A piacgazdaság kialakulása és jelenségei - melyek a XIX. századi nagy természetjogi kódexek deklarálta szerződési szabadságra visszavezethető jogi "képződményeket" eredményezték - a Polgári Törvénykönyv szabályozási kereteit szétfeszítik:
- az üzletszerű gazdálkodás (a rendszeres jellegű termelő, szolgáltató, kereskedelmi tevékenység folytatása nyereségszerzés érdekében), a tömegméretű vagyoni és árukapcsolatok, a nagyméretű beruházások, a nemzeti határokat átlépő jogügyleti viszonyok újabb és újabb szerződések meghonosodását és alkalmazását tették lehetővé, valamint
- a hagyományosan intézményesült szerződési alaptípusokat meghaladó, új szerződési technikák jelentek meg: egységesítésre, standardizálásra irányuló, illetve túl részletező, önszabályozó jellegű megállapodások.
A XX. század végén Magyarországon jelentkező gazdasági és joggyakorlati változások hívták életre az atipikus - a Polgári Törvénykönyvben nevesített kontraktusoktól eltérő - szerződések csoportját.
Ezekre a szerződéses jogviszonyokra jellemző, hogy:
a) az atipikus megállapodásoknak általában nincs magyar elnevezésük, hanem idegen eredetű nevük van (pl. lízingszerződés, franchise-szerződés, koncessziós szerződés, szindikátusi szerződés, licenciaszerződés), vagy bonyolult, a jogviszony lényegét nem a legprecízebben kifejező megjelölések (pl.: konzorciós szerződés, mint a fogyasztói csoportban való részvételre irányuló szerződés; time-sharing-szerződés, mint az ingatlanok időben megosztott használati jogának megszerzésére irányuló szerződés) alatt lettek szabályozva;
b) a magyar Polgári Törvénykönyv "Egyes szerződések" (Negyedik rész, III. cím) része nem rendelkezik az atipikus kontraktusokról, nem sorolhatóak az itt nevesített szerződéstípusokba. Megjegyzendő, hogy ez az ismérv viszonylagos: a Ptk. módosítása, újrakodifikálása e tekintetben új helyzetet is teremthet;
c) az atipikus szerződések szabályainak kialakulásánál és kialakításánál fontos szerepe volt a külföldi gyakorlati és jogalkotási mintáknak, valamint a hazai szokásoknak. Egy évtized vagy akár néhány év alatt az így kialakult jogi konstrukciók letisztultak és jogi szabályozást nyertek;
d) a szindikátusi és a franchise-szerződés kivételével az atipikus szerződések törvényi (pl. koncessziós szerződés, önálló kereskedelmi ügynöki szerződés), kormányrendeleti (pl. a házaló kereskedés, távollévők között kötött szerződések) szinten vagy implementált nemzetközi egyezmények (pl.: a faktoring és a lízing esetén) révén kodifikálva lettek;
e) e megállapodások kapcsán az európai jogfejlődésben jogegységesítési törekvések figyelhetők meg (pl.: 85/577/EK irányelv a házaló kereskedésről, 94/47/EK irányelv a timesharingről, 97/7/EK irányelv a távollévők között kötött szerződésekről), melyek az európai uniós jogharmonizáció által a magyar szabályozásban is tükröződnek;
f) a Ptk. 200. § (1) bekezdése alapján ("A szerződés tartalmát a felek szabadon állapíthatják meg. A szerződésekre vonatkozó rendelkezésektől egyező akarattal eltérhetnek, ha jogszabály az eltérést nem tiltja."), a típusszabadság értelmében - a jogszabályba ütközés tilalmának betartásával - ezen megállapodások tetszőleges tartalommal köthetőek, és a szerződések általános szabályai (Ptk.; Negyedik rész; I. cím) rájuk is irányadóak;
g) bár az atipikus kontraktusok egy részénél (szindikátusi szerződés, franchise-szerződés, operatív lízingszerződés) nincs alakszerűségi előírás, másik részüket (önálló kereskedelmi ügynöki szerződés, konzorciós szerződés, timesharing-szerződés, koncessziós szerződés, faktoring-szerződés, pénzügyi lízingszerződés) pedig - jogszabályi rendelkezésnek megfelelően - írásba kell foglalni, a gyakorlat következetesen az írásbeliség mellett "tör lándzsát": nem feltétlenül érvényességi kellékként, inkább biztonsági, bizonyíthatósági szerepe miatt;
h) a részletes és pontos írásbeli megfogalmazásra törekvés vonta magával az általános szerződési feltételek alkalmazását és a blankettaszerződések használatát;
i) az atipikus szerződések egyik pólusán - szerződő félként - általában egy gazdálkodó szervezet [Ptk. 685. § c) pontja], vagy a fogyasztóvédelmi törvény [1997. évi CLV. tv. 2. § b) pont] szerinti vállalkozás jelenik meg, de a forgalmi élet kiterjedtebbé és komplexebbé válásával a szerződéses jogviszony mindkét alanya is lehet gazdálkodó szervezet vagy vállalkozás (pl.: távollévők között kötött szerződésnél, faktoring-szerződésnél, franchise-szerződésnél);
j) az atipikus megállapodások hosszabb távú piaci kapcsolatokat szabályoznak, így tartós jogviszonyra irányulnak általában (kivéve: távollévők között kötött szerződés, házaló kereskedés).1
A modern szerződések egy részének minősítésére vonatkozóan dolgozták ki a "vegyes szerződés" (con-tractus mixtus) kategóriát. Ebbe az osztályba azon megállapodások tartoznak, melyek több nevesített szerződés szolgáltatását többféleképpen foglalják magukba:
a) vagy típusegyesítő szerződésről van szó (pl.: ajándékozással vegyes adásvétel), ahol más szerződések elemei vegyülnek, azaz nem állapítható meg, nem bontható szét, hogy melyik rendelkezés melyik szerződésből eredeztethető;
b) vagy típuskombinációs szerződésről beszélünk (pl.: színházi szerződés), ahol más szerződések ismérvei nem vegyülnek egymással, hanem szétválasztható-an, azonosíthatóan keverednek egy új szerződésben; lásd: LB Gfv. IX. 30.018/2005. számú döntése, melyben egy vegyes típusú - vállalkozási, megbízási és lízingelemeket tartalmazó - szerződés megszegése esetén alkalmazható jogkövetkezményeket szerződéstípusonként szétválasztva állapított meg a Legfelsőbb Bíróság; ugyancsak típuskombinációs vegyes szerződésnek minősül a számítógépes program (szoftver) hasznosítására köthető megállapodás, mely vállalkozási, bérleti, haszonbérleti és lízingszerződési elemeket is tartalmaz, és a jogvita tárgya dönti el mely szerződés előírásai irányadóak az elbírálás során (pl.: a szoftver használatával kapcsolatosan a bérlet szabályai alkalmazandók) (Fővárosi Ítélőtábla 5. Pf. 21 373/2006/3.);
c) vagy teljesen sajátos szolgáltatásra irányul a szerződés (pl.: a "házmesteri" tevékenység ellátására kötendő megállapodás; határozott időre kötött, plakát kihelyezésére vonatkozó megbízási szerződéssel vegyes albérleti szerződés - LB Pfv. XI. 20.314/2006.; parkolási rendszer bevezetésére, használatára és üzemeltetésére kötött kontraktus felhasználási, haszonbérleti elemeket is hordozó, a franchise-szerződéshez hasonló komplex jogviszonyt lefedő vegyes megállapodás - SZIT-H-GJ-2008-89.), de más jellemzőiben nem nyújt specialitást, nem tér el a Ptk.-beli szerződésektől. Az atipikus szerződések véleményünk szerint - aggálymentesen - nem sorolhatók be a vegyes szerződések egyik alfajába sem a fentiekben vázolt jellemzők miatt.
Az atipikus szerződések önálló, sui generis megállapodás-csoportot alkotnak, mivel a vegyes szerződések valamennyi típusát magukba olvasztják, vagy egyiket sem; tehát a vegyes szerződések és az atipikus szerződések nem azonos kategóriák: az atipikus csoport több (vegyes típusfajták ötvözése) és más (ugyanakkor e fajtákba való besorolhatatlanság).
Nem tartoznak az atipikus szerződések közé álláspontunk szerint az innominát szerződések sem. Ezek a kontraktusok általában "Megállapodás" cím alatt jelennek meg, nem tartós jogviszonyt szabályoznak, hanem egyszeri (nem rendszeresen felmerülő) speciális jogügyletet fednek le. Az atipikus szerződésektől eltérően nincs elnevezésük, nem olyan elterjedtek, hanem egyedi, kivételes kontraktusok, normatív szabályozás nélkül. A Ptk. szerződésekre vonatkozó közös szabályainak analógia útján történt alkalmazásával rendezhetőek az innominát szerződésekből fakadó jogok és kötelezettségek; lásd példaként LB Pfv. I/A. 20.446/2001. sz. (szolgalomhoz közel álló, de haszonkölcsönnek nem minősíthető megállapodás kapcsán).
A Ptk. "Egyes szerződések" című részében szabályozott, ún. nevesített szerződések sem atipikusok, hiszen éppen ezek a tipikus kontraktusok, melyekhez a mindennapok által kitermelt új megállapodásokat viszonyítjuk.
Az első két pontban ismertetettek alapján, az alábbi szerződéseket soroljuk az atipikusok közé: szindikátusi szerződés, távollévők között kötött szerződés, házaló kereskedés, önálló kereskedelmi ügynöki szerződés, timesharing-szerződés, konzorciós szerződés, koncessziós szerződés, licenciaszerződés, franchise-szerződés, lízingszerződés és a faktoring-szerződés.
Az eddig leírtaknak megfelelően egyetlen jellemzőre nem "fűzhetők fel" az atipikus szerződések, és a szokásos kötelmi jogi tematizálás (alanyok, tárgy, szolgáltatás felőli megközelítés) sem vezet eredményre. Ezért a megszokottól eltérő tipizálást alkalmazunk: önálló és önállótlan szerződésfajtákra bontjuk az atipikus szerződéseket.
Az önálló csoportba azok az atipikus megállapodások tartoznak, amelyek függetlenek más jogviszonyoktól, más tevékenységektől; ide tartozik a koncessziós szerződés, licenciaszerződés, a faktoringszerződés, a franchise-szerződés és a lízingszerződés.
Az önállótlan kategória két osztályra bomlik aszerint, hogy az atipikus szerződés másik jogviszonyra vagy egy tevékenységre épül-e rá. Más jogviszonyhoz kapcsolódó atipikus szerződés a szindikátusi szerződés, mert a társasági szerződésre "támaszkodik". Egy adott tevékenységhez - amelyet az egyik szerződő fél üzletszerűen folytat - kötődik az önállótlan atipikus szerződések másik csoportja, ahol e szerződések közvetítik a fogyasztó felé az adott tevékenység "hozadékát". Ide tartozik a távollévők között kötött szerződés, mert a gazdálkodó szervezet árut értékesítő vagy szolgáltatást nyújtó tevékenységéhez kapcsolódik, hasonlóan a házaló kereskedés, az önálló kereskedelmi ügynöki szerződés, a konzorciós szerződés és a timesharing-szerződés. (Az önállótlan atipikus szerződések ezen alcsoportjának szabályozása erőteljes fogyasztóvédelmi hatást is tükröz.)
Az atipikus szerződések csoportosíthatóak az alapján is, hogy járulékos vagy lényegi vonásaik mutatnak-e eltérést a Polgári Törvénykönyvben tipizált szerződésekhez képest. A járulékos jellegű atipikus szerződésekhez tartozik
- a távollévők között kötött szerződés, mert a szerződéskötés módja jelenti az eltérést;
- a házaló kereskedés, mert a szerződéskötés helye különleges;
- az önálló kereskedelmi ügynöki szerződés, mert sajátos megbízási szerződés;
- a timesharing-szerződés, mert speciális - nem Ptk.-beli - használati jogot rendez. A többi atipikus kontraktus a lényeget: a szerződés közvetett tárgyát (a szolgáltatást) tekintve alapvető eltérést mutat a Ptk.-ban nevesített megállapodásokhoz képest.
Az atipikus szerződéseket kategorizálhatjuk kodi-fikáltságuk alapján is: vannak-e jogi normában szabályozva, ha igen milyen jogszabályban történt ez.2
Az atipikus szerződések köre több irányból lezáratlan: egyrészt a Ptk.-ba történő - esetleges - beemelésük a kódex szintjén nevesített kontraktusok közé vonhatja az atipikus megállapodásokat, másrészt a folytonosan változó gazdasági és társadalmi körülmények teszik szükségessé új jogviszonyok szerződésekkel történő szabályozását. Amennyiben az új jelenségeket lefedő megállapodások lényeges vonásai felelnek meg az atipikus szerződések csoportismérveinek, akkor - hosszabb "kikristályosodási" időszakot követően - ebbe a szerződési kategóriába lesznek sorolhatóak. Az alábbiakban két olyan szerződés rövid bemutatására kerül sor, amelyek meglátásunk szerint egy néhány éves megszilárdulási, és meggyökeresedési folyamat után az atipikus szerződések közé tartoznak majd.
A szerződés elnevezése az angolszász treatment contract-ből és a német nyelvterületen használatos Behandlungsvertrag-ból eredeztethető. Az Európai Polgári Törvénykönyv Kutatócsoportja (Study Group of European Civil Code) által kimunkált tervezetben (Principles of Law; PEL) a szolgáltatási szerződések (Service Contracts) között van elhelyezve a kezelési szerződés.
A kezelési szerződés fogalma szerint egy olyan megállapodás, amely alapján az egészségügyi szolgáltató a szakmai szokások és gyakorlat (protokoll), az etikai szabályok, valamint az irányelvek betartásával, az egészségügyi ellátásban résztvevőktől általában elvárható gondossággal, egészségügyi szolgáltatást nyújt az egészségügyi ellátást igénybe vevő/abban részesülő természetes személy részére. A kezelési szerződés célja a beteg/igénybevevő érdekének és akaratának megfelelő rendeltetésű egészségügyi szolgáltatás nyújtása (Szegedi Ítélőtábla Pf. III. 20 308/2007.). A kezelési szerződés alanyai egyrészt az egészségügyi szolgáltatást nyújtó (olyan magánszemély, jogi személy vagy jogi személyiség nélküli szervezet, amely rendelkezik az egészségügyi szolgáltatás nyújtására jogosító, az egészségügyi hatóság által kiadott engedéllyel; 1997. évi CLIV. tv. - Eütv. 3. § f) pont, másrészről az egészségügyi szolgáltatást igénybevevő (a köznapi értelemben használt "beteg" megjelölés nem pontos: kötelező szűrővizsgálatokra járó/védőoltást kapó/szülő természetes személy nem tekinthető a szó szoros értelmében betegnek). A kezelési szerződés közvetlen tárgya az egészségügyi szolgáltatás nyújtása, illetve igénybevétele, közvetett tárgya pedig az egészségügyi szolgáltatás.
A kezelési szerződés tartalmát vizsgálva az egészségügyi dolgozók (főként az orvos) és a betegek jogai és kötelezettségei kapcsán a következő általános megállapításokat tehetjük:
- ezek egymással korrelációban vannak (ami az orvos oldalán kötelezettség az a beteg oldalán jog; például a tájékoztatási kötelezettség - tájékoztatáshoz való jog);
- az egyes jogok egymást kiegészítve érvényesülnek (például az egészségügyi ellátás igénybevételéhez való jog - a beleegyezési jog);
- bizonyos jogok gyakorlásának egy kötelezettség az előfeltétele (például a dokumentációs kötelezettség, az adatvédelmi kötelezettség - a személyhez fűződő jogok). A kezelési szerződés alapján a beteget megilleti az egészségügyi ellátáshoz való jog - mely alkotmányos alapjog -, amely értelmében minden betegnek joga van az egészségi állapota által indokolt, folyamatos, megfelelő, diszkriminációmentes ellátáshoz, fájdalmának csillapításához, szenvedéseinek csökkentéséhez [Eütv. 6. §, 7. § (1) bek.]. Az egészségügyi ellátáshoz való jog aljogaiként jelenik meg a beteg szabad orvosválasztási joga és a más orvos által történő vizsgálat kezdeményezésének joga. A beteg egészségügyi ellátáshoz való joga az orvos oldalán ellátási kötelezettségként realizálódik, és csak az egészségügyi törvényben meghatározott esetekben illeti meg az orvost a vizsgálat, illetve a kezelés megtagadásának a joga; amennyiben az egészségügyi szolgáltató ellátási kötelezettségét nem a jogszabályoknak megfelelően teljesíti, akkor az ebből eredő következményekért felelősséggel tartozik (EBH 2006. 1419.). A beteg az őt megillető önrendelkezési joga alapján dönti el, hogy az egészségügyi ellátáshoz való jogával él-e: igénybe veszi (teljesen/részben) vagy visszautasítja az egészségügyi szolgáltatást. Az önrendelkezési jog megfelelő gyakorlásához elengedhetetlen, hogy az orvos vizsgálati és terápiás módszerek megválasztásával kapcsolatos jogát érvényesítse: szaktudása alapján javaslatot tesz a betegnek a vizsgálatra/kezelésre, aki erről véleményt nyilvánít. Az önrendelkezési jog szorosan összekapcsolódik a beteg tájékoztatáshoz való jogával is: az orvos köteles tájékoztatni a beteget - többek között - egészségi állapotáról, a javasolt vizsgálatokról és beavatkozásokról, ezek előnyeiről, elmaradásának következményeiről, kockázatairól, az ellátás folyamatáról és várható kimeneteléről, a lehetséges alternatív eljárásokról. A tájékoztatási kötelezettség nem terheli az orvost, ha a beteg lemond tájékoztatáshoz való jogáról, vagy a beteg egészségi állapotára tekintettel dönt bizonyos információk visszatartásáról [Eütv. 135. § (1) bek.]. A tájékoztatáshoz való jog aljoga a beteg azon jogosultsága, hogy a róla vezetett egészségügyi dokumentációt megismerje; a dokumentációba betekintés és ahhoz kapcsolódó információkérés csak az egészségügyi szolgáltató dokumentációs kötelezettsége teljesítésével érvényesülhet. A dokumentációs kötelezettség együtt jár az orvos titoktartási kötelezettségével (a beteg ez alól felmentést adhat, vagy jogszabály adatszolgáltatási kötelezettséget írhat elő) és az adatvédelemmel [az adatvédelmi törvény alapján az egészségi állapottal kapcsolatos adatok különleges és fokozottabb védelmű adatnak minősülnek; 1992. évi LXIII. tv. 2. § 2. b) pont]. Az egészségügyi szolgáltató által nyújtott ellátásért a beteget ellenszolgáltatási kötelezettség terheli (magánpraxis/magánklinika esetén közvetlenül, állami intézményeknél közvetetten a munkáltatók és munkavállalók befizetéseiből). ■
JEGYZETEK
1 Az atipikus szerződések körülírása Papp Tekla "Atipikus szerződések" (Tyras; Szeged; 2007.; 5-6. pp.) című egyetemi jegyzete alapján készült.
2 Erről részletesen lásd:Papp T. i. m. 7-13. pp.
Visszaugrás
