A Semmítőszék a francia bírósági szervezeti törvény végrehajtási rendeletének vonatkozó szabályai szerint évente beszámol működéséről a köztársasági elnöknek és az igazságügyi miniszternek. Az éves beszámoló révén a Semmítőszék elnöke és a legfőbb ügyész felhívhatja az igazságügyi miniszter figyelmét a Semmítőszéknek a jogorvoslati kérelmek elbírálása során tett egyes fontosabb megállapításaira, továbbá az esetleges jogalkalmazási nehézségek leküzdése érdekében javaslatokat fogalmazhat meg az igazságügyi miniszter számára.
A köztársasági elnök a Semmítőszék 2013. január 18-án tartott ünnepélyes nyitóülésén előadott köszöntőbeszédében kitért a francia igazságszolgáltatás tervezett reformjaira. Ennek keretében elmondta, hogy az Igazságszolgáltatási Tanács tagjainak többségét a korábbi szabályozással ellentétben a bírák és ügyészek tennék ki, nem pedig külső személyek, a külső személyeket emellett egy politikai befolyástól mentes, független testület jelölné, a jelöltek megválasztásához az illetékes nemzetgyűlési szakbizottság háromötödös többségű döntése lenne szükséges, továbbá az Igazságszolgáltatási Tanács hozzájárulásához kötnék az ügyészek kinevezését is, mindezzel erősítve az igazságszolgáltatás igazgatásának átláthatóságát. Előadta, hogy napirenden van a fiatalkorúak ügyében ítélkező büntetőbíróságok rendszerének átalakítása, az ilyen eljárások gyorsítása, az elkövetői jóvátétel kiterjesztése, a javítóintézetek és egyéb, a társadalmi visszailleszkedést segítő nevelő központok számának növelése. Fontosnak tartotta megemlíteni a büntetés-végrehajtási rendszer modernizációját, a börtönök túlzsúfoltságának és az ott uralkodó embertelen körülményeknek a mihamarabbi megszüntetését. A túlzsúfoltság okaként jelölte meg a szabadságvesztés-büntetések tényleges végrehajtásának elkerülésére szolgáló egyéb büntetések alkalmazásának hiányát és a szabadságvesztés-büntetések kiszabásának mérlegelés és individualizáció nélküli automatizmusát. Elmondta, hogy a kisebb jelentőségű és perértékű - elsősorban fogyasztói, kölcsön- és bérleti szerződésből eredő, családjogi és szociális jellegű - jogvitákkal foglalkozó helyi bíróságok (juridictions de proximité) hálózatának kiépítése a polgárok bírósághoz fordulásának megkönnyítését célozza. Hangsúlyozta, hogy a kormányzat kiemelten foglalkozik a bíróságok informatikai és infrastrukturális hátterének fejlesztésével, ezt szolgálja a 2013-as bírósági költségvetésnek a tavalyi évhez képesti 4%-os emelése is.
A Semmítőszék beszámolójában számos, a jogalkotás számára megfontolandó javaslatot fogalmazott meg, a polgári jog területén többek között a polgári perrendtartásban szereplő perbeszüntetés intézményével, a magánszemélyek eladósodása esetén követendő eljárásrenddel, a bűncselekmények hátrányosabb helyzetben lévő sértettjei állami kártalanítási rendszerének kiszélesítésével, a társadalombiztosítási törvény járulékfizetési szabályaival, a részvénytársaság közgyűlésének napirendjére előzetesen fel nem vett napirendi pontokban történő döntés érvénytelenségi következményeivel, az adós házastársának a hitelezők felé fennálló vagyoni felelősségével, a munkabiztonsági és foglalkozás-egészségügyi bizottságok tagjai megválasztási rendjének pontosításával, a Semmítőszék és az Államtanács között az előzetes döntéshozatali eljárás közvetlen alkalmazásának bevezetésével, az egyazon gazdasági társaság különböző fióktelepeit érintő csoportos létszámcsökkentés esetén a különböző területi illetékességű bíróságok előtt indított munkaügyi perek célszerű egyesítésével, valamint a munkaügyi perek eljárási szabályainak felülvizsgálatával kapcsolatban.
Hasonlóan több javaslatot tett a büntetőjog területén, többek között a koruknál, testi vagy szellemi állapotuknál fogva magukról megfelelően gondoskodni nem tudó személyek veszélyeztetése bűncselekményi tényállásának pontosításával, a terheltek bírósági ellenőrzés alatt tartásának felülvizsgálatára vonatkozó határidők módosításával, a szabálysértési eljárás alá vont személyek kihallgatási garanciáival, az ideiglenes fogvatartás jogszerűségének vizsgálóbírói felülvizsgálatára előírt határidők egységesítésével, a büntetőeljárási határidők és az ideiglenes fogvatartás ideje számításának jogszabályban rögzítendő módjával, továbbá az európai elfogatóparancsról és a tagállamok közötti átadási eljárásokról szóló, 2002. június 13-i 2002/584/IB tanácsi kerethatározat, illetve a kölcsönös elismerés elvének büntetőügyekben hozott, szabadságvesztés büntetéseket kiszabó vagy szabadságelvonással járó intézkedéseket alkalmazó ítéleteknek az Európai Unióban való végrehajtása céljából történő alkalmazásáról szóló, 2008. november 27-i 2008/909/IB tanácsi kerethatározat francia jogba történő megfelelő átültetésével kapcsolatban.
A Semmítőszék 2012. évi beszámolójának központi magját a bizonyítással foglalkozó terjedelmes tanulmány alkotja, amely elemzi a bizonyítás lehetséges tárgyait, a jog és a tények bizonyítását, a bizonyítási teher szabályait, a törvényi és jogalkalmazási vélelmeket, a bizonyítás sikertelenségének következményeit, a bizonyítási módszereket, a bizonyítási eszközöket és eljárásokat, valamint a bizonyítási eljárások jogszabályi hátterét.
- 1070/1071 -
A jog bizonyítása terén a francia jogrendszerben is érvényesül az az alapelv, miszerint a belső jog rendelkezéseit a bíró hivatalból ismeri és alkalmazza. Ezen alapelv érvényesülését kivételesen leronthatják a szakmai szabályok, a helyi szokásjogi rendelkezések, különösen igaz ez a Semmítőszék agrárjogi és szomszédjogi jogvitákkal foglalkozó harmadik polgári tanácsa gyakorlatában, ahol a bíró helyett a helyi szabályokra hivatkozó peres félre esik a helyi "jog" bizonyításának terhe. A Semmítőszék munkajogi jogvitákat is tárgyaló szociális tanácsának gyakorlatában speciális a kollektív szerződések tartalmának bizonyítása, mert a bíró nem köteles hivatalból figyelembe venni az alkalmazandó kollektív szerződés rendelkezéseit, ezt pusztán valamelyik fél hivatkozása esetén teszi meg, ilyenkor azonban köteles gondoskodni a kollektív szerződés egy példányának beszerzése iránt, felhívva a felek valamelyikét annak benyújtására. Azon rendelkezés, amely szerint a jogszabály nem tudása nem mentesít a jogszabály betartásának kötelezettsége és a jogszabályban meghatározott jogkövetkezmények viselése alól, csak kivételes esetekben - többek között városrendészeti, építészeti, környezetvédelmi, fogyasztóvédelmi ügyekben - mellőzhető a Semmítőszék gyakorlatában, amikor a jogellenes magatartást tanúsító személy bizonyítja, hogy neki fel nem róható okból nem volt tudomása az adott jogszabályról, illetve annak módosulásáról.
A nemzetközi megállapodások tartalmának bizonyítása aszerint változik, hogy Franciaország részese-e az adott megállapodásnak. Amennyiben nem, úgy a külföldi jog bizonyítására, amennyiben igen, úgy a belső jog bizonyítására vonatkozó szabályok alkalmazandóak.
Polgári jogi, külföldi elemet is felvető jogvitákban az eljáró bíró köteles a nemzetközi magánjogi rendelkezések alapján az alkalmazandó jogot megállapítani, ezt követően pedig az alkalmazandó külföldi jog tartalmát - szükség esetén a felek közreműködésével - meghatározni. A külföldi jog tartalma az illetékes külföldi hatóság által kiállított okirat segítségével, szakértők bevonásával, illetve a nemzetközi igazságügyi együttműködés keretében bizonyítható. A külföldi jog tartalma bizonyításának lehetetlensége esetén szubszidiárius jelleggel az eljáró fórum joga, azaz a francia jog rendelkezései alkalmazandók.
A külföldi elemet felvető büntetőjogi eljárásokban a kiadatás intézménye jelentkezik a legmarkánsabban. A francia büntetőeljárási törvény az e tárgyban elfogadott nemzetközi megállapodásokhoz hasonlóan megkívánja a kettős inkriminációt a kiadatás alkalmazásához, mindehhez azonban a francia joggyakorlat nem követeli meg, hogy a külföldi jog szerinti bűncselekmény minden elemében megfeleljen a vonatkozó francia bűncselekményi tényállásnak. Az uniós jogi szabályozás értelmében ugyanakkor a kettős inkrimináció nem megkívánt az európai elfogatóparancs kibocsátásához a vonatkozó tanácsi kerethatározatban megjelölt feltételek teljesülése esetén.
A tények bizonyítása vonatkozásában a Semmítőszék mint legfelsőbb bírósági fórum szerepe a francia eljárási jogi szabályok értelmében korlátozott, az alsóbb fokú bíróságok által megállapított tényállást nem írhatja felül, kizárólag a kirívóan okszerűtlen, a logikus gondolkodásnak nyilvánvalóan ellentmondó mérlegelést vizsgálhatja felül, és hozhat kasszációs jogkörében eljárva hatályon kívül helyező döntést. A tanulmány az egyes jogterületek, többek között a családjog, a választási jog, a dologi jog, a gazdasági jog, a pénzügyi jog, a munkajog és a büntetőjog terén a Semmítőszéknek az alsóbb fokú ténybeli mérlegelés felülvizsgálhatósága kapcsán kifejtett álláspontját is ismerteti.
A peres felek egyikére vagy másikára eső bizonyítási teher révén az eljáró bíróság a bizonyításra kötelezett fél bizonyítása sikertelenségének következményét az adott peres félre hárítja, amennyiben a bíróság számára a felek által addig rendelkezésre bocsátott vagy a bíróság által hivatalból beszerzett bizonyítékok nem elegendőek ahhoz, hogy a bíróság az ügyben megalapozott döntést hozzon. A törvényi és bírói vélelmek, valamint a vonatkozó anyagi jogi szabályok adnak eligazítást abban a tekintetben, hogy melyik félre esik állításai bizonyításának terhe.
Törvényi vélelmek a francia jogrendszer szinte valamennyi területén léteznek.
A polgári törvénykönyv a francia állampolgárság házasságkötés útján történő megszerzése kapcsán kimondja, hogy egy külföldi állampolgár egy francia állampolgárral kötött házasság révén négyévi házassági kapcsolatot követően nyilatkozattal kérheti a francia állampolgárság megszerzését, azonban ha a nyilatkozattételt követő tizenkét hónapon belül a házastársak között megszakad az együttélés, akkor törvényi vélelem szól amellett, hogy az állampolgárságot a korábbiakban csalárd módon igényelte. Az ügyész ilyen esetekben a csalárd magatartásról való tudomásszerzéstől számított két éven belül kérheti az állampolgárságot igénylő nyilatkozat semmissé nyilvánítását. A Semmítőszék gyakorlatában az ügyész tudomásszerzésének legkésőbbi időpontja a válás tényének az anyakönyvi nyilvántartásba történő átvezetése. A francia Alkotmánytanács a Semmítőszék indítványára vizsgálta a polgári törvénykönyv e rendelkezéseinek alkotmányosságát, és arra a megállapításra jutott, hogy a közrend védelme, a magánélet tiszteletben tartásához való jog és a védelem jogainak tiszteletben tartása megfelelően biztosított, így e rendelkezések nem alkotmányellenesek.
A polgári törvénykönyv ugyancsak vélelmet állít fel amellett, hogy a házastársak együttélése alatt valamely házastárs különvagyonának értékeltolódása kihat a házastársi közös vagyonra, ily módon például a különvagyoni rész közös vagyont gyarapító hasznaira a különvagyonnal bíró házastárs egy esetleges válás esetén igényt tarthat.
A szellemi tulajdonról szóló törvény alapján vélelmezendő, hogy a szellemi alkotást jogszerűen hasznosító természetes vagy jogi személy az alkotó nem személyhez fűződő, vagyoni jogaival rendelkezik, mindezek alapján pedig jogosult szerzői jogsértést vagy szabadalombitorlást elkövető harmadik személyekkel szemben fellépni. A Semmítőszék gyakorlatában pontosította e vélelem alkalmazásának feltételeit, és kimondta, hogy a szellemi alkotás jogszerű hasznosítójának felhasználási szerződésével megfelelően bizonyítania kell a jogsértő harmadik személyekkel szembeni igényérvényesítési jogosultságát.
A polgári törvénykönyv a szerződéses kötelezettségvállalások jogcímének fennállását vélelmező szabályt ír elő, az egyes szerződések alakszerűségi követelményeinek betartása alól azonban ez a vélelem sem mentesítheti a szerződő feleket.
- 1071/1072 -
Az agrárgazdálkodásról és a tengeri halászatról szóló törvény alapján vélelmezni kell, hogy amennyiben a földhaszonbérleti szerződéssel párhuzamosan megkötött - a termőföld hasznosításához szükséges anyagok, berendezések megszerzésére irányuló - adásvételi szerződésben meghatározott vételár az adásvétel tárgyának tényleges forgalmi értékét legalább tíz százalékkal meghaladja, akkor az így kikötött vételár valójában a földhaszonbérlet megszerzéséért burkoltan kifizetett és a francia agrárjogi szabályozás értelmében tiltott belépési díj. A bírói gyakorlatban nehézséget okoz a tíz százalékot meghaladó értékkülönbözet meghatározása, ez végső soron az eljáró bíróság mérlegelési jogkörébe tartozik.
A kereskedelmi törvény a fuvarozó felelősségének vélelmét rögzíti akkor, amikor a fuvarozott áru megrongálódásából vagy elvesztéséből eredő kár viselésére a fuvarozót kötelezi, kivéve, ha a fuvarozó bizonyítja, hogy a kár a fuvarozott áru hibájára vagy elháríthatatlan külső okra vezethető vissza. A tengeri szállítási szerződések esetében a leszállított áru megfelelőségét vélelmezni kell, amennyiben az áru átvevője az átvételkor, illetve az átvételtől számított három napon belül kárbejelentést nem tesz. Ha a kárbejelentés időben megtörténik, akkor a szállító felelősségének vélelme lép életbe.
Az adózásról szóló törvény az örökhagyó halálával bekövetkező egyetemes jogutódlás körében állít fel öröklési vélelmeket az örökhagyó vagyona, vagyoni igényei, értékpapírjai, kötelezettségvállalásai, gazdasági társaságban fennállt részesedése tekintetében.
A társadalombiztosítási törvény üzemi balesetnek vélelmez minden olyan balesetet, amely a munkavégzés helyén a munkaidő alatt történt. A vonatkozó bírói gyakorlat szerint a baleset bekövetkezése helyének és idejének bizonyítása a károsultat vagy jogutódját terheli, a balesetet üzemi balesetnek minősítő vélelem megdöntésének terhe pedig a munkáltatóra esik, aki kizárólag akkor mentesülhet a felelősség alól, ha bizonyítja, hogy a munkavégzésen teljes mértékben kívül álló ok vagy a károsult szándékos jogellenes magatartása vezetett a baleset bekövetkezéséhez. A társadalombiztosítás finanszírozásáról szóló törvény megdönthetetlen vélelmet állít fel a munkavégzés helyén azbeszt hatásának kitettség és az ennek következtében kialakuló foglalkozási megbetegedés közötti ok-okozatiság vonatkozásában. Az ilyen jellegű foglalkozási megbetegedés és a munkavállaló későbbi halála közötti oksági kapcsolatot illetőn a törvény megdönthető vélelem állít fel. A társadalombiztosítási törvény a foglalkozási megbetegedések táblázatában határozza meg azokat a megbetegedéseket, amelyek foglalkoztatáshoz kötődő eredete vélelmezendő. A vélelem ellenkező bizonyítással megdönthető, de a joggyakorlat igen széles körben támaszkodik a táblázatban foglaltakra. A foglalkozási megbetegedés megállapítására lehetőség van egyedi szakértői vélemény alapján is, ha a táblázatban foglalt kritériumok nem teljes mértékben teljesülnek, vagy ha a megbetegedés lényegében és közvetlenül a károsult szokásos munkavégzésének következménye.
A közúti közlekedésről szóló törvény meghatározott közlekedési szabálysértéseknél - a megállás és várakozás szabályainak megsértésénél, a megengedett legnagyobb sebesség túllépésénél, az előírt követési távolság be nem tartásánál, a be- és áthajtási tilalmak, illetve az elsőbbségadásra kötelező jelzőtábla figyelmen kívül hagyásánál - a szabálysértést megvalósító gépjármű tulajdonosának pénzbírságfizetést megalapozó felelősségét vélelmezi a gépjármű tényleges vezetője ismeretének hiányában. A vámtörvény egyes vámügyi szabálysértések és bűncselekmények körében vélelmezi bizonyos személyek - a vámáru birtokosa, a hajókapitány, a repülőgép-parancsnok, a vámnyilatkozatot tevő, illetve a vámügynök - elkövetői vagy részesi minőségét.
A bírói vélelmek elsősorban a polgári és kereskedelmi jog, valamint a munkajog és a büntetőjog terén kerültek kidolgozásra.
Az adós tartozását jogcím nélkül kifizető harmadik személynek az adóssal szembeni megtérítési jogosultságát a bírói gyakorlat sokáig vélelmezte, a Semmítőszék azonban ezt a vélelmet 1992-ben már nem ismerte el, és 2012-ben hozott határozatában is fenntartotta utóbbi álláspontját.
A főbiztosító társbiztosítók képviseletére történő feljogosítottságának vélelmét a Semmítőszék folyamatosan fejlesztette, a jelenlegi gyakorlat szerint a képviseleti jogosultság harmadik személyek viszonylatában egyértelműen vélelmezendő, míg a főbiztosító és a társbiztosítók viszonylatában a társbiztosító vitatásával a vélelem könnyen megdönthető.
A diplomáciai képviseletek vagyona és pénzeszközei bírói vélelem alapján közhasznúnak minősülnek, ekképpen mentesülnek a bírósági végrehajtás alól, kivéve, ha a vélelmet megdöntve a hitelező bizonyítja, hogy a külképviseleti szerv végrehajtás alá vonni kívánt vagyontárgya vagy pénzeszköze kizárólag magánjellegű, illetve kereskedelmi célokat szolgál.
A munkajogi jogvitákban a bírói gyakorlat vélelmezi azon kollektív szerződés rendelkezéseinek alkalmazandóságát, amely kollektív szerződés a munkavállaló bérjegyzékén feltüntetésre került; ezt a vélelmet a Semmítőszék szociális tanácsa a korábbiakban megdönthetetlennek minősítette, az Európai Unió Bírósága ítélkezési gyakorlatára figyelemmel azonban megváltoztatta álláspontját, és jelenleg megdönthető vélelemnek tekinti. A munkajogviszony fennállását a bírói gyakorlat munkaszerződés hiányában, a tényleges munkavégzésre, a tevékenység rendszeres díjazására tekintettel is vélelmezi.
A Semmítőszék büntetőtanácsa a gazdasági társaság vezető tisztségviselője eljárásának jogszerűtlenségét és büntetőjogi felelősségét vélelmezi, amennyiben a vezető tisztségviselő a társaság javait fel nem deríthető módon eltulajdonította. A rágalmazás bűncselekménye esetében a bírói gyakorlat felállította az elkövető rosszhiszeműségének vélelmét, a valóság bizonyításával azonban az elkövető jóhiszeműsége igazolható.
A bizonyítási teher jogszabályban rögzített és a bírói gyakorlatban kidolgozott szabályai révén a bíróság megállapítja, hogy melyik felet terheli a bizonyítás kötelezettsége és a bizonyítás sikertelenségének hátrányos következménye.
Az örökléssel és hagyományozással érintett vagyonhoz tartozott egyes vagyontárgyak korábbi ingyenes átruházása kapcsán a megajándékozott személyt terheli annak bizonyítása, hogy az átruházót az ajándékozás, visszterhesség nélküli átruházás szándéka vezette. A bírói gyakorlat szigorúan megköveteli e szándék bizonyítását, nem ad lehetőséget a vélelmezésre.
A házastársak közötti ajándékozás esetén a házassági kötelék felbontását követően az ajándékozó visszakövetelheti az ajándékba adott vagyontárgyakat, a megaján-
- 1072/1073 -
dékozott pedig annak igazolásával bizonyíthatja az ajándékozási szándék hiányát, hogy az ingyenes átruházás a közös háztartás céljaira, illetve a megajándékozott házastárs - közös vagyont nagymértékben gyarapító - szakmai tevékenységének támogatására szolgált.
A biztosítási szerződések vonatkozásában a biztosítási díj fizetése megtörténtének, a fizetés időpontjának, a biztosító felelősségét megalapozó feltételek fennálltának bizonyítása a biztosított, illetve díjfizetésre kötelezett felet, míg a biztosító felelősség alóli mentesülését eredményező feltételek bekövetkezésének bizonyítása a biztosítót terheli.
A bérleti szerződések kapcsán a Semmítőszék harmadik polgári tanácsa többször is értelmezte a szerződéses felek egyikére vagy másikára eső bizonyítási terhet. A bérlőt a bérleménye rejtett hibái okán szavatossági jogok illetik meg, e vonatkozásban a rejtett hibák bizonyítása a bérlőt terheli; nem szükséges azonban e jogok érvényesítéséhez annak bizonyítása, hogy a rejtett hiba kialakulása kizárólag és közvetlenül a bérbeadóra vezethető vissza. A bérleti díj bérbeadó által szándékolt emelésénél a felek közötti jogvita esetén a bérbeadót terheli annak bizonyítása, hogy az emelni kívánt bérleti díj a korábbiakban a tényleges piaci viszonyokhoz képest alulkalkulált volt. A bérleti jogviszony felszámolásával harmadik személynek okozott kár esetén a károsultat terheli kára bekövetkeztének bizonyítása. A bérleti jogviszony megszűnésekor a kauciót visszatartó és abból részben vagy egészben kielégítést kereső bérbeadót terheli annak bizonyítása, hogy bérlőjével szemben további jogszerű követelése áll fenn. A bérlemény rendelkezésre bocsátása időtartamának bizonyítása szintén a bérbeadót terheli.
A banki jog terén a Semmítőszék kereskedelmi tanácsa számos ügyben vizsgálta a bizonyítási teher szabályainak alkalmazását. Megállapította, hogy a kamatkikötés érvénytelenségére hivatkozó kölcsönvevőre, a bankkártyáját elvesztő banki ügyfél súlyos gondatlanságára hivatkozó pénzügyi intézményre, illetve a tőke- és kamatkövetelését érvényesíteni kívánó hitelezőre esik a hivatkozás, illetve az érvényesíteni kívánt követelés összege bizonyításának terhe.
A Semmítőszék kereskedelmi tanácsa az adójogszabályok által az adóhatóságra vagy az adózóra telepített bizonyítási teher kapcsán számos ügyben értelmezte a vonatkozó adójogi rendelkezéseket.
Az egészségügyi ellátásról rendelkező jogszabályok több tárgykörben is szabályozzák a bizonyítási teher kérdését. A kórházi ápolás során kialakult fertőzéses megbetegedés esetén az egészségügyi intézményt terheli annak bizonyítása, hogy a megbetegedés az ellátás körén kívül eső okból következett be. Amennyiben a beteget egymást követően több különböző kórházban kezelték, úgy mindegyik intézményt külön‑külön terheli a bizonyítási kötelezettség. A hibás egészségügyi termékek vagy gyógyászati beavatkozások eredményeként kialakult megbetegedéseknél főszabályként a károsultat terheli kára bekövetkezésének, kára összegének, valamint az ok-okozati kapcsolatnak a bizonyítása. A beteg megfelelő orvosi tájékoztatással történő ellátásának bizonyítása a kezelőorvost terheli, mindazonáltal nem tehető felelőssé, ha a megfelelő tájékoztatást azért mulasztotta el, mert a beteg a tényleges állapotáról és korábbi kezeléseiről nem adott számot, azokat eltitkolta.
A társadalombiztosítási törvény az üzemi balesetek körében a munkáltatóra hárítja a munkabiztonsági követelmények be nem tartatásából eredő károk viselésének kötelezettségét. Ekképpen a munkáltató tartozik felelősséggel a munkavállalóit ért baleseti károkért, ha a veszélyeztető körülmények ismeretében a munkabiztonsági szempontból szükséges védő-, megelőző intézkedéseket neki felróhatóan elmulasztotta. A munkáltató e mulasztásának bizonyítására a kárt szenvedett munkavállaló köteles, az ok-okozati kapcsolat bizonyítása terén a Semmítőszék az adekvát kauzalitás elvéről áttért a feltételek egyenértékűségének elvére, ezzel is könnyítve a munkavállaló bizonyítási terhén.
A munkajogi rendelkezések a bizonyítási teher munkáltató és munkavállaló közötti elosztása során a gyengébb helyzetben lévő munkavállaló védelmét igyekeznek biztosítani. A munkahelyi lelki vagy szexuális zaklatás esetén a zaklatott személy köteles a zaklatás tényét valószínűsítő körülmények igazolására, ezt követően pedig a zaklató munkáltatót terheli annak bizonyítása, hogy a zaklatás nem következett be. A hátrányos megkülönböztetés tárgykörében a közvetett vagy közvetlen diszkrimináció bekövetkeztét a sérelmet szenvedett munkavállaló köteles valószínűsíteni, ennek megtörténte után pedig a munkáltatót terheli annak bizonyítása, hogy a munkavállalóval szembeni intézkedés nem minősül hátrányos megkülönböztetésnek, hanem objektív módon igazolható törvényes célokat szolgál, továbbá az intézkedés szükséges és arányos az elérni kívánt törvényes cél viszonylatában. A munkavégzési idő tekintetében egy munkaügyi jogvita esetén - többek között a munkavállaló rendes munkaidőn túli munkavégzéséért járó díjazás igénylése kapcsán - a munkáltatóra esik a munkavállaló által teljesített munkaórák számának bizonyítása, abból a megfontolásból, hogy a munkáltató ellenőrzi munkavállalója munkavégzését, így az ő birtokában vannak a munkavégzési idővel kapcsolatos információk is.
A büntető törvénykönyv és a büntetőeljárási törvény az ártatlanság vélelmének garantálásával alapvetően a büntető vádhatóságra helyezi a bizonyítás terhét, mindazonáltal egyes bűncselekmények - mint például a rágalmazás, a kitartottság, az orgazdaság és a csempészet - tárgyi vagy alanyi oldalához kötődően megfordítja a bizonyítási terhet, és a terhelt "bűnösségét" vélelmezi, ez a vélelem természetesen ellenkező bizonyítással megdönthető.
A bizonyítás sikertelensége esetén az eljáró bíróságban kételyek maradnak a jogvita eldöntését illetően. Büntetőügyekben a kétely az ártatlanság vélelme alapján a terhelt javára értékelendő, polgári ügyekben a bizonyításra kötelezett fél terhére, míg munkaügyi jogvitákban általában a gyengébb helyzetben lévő munkavállaló javára. A Semmítőszék következetes esetjoga alapján megállapítható, hogy a döntéshozatalra kötelezett bíróság az indokolása elégtelensége vagy hibája révén nem nyilváníthatja a bizonyítást sikertelennek, kizárólag a következetesen és gondosan lefolytatott bizonyítási eljárás után fennmaradó ésszerű kételyekre alapozva hozhat a terheltre vagy a védett pozícióban lévő félre kedvező határozatot.
A bizonyítás módjait illetően a francia jogrendszer is ismeri a szabad bizonyítás elvét, illetve az egyes bizonyítási eszközök meghatározott bizonyító erejét.
A meghatározott bizonyító erővel rendelkező bizonyítási eszközök kapcsán a tanulmány kitér a Semmítőszék egyes
- 1073/1074 -
tanácsainak gyakorlatára, a köz- és magánokiratokra, a telekhatár-jelölésekre, valamint a büntető-, vám- és adóügyekben az eljáró hatóság tagja által felvett jegyzőkönyvekre.
A szabad bizonyítás elve a francia jog szinte valamennyi területét átható alapelv.
A kötelmi jogviszonyokban a Semmítőszék a kötelem alapjául szolgáló jogcím bizonyítására bármilyen bizonyítási eszközt megenged, ha jogcímet a felek korábban írásban nem határoztak meg, amennyiben viszont már ilyen meghatározásra írásban sor került, akkor a jogcím hamisságára hivatkozó félnek kizárólag az írásbeli bizonyítás lehetősége marad. A kötelemben vállaltak teljesítésének bizonyítása a Semmítőszék 2004-es határozata és azóta is követett ítélkezési gyakorlata szerint bármilyen bizonyítási eszközzel lehetséges.
A családjogi jogviták körében a válóperes eljárás során a felek bármilyen bizonyítási eszközt felhasználhatnak, kivéve - házasságból vagy házasságon kívüli kapcsolatból született, illetve örökbefogadott - lemenő családtagjuk közvetlen vagy közvetett módon beszerezhető nyilatkozatát, tanúvallomását.
Az öröklési jogviták körében a véletlen vagy vis maior folytán fel nem lelhető végrendelet létére és annak tartalmára a végrendelet alapján valamilyen igényt támasztó személy bármilyen bizonyítási eszközzel élhet.
A kereskedelmi forgalom aktusainál a szakmai tevékenységük körében eljáró kereskedőkkel szemben valamennyi bizonyítási eszköz korlátozás nélkül, szabadon felhasználható. A bírói gyakorlat figyelembe veszi a technikai fejlődés legújabb vívmányait, így akár az elektronikus üzenetek, elektronikus aláírással ellátott dokumentumok is bizonyítási eszközül szolgálhatnak. A kereskedők üzletfeleiként fellépő, gyengébb helyzetben lévő fogyasztókat a fogyasztóvédelmi törvény rendelkezései segítik, sok esetben a terhükre történő bizonyításhoz a jogszabály írásbeliséget követel meg. A kereskedelmi törvény tartalmazza a kereskedelmi élet szereplői által bizonyítási eszközként felhasználható speciális dokumentumokat, többek között az üzleti könyveket, beszámolókat, eredménykimutatásokat, számlákat és nyugtákat.
A biztosítási jog körében a biztosítási szerződés létének és tartalmának bizonyítása a biztosítóval szemben igényt érvényesíteni szándékozó félre esik. Ha ez a fél a biztosított, akkor ő a biztosítási szerződések szigorú alakiságaira tekintettel írásbeli bizonyításra kötelezett. Amennyiben harmadik személy kíván a biztosítóval szemben fellépni, akkor őt megilleti a szabad bizonyítás kedvezménye. A biztosítási szerződés általános és különös feltételeinek a biztosított tudomására hozását a biztosítónak kell bizonyítania, ezt a biztosított írásbeli elismerő nyilatkozatával teheti meg. A biztosító a felelősségvállalása alóli mentesülését a biztosított szándékosan megtévesztő szerződéskötési nyilatkozattételének bizonyításával érheti el, a biztosított rosszhiszeműsége bármilyen bizonyítási eszközzel alátámasztható. A bírói gyakorlat nem értékeli a biztosított nyilatkozatát szándékosan megtévesztőnek, ha a biztosított a biztosító által megfogalmazott nem egyértelmű és nem világos kérdésekre adott válaszával tett a biztosítót megtévesztő nyilatkozatot. A Semmítőszék első és második polgári tanácsa is vizsgálta a biztosítók által a szerződéskötést megelőzően a biztosítottak rendelkezésére bocsátott, kitöltendő kérdőíveket, továbbá a biztosító kockázatvállalása szempontjából elemezte az azokra adott válaszokat.
A dologi jogok kapcsán megállapítható, hogy a legteljesebb dologi jog, a tulajdonjog bizonyítása bármilyen bizonyítási eszközzel lehetséges. A szerződéses szolgalom fennálltának bizonyításához a Semmítőszék harmadik polgári tanácsa szerint szükség van a keletkeztető okirat vagy a szolgalmi jog fennállását elismerő okirat bemutatására. Magántulajdonú ingatlan közérdekből történő kisajátításánál a tulajdonos ingatlana tényleges értéke meghatározásához szabadon felhasználhat bármilyen bizonyítási eszközt.
A haszonbérleti szerződések fennálltának és tartalmának - leginkább a haszonbérlő érdekében álló - bizonyítása az agrárgazdálkodásról és a tengeri halászatról szóló törvény értelmében bármilyen bizonyítási eszközzel lehetséges. A haszonbérleti szerződés felmondása jogszerűségének bizonyítása során ugyancsak érvényesül a szabad bizonyítás elve, az általában a haszonbérbeadó által eszközölt felmondás esetében bizonyítani kell, hogy a haszonbérlő felróható módon megsértette a rendes gazdálkodás szabályait, és e szabálysértése súlyosan veszélyeztette a haszonbérelt föld hasznosítását.
A munkajog világában a szabad bizonyítás elve szintén széles körben elismert. A bizonyítás megkönnyítése érdekében a munka törvénykönyve védi a szexuális zaklatás ügyében bejelentést vagy tanúvallomást tevő munkavállalókat, akikkel szemben e magatartásuk folyományaként nem lehet fegyelmi büntetést, diszkriminatív intézkedést alkalmazni, illetve őket ezen okból elbocsátani. A Semmítőszék szociális tanácsa a fenti rendelkezés alkalmazhatóságát szűkebb körben kiterjesztette a lelki zaklatás ügyében bejelentést vagy tanúvallomást tett munkavállalókra. A bírói gyakorlat a felhasználható bizonyítási eszközök közé számítja a technikai fejlődés legújabb vívmányait, például az elektronikus üzeneteket, a faxüzeneteket és a rövid szöveges telefonüzeneteket. Mindemellett a munkaszerződés és egyes záradékai szigorú alakiságaira tekintettel a szerződés és záradékai létének és tartalmának igazolása kizárólag írásbeli bizonyítás útján történhet.
A büntetőjog körében a szabad bizonyítás elve a büntetőeljárás és szakaszai sajátosságai tükrében értelmezendő, a nyomozati szakban a nyomozóhatóság a bűncselekmény elkövetésére utaló gyanújeleket gyűjt, a vádemelési szakban a vádhatóság az összegyűjtött gyanújelek alapján vádat emel, a bírósági szakban pedig a bíróság az eléje tárt bizonyítékok ismeretében dönt a terhelt bűnössége, illetve ártatlansága kérdésében, vizsgálva a bűncselekmény objektív és szubjektív tényállási elemeinek meglétét.
A bizonyítási eljárás szabályai révén az eljáró bíróság a felek kérelmére vagy hivatalból lefolytatott bizonyítást mederbe terelve törekszik az anyagi igazság feltárására.
A bíróság polgári ügyekben az előzetes bizonyítás hivatalból vagy kérelemre történő elrendelése révén egy jövőbeli, potenciális bírósági eljárás alapjául szolgáló bizonyítékokat gyűjt össze, amennyiben tartani lehet attól, hogy a bizonyítékok a jövőben már nem állnának rendelkezésre. Az előzetes bizonyítás foganatosítása során tiszteletben kell tartani a bizonyítási eljárás garanciális alapelveit és kontradiktórius jellegét, az előzetes bizonyítással érintett személyek emberi jogait, harmadik személyek törvényes jogait és érdekeit, továbbá a törvény által védett titkokat.
- 1074/1075 -
Az adó- és vámjogi jogszabályok lehetővé teszik az adó- és vámhatóság számára, hogy előzetes bírói engedéllyel házkutatást végezzenek az adó- és vámjogi rendelkezések kijátszásával, illetve adócsalással gyanúsítható személyek lakhelyén.
A szellemi tulajdonról szóló törvény felhatalmazza a bíróságot, hogy szerzői jogsértés vagy szabadalombitorlás esetén a sérelmet szenvedett fél kérelmére elrendelje a jogsértéssel érintett tárgyak és dokumentumok lefoglalását. A bírói gyakorlat szerint a lefoglalás elsősorban a jogsértésben közreműködők személyének megállapítására, a jogsértéssel előállított tárgyak biztosítására és további jogsértések megelőzésére szolgál.
Büntetőügyekben a bizonyítási eljárást megelőző nyomozási szakot alapvetően a titkosság követelménye jellemzi, a nyomozati anyagokra vonatkozó titoktartási kötelezettség kiterjed a bírákra, ügyészekre, nyomozókra, igazságügyi alkalmazottakra és szakértőkre, nem terheli azonban a terheltet, a tanúkat, sértetteket, polgári jogi igénnyel fellépőket és egyéb harmadik személyeket, mint például az újságírókat és a média képviselőit. Az újságírók mindemellett az általuk megszerzett információk közzététele okán felelősséggel tartoznak a másoknak okozott vagyoni és nemvagyoni károkért, mások személyiségi jogainak megsértéséért, illetve a nyomozás akadályozásáért és megnehezítéséért. A terhelt jogi képviselője kizárólag védencével oszthatja meg a tudomására jutott nyomozati információkat, más személyek viszonylatában őt is terheli a szakmai titoktartási kötelezettség.
A büntetőeljárási törvény kimondja, hogy a törvény által meghatározott kivételektől eltekintve a büntetőeljárások során is érvényesül a szabad bizonyítás elve, azaz a korlátokhoz nem kötött bizonyítási eljárás keretében bármilyen bizonyítási eszköz felhasználható a bűncselekmények elkövetésének bizonyításához. A vizsgálóbíró a szabad nyomozati vizsgálódás szellemében az igazság feltárása érdekében a terhelt terhére és javára szóló valamennyi lényegi információ megszerzésére törekszik. A szabad bizonyítás elve alól több kivételt is ismernek a büntetőjogi rendelkezések; a rendőrségi jegyzőkönyvben foglaltak ellenbizonyítása írásbeli dokumentumokkal vagy tanúkkal történhet, a terhelt alkoholos vagy kábítószeres befolyásoltságának bizonyítása kizárólag vér- és vizeletvizsgálat útján lehetséges, a bizonyítási eljárás lefolytatásának módja nem sértheti a védelem jogait, a beépített nyomozók szükség esetén - más személy bűncselekmény elkövetésére való felhívásának kivételével - bűncselekménynek minősíthető cselekménnyel is bizonyítékokat gyűjthetnek, a gyanúsítottak elektronikus helyzet-meghatározó eszközzel történő nyomon követése nem eredményezhet szükségtelen és aránytalan beavatkozást e személyek magánéletébe, az ügyvéd-ügyfél kapcsolattartásból származó információk bizonyítékként nem használhatók fel, továbbá a kínvallatás útján szerzett információk bizonyítási eszközként nem alkalmazhatók.
A bíróságok az eldöntendő ügy által megkívánt jogon kívüli szakértelem hiányában szakértők közreműködését veszik igénybe. Szakvélemény készítése történhet a felek kérelmére, a bíróság kezdeményezésére, illetve jogszabály kötelező rendelkezése alapján.
A polgári és gazdasági jog területén az építési és a vállalatok irányítását, gazdálkodását érintő ügyekben a bíróságok mind gyakrabban veszik igénybe szakértők közreműködését, hiszen maguk nem rendelkeznek a bonyolult szakkérdéseket felvető esetek megítéléséhez szükséges szakértelemmel. Bizonyos kérdések eldöntéséhez a törvény erejénél fogva kötelező szakértőt kirendelni; transznemű személyek nemének meghatározása orvosszakértői kérdés, üzemi balesetet szenvedett, foglalkozási megbetegedésen átesett, baleset- vagy betegségbiztosítási ellátást igénylő személyek egészségi állapotának felméréséhez orvosszakértőt kell kirendelni, a polgári jogi és gazdasági társaságokban fennálló tagi részesedések és üzletrészek értékének meghatározása szintén szakértői feladat.
Büntetőügyekben a szakértők kirendelését szigorú jogi rendelkezések szabályozzák. Főszabályként a szakértői névjegyzékben szereplő személyek közül rendelhető ki szakértő, az ettől eltérő választást a kirendelő bíróságnak megfelelően meg kell indokolnia. Munkájuk megkezdése előtt a szakértők eskütételre kötelesek, az eskütétel tényét a jegyzőkönyvben rögzíteni kell. A szakértő véleményében nem tehet a bíróság hatáskörébe tartozó ténybeli és jogi következtetéseket, feladata pusztán a szakértelmet igénylő kérdések tisztázása. A bíróságot döntéshozatala során végső soron nem kötik a szakértői véleményben foglaltak.
A bizonyítási eljárás szabályait megsértők szankcionálására a bíróság polgári jogi joghátrányként pénzbírságot szabhat ki, valamint a szabálysértéssel okozott kár megtérítésére kötelezheti a szabályszegőt. A polgári perrendtartás a szankcionálást alapvetően a szándékosan rosszhiszeműen eljáró peres felekkel szemben teszi lehetővé, a Semmítőszék gyakorlatában azonban egyre kiterjesztőbben értelmezi a szankcionálásra vonatkozó rendelkezéseket, és igyekszik a visszaélésszerűen eljáró, perelhúzó magatartást tanúsító felekkel szemben is hatékonyan fellépni.
A bizonyítási eljárás szabályainak megsértéséhez kapcsolódó büntetőjogi rendelkezések biztosítani kívánják a bizonyítási eszközök valódiságát és sértetlenségét, a hatóságok és bíróságok félrevezetéssel szembeni védelmét, továbbá a bizonyítékgyűjtés jogszerűségét és tisztaságát. Az okirat-hamisítás pönalizálásával a hamis, hamisított okiratok felhasználását tiltja a francia jogalkotó. A vallomástételhez kapcsolódóan a mentő körülmény elhallgatása, a hamis tanúzás, a hamis tanúzásra felhívás és a vallomástételi kötelezettség jogos indok nélküli elmulasztása büntetendővé nyilvánítása segíti a bizonyítási eljárás lefolytatását és tisztaságának megőrzését. A büntető törvénykönyv büntetni rendeli a hamis tárgyi bizonyítási eszköz szolgáltatását, e bűncselekmény elkövetője kizárólag a főbűncselekmény eljárás alá vont elkövetőjétől különböző személy lehet. A francia jogalkotó pönalizálja a bíróság harmadik személynek kárt okozó módon történő félrevezetését, ezt az igazságszolgáltatás elleni bűncselekményt a csalás bűncselekménye törvényi tényállásának alapulvételével alkotta meg.
A bizonyítási eljárást átszövő alapelvek garanciális jellegű rendelkezések, amelyek betartása az eljáró bíróság és az érintett felek számára kötelező.
A bírósági eljárás kontradiktórius jellegének megőrzése és a védelem jogainak biztosítása alapvető fontosságú. A szakértői bizonyítás során az ellenérdekű felek és képviselőik jelenlétének lehetővé tétele kötelező, a felek jogosultak a szakértői véleményre a részükre biztosított határidőn belül észrevételeket tenni, a szakértő pedig köteles az
- 1075/1076 -
észrevételekre reagálni. Amennyiben a szakértő nem tesz eleget a felek tájékoztatására és a velük való együttműködésre vonatkozó kötelezettségének, és ez valamelyik fél eljárási jogait súlyosan sérti, akkor az érintett fél kérheti a bíróságtól a szakértő által megfogalmazott szakvélemény érvénytelenné nyilvánítását. Az egy adott eljárásban készült szakértői vélemény más eljárásokban, illetve más peres felek viszonylatában történő felhasználhatósága a kontradiktóriusság jegyében erősen korlátozott. Az üzemi balesetet szenvedett vagy foglalkozási megbetegedésen átesett munkavállaló egészségi állapotát, továbbá a munkavállaló esetleges szakszervezeti tagságát feltáró szakvélemény ellenérdekű felek által történő megismeréséhez való jog az érintett munkavállaló személyiségi jogainak védelmére tekintettel szűkebb körben érvényesíthető. Büntetőügyekben a tisztességes és kontradiktórius eljárás garantálása kiemelt jelentőségű, az eljáró bíróság kizárólag olyan bizonyítékokra alapíthatja ügydöntő határozatát, amelyeket a tárgyalás berekesztését megelőzően az ellenérdekű felek szabályszerűen megvitathattak.
A bizonyítás megengedett módjainak meghatározásával az anyagi és eljárási jogszabályok védeni kívánják a bizonyítással érintett személyek testi épségét és egészségét, személyiségi jogait, magánéletét, kapcsolattartásaik titkosságát, illetve egyéb törvényes jogokat és érdekeket.
Az emberi testet érintő bizonyítási eszközök alkalmazása kivételes, sor kerülhet rá az apaság, anyaság, illetve származás megállapítási iránti perekben, valamint gyermek elhelyezéséről is döntő válóperekben vérvizsgálat vagy DNS-vizsgálat útján.
Az emberi egészséget érintő vizsgálatok bírói elrendelése különösen fontos a biztosítási szerződést kötött felek közötti jogvitákban, ahol a biztosító a biztosított egészségi állapotának előzetes ismeretében vállal biztosítási kockázatot, és ha a biztosított egészségi állapotát illetően téves, félrevezető tájékoztatást adott, akkor az a biztosító mentesüléséhez vezethet. A biztosított személyt megillető, az egészségi állapotára vonatkozó adatok titkossága megőrzéséhez való jog miatt a biztosítók a biztosított hozzájárulása hiányában nem férhetnek hozzá ezekhez a szenzitív adatokhoz, így e körben a bizonyítás érdekében a bíróságtól kérhetik igazságügyi orvosszakértői vizsgálat elrendelését.
A magánlevelezés titkosságának mintájára a magáncélú elektronikus levelezés is jogi védelmet élvez. Válóperekben azonban a válni szándékozó házastársak bizonyítékként felhasználhatják az egymást érintő papíralapú, elektronikus, illetve SMS-üzeneteket. A Semmítőszék első polgári tanácsa több határozatában is rámutatott arra, hogy az ilyen jellegű bizonyítékok jogszerű felhasználását kizárja, ha az üzenetet csalárd módon vagy erőszakkal szerezték meg. A munkajog területén a munkáltató köteles tiszteletben tartani munkavállalója magánjellegű levelezését és adatait. A munkavállaló által előzetesen és egyértelműen magánjellegűnek nem minősített adatok tekintetében az ellenkező bizonyításig vélelmezni kell azok hivatali jellegét és a munkáltató általi hozzáférhetőségét. Ha a munkáltató a jogszerűen megismert munkavállalói adatok körében magánjellegű információkra is szert tesz, azokat fegyelmi vagy munkajogi jogvitában a munkavállaló hozzájárulása nélkül nem használhatja fel. A Semmítőszék szociális tanácsa több ügyben is kimondta, hogy a munkavállaló számítógépes rendszerének, elektronikus levelezésének ellenőrzésére csak a munkavállaló jelenlétében kerülhet sor, elkerülendő a magánjellegű adatokhoz történő jogszerűtlen hozzáférést.
Az üzleti titkok, a hivatásrendi - különösen az ügyvéd-ügyfél kapcsolattartást érintő - titkok és a banktitkok védelme szintén korlátját képezi a bíróság előtt folyó bizonyítási eljárásoknak.
A bizonyítékszerzés megengedett módjai és jogszerűsége kapcsán a Semmítőszék az Emberi Jogok Európai Egyezményének 3. cikkére és az Emberi Jogok Európai Bírósága vonatkozó joggyakorlatára támaszkodva több határozatában is egyértelműen kifejtette, hogy a kínzás, embertelen vagy megalázó bánásmód útján szerzett információk bizonyítékként jogszerűen nem használhatók fel. Hasonló módon tilalmazott a bűnszervezetbe beépült nyomozó által bűncselekmény elkövetésére való felbujtás eredményeként szerzett bizonyítékok felhasználása.
A Semmítőszék harmadik polgári tanácsa a földhaszonbérleti szerződést kötött felek közötti jogvitákban megállapította, hogy a fegyverek egyenlősége elvének mintájára a haszonbérbeadó a bérbe adott földterületre csak a haszonbérlő előzetes hozzájárulásával léphet be, és gyűjthet esetlegesen bizonyítékokat a haszonbérlő szerződésszegő magatartásának alátámasztására. A haszonbérlő tiltakozása esetén a haszonbérbeadó szükség szerint hatósági segítséggel foganatosíthatja a bizonyítékszerzést.
A Semmítőszék kereskedelmi tanácsa az adó- és vámhatóság által lefolytatható házkutatások tekintetében kimondta, hogy azok során nem foglalhatók le olyan, az adócsalás bizonyítására szolgáló dokumentumok, amelyek az ügyvéd-ügyfél kapcsolattartás titkossága miatt különleges jogi védelem alatt állnak.
A Semmítőszék joggyakorlatában számos alkalommal foglalkozott a rágalmazás elkövetésével gyanúsított személy számára biztosított kimentési lehetőség, a valóság bizonyítása kérdéskörével. A sajtószabadságról szóló törvény korábbi változatában nem engedte meg a valóság bizonyítását a több mint tíz évvel ezelőtt történt események viszonylatában, az Emberi Jogok Európai Bíróságának Franciaországot elmarasztaló ítélete és a francia Alkotmánytanács alkotmányellenességet megállapító határozata nyomán azonban az említett időkorlátot tartalmazó rendelkezés kikerült a jogszabályból.
A Semmítőszék büntetőtanácsa a nyomozóhatóságot és a közvádlót terhelő szigorú bizonyítási eljárási szabályok alóli kivételként több határozatában rögzítette, hogy a büntetőeljárásban szereplő magánvádlót, illetve magánfelet nem terhelik ugyanazok a megkötő jellegű rendelkezések, és az akár jogszerűtlenül vagy csalárd módon beszerzett bizonyítékokat is felhasználhatják a bíróság előtt. Amennyiben azonban a magánszemély a hatósággal együttműködésben, annak felhatalmazása vagy utasítása alapján lép fel, akkor szintén kötik a szigorúbb szabályok.
A Semmítőszék első és második polgári tanácsa válóperes ügyekben több alkalommal vizsgálta a magánnyomozói megfigyelések jogszerűségét, megállapítva, hogy azok megengedett bizonyítási eszközök lehetnek, ha időtartamuk és mélységük alapján nem eredményeznek a megfigyelt személy magánéletébe történő túlzott és aránytalan beavatkozást.
- 1076/1077 -
A Semmítőszék polgári, kereskedelmi és szociális ügyekben kimondta, hogy a célszemély tudta nélkül magánszemély által készített hang- vagy filmfelvételek csalárd módon szerzett bizonyítéknak minősülnek, és a bíróság előtt jogszerűen nem használhatók fel. Büntetőügyekben azonban a magánszemély által ilyen jogszerűtlenül vagy csalárd módon beszerzett bizonyítékok is szabadon felhasználhatók az igazság feltárása érdekében, ugyanakkor a megfigyelt személy magánéletébe történő beavatkozás büntetendő cselekménynek minősülhet. A nyomozóhatóság által foganatosítható titkos megfigyelésekre szigorú jogszabályi rendelkezések vonatkoznak, az előzetes bírósági engedélyhez kötött, korlátozott időtartamú megfigyelések súlyosabb bűncselekmények felderítése vagy elkövetőik kézre kerítése érdekében alkalmazhatók. A Semmítőszék büntetőtanácsa jogszerűnek ítélte továbbá a gyanúsított személy helyváltoztatása GPS-rendszerrel történő nyomon követését, amikor ez a bíróság által előzetesen engedélyezett intézkedés súlyosabb bűncselekmények felderítését célozta.
A Semmítőszék szociális tanácsa munkajogi jogvitákban többször vizsgálta a munkáltató által a munkavállalóival szemben alkalmazott megfigyelési eszközök telepítésének jogszerűségét, és megállapította, hogy ilyen eszközök kizárólag a munkavállalók és érdekvédelmi szervezeteik előzetes tájékoztatása mellett, a munkavállalók szakmai tevékenységének figyelemmel kísérése céljából, továbbá a munkavállalók magánszférájának tiszteletben tartásával alkalmazhatók. Ugyancsak megengedett olyan felvevő berendezések telepítése, amelyek a munkavégzési hely biztonsági felügyeletét hivatottak megteremteni. A munkavállalónak a munkavégzés helyén és idején kívüli munkáltatói megfigyelése, megfigyeltetése, illetve nyomon követése azonban már szükségtelen és aránytalan, ennélfogva jogszerűtlen beavatkozást jelent a munkavállaló magánéletébe, és az ilyen megfigyelések eredményeként szerzett bizonyítékok a munkavállalóban szemben nem használhatók fel. A munkáltató és a munkavállaló egyaránt kérheti egy bírósági tisztviselő közreműködésével valamely tény, helyzet, állapot felmérését és hivatalos tanúsítását, mindez bizonyítékként sikerrel használható fel az eljáró bíróság előtt. A meghatározott munkavégzési helyhez nem kötött munkavállalók munkáltatói ellenőrzésére GPS-rendszer igénybevétele kizárólag akkor jogszerű, ha az ilyen rendszer más alkalmas eszközzel nem váltható ki, és annak használata nem jelent a munkavállaló magánéletébe történő szükségtelen és aránytalan beavatkozást.
A Semmítőszék beszámolójának következő részében eseti döntéseinek válogatott gyűjteményét teszi közzé, ennek keretében beszámol a teljes ülése és összevont tanácsai által hozott határozatokról, az alsóbb fokú bíróságok megkereséseinek eredményeként elfogadott véleményeiről, valamint az egyes tanácsok által személyi jogi, családjogi, munkajogi, dologi jogi, környezetvédelmi, városfejlesztési, gazdasági, kereskedelmi, adójogi, kártérítési, biztosítási, társadalombiztosítási, polgári eljárásjogi, jogászi hivatásrendi, büntetőjogi, büntető eljárásjogi, európai uniós és nemzetközi jogi ügyekben hozott határozatokról.
A beszámoló foglalkozik a Semmítőszéknek az elsőbbségi alkotmányossági vizsgálat kapcsán kifejlesztett joggyakorlatával. Az elsőbbségi alkotmányossági vizsgálat intézményét egy 2008. júliusi alkotmánymódosítás vezette be a francia jogrendszerbe, ennek eredményeként 2010. március elsejétől minden peres fél az ügyében eljáró bíróság előtt kezdeményezheti az ügyében alkalmazandó jogszabályi rendelkezés alkotmányossági vizsgálatát, amennyiben az a peres félnek az Alkotmányban biztosított valamely alapvető jogát sérti. Ilyen esetben a peres fél egy úgynevezett elsőbbségi alkotmányossági kérdés (question prioritaire de constitutionnalité, QPC) feltevését indítványozhatja.
A QPC-eljárást az első fokon, illetve a fellebbezési szakaszban eljáró bíróság, vagy akár a Semmítőszék előtt is lehet kezdeményezni. A kezdeményezéssel érintett bíróság előzetesen megvizsgálja a kérelmet a QPC-eljárás megindításához szükséges három feltétel fennálltának megállapítása érdekében; az alkotmányossági szempontból támadott jogszabályi rendelkezésnek az adott bírósági eljárásban ténylegesen alkalmazandónak kell lennie, a kérdéses jogszabályi rendelkezés tartalmát az Alkotmánytanács még nem vizsgálhatta, illetve egy korábbi alkotmányossági vizsgálatot követően a jogi és ténybeli feltételek megváltoztak, végezetül az elsőbbségi alkotmányossági kérdésnek újszerűnek vagy kellően komolynak kell lennie. Az említett három feltétel teljesülése esetén az érintett rendes, azaz nem közigazgatási bíróság a kérelmet továbbítja a Semmítőszék részére. A Semmítőszéknek ezt követően három hónap áll rendelkezésére, hogy döntsön a kérelem felől, és kérje az Alkotmánytanácsot a QPC-eljárás lefolytatására. Megkeresése esetén az Alkotmánytanácsnak szintén három hónapon belül kell határozatot hoznia, amely a támadott rendelkezést alkotmányosságellenesség megállapítása esetében megsemmisíti.
A Semmítőszék vonatkozó joggyakorlata alapján megállapítható, hogy a feltett elsőbbségi alkotmányossági kérdésnek megfelelően pontosnak, indokolással ellátottnak kell lennie, konkrétan meg kell határoznia a sérelmezett jogszabályi rendelkezést és a megsértett alapvető jogot. Nem képezhetik QPC-eljárás tárgyát a francia jogrendszerben feltétel nélkül érvényesülő nemzetközi és európai uniós jogi normák, valamint a sérelmezett jogi rendelkezés eltérő bírói értelmezései, ugyanakkor a Semmítőszék a jogszabályalkotói mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenesség esetén is hajlik a QPC-eljárás kezdeményezésére, különösen a jogorvoslathoz való jog, illetve a fegyverek egyenlőségének elve mind hatékonyabb törvényi biztosítása érdekében. A QPC-eljárás kizárólag az Alkotmányban garantált valamely alapvető jog sérelmére alapítottan indítható meg, így egy nemzetközi szerződésben biztosított valamely alapjog figyelmen kívül hagyása, illetve az Alkotmányban előírt valamely alkotmányos célkitűzés sérelme nem teremt jogi lehetőséget elsőbbségi alkotmányossági kérdés feltételére.
A Semmítőszék ítélkezési tevékenységének adatai alapján megállapítható, hogy 2012-ben az előző évi ügyérkezéshez
- 1077/1078 -
képest 1,48%-os visszaesés volt tapasztalható, hiszen míg 2011-ben 30 619, addig 2012-ben 30 165 új ügy érkezett a legfelsőbb rendes bíróságra. Az érkezett ügyek 27,7%-a büntető, 72,3%-a polgári és egyéb ügyszakra tartozó volt. 2012-ben jelentősen csökkent a Semmítőszéken keresztül feltenni szándékozott elsőbbségi alkotmányossági kérdések száma, a tavalyi évben 385 QPC-eljárást kívántak kezdeményezni, ez 2011-hez képest 21,43%-os - a büntető ügyszakban 33,23%-os, a polgári és egyéb ügyszakban pedig 3,59%-os - visszaesést jelentett, jelezve, hogy a jogintézmény 2010-es bevezetése után lecsendülni látszik a peres felek ilyen irányú kezdeti lelkesedése.
A Semmítőszék 2012-ben a QPC-eljárásokat nem számítva 29 971 ügyben hozott érdemi döntést, ez az előző évhez képest 0,61%-os - a második polgári tanácsnál 19,92%-os, az első polgári tanácsnál 15,59%-os, a büntetőtanácsnál 9,87%-os, a harmadik polgári tanácsnál, a kereskedelmi tanácsnál és a szociális tanácsnál pedig nem számottevő - emelkedést jelentett. A tavalyi év során háromszor került sor teljes ülési, négyszer összevont tanácsi határozathozatalra. A Semmítőszék 2012-ben tíz véleményt fogadott el alsóbb fokú bíróságok megkereséseire válaszolva, ez az elmúlt évtized 9,6-os átlagszámába illeszkedik.
A Semmítőszék befejezési rátája 2012-ben 99,35% volt, ez az előző évhez képest több mint 2%-os javulást jelentett. Polgári és egyéb ügyekben az átlagos ügyintézési idő 387 nap, közbenső intézkedésekkel meghosszabbított esetekben 459 nap volt. Büntető ügyszakban a 2011-ben érkezett ügyek nagy számára tekintettel 2011-hez képest 10,9%-kal nőtt az átlagos ügyintézési idő, így 139 napról 2012-ben 156 napra emelkedett.
A Semmítőszék ítélkezési tevékenységére vonatkozó összehasonlító adatokat a beszámoló külön statisztikai táblázatokban mutatja be.
A Semmítőszék Tájékoztatási és Dokumentációs Szolgálata (Service de documentation, des études et du rapport, SDER) tekintetében fontos változás, hogy az SDER igazgatója alá rendelték a Nemzetközi Kapcsolatok Szolgálatát és a Kommunikációs Szolgálatot, egyesítve mindezzel a tájékoztatásért, a jogi tanácsadásért, a joggyakorlat dokumentációjáért, valamint a nemzetközi kapcsolattartásért, a nemzetközi tapasztalat- és információcseréért, illetve a kommunikációért és külkapcsolatokért felelős szervezeti egységek vezetését. Az SDER hagyományos feladatai közé tartozik a Semmítőszék joggyakorlatának terjesztése és ismertetése, a Semmítőszék kiadványainak szerkesztése, a semmítőszéki határozatok adatbázisának működtetése és fenntartása, továbbá a Semmítőszék internetes és intranetes honlapjának gondozása. A szolgálatok vezetésének egyesítése következtében bővültek az SDER teendői, 2012-től kezdődően ez a szervezet felelős a közérdeklődésre számot tartó ügyekben hozott határozatok kapcsán készített sajtóközlemények mihamarabbi elektronikus közzétételéért, valamint az ítélkezési gyakorlatra vonatkozó információk újságírók számára egyszerűsített módon történő hozzáférhetővé tételéért. Az SDER készítette elő a technikai hátterét annak, hogy 2013 januárjában megkezdhesse működését a Semmítőszék Twitter-oldala. A szervezet immáron napi rendszerességgel állít össze sajtószemlét a semmítőszéki bírák számára, folyamatosan figyelemmel kíséri a médiumok vonatkozó híradásait, és beszámolókat készít a Semmítőszéket érintő legfontosabb társadalmi, gazdasági vagy politikai-jogi eseményekről.
Az SDER hagyományos szerepében 2012-ben 681 alkalommal végzett jogi kutatómunkát és adott választ jogi megkeresésekre. Különböző, a Semmítőszék honlapján elérhető segédanyagokkal segíti az alsóbb fokú bíróságok tevékenységét, kiemelendőek ezek közül a QPC-eljárások kezdeményezésével kapcsolatos háttéranyagok. Az SDER havi rendszerességgel állít össze a Semmítőszék tanácsai számára a vonatkozó jogalkotói, jogalkalmazói és jogtudományi fejleményeket nyomon követő információs anyagot, emellett elektronikus figyelemfelhívó üzenetek formájában tájékoztatja a bírákat a kiemelkedőbb strasbourgi vagy luxembourgi bírósági határozatokról. 2012-ben huszonhét esetben került sor ilyen figyelemfelhívó tájékoztatásra.
Az SDER mindezek mellett közreműködik a semmítőszéki bírák képzésében és továbbképzésében, valamint a Semmítőszékre látogató külföldi delegációk fogadásában, programjaik előkészítésében és lebonyolításában.
Az SDER felelős a fentieken túlmenően a fontosabb semmítőszéki határozatok elektronikus változatának közzétételéért, a Semmítőszék kéthavonta megjelenő esetjogi gyűjteménye kiadásáért, a Semmítőszék éves beszámolója összeállításának koordinálásáért, a semmítőszéki határozatok elektronikus adatbázisának működtetéséért, továbbá a Semmítőszék internetes és intranetes honlapjának fenntartásáért. 2012-ben a hivatalos honlap 6 200 805 látogatót számlált, többségük a Semmítőszék ítélkezési gyakorlata és kiadványai iránt érdeklődött. Jelenleg folyamatban van a honlap fejlesztése, működőképességének javítása.
A Semmítőszék Nemzetközi Kapcsolatok Szolgálata - immáron az SDER igazgatójának irányítása alatt - gondoskodik a Semmítőszék nemzetközi kapcsolatainak fenntartásáról és fejlesztéséről, különösen a más európai országok legfelsőbb bíróságaival való együttműködésről. 2012-ben három külföldi igazságszolgáltatási szervezettel kötött együttműködési megállapodást, amelyek hozzáadódnak ahhoz a tizenhét bírósághoz, melyekkel 1995 és 2011 között született ilyen megállapodás. A szolgálat rendszeresen szervez tanulmányi látogatásokat a Semmítőszéket megismerni kívánó külföldi bírák, illetve a külföldi bíróságok működésébe betekinteni óhajtó semmítőszéki bírák számára. A tanulmányi látogatások és csereprogramok révén a Semmítőszéknek lehetősége adódik arra, hogy szélesebb körben, más országok bíráival is megismertesse több évszázad óta érlelt határozatszerkesztési technikáját, valamint példaértékű elektronikus eljárásait. A többoldalú nemzetközi kapcsolattartás keretében a Semmítőszék tagsággal rendelkezik a Francia Nyelvet Használó Országok Legfelsőbb Bíróságainak Egyesületében (AHJUCAF) és az Európai Unió Legfelsőbb Bírósági Elnökeinek Hálózatában, továbbá hozzájárul az Európai Munkaügyi Bírák Egyesületének és az Európai Kereskedelmi Bírák Fórumának munkájához. Kiemelkedő eredmény, hogy a Semmítőszék legjelentősebb határozatainak angol, arab, kínai, spanyol, japán és orosz nyelvű fordításai elektronikus formában elérhetők a Semmítőszék hivatalos honlapján. A szolgálat feladatainak hatékony ellátása érdekében szorosabb kapcsolatot tart fenn többek között az igazságügyi mi-
- 1078/1079 -
nisztérium európai és nemzetközi ügyekkel foglalkozó szakszolgálatával, a külügyminisztériummal és az Államtanáccsal. Mindemellett tervezi az Európai Unió Bíróságával és az Emberi Jogok Európai Bíróságával való szorosabb kapcsolattartás megteremtését.
A kétoldalú kapcsolatok bővítését célzó erőfeszítések eredményeként a Semmítőszék 2012 márciusában a Perui Köztársaság Legfelsőbb Bíróságával és Elefántcsontpart Legfelsőbb Bíróságával, 2012 decemberében pedig a Jordán Hasemita Királyság Semmítőszékével kötött együttműködési megállapodást. A korábban létrejött megállapodások keretében algériai, benini, Burkina Faso-i, egyiptomi, marokkói és szenegáli bírák tettek egy-két hetes hivatalos vagy tanulmányi látogatást a Semmítőszéken. Mindemellett számos országból érkeztek egyetemi hallgatók, kutatók, gyakornokok, minisztériumi és nagykövetségi alkalmazottak, hogy betekintést nyerhessenek a francia legfelsőbb rendes bíróság tevékenységébe. Az afrikai kontinensről elefántcsontparti, tunéziai, benini, dél-afrikai és szenegáli, az európai földrészről orosz, albán, bulgár, román, üzbég, szerb, német, lengyel, olasz, cseh, örmény és belga, az amerikai kontinensről dominikai, argentin, perui, kanadai és brazil, az ázsiai földrészről japán, tajvani, kínai, vietnámi, indonéziai és dél-koreai, Óceánia térségéből ausztrál, végezetül a Közel-Keletről katari, egyiptomi, izraeli és szaúd-arábiai küldöttek tették tiszteletüket 2012-ben a Semmítőszéken.
A többoldalú kapcsolatok körében kiemelést érdemel az Európai Unió Legfelsőbb Bírósági Elnökeinek Hálózata, amely az uniós tagállamok legfelsőbb rendes bíróságait - és így a Semmítőszéket is - tömöríti, és megfigyelő státusszal rendelkezik benne négy további európai ország legfelsőbb bírósága. A Hálózat székhelye a Semmítőszék épülete, igazgatótanácsa évente legalább kétszer, közgyűlése kétévente legalább egyszer kerül összehívásra. A Hálózat igazgatótanácsi üléseinek és közgyűlésének helyszínéül 2012 októberének végén a Semmítőszék szolgált. A Hálózat által szervezett csereprogram keretében 2012 októberének első két hetében a Semmítőszéken tett tanulmányi látogatást a román Legfelsőbb Semmítőszék bírája. A Semmítőszék szociális tanácsa révén közreműködik az Európai Munkaügyi Bírák Egyesületének tevékenységében, kereskedelmi tanácsa pedig részt vesz az Európai Kereskedelmi Bírák Fórumának munkájában. Az AHJUCAF égisze alatt a Semmítőszék adott otthont 2012 márciusában a szervezet által megrendezett konferenciának és igazgatótanácsi ülésnek.
A Semmítőszék Jogi Segítségnyújtó Irodájához 2012-ben 8736 jogi segítségnyújtás és költségkedvezmény megadása iránti kérelem érkezett. Az említett év során vizsgált 10557 kérelemből 2033 esetben került sor jogi segítségnyújtás és költségkedvezmény biztosítására.
A Semmítőszék beszámolójában röviden elemzi a jogtalanul fogvatartott személyek utólagos kártalanításával foglalkozó nemzeti bizottság, a büntetőügyekben hozott jogerős ítéletek felülvizsgálatára irányuló kérelmeket előzetesen szűrő bizottság, valamint az Emberi Jogok Európai Bírósága ítéletének következtében felülvizsgálandó büntetőbírósági határozatokkal foglalkozó bizottság 2012-es tevékenységét.
Végezetül a beszámoló részletes listában sorolja fel a Semmítőszéken 2012-ben megrendezésre került konferenciákat, szemináriumokat és szakmai találkozókat, feltüntetve azok időpontját, szervezőjét, címét és az azokon felszólaló, illetve részt vevő személyeket. A beszámoló a Semmítőszéken működő tanácsok referádáinak, jogi szakterületeinek címszavakban történő ismertetésével zárul.■
Kelt Budapesten, 2013. szeptember 10. napján
Lábjegyzetek:
[1] Dr. Berkes Bálint, Kúriai titkár, A Kúria Nemzetközi Kapcsolatok és Európai Jogi Irodája
Visszaugrás
