pervesztesség arányában kötelezte.
Budapest, 2002. április 3.
Dr. Völgyesi Lászlóné s.k. a tanács elnöke, Angyalné Dr. Demeter Judit s.k. előadó bíró, Dr. Mészáros Mátyás s.k. bíró ■
Visszaugrás
