A hitelező mindenképpen a mindkét fél által ismert időponthoz, az adósnak megküldött számlában szereplő esedékességi időponthoz fűzheti a jogkövetkezményeket, tehát a számlában közölt esedékességi időpontot követően kell várnia 15 napot a teljesítésre. Ezt támasztja alá egyébként a jogalkotó elképzelése is, melyet az Indokolásban fejtett ki, miszerint a számlát el kell küldeni az adósnak, s ezzel történik meg a fizetésre felszólítása először. »Az új megoldás nem hozza az adóst kiszolgáltatott helyzetbe, nem jár azzal, hogy az adós általa meg nem ismerhető követelés miatt kerülne felszámolás alá. A követelés minden esetben szerződéses viszonyon alapul, ami két fontos következménnyel jár. Egyrészt az adós fizetési kötelezettséget vállal, hiszen létrejön a felek között a jogviszony, másrészt e fizetési kötelezettségére a hitelező a számla megküldésével külön is "figyelmezteti".«
Ezen megközelítés szerint tehát
1) a hitelező kötelezettsége a számla elküldése az adósnak, s annak bizonyítható módon történt átvétele az adós által,
2) a számlában szereplő teljesítési határidő (esedékesség) lejártát követő 15 napon belül, legkésőbb a fizetési felszólítás kézhezvételét megelőző napig vitathatja az adós a tartozását,
3) a 15 nap lejártát követően kell a hitelezőnek fizetési felszólítást küldenie, amit az adósnak bizonyítható módon át is kell vennie,
4) s a hitelezőnek meg kell megvárnia, hogy vajon az adós a fizetési felszólításra fizet-e, csak ezt követően kezdeményezheti a felszámolási eljárást. A megoldással kapcsolatos problémák a következők:
Ad 1) A módosítás szerinti megoldás kötelezővé tenné a hitelezők számára, hogy valamennyi számlájukat a bírósági eljárásban is bizonyíthatóan kézbesítsék az adós számára, tehát valamennyi számlát tértivevénnyel kellene kézbesíteni valamennyi adósuk részére (mert nem tudható, hogy melyik szerződő partnerük nem fog fizetni és válik így a felszámolási eljárás által értelmezhető adóssá). Ha az adós a számlát sem vette át ("nem kereste" vagy "ismeretlen helyre költözött" stb. jelzéssel érkezik vissza a hitelezőhöz), akkor nem kezdeményezhető a felszámolási eljárás.
Olyan esetekben, amikor több ezer számlát küldenek ki a hitelezők adósaik részére - ilyenek pl. a közüzemek - a kézbesítés bizonyíthatatlansága miatt felszámolási eljárást nem kezdeményezhetnek, ha pedig minden számlájukat tértivevénnyel küldik, akkor ez óriási költségeket generál.
A módosítást megelőző megoldás szerint a számla elküldését nem kellett bizonyítani a bíróság előtt - ez lehetővé tette, hogy ne mindegyiket tértivevénnyel küldjék - hiszen a fizetési felszólításhoz fűzött jogkövetkezményeket a jogalkotó, s ezt - hiszen tudták, hogy milyen feladata lesz a felszólításnak, s hol akarják használni - már tértivevénnyel, vagy bizonyítható módon küldték meg a hitelezők az adós részére.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
