Jelen dolgozat célja, hogy segítséget nyújtson az új társasági törvény részvénytársaságokra vonatkozó fejezetével összefüggő kodifikációs munkához. A Sárközy Tamás vezette Kodifikációs Bizottság által 2004 áprilisában szakmai vitára bocsátott koncepció tervezet (mint arra a dokumentum maga is utal) több fontos és kevésbé fontos részletkérdésben nem kívánta megkötni a kodifikátor kezét, ami egyben azt is eredményezte, hogy esetenként szükség van a jogalkotó álláspontjának egyértelműsítésére, adott esetben a lehetséges alternatívák bemutatására. A "Tézisek" ennek a feladatnak az elvégzésére vállalkozik akkor, amikor javaslatot tesz az új Gt. Rt.-fejezetének felépítése, belső tagolása módjára (I. rész), továbbá a választott szerkezeti rend sorrendjében bemutatja (természetesen nem normaszöveg formájában) a fejezet leendő fontosabb rendelkezéseit (II. rész).
A "Tézisekben" lehetőség szerint mellőzöm a részletesebb, esszé jellegű fejtegetéseket, az egyes pontokhoz csak a feltétlenül szükséges terjedelemben fűzök magyarázatot. Ha valamely javaslattal a Kodifikációs Bizottság is foglalkozott, úgy erre a körülményre utalok, csakúgy mint a szakmai egyeztetés során elhangzott, illetve kézhez vett fontosabb észrevételekre.
1.1. A Gt. általános és különös szintű rendelkezéseihez képest továbbra is a Ptk. szabályai jelentik azt a stabil, dogmatikai alapot, amely az egyes társasági jogi jogintézmények hatályosulása során a jogalkalmazónak kétség esetén eligazítást nyújthat (lásd pl. az elővásárlási jogra, a vételi opcióra, a tulajdon zálogjoggal való megterhelésére stb. vonatkozó rendelkezéseket). A Ptk. rendelkezései szubszidiárius alkalmazásának ugyanakkor kettős következménye van. Egyrészt a törvényjavaslatban részletesen elemezni, illetve indokolni kell azokat a jogszabályhelyeket, ahol a jogalkotó el kíván térni a Ptk.-ban foglaltak mögöttes figyelembevételének lehetőségétől. Másrészt megfontolandó, hogy az új Gt. előkészítésének keretében a Ptk. egyes rendelkezései is módosításra kerüljenek, feltéve, hogy az a fogalmi egyértelműség, elméleti összhang érdekében elkerülhetetlenül szükséges (lásd pl. a Ptk. 94. §-át a vagyoni értékű jogok apport címén történő tulajdonba adásával kapcsolatban).
1.2. Az új törvény Rt.-fejezetében - a hatályos Gt.-vel egyezően - csak az ún. különös szintű szabályok kerülnek majd elhelyezésre, a valamennyi társasági típusra vonatkozó rendelkezések az általános rész szabályanyagát képezik. Vannak, illetve lesznek természetesen olyan kérdések, amelyekről az általános és a különös részben egyaránt szólni kell. Így pl. miközben a vezető tisztségviselők választása, feladata, felelőssége, díjazása stb. tárgyában jellemzően a törvény első részében kell rendelkezni, a tőzsdei részvénytársaságok (pl. a menedzsment tagjainak kiválasztása, jelölése, javadalmazása tekintetében) sajátos többletelőírásokat vagy épp a főszabálytól való eltérést biztosító szabályokat igényelnek. Az ún. kisebbségi jogok kapcsán (lásd a Gt. hatályos 51. §-át) szintén indokolt, hogy a Gt. általános részében foglalt előírásoktól részben eltérő jogok kerüljenek a nyilvánosan működő részvénytársaság vonatkozásában rögzítésre. Az általánosnak és a különösnek a törvényen belüli viszonyrendszerében esetenként javasolható, hogy bővüljön az általános rendelkezések köre. Így a vezető tisztségviselők részére a társaság legfőbb szerve által évente megadható (a lojális, a társaság érdekeit elsődlegesnek tekintő ügyvezetés tulajdonosi elismerését jelentő) felmentvény intézményét pl. célszerű lenne úgy bevezetni a hazai jogrendszerbe, hogy a releváns szabályok a törvény általános szabályai közé kerüljenek.
2.1. Az új Gt. részvénytársaságokra irányadó fejezete belső tagolása módjának a meghatározása látszólag csupán jogtechnikai kérdések megválaszolását igényli. A látszat azonban ebben az esetben megtévesztő, az Rt.-fejezet szerkezetéről ugyanis csak az új törvény szabályozási célja, szemlélete ismeretében határozhatunk. Úgy gondolom, a törvény koncepció tervezetének szakmai vitája alapján megerősítést nyert, hogy egyfelől a jogalkotó fent kívánja tartani a részvénytársaság önálló és egységes társasági típusának kategóriáját, másfelől viszont ésszerű mértékben, de nagyobb teret enged a zártkörű és a nyilvános működési módból adódó szabályozásbeli különbségek érvényesülésének.
2.1.1. Azoknak a részvénytársaságoknak, amelyeknek részvényeit nem vezetik be a szabályozott tőkepiacra (jellemzően a tőzsdére), indokolt, hogy az új törvény nagyobb döntési autonómiát biztosítson. A zrt. részvényesei szerződési szabadságának erősítése javasolható a részvényesi jogok meghatározása (így az egyes részvényosztályokra vonatkozó tartalmi kérdések) tekintetében, a társaság belső szervezeti felépítésére vonatkozó alapszabályi előírások kialakítása során, valamint a zrt. vezetésével, a döntéshozatallal összefüggő, az rt. működését érintő rendelkezések vonatkozásában. A hitelezővédelmi szabályok terén (mindaddig, amíg az EK 2. sz. tőkevédelmi irányelve érdemben nem változik vagy amíg a hazai jogalkotó az irányelv személyi hatályát nem szűkíti le a nyilvánosan működő részvénytársaságokra), alapvető liberalizáció nem lehetséges.
2.1.2. A szabályozott tőkepiacra bevezetésre kerülő részvényeket kibocsátó társaságok (nrt.) szabályozása a zrt.-hez képest szükségképpen aprólékosabb, tőkepiaci-részvényjogi szempontból a tulajdonosi döntési autonómiának kevesebb teret enged. Helytelen volna azonban, ha a zrt. és az nrt. közötti különbséget a "dereguláció" és "szigorítás" ellentétpárjára egyszerűsítenénk. Valójában az új Gt. az nrt. tekintetében arra kell hogy törekedjen, hogy az államnak a magánjogi jogviszonyokba történő beavatkozása a választott jogi eszköz és módszer tekintetében indokolt és arányos legyen az elérendő célhoz (jellemzően a befektetők, a tőkepiac, a hitelezők védelmi igényéhez) viszonyítva.
Ez a követelmény teljesíthető, ha
- a jogalkotó a törvényi szintű szabályozás mellett hangsúlyosan elismeri a nem jogszabályi eszközökkel történő szabályozás létjogosultságát (így pl. mód van a BÉT szabályzataiban és az ún. Felelős Vállalatirányítási Kódexben történő normaalkotásra, a "comply or explain" elv érvényesítésére);
- a törvényi szabályozás keretei között a jogalkotó lehetővé teszi, hogy az egyenértékű jogi megoldások között a részvényesek választhassanak, a törvényben legfeljebb az alternatívák közti választás kötelezettségét, nem pedig egy meghatározott jogi megoldás feltétlen alkalmazását kell előírni;
- az nrt.-re vonatkozó törvényi (adott esetben kogens) rendelkezések a részvényesek joggyakorlását (a tulajdonosi jogokkal való élés lehetőségét) erősítik, korlátozva a részvényesekkel szembeni (adott esetben jogsértő) jogkorlátozás lehetőségét.
2.2. A részvénytársaság működési módjából fakadó különbségek hangsúlyosabb törvényi elismerése egyben azzal a következménnyel jár, hogy változtatni kell a törvény Rt.-fejezetének belső tagolásán is. A hatályos Gt. Rt-fejezete (egyébként okkal) arra a megfontolásra épül, hogy a törvény a zrt. és az nrt. között csak néhány esetben és viszonylag kisebb jelentőségű kérdésekben állapít meg eltérő szabályokat. Ezért 1997-ben indokolt volt az Rt.-fejezetet egységesen, tematikus rendben (pl. "A részvény", "A részvénytársaság alapítása", "A részvényes jogai és kötelezettségei" stb.) felépíteni azzal, hogy a törvény esetenként utalt a zrt. és az nrt. közötti különbségekre [lásd pl. a 179. § (2) bekezdését, a 183. § (2) bek. d) pontját, a 206. § (1) bekezdését, a 226/D. § (1) bekezdését, a 229. § (3) bekezdését, a 234. § (3) bekezdését].
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
