A Kúriához ritkán érkeznek csődeljárásban felülvizsgálati kérelmek, ám ebben a néhány esetben olyan kérdésekre kell választ találni, amelyet a Csődtörvény nem szabályoz egyértelműen. Az iratokból többször olyan eljárás során elkövetett hibák is észlelhetők, amelyeket a felülvizsgálati kérelemben a felek nem kifogásolnak és ezért a Kúria sem vizsgálhatja ezeket, ám ha a hitelezők, vagyonfelügyelők vagy a bíróságok másként oldották volna meg a felmerült jogvitát, egy jobb, kiegyenlítettebb gyakorlat alakulhatna ki ezen a jogterületen. A továbbiakban először néhány olyan kérdésről lesz szó, amelyeket a Kúria már érintett a felülvizsgálati eljárásokban hozott határozataiban, majd azokkal kapcsolatban fejtem ki a véleményemet, amelyekkel - felülvizsgálati kérelem hiányában - nem foglalkozhatott.
A Legfelsőbb Bíróság a Gfv. X. 30.126/2011/6. számú ügyben fejtette ki, hogy az elsőfokú bíróságnak a Cstv. 15. § (3) bekezdése szerint benyújtott kifogás tárgyában hozott végzése az eljárást befejező határozat elleni fellebbezésben támadható. Az egyik hitelező által a másik hitelező igényének elismert követelésként történő nyilvántartásba vétele e rendelkezés alapján kifogással támadható, a kifogás tárgyában hozott elsőfokú határozat az eljárást befejező határozat elleni fellebbezésben támadható, és így felülbírálható. Az e tárgyban hozott jogerős másodfokú végzés ellen felülvizsgálati kérelem nyújtható be a Cstv. 6. § (3) bekezdése folytán alkalmazandó Pp. 270. § (2) bekezdése alapján.
Ezt követően abban bontakozott ki vita, hogy vajon a Cstv. 12. § (5) bekezdése szerinti kifogás alapján indult eljárásban hozott határozat fellebbezéssel támadható-e. A Kúria Gfv. X. 30.127/2012/9. számú végzésében fejtette ki álláspontját, mely szerint "a Cstv. 12. § (5) bekezdésének és 15. § (3) bekezdésének a rendelkezéseit összevetve a Cstv. 51. §-ának a szabályaival az állapítható meg, hogy míg a felszámolási eljárásban a jogalkotó valamennyi - a hitelezői igények nyilvántartásba vétele miatti, és a felszámoló egyéb jogszabálysértő intézkedése vagy mulasztása miatti - esetben ugyanazokat a rendelkezéseket írja elő (Cstv. 51. §), addig a csődeljárásban ezt kettéválasztotta: (a) a szavazatok számításához szükséges csoport-besorolással kapcsolatos rendelkezésekre külön szabályokat alkotott a Cstv. 12. § (5) bekezdésben (kétszer kell tájékoztatni az adóst és a hitelezőt a vagyonfelügyelő álláspontjáról akkor, ha az adós vagy a hitelező észrevételt tesz, és csak a második tájékoztatás után van lehetőség kifogás előterjesztésére); (b) míg az egyéb jogszabálysértő vagy jogos érdeket sértő tevékenység vagy mulasztás miatt a Cstv. 15. § (3) bekezdése tartalmaz általános szabályokat.
Az eljárás kimenetele szempontjából nem mindegy sem az adósnak, sem a hitelezőnek, hogy a hitelező igényét a Cstv. 12. § (2) bekezdés b) pontjának melyik alpontjába sorolják, ezen felül azonban a jogalkotó a felszámolási eljárásokban kialakult kifogás-vitatott hitelezői igény megkülönböztetést félretéve, a kifogás körébe utalta - bizonyos mértékig - a vitatott hitelezői igények elbírálását is. A bíróságnak ugyanis joga van arra, hogy a Cstv. 12. § (5) bekezdése alapján a vagyonfelügyelő által vitatott követelést elbírálja és kötelezze a vagyonfelügyelőt arra, hogy azt nem vitatottként nyilvántartásba vegye. Ugyanakkor joga van arra is, hogy a vagyonfelügyelő álláspontja elleni kifogás elutasításával úgy rendelkezzen, a vagyonfelügyelő továbbra is vitatottként tartsa nyilván a hitelező igényét, amennyiben igazolja, hogy a bejelentett követelés vitatása miatt pert indított az adós ellen.
A Cstv. 15. § (3) bekezdése alapján a hitelező jogosult kifogást előterjeszteni a vagyonfelügyelő tevékenysége ellen arra hivatkozással, hogy egy másik hitelező igényét elfogadta, vagy azt a Cstv. 12. § (2) bekezdésben szabályozott valamelyik csoportba besorolta. Az ilyen tárgyú kifogások alapján indult eljárásban hozott elsőfokú határozatok az eljárást befejező határozat elleni fellebbezésben támadhatók. Ezek a végzések is a hitelezői igények besorolásával kapcsolatosak, következményükben ugyanazt eredményezhetik, mint a Cstv. 12. § (5) bekezdésében található kifogás tekintetében hozott végzés.
A fent kifejtett indokok miatt a Kúria álláspontja az, hogy a Cstv. 12. § (5) bekezdésében szabályozott kifogás, bár az eljárásra speciális rendelkezéseket is tartalmaz, mégis a Cstv. 15. § (3) bekezdésében található kifogás egy esetének tekintendő. A Cstv. 15. § (3) bekezdése tartalmazza tehát az általános szabályokat, melyhez képest a besorolással kapcsolatos kifogás különös szabályai a 12. § (5) bekezdésében találhatók.
Mindebből következően a másodfokú bíróság a fellebbezés keretei között jogszerűen vizsgálhatja felül az eljárást befejező végzés ellen benyújtott fellebbezés alapján a külön fellebbezéssel nem támadható, a Cstv. 12. § (5) bekezdése szerinti kifogást elbíráló végzést."
A következő vizsgálandó problémaként az merült fel, hogy a csődegyezség létrehozása után van-e helye kifogás előterjesztésének. Különféle kifogásokat terjeszthetnek elő a hitelezők, részben a saját, illetve más hitelező igényével, részben a vagyonfelügyelő egyéb tevékenységével kapcsolatban.
Az eljárás gyors, rövid határidőket használó rendszeréből következően, ha a vagyonfelügyelő nem tudta a Cstv. 12. § (5) bekezdésében írt feladatait úgy teljesíteni, hogy még az egyezségi tárgyalás előtt kifogást tudjon benyújtani a hitelező, és ilyen körülmények mellett a bíróság a hitelezők által a csődegyezség kérdésében való döntést követően a kifogásnak helyt ad, akkor az adós és a hozzájáruló hitelezők által megkötött egyezséget az adósnak vissza kell vonnia - illetve az egyezségkötés sikertelensége esetén az adós egyezségi szándékának fennmaradása mellett -, újabb tárgyalást kell tartania, s a kifogás alapján kialakult szavazati arányoknak megfelelően kell ismét megkísérelnie az egyezség létrehozását. (Természetesen ennek csak akkor van értelme, ha az elbírált kifogás alapján kiszámított szavazatok miatt megváltozhat az eljárás eredménye, lehetőség pedig csak akkor van rá, ha a moratóriumból - meghosszabbított moratóriumból - az adós nem csúszott ki.)
Ha a hitelezőnek elegendő idő állt rendelkezésre a kifogás előterjesztésére, de azzal - vagy a kifogás előterjesztéséhez szükséges, és a vagyonfelügyelőtől elérhető információk beszerzésével [Cstv. 14. § (1) bekezdés] - késlekedett, akkor a csődegyezség bírósághoz való előterjesztését követően nincs lehetőség a kifogás érdemi vizsgálatára, hiszen annak a célja a hitelezői igény összegének, és így a szavazatok számának a megállapítása, és ennek az egyezség létrejötte (vagy az ajánlat elutasítása) után nincs érdemi jelentősége.
A vagyonfelügyelő tevékenységével (nem a hitelezői igény elfogadásával, besorolásával) kapcsolatos, határidőben előterjesztett kifogást - álláspontom szerint - a csődeljárást befejező végzés meghozataláig lehet előterjeszteni. Az ezt követően - de még az eljárást befejező határozat jogerőre emelkedése előtt - előterjesztett kifogást az elsőfokú bíróság már nem bírálhatja el, hiszen előtte eljárásjogilag befejeződött a csődeljárás, a másodfokú bíróság pedig nem jogosult első fokon kifogás elbírálására.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
