A büntető igazságszolgáltatás reformja több szempontból is napirenden van ma Magyarországon, várhatóan szigorodnak a büntethetőséggel kapcsolatos szabályok, gyakrabban és hosszabb börtönbüntetésre számíthatnak a bűncselekményt elkövetők. Nem feladatom e cikkben a tervezett változások értékelése, viszont egy olyan szempontra kívánom felhívni a figyelmet, amely az elkövető mellett a családtagokat, kiemelten is a gyerekeket érinti, és adalékul szolgálhat annak átgondolásához, hogy milyen a jó büntetés, és milyen hatásai vannak a szabadságelvonással járó döntéseknek.
Miközben éles viták zajlanak évtizedek óta a megfelelő büntetésről, illetve a szabadságvesztés hatásáról, eredményességéről, az elkövetők gyerekeire gyakorolt hatások és következmények alig kerülnek említésre. Csak az elmúlt évtizedben beszélhetünk arról, hogy fokozottabb figyelem irányul az őrizetbe vettek, elzárásra ítéltek családjának, kiemelten gyerekeinek segítésére. Európában az Eurochips, az Európai Akciókutatási Bizottság, a börtönben lévő szülők gyerekeiért dolgozik 1993 óta azon, hogy minőségi kapcsolattartást segítsen elő a szülők és gyerekeik között, miközben a korai prevencióval is foglalkoznak.[1] Az ENSZ keretében a Quaker UN szervezet végez kiemelkedő munkát e téren.[2] A Queker UN egy olyan szervezet, amelyik a Queker keresztény csoportot képviseli az ENSZ-ben, több területen dolgoznak, kiemelten emberi jogi ügyekben, így egyik fő témájuk a börtönben lévő szülők gyerekei.
A becslések szerint az Európai Unió területén alulbecsült adatok szerint is legalább 800 000 olyan gyerek él, akinek egyik, vagy mindkét szülője adott időben börtönbe került, és a többi rokont (testvér nagyszülő, nagybácsi stb.) ebbe nem is számolták bele.[3] Az USA-ban 2-3 millió között van azon gyerekek száma, akik szülei börtönben vannak egy adott időpillanatban. Az Egyesült Királyságban 160 ezer gyerek szülei vannak börtönben, közülük kétszer annyian vannak szakellátásban, mint a többi gyerekcsoportban, és hatszoros a védelembe vétel valószínűsége esetükben.[4] Mindezek azonban becslések, mert nem ismertek a pontos számok, és nincsen szisztematikus adatgyűjtés e területen, így sem a veszélyeztetett, érintett gyerekek száma nem ismert, sem pedig az, hogy közülük kik és milyen segítséget kapnak.
A börtönbe került szülő gyereke sokféle értelemben veszélyeztetett. Elsősorban természetesen gyermekjogi szempontból kell vizsgálnunk a teendőket, annak érdekében, hogy a gyerekek minél kevésbé sérüljenek, és az ENSZ Gyermekjogi Egyezményben[5] biztosított jogaik érvényesülhessenek.
Ha a szülő a gyerek ellen elkövetett cselekmény miatt kerül börtönbe, akkor az esetek túlnyomó többségében nem támogatható a kapcsolattartás. Ez azt jelenti, hogy az áldozattá vált gyereknek fel kell dolgoznia azt a tényt, hogy saját szülője bántotta, és ezt követően a kapcsolat is megszakad közöttük, ami további nehézségeket, nemegyszer bűntudatot, depressziót okoz a gyereknek.
Többnyire azonban a fogvatartott szülővel elméletileg kapcsolatot tarthatna a gyerek, és erre többféle okból is nagy szükség lenne. Attól ugyanis, hogy a szülőt bűncselekmény miatt, vagy sok országban politikai okokból szabadságelvonással büntetik, a gyereknek szüksége és joga van a kapcsolattartásra, méghozzá olyan gyermekbarát módon, hogy az ne okozzon további sérüléseket számára. A kapcsolattartás természetesen abból a szempontból is kívánatos, hogy a fogvatartott kiszabadulását követő visszailleszkedését segítse, benttartózkodása alatt pedig legyen esélye a gyerek életét illető kérdésekben az állásfoglalásra, döntések meghozatalára, például beiskolázás, pályaválasztás, gyerek elhelyezés esetén.
A veszélyeztetettség többféle módon alakulhat ki. Ha például a gyerek jelen van a szülő őrizetbe vételekor, akkor sokféle módon sérülhet.
Szemtanúja lehet a szülő megalázásának, a durva bánásmódnak, kiszolgáltatottságnak, védekezésképtelenségének. A gyerekek nyilvánvalóan súlyos traumaként élik meg az eseményt, az ő számukra legfonotsabb referenciaszeméllyel kapcsolatos intézkedést, amire az esetek nagy részében nem kapnak megfelelő magyarázatot. Többnyire semmi nem indokolja, hogy ne vegyék figyelembe a gyerek érdekeit, és ne legyen jelen a szülő őrizetbe vételekor, viszont kapjon korának és érettségének megfelelő információkat a történtekről és az okokról, következményekről. Ha a gyerek előtt titkolják az elzárást, ha eltiltják, vagy akadályozzák a láthatást, ha a látogatás körülményei nem felelnek meg a gyerek érdekeinek. Ha a környezetében stigmatizálják, megalázzák, kirekesztik, például a lakóközösség, az iskola, ha hallgatás veszi körül, ha ő érzi magát bűnösnek a szülei által elkövetett cselekményekért.
Magyarországon e kérdésekről egyáltalában nem beszéltek mindeddig, és a többi országhoz hasonlóan nálunk sincsenek pontos adatok az érintett gyerekekről, a nekik nyújtott segítségről, illetve annak hiányáról sem. Vagyis a börtönben lévők esetében nem tartják nyilván gyerekeik számát, a kapcsolattartás elősegítése és biztosítása nem általánosan elfogadott feladata a büntetés-végrehajtásnak és a szociális, gyermekvédelmi ellátórendszernek sem.
Egy magyar kutatást találtam, amely alapvetően a roma elítéltekről szól, de érintőlegesen kitér a gyermekekre is: "Jelentős különbségeket találtunk az egy háztartásban élő saját gyermekek számában is. Annak ellenére, hogy a börtönben lévő romák arányukat tekintve fiatalabbak, és a házasságban élők aránya nagyjából megegyezik, az elzárással büntetett romák több mint felének van gyereke, amíg a nem romák kb. egyharmadának. A romák között nagyobb arányban fordulnak elő a nagycsaládosok is: a cigányok 14,8, a nem cigányok 5,5%-nak van háromnál több (bekerülés előtt) közös háztartásban élő gyereke."[6]
Arról nem ír a szerző, hogy mi történik e gyerekekkel, míg egyik vagy mindkét szülőjük börtönben van, illetve milyen módon tartanak kapcsolatot velük.
A magyarországi médiában az elmúlt évben két közismert ember börtönbe kerülése, illetve előzetes letartóztatása során lehetett a gyerekeikről is hallani, és ez jó lehetőséget biztosíthatna a társadalmi vitához, noha a kommentek alapján sok rokonszenvre nem számíthatnak. Az egyik esetében a többséget sem a megbánás és jóvátétel szándéka, sem pedig gyerekei, édesanyja féltése nem hatotta meg: "Nem érdekel, hogy leültetik-e vagy sem, de ha minden börtönben lévő azzal jönne, hogy a gyerekei, anyukája, felesége, testvére min megy keresztül és hogy élik ezt túl...ilyen alapon senkit ne küldjenek börtönbe? Nem szép most ezzel "védekezni" írja egy kommentelő, reagálva az érintett nyilatkozatára: "A 14 éves lányomnak, akinek már a válás is nagyon nehéz volt, folyamatosan fáj a feje. Az is az apahiány miatt. Vajon ő, hogy fogja ezt túlélni, az iskolában mennyire bántják majd? A 18 éves miatt már annyira nem félek, már felnőtt. Ő egyébként az elsőnél is azt mondta, biztos abban, hogy letöltendőt fogok kapni. Ennek ellenére őt is zokogógörccsel kellett kihozni az iskolából. Vagy ott van az anyám, aki 81 éves, vajon ő élni fog akkor, amikor kijövök?"[7] Az érintett arról is beszámolt az egyik lapnak, hogy 3 éves kislányának nem mondták meg, miért tűnik el hónapokra, majd meglátogatta a börtönben. Ebből is jól látszik, hogy e téren is lenne teendő az előkészítésre, segítségnyújtásra, mert ez a gyereknek is, és mindkét szülőnek az adott kérdésen túlmenően is nevelési segítséget jelentene.[8]
A másik esetben egy színészt partner erőszak vádja miatt fenyegeti hosszú börtönbüntetés, az ő szülei is szerepeltek a médiában, édesapja védte, nevelőapja súlyosan elítélő véleményt fogalmazott meg róla, és az ő gyerekéről is írnak:
"Az érintett - bármi is vár rá - most kamasz fia miatt retteg. Az első fokon 6 éves börtönbüntetésre ítélt színész könnyes szemmel, elcsukló hangon mondta, nagyfia súlyos pánikrohamot kapott, pszichiátrián kezelték. Szerencsére már jobban van, tegnap hazavihette a kórházból, de még nem tudni, mikor épül fel teljesen."[9]
A médiának kiemelt ilyenkor is a szerepe, mert a gyerekek életét megkeseríti, ha a szülőt az újságban, televízióban látják viszont szenzációhajhász tudósításokban, illetve, ha őt magát és más családtagjait megnevezik, megmutatják. Másrészt az olvasóközönség nagy része úgy érzi megfelelő információk híján, hogy ezek a cikkek mentegetni, védeni kívánják a celeb elkövetőket, nem pedig tényleges dilemmákról szólnak. Az újságíróknak, a médiának etikai szabályokat kell elfogadnia ezekre az esetekre vonatkozóan is, hiszen a fenti cikkek mind a bulvármédiában jelentek meg, elemző írás nem született, pedig a bulvár megjelenéseken túl, jó lehetőség adódhatna a megfelelő feldolgozásra, általános tanulságok levonására, annak érzékeltetésére is, hogy milyen súlyosan érinti a gyerekeket a bűncselekményt elkövető szülő eljárás alá vonása, elzárása, noha a gyerek nem követett el semmit, mégis stigmatizálódik, áldozattá válik, súlyos kockázatokkal néz szembe, és erre mindenképpen sokkal jobban kellene figyelni.
Egyre több országban van mód arra, hogy a börtönben született, vagy nagyon fiatal gyerekek az anyjukkal együtt lehessenek annak börtönbüntetése alatt. Alapelvként azt fogalmazzák meg a kérdéssel foglalkozó nemzetközi szervezetek, hogy ne kerüljön börtönbe az, aki várandós, vagy pici gyereke van, lehetőség szerint alternatív büntetést kapjon, vagy halasszák el a börtönbe vonulás időpontját. Ha ez nem lehetséges, akkor jó tapasztalatok vannak a gyerekek "börtönbe vonulásáról" ilyen esetekben.
Az előzetesen fogvatartottak, illetve elítéltek között a nők száma alacsony, országonként változó arányú, 2-9% közötti. Sok tekintetben speciális a helyzetük, sokak közülük anyák is, akik gyerekeinek nem ritkán ők az egyetlen hozzátartozójuk. Az ENSZ 2010-ben elfogadott női elítéltekre, illetve elkövetőkre vonatkozó ún. Bangkoki szabályai kiemelten kezelik a várandós, kisgyerekes, szoptató anyákat, rájuk speciális szabályokat kell alkalmazni.[10]
A korai anya-gyerek kapcsolat, a szoptatás kiemelkedő jelentőségű a gyerek későbbi fejlődése, érzelmi kötődésképessége szempontjából, és nyilvánvalóan az anyák számára is nagyon fontos lehetőség az anyaság megélése, az érzelmi kapocs, a felelősségvállalás a későbbi, kinti élet szempontjából is. Arról sok vita folyik, hogy milyen életkorig célszerű, jó a gyerekeknek ez, és mennyire érzékelik a börtönt, a bezártságot, milyen lélektani hatása van, hogyan fejlődnek a gyerekek. A legtöbb esetben a születést követő másfél-három éves korig maradhatnak a gyerekek a börtönben az édesanyjukkal, és ennek a szülőkre is meghatározó hatása van. Általában iskoláskor előtti életkorban nem tekintik károsnak a börtönbeli környezetet a gyerekek számára, megfelelő feltételek megléte esetén. A börtönben lévő anya sokféle segítséget kaphat szülői készségei kialakításához, fejlesztéséhez, erős érzelmi kapcsolat esetén sokat segít a visszaesés megelőzésében, a kommunikáció, konfliktuskezelés, továbbtanulás, későbbi munkavállalás elősegítésében is.
Sok országban a körülmények rendkívül nehezek, például nem kapnak az anyák több, jobb minőségű ételt, nincsenek segítők, zsúfoltak, egészségtelenek a körülmények, mint Indiában, vagy Kambodzsában. Vannak olyan országok, ahol speciális feltételeket biztosítanak a gyerekeknek, több helyen kijárnak például óvodába, mint Skóciában, vagy nyitott börtönbe helyezik a nőket a gyerekeikkel, és szociális munkás, védőnő segíti őket, mint Finnországban. Afganisztánban nem csak bölcsőde, de iskola is van a börtönön belül. A lehetőségekhez képest azt kell biztosítani, hogy a gyerekek ne éljenek meg más körülményeket, mint ha a szabad világban töltenék napjaikat. Több országban van mód az apákkal is együtt élni a börtönben, de ezek kivételes esetek, noha abban mindenki egyetért, hogy az apákra ugyanolyan nagy szükségük van a gyerekeknek, mint az édesanyjukra.
Magyarországon 2002 óta a Bács-Kiskun megyei büntetés-végrehajtási intézet anya-gyermek részlegében, a kecskeméti börtönben mód van olyan csecsemők elhelyezésére, akik a tököli börtönkórházban születtek, de nincs lehetőség arra, hogy az előzetes letartóztatásban lévő, vagy elítélt anya kint született csecsemőjét bevigye magával a börtönbe.
A speciálisan kialakított körletben 20 férőhely van, de többnyire csak 5-6 anya és gyerek él itt, a legmagasabb létszám eddig 13 fő volt. Az elmúlt 10 évben 115 anya és gyereke került elhelyezésre, ami nagyon alacsony szám. Kizáró ok, ha az anyát gyerek elleni erőszakos cselekményért büntették. A törvény értelmében 6 hónapos koráig maradhat itt a csecsemő, de egyéni, havi elbírálás esetén maximum 1 éves korig engedélyezhetik az együttes elhelyezést. Noha a családtagok naponta látogathatják ezt a részleget, ez nagyon ritka, nyilván a lakóhely távolsága miatt is. A család hazaviheti a gyereket megfelelő feltételek esetén, de sajnos gyakran kerülnek innen a babák csecsemőotthonba, illetve jobb esetben nevelőszülőkhöz. A sok helyen alkalmazott gyakorlattal szemben azt feltételezi a jogalkotó, hogy 1 éves kor után nem elég ingergazdag a gyerek számára a börtön. Sajnos utánkövetéses vizsgálat és adatok híján nem tudhatjuk, mennyire eredményes ez a program a gyerekek, anyák és más családtagok szempontjából.
A nagyobb gyerekek többsége váratlanul értesül arról, hogy valamelyik szülőjét őrizetbe veszik, letartóztatják, elítélik. Sokféle stratégiát alkalmaznak a családok, vannak, akik titokban tartják, hol a szülő, vannak, akik felkészítik a gyerekeket, de nem ritka, hogy a gyerek jelen van a letartóztatáskor. Ilyenkor súlyos trauma éri a gyereket, hiszen ijesztő számára azzal szembesülni, hogy apját, anyját elviszik, nem érti mi történik, sajnos nem ritkán a szülőt a gyerek előtt megalázzák, fizikai erőszakot alkalmaznak, és többnyire a gyerek segítség nélkül kell, hogy feldolgozza a történteket. Olyan is sokszor előfordul, hogy a szülő letartóztatását követően a gyerek egyedül marad a lakásban, az utcán, később gyermekvédelmi szakellátásba, gyerekotthonba kerül.
A Népszabadságban közölt női börtön riportnak, ami a meseterápia elítéltek körében történő alkalmazásáról szól, már a címe is jelzi a nehézségeket: "A fiam úgy tudja, külföldön dolgozom", és egyértelmű, hogy senki nem segít az érintett magyar nőknek és családtagjaiknak, gyerekeiknek, hogy a legjobb megoldást alkalmazzák, őszintén beszélhessenek a gyerekeikkel. A címben említett anya el akarja mondani később a gyerekének, hogy börtönben volt, nehogy mástól tudja meg.[11]
Ahhoz, hogy a börtönben lévő szülők gyerekei a lehető legkevésbé sérüljenek, elsősorban képzést kellene biztosítani mindazoknak, akik bármilyen módon kapcsolatba kerülnek érintett gyerekekkel, így rendőröknek, bíróknak, ügyészeknek és mindazon segítőknek, akik szociális munkásként, egészségügyi szakemberként, pedagógusként találkoznak velük. Szükség lenne olyan szakmai szabályok, protokollok készítésére, amelyek a szakembert és az érintett gyereket, családtagjait is segítik. Ilyen szórólapok, könyvecskék sok nyelven olvashatók, számtalan szakmai és civil szervezet készít efféléket a különböző országokban, gyakran képes, kisebb gyerekek számára is jól követhető formában. Ezek érzékenyítik a szakembereket, és rendkívül sokat segítenek az érintetteknek, a helyzet elfogadásában, feldolgozásában.[12]
A kapcsolattartás mellett annak minősége is nagyon fontos. A börtönlátogatások körülményei, a biztonsági előírások a világ sok országában nagyon megnehezítik a találkozás bensőségességének biztosítását. Gyakran nem érinthetik meg egymást, a gyerekek nem adhatnak puszit, szüleik nem ölelhetik meg őket. Ezen túl a találkozóhelyek ridegek, személytelenek, ami nagyon megnehezíti az együttlét rövid idejét, ezért a javaslatok szerint törekedni kell gyermekbarát körülményekre, hogy feloldhatók legyenek az amúgy is feszült pillanatok. Sok börtönben lévő szülő számára indítanak a börtönben a szociális és kommunikációs, konfliktuskezelési, szülői képességeket erősítő programokat, ezek nagy segítséget jelentenek a látogatásokon túl a szabadulást követően is.
A gyerekek családjainak többsége számára anyagi nehézséget jelent a börtönlátogatás, a távolság, utazás, ezért célszerű erre forrásokat biztosítani, és elkerülni, hogy a szülő büntetésének része legyen a távoli fegyintézetbe kerülés, hiszen így a kapcsolattartás nagyon megnehezül a családdal, ez rontja a rehabilitáció esélyét is.
A gyerekeknek nehezére esik feldolgozni, hogy szülőjük bűncselekményt követett el, nyilván nagyon nagy különbség van a cselekmények között, de az életellenes, erőszakos cselekmények, különösen, ha családtag, vagy éppen a gyerek ellen követték el, gondos segítségnyújtást igényelnek. A gyereknek szüksége van megfelelő támogatásra, és a szakembereknek reálisan mérlegelniük kell, mi a gyerek legfőbb érdeke, találkozzon-e az elkövető szülővel, vagy se. A gyerekek többnyire bűntudatot éreznek, azt gondolják ők a hibásak, ha a szülő akár ellenük elkövet valamit, ennek kezelése alapvető jelentőségű. Sok országban a szülői felügyeleti jogokat automatikusan elvonják, akkor is, ha nem függött össze az elkövetett cselekmény a gyerekkel, ez nehezíti a látogatást, kapcsolattartást, izolálhatja a gyereket.
Sok család teljesen ellehetetlenül, ha a szülő - többnyire a kenyérkereső - börtönbe kerül, és sok helyütt a családok éppen a bűncselekmény miatt nem jogosultak bizonyos ellátásokra, a család pedig sok pénzt költ az eljárás során, küldenie kell pénzt, élelmiszert a börtönbe is, így a gyerekek súlyos anyagi nélkülözéstől szenvedhetnek, ami tovább fokozza nehézségeiket.
A gyerekek egy része egyedül marad, vagy veszélyeztetettsége okán kiemelik a családból, nevelőszülőkhöz, gyerekotthonba kerül. Ilyenkor is nagy jelentősége van annak, hogy megelőzzék a szakemberek a kiközösítést, ne kelljen titkolóznia, szégyellnie magát, és ezt jól segíti, akárcsak az iskolában, ha mindenki megfelelően informált, és lehet például csoportosan beszélgetni, feldolgozni a helyzetet, megérteni mit él át az érintett gyerek. Ez társainak is segít empatikus készségeik fejlesztésében,
Különösen tragikus a helyzet, ha a szülőt életfogytiglani börtönbüntetésre, vagy halálra ítélik. A szakemberek beszámolói szerint gyakran ilyen esetekben a családot nem értesítik a tervezett kivégzés idejéről, nem tudnak elbúcsúzni, és gyakran nem temethetik el halottjukat, nem kapják meg a kivégzett holttestét. A politikai foglyok esetében ez különösen gyakori, ilyen esetekben a gyerekek maguk is üldözésnek lehetnek kitéve.
Nyilvánvalóan figyelembe kell venni a gyerekek életkorát, belátási képességét, de annak megfelelően mindig pontos és elégséges tájékoztatást kell biztosítani számukra, és meghallgatni, ők mit szeretnének, mire van szükségük.
Sajnos eddig nem sok nemzetközi kutatás készült a börtönben lévő szülők gyerekeivel kapcsolatosan, és nagyon limitált a rendelkezésre álló adat is, pedig ez sokat segítene a tennivalók pontos meghatározásában.[13]
Magyarországon az Angyalfa program keretében országos utógondozói programot indítottak (Félúti Ház koncepció), Az első Félúti Ház megvalósítására készen állnak, amihez modellként szolgál a Tessedik Sámuel Alapítvány által működtetett Anya- és Gyermekotthon, ahol az elmúlt években többen éveket töltöttek felfüggesztett börtönbüntetésre ítélt anyák, illetve olyan fiatal anyák számára biztosítnak gyerekükkel elhelyezést, akiknek a házas, vagy élettársa börtönbüntetését tölti.[14]
A Magyar Testvéri Börtöntársaság évente több nyári tábort szervez a fogva tartott szülők gyermekei számára, 1997 óta, 30-50 gyermek részvételével. A táborból levelet írnak a börtönben lévő szülőnek, különböző programokkal, foglalkozásokkal tanítják őket a társadalmi normákra, önkéntes fiatalok, szakemberek vezetésével.
Karácsonykor a börtönben lévő szülőkhöz ajándékot juttatnak el, melyet az elítéltek hazaküldhetnek a gyerekeiknek, hogy ezzel is erősítsék a családi kapcsolatokat. Ez az ún. Angyalfa program 1992 óta működik, nem egy esetben 1200 gyermeknek juttattak ajándékot. Önkéntesek, keresik fel a gyerekeket őket a helyi lelkészeken keresztül találják meg, akik nem egy esetben felvállalják a családgondozást, segítik az otthonmaradtak és a börtönben lévők kapcsolattartását (csomagküldést, látogatást), és előkészítik a börtönből szabadulók visszatérését a családba, számukra munkahelyet keresnek, s a börtönből való hazatérés után is a szükséges ideig lelki, szociális támaszt nyújtanak a családnak.[15]
Egy speciális program keretében a Balassagyarmati Börtönben került sor egy helyreállító igazságszolgáltatási körmodell különleges alkalmazására. Szabadságvesztésüket töltő elítéltek találkozhattak családtagjaikkal úgy, hogy a konferenciamodell alkalmazása szolgálta a problémák megbeszélését és megoldását. A családtagok megismerhették az elítélt börtönbeli életét és elképzeléseit a jövőről, majd a facilitátor a program ismert módszertana szerint vezette a beszélgetést. A kísérleti program jól sikerült, minden családtag a hatása alá került, és közelebb hozta őket. Ez a fajta kommunikáció sokat segít a megértésben, elfogadásban, megegyezésben. A gyerekek számára is kiváló mintát ad, segíti a kapcsolattartást, szorongás oldását. [16]
Az ENSZ Gyermekjogi Bizottsága 2011. szeptember 30-án éves vitanapját a résztvevő több mint 200 civilszervezettel és szakértővel annak szentelte, hogy bemutassa miként érinti a gyerekeket, ha szüleiket őrizetbe veszik, letartóztatják, bebörtönzik, illetve ha onnan kiszabadulnak.[17] A vitanap végén ajánlásokat fogadtak el a résztvevők.
A vitanap célja az volt, hogy az ENSZ Gyermekjogi Egyezmény alkalmazása szempontjából tegye érthetőbbé, és minél inkább tudatosítsa a közvélemény számára is, hogy a börtönben lévő szülők gyerekeinek jogait tiszteletben kell tartani, felhívja a figyelmet az ezzel kapcsolatos teendőkre, tanulságokra.
A vitanapról készült összefoglaló ajánlásokat is megfogalmazott a részes államok számára, a gyermeki jogok mind teljesebb biztosítása érdekében. Ezek a következők:
1. Ahol csak lehetséges, el kell kerülni a szülők előzetes letartóztatását, és célszerű alternatív büntetés kiszabását alkalmazni, ahol erre mód van, figyelembe véve az érintett gyerekek legfőbb érdekét.
2. A gyerek szempontjait valamennyi érintett szervnek és szakembernek figyelembe kell vennie, az eljárás megindulásától kezdve, annak valamennyi fázisában.
3. A részes államok vegyék számba azokat a jó gyakorlatokat, amelyek az emberi és gyermeki jogok szempontjából a leginkább megfelelőek. Ezek alapján érdemes szakmai szabályokat, protokollokat kialakítani például a gyerek jelenlétében történő őrizetbe vétel, letartóztatás esetére, a gyerekek informálására és támogatására, vagy ha nincsenek jelen annak megtörténtekor.
4. A börtönben lévő szülők gyerekeire ugyanolyan jogok vonatkoznak, mint bármely más gyerekre. A gyerekek maguk nem kerültek szembe a törvénnyel, nem szabad őket elkövetőként kezelni, büntetni. Ugyanolyan joguk van mindkét szülőjükre, és a családi életre, a fejlődésüket támogató gondoskodásra. Ennek alapján kell döntést hozni arról, hogy mi szolgálja leginkább a gyerek érdekét, abban a tekintetben is, hogy bent legyen az egyik szülővel a börtönben, vagy sem, és ezeket a döntéseket esetenként gondosan mérlegelve kell meghozni.
5. A gyerekek és családjaik számára megfelelő szolgáltatásokat kell biztosítani, ideértve a jó minőségű egészségügyi, szociális és oktatási lehetőségeket a szüleikkel börtönben lévő gyerekek számára is.
6. A részes államoknak a börtönben lévő szülők kint lévő gyerekei számára is biztosítani kell a rendszeres kapcsolattartás lehetőségét mindkét szülőjével, kivéve, ha ez nem a gyerek legfőbb érdekét szolgálja.
7. Tekintettel a gyerekek gyakori súlyos stigmatizációjára, különösen, ha a szülő súlyos bűncselekményt követett el, kiemelkedő jelentőségű a média felelőssége. A Bizottság javasolja a részes államoknak, hogy fogadjanak el speciális jogszabályt a privát szféra biztosítása érdekében az Egyezménnyel összhangban.
8. A börtönben a szülővel együtt élő gyerek számára megfelelő körülményeket kell teremteni, különös tekintettel a kisgyerekekre. A gyerekeknek ezekben az esetekben is joguk van a rendszeres kapcsolattartásra mindkét szülőjükkel, ezért velük és más családtagjaikkal biztosítani kell ezt a börtönön kívül is.
9. A börtönben történő rendszeres találkozások megfelelő körülményeit is biztosítani kell, különös tekintettel a gyerekek méltóságára, és a magánélethez való jogára.
10. A Bizottság sürgeti a részes államokat, hogy a látogatások megfelelő körülményeit biztosítsák az érintett gyerekekre tekintettel. Gyermekbarát körülményekre van szükség, ahol csak lehetséges, elkerülendő a negatív hatásokat, figyelembe véve a gyerek iskolába járási kötelezettségét, a látogatás időtartamát, és a szoros kapcsolat fenntartásának lehetőségét. Lehetőség szerint a találkozásokat a börtönön kívüli helyen kell megszervezni, ahol mód van a bensőséges együttlétre, és gyermekbarát a környezet.
11. A Bizottság ajánlása szerint a börtönbüntetést lehetőség szerint a gyerek (család) lakhelyéhez minél közelebb kell megoldani, a látogatások elősegítése céljából, ahol ez nem megoldható, ott az utazási költségek megtérítésével kell segíteni.
12. A gyerekek véleményét ki kell kérni és figyelembe is kell venni az eljárás egész folyamán a döntések meghozatalakor, így az őrizetbe vétel, az előzetes letartóztatás, a bírósági eljárás és büntetéskiszabás, a kapcsolattartás és a szabadulás, reintegráció során.
13. Azokban az esetekben, amikor a gyerekeknek a szülő által elkövetett cselekmény okán lakóhelyet, életformát kell változtatniuk, családjukon kívüli elhelyezésre kerül sor átmenetileg vagy tartósan, a Bizottság ajánlja a gyerekek alternatív gondozásához készült ENSZ útmutató alkalmazását.[18]
14. Tekintetbe véve, hogy a fogva tartás okán az állami pénzügyi vagy más ellátásokat gyakran megvonják és ennek negatív hatása lehet a fogva tartottak gyerekeire a Bizottság azt ajánlja, hogy egyéni mérlegelés alapján döntsenek a juttatásokról, és ezekben az esetekben mindig a gyerek legfőbb érdeke legyen az irányadó.
15. Attól függetlenül, hogy a gyerek jelen volt-e az őrizetbe vételnél, letartóztatásnál, a részes államoknak kötelezettségük, hogy megfelelő információt adjanak az érintetteknek, de ennek során is a gyerek legfőbb érdekére kell tekintettel lenni. Ezért a Bizottság javaslata szerint a szülőt, más családtagokat, szükség szerint informálni kell az elzárásra került szülő hollétéről, és arról, hogy miképpen tudják a gyereket megfelelően ellátni, illetve hol kaphatnak ehhez segítséget. Ezeket az információkat olyan gyermekbarát nyelvezeten, illetve több nyelven kell megfogalmazni, hogy minden érintett gyerek számára érthető legyen.
16. A Bizottság azt javasolja, hogy minden országban gyűjtsenek és tartsanak számon adatokat a börtönben lévő szülők gyerekeiről, mind azokban az esetekben, ha a gyerek a szülővel tart a börtönbe, mind pedig olyankor, ha nem, és ezeket az adatokat olyan módon tegyék közzé, hogy az a gyerekeknek nyújtandó segítségnyújtás céljából rendelkezésre álljon minden érintett számára.
17. A Bizottság a fenti ajánlásokon túlmenően, amelyek keretében a gyerekek börtönben lévő szüleik látogatását szorgalmazzák, azt javasolja, hogy a technikai lehetőségek határain belül segítsék elő a gyerek és az elzárással büntetett szülő rendszeres telefonos, videokonferencián keresztüli, skype, vagy másfajta kommunikációját, lehetővé téve, hogy ezek költségei ne akadályozzák a kapcsolattartást.
18. A Bizottság azt javasolja, hogy a büntető igazságszolgáltatás minden szintjén dolgozókat és mindazon szakembereket, akik a gyerekekkel kapcsolatba kerülnek, mint a tanárok, szociális munkások és mások, megfelelően készítsék fel, képezzék tovább, hogy a börtönben lévő szülők gyerekeinek minden segítséget meg tudjanak adni.
19. Záróészrevétel: Megismételve a 2011-es vitanap résztvevőinek és elősegítőinek szóló elismerést, a Bizottság kiemeli annak szükségességét, hogy a fenti ajánlásokat minden érintett gyerek esetében vegyék figyelembe. Továbbá, felhívja a figyelmét valamennyi részes államnak és szereplőnek, hogy teljes egészében vegyék tekintetbe és alkalmazzák a "Bangkoki szabályokat", amelyeket az ENSZ Közgyűlés 2010. december 21-ei ülésén fogadott el. ■
JEGYZETEK
[1] http://www.eurochips.org/expert-corner/special-needs-of-prisoners children/eurochips/
[2] http://www.quaker.org.uk/quaker-news-quaker-persistence-puts-children-prisoners-agenda-un
[3] Children of imprisoned parents, (szerk.: P. Scharff-Schmith, L. Gampell), Danish Institute for Human Rights, European Network for Children of Imprisoned Parents, University of Ulster and Bambinisenzasbarre, 2011, 4. old.
[4] Special Newsletter: Children of incarcerated parents, September 2011, www.defenceforchildrem.org
[5] http://www.unicef.hu/gyermekjog-egyezmeny.jsp
[6] Huszár László: Roma fogvatartottak a büntetésvégrehajtásban, Belügyi Szemle, 1999/7-8. szám.
[7] http://www.storyonline.hu/hirek/stohl_lanya/36054/
[8] http://www.kiskegyed.hu/sztarok/magyarsztarok/stohl-andras-kislanyanak-hianyzik-az-alompuszi-111873.html, http://velvet.hu/blogok/gumicukor/2011/11/26/stohl_andrast_meglatogatta_a_bortonben_legkisebb_lanya/
[9] (http://www.blikk.hu/blikk_sztarvilag/pszichiatrian-damu-roland-fia-2066339)
[10] United Nations Rules for the Treatment of Women Prisoners and Non-custodial Measures for Women Offenders (the Bangkok Rules)
http://www.ihra.net/files/2010/11/04/english.pdf
[11] Doros Judit: "A fiam úgy tudja, külföldön dolgozom", Seherezádék börtönmeséi, Népszabadság, 2011. december 24.
[12] Pl: http://www.nh.gov/nhdoc/fcc/books.html
[13] A legújabb átfogó tanulmány nagyon sok tanulsággal szolgálhatna Magyarországon is: Children of imprisoned parents, (szerk.: P. Scharff-Schmith, L. Gampell), Danish Institute for Human Rights, European Network for Children of Imprisoned Parents, University of Ulster and Bambinisenzasbarre, 2011.
[14] http://www.bortontarsasag.hu/mtb/mtb_programjaink.html
[16] http://prisonunited.blogspot.com/2011/03/szamuraj-esete-csaladi-donteshozo_27.html
[17] http://www2.ohchr.org/english/bodies/crc/discussion2011.htm
[18] http://www.unicef.org/aids/files/UN_Guidelines_for_alternative_care_of_children.pdf
Lábjegyzetek:
[1] Dr. Herczog Mária, PhD, bizottsági tag, ENSZ Gyermekjogi Bizottság tagja
Visszaugrás
