Magyarországon a büntető törvénykönyv és a fizetésképtelenségi törvény kodifikációs folyamata egyaránt megindult. Az a jogtörténetileg is ritka szituáció, hogy a büntető kódex és háttérnormája kodifikációja párhuzamosan folyik, megadja annak elvi lehetőségét, hogy kellően összhangban álló szabályozás születhessen. A Btk. kodifikáció során a csődbűncselekmények jövőbeni szabályozására vonatkozóan szükségszerűen állást kell foglalni néhány alapvető kérdésben. Ilyen alapvető kérdéseknek tekinthetjük az alábbiakat:
1. A csődbűncselekmények jogforrási helye. (A csődbűncselekmények büntető kódexben, avagy a fizetésképtelenségi törvényben, mint szaktörvényben történő elhelyezése.)
2. A csődbűncselekmények a büntető kódex rendszerében.
3. A csődbűncselekmények körének meghatározása.
4. A fizetésképtelenségi eljárás és a fizetésképtelenségi bűncselekmény kapcsolata.
5. A csődbűncselekmények alanyi körének meghatározása.
6. Bűnösségi kérdések.
7. A csődbűncselekmények büntetési rendszere.
Dönteni kell arról, hogy a csődbűncselekményeket továbbra is a büntető kódexben szabályozzuk-e, avagy a fizetésképtelenségi törvényben, mint szaktörvényben helyezzük el.
Az erről folyó polémia nem új keletű, már a Csemegi-kódex megalkotása során felmerültek egymásnak ellentmondó nézetek. Természetesen a kódex hatályba lépését megelőzően is fellelhetőek voltak jogrendszerünkben a csődbűncselekmények előzményei. Egységes büntető törvény hiányában külön jogszabályok, illetve - mai fogalmaink szerint - az ún. szaktörvények tartalmazták a büntető rendelkezéseket. Csemegi Károly az egységes büntető kódex mellett foglalt állást, hivatkozással arra, hogy e kódex határozza meg a büntetőjog általános elveit és rendelkezéseit, ezért indokolt az egyes bűncselekményeket is itt szabályozni. A csődtörvény teljessége pedig a büntetendő bukásról szóló rendelkezések felvétele esetén sem valósítható meg.[1]
Tény ugyanakkor, hogy már az 1881. évi XVII. törvénycikk, klasszikus csődtörvényünk is röviddel a Csemegi-kódex hatályba lépése után büntető határozatok cím alatt két új bűncselekményt állapított meg - koholt követelés bejelentésének vétsége és hitelezők megvesztegetésének vétsége - melyek nem épültek be a Csemegi-kódex rendszerébe, holott ez aggálymentesen kivitelezhető lett volna. A tendencia tovább folytatódott a csődön kívüli kényszeregyezségről és a csődtörvény egyes rendelkezéséinek módosításáról szóló 1916. évi V. törvénycikkel, mely a csődtörvény által bevezetett két delictum újraszabályozása mellett rendelkezett arról is, hogy egyes csődhöz kapcsolódó cselekmények a csalásra, illetve a hűtlen kezelésre vonatkozó rendelkezések alapján ítélendők meg. A csőddel kapcsolatos további büntetőjogi rendelkezéseket állapított meg a Pénzintézeti Központról szóló 1920. évi XXXVII. törvénycikk, valamint a biztosító magánvállalatok állami felügyeletéről és egyes közhiteli kérdések rendezéséről szóló 1923. évi VIII. törvénycikk. A hitelsértésről szóló 1932. évi IX. törvénycikk (Hs.) megalkotása során azonban már éppen az volt az egyik alapvető szempont, hogy a szétszórt rendelkezések helyett egységes rendszerbe foglalja a hitelezőket károsító cselekményeket, hogy azokat egy helyen lehessen fellelni, s a jogalkotó úgy ítélte meg, hogy az egységes szabályanyagot a Btk. XXXV. fejezetében kell elhelyezni. A csődbűncselekmények újbóli megjelenésekor az 1992. évi XIII. törvény szintén a büntető kódex szabályai közé iktatta be a vonatkozó rendelkezéseket.
Nemzetközi összehasonlításban azt láthatjuk, hogy a csődbűncselekmények büntető kódexben és melléktörvényekben történő elhelyezésére egyaránt számos példát találhatunk. Szaktörvényekben lelhetőek fel a csődhöz kapcsolódó bűncselekmények az angol vagy a francia jogban, míg alapvetően a büntető kódexben helyezi el e delictumokat a német, az osztrák, a cseh, a svéd vagy a dán jog.
Az új Btk. előkészítése során többséginek látszik az a nézet, amely nem csupán a tradíciókhoz való ragaszkodás okán, hanem jogbiztonsági szempontból is helyesebbnek látja az egységes Btk.-n belüli szabályozás fenntartását.[2] Tóth Mihály utal arra, hogy azokban az országokban, ahol leginkább széttagolt a büntetőjog, az elméleti szakemberek bírálata mellett a jogalkotásban is hosszú ideje határozott törekvések figyelhetők meg e helyzet megváltoztatására. A francia szakirodalomban megfogalmazott nézet szerint a gazdasági bűncselekmények egyes kategóriái közötti átfedések megszüntetése, s a szükséges kohézió megteremtése csak a szétszórt büntetőjogi normák Btk.-ba tagolásával oldható meg.[3] A mi egységes Btk.-nk nézete szerint felfogható akár nehezen megszerzett (vagy akár véletlenül, tradicionális okokból kialakított), ám feltétlenül korszerű szemléletet tükröző vívmánynak is, amit nem szabadna feladnunk. Érvként hozza fel, hogy a jogalkalmazóknak és a törvénnyel összeütközésbe kerülőknek egyaránt megnyugtató, ha valamennyi, a társadalom legsúlyosabb értékítéletét megtestesítő magatartás a Büntető Törvénykönyvben olvasható. A szaktörvényekben szabályozott összetett, kazuisztikus szabályanyag ismerete pedig a gazdasági büntetőjogi előírások megfelelő értelmezéséhez és alkalmazásához attól függetlenül szükséges, hogy a büntetőjogi normákat a Btk.-ban vagy melléktörvényben helyezzük el.
Györgyi Kálmán is azon véleményen van, hogy a bűncselekmények egy részének más életviszonyokat szabályozó törvényekben történő elhelyezésével el lehet kerülni a keretszabályozási technikával összefüggő problémák egy részét, de a büntetőjog anyaga nehezen áttekinthetővé válik.[4]
A fizetésképtelenségi törvényt előkészítő Kodifikációs Munkacsoport Büntetőjogi Albizottsága szintén úgy foglalt állást, hogy bár a büntető norma nem értelmezhető másként, csak az egyes fogalmakat, tényállási elemet meghatározó háttérjogszabály, a csődtörvény alapján, a Btk. elsősorban jogbiztonsági szempontok miatt fenntartandó egysége megkívánja, hogy a büntetőjogi fenyegetettség továbbra is a Btk.-ban, és ne az új fizetésképtelenségi törvényben szerepeljen. Utaltak arra is, hogy az elmúlt évtized során a gyakorlat már megszokta és elfogadta a Btk. és a csődtörvény egyidejű használatát.[5]
Kiss Zsigmond és Soós László büntetőjogi kodifikációt előkészítő tanulmányukban[6] azon meggyőződésüknek adnak hangot, hogy a büntetőjognak a "klasszikus" és "szakmai" büntetőjogra történő elkülönítése ellen nyomós jogpolitikai, jogalkotási, jogbiztonsági (garanciális) érvek szólnak. Utalnak arra, hogy a Btk. értékítéletet hordoz, számot ad az emberi együttélés ősi, és jövőbeni kihívásairól. Ezért a jogbiztonság (mind a jog megismerhetősége, mind a jog alkalmazhatósága) követelménye nézetük szerint arra készteti a törvényalkotót, hogy a büntetendőnek nyilvánított cselekmények egy kódexben szerepeljenek. A szakmai jellegű melléktörvényekben történő büntetőjogi szabályozás az egységes fogalomrendszer megbomlását, illetőleg az egyes melléktörvények és a Btk. közötti átfedéseket eredményezné. Az ún. szakmai bűncselekményekre nézve - a specialitástól függetlenül is - érvényesülnie kell a Btk. Általános Részében foglalt rendelkezéseknek. A büntető törvény hatályára, a bűncselekmény fogalmára, a büntethetőség feltételeire, a büntethetőségi akadályokra, a büntetésekre és intézkedésekre, a büntetés kiszabására és a mentesítésre nézve csak egységes kódex megalkotása képzelhető el. Alapvető jelentősége van annak is, hogy a Btk. egységes fogalomrendszert hozzon létre az Általános Részben, amely a törvénybe foglalt valamennyi bűncselekményt érintően alkalmazható legyen. Az a körülmény, hogy az egyes szakmai jellegű bűncselekményeknek van, illetőleg lehet speciális jellege, az egységes kódexen belül a kodifikációs technika körében jól megoldható. Nincs különösebb veszélye annak sem, ha a büntető törvény a gazdasági büntetőjog területén a kerettényállás megoldásával operál, mivel a primátus a büntetőjogi rendelkezéseket illeti. Hangsúlyozzák ugyanakkor, hogy a kerettényállás, mint jogalkotási technika - éppen a nullum crimen sine lege és büntető törvény megismerhetősége és megérthetősége érdekében - az eddigi tényállás-szerkesztési, jogalkotási gyakorlatnál egy sokkal pontosabb és körülírtabb tényállás-szerkesztési technikát követel meg.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
