A minap a szegedi hitközségen tartottak konferenciát Emancipáció: Integráció vagy asszimiláció? címmel. Az apropót az ún. emancipációs törvény, az az izraeliták polgári és politikai jogok tekintetében való egyenjogúságát megteremtő 1867. évi XVII. törvénycikk elfogadásának százötvenedik évfordulója volt. Magam is az előadók között lehettem, és az előző századfordulón élt zsidó jogtudósok közül néhánynak az alakját igyekeztem feleleveníteni mint olyanokét, akik a magyar jogfejlődéshez és jogtudományhoz kiemelkedő módon járultak hozzá. Miközben előadásomra készültem, újra kézbe vettem fiatalkorom egyik olvasmányélményét, Márkus Dezső Magyar jogi lexikon c. hatkötetes munkáját. Ebben bukkantam a jog alábbi definíciójára, amely - úgy vélem - ma is megállja a helyét, és vezérfonálként szolgálhat mindazoknak, akik a kodifikációban részt vesznek: "A jognak célja csak egy lehet: az államon belül a társadalom egyes tagjai közt a rendnek, az egymással megélhetés feltételeinek, a békességnek megteremtése és megóvása; eszköze csak egy lehet: az igazságosság; külső megnyilatkozásának pedig szintén csak egyféle alakja lehet: a világos, kételyt alig támasztó, könnyen hozzáférhető jogszabály."[1] E gondolatot szeretném ajándékként átnyújtani az Olvasónak ráadásként a Fontes Iuris 2017. évi negyedik, utolsó száma mellé.
Ez a szám is a már bevált rovatokkal jelentkezik. A minisztérium vezetői közül ezúttal Molnár Zoltán közigazgatási államtitkár adott interjút a lapnak, most első ízben. Minisztériumunk apparátusának szakmai irányítójaként mindenre rálátása van, és szinte mindent részletesen is ismer. Így meglátásai az Olvasó különös érdeklődésére tarthatnak számot. Igaza van mindabban, amit a döntéselőkészítés és a döntéshozatal, a szakmai és a politikai szint egymáshoz való viszonyáról ír: a szakmának a politikai célokat kell szolgálnia, de nem mint vakon engedelmeskedő szolga, hanem mint bizonyos autonómiával, szellemi önállósággal és ethosszal rendelkező partner. Sok mindent kiemelhetnék abból, amit az önálló igazságügyi tárcához fűzött remények beigazolódásáról, vagy közös sikereinkről, a ciklus elején elfogadott igazságügyi politikában megjelölt célok túlnyomó többségének megvalósulásáról ír. Ezen a fórumon is szeretném megköszönni Molnár államtitkár úr munkáját minden téren, de különösen azt, hogy a kodifikációról, a jogszabály-előkészítésről közösen vallott "vladári" elképzeléseink érvényesítésében múlhatatlan érdemeket szerzett.
Kiemelt - és meglehetősen időszerű - témánk ez alkalommal az Igazságügyi Minisztériumnak az országgyűlési képviselők választásával kapcsolatos jogalkotási feladatai. E címmel jegyez rövid, tájékoztató cikket Bibó Zoltán és D. Szűcs Gergely. A választási eljárásról szóló 2013. évi XXXVI. törvény ugyanis felhatalmazást ad az igazságügyi miniszternek, hogy rendeletben állapítson meg bizonyos, a választás lefolytatásával kapcsolatos technikai szabályokat, amelyek egyebek között a választási irodák hatáskörébe tartozó egyes feladatok végrehajtására, a választási eljárásban használandó nyomtatványokra, a választási eljárás határidőire és határnapjaira, a választási eredmény országosan összesített adatainak körére, a választási költségek normatíva elszámolási rendjére, a választásokról tudósító sajtómunkatársak munkavégzésének akkreditációjára, feladatok ellátására stb. vonatkoznak.
A közjogot is a már előbb említett szerzőpáros képviseli Az új választási eljárási törvénnyel kapcsolatos alkotmánybírósági döntések c. tanulmányával. A bemutatott alkotmánybírósági ítéletek nehéz dilemmákat oldottak meg, és ezzel orientálhatják a 2018. évi országgyűlési választások szereplőit és még a közvéleményt is. A választási kampány túlfűtött légkörében, a jelöltek versengésének körülményei között vajon mi minősül tényközlésnek, és mi csupán a politikai ellenfélről alkotott értékítéletnek? Mikor kell a véleménynyilvánítás szabadságának az emberi méltóság védelmének szempontjai előtt meghajolnia? Hol végződik a társadalmi célú, és hol kezdődik a politikai célú reklám? - hogy csak néhányat említsek az izgalmas témák közül.
A büntetőjog témájában ezúttal Busch Balázs jelentkezik A technikai fejlődés nyújtotta lehetőségek az új büntetőeljárási kódexben c., rendkívül időszerű problémákat feszegető írásával. Az új büntetőeljárási kódex megalkotásának az egyik oka éppen az volt, hogy az igazságszolgáltatásnak ezt a nagy, és a társadalom állapotára és közérzetére igen nagy hatással lévő ágát a XXI. század követelményeivel és lehetőségeivel összhangba hozzuk. A hatékonyság és a garanciális szempontok optimális egyensúlyára törekedve kellett mindezt megtenni. A képlet persze ennél jóval bonyolultabb: emberiességi, különösen áldozatvédelmi megfontolásokat is fokozottabb mértékben alkalmaz a jogalkotó akkor, amikor például kötelezővé
- 3/4 -
teszi az eljárási cselekmények kép-, illetve hangfelvétel útján történő rögzítését a tizennegyedik életévét be nem töltött különleges bánásmódot igénylő személy részvételével tartott valamennyi eljárási cselekménynél. Régi, az igazságszolgáltatás iránti népi bizalmatlanságot kifejező közhely, hogy a "bűnözők mindig egy lépéssel előrébb járnak". Ha lehet is ebben némi igazság, annyi bizonyos, hogy a büntetőeljárás most nagy lépést tesz előre, amikor olyan újszerű helyzetekre készíti fel az igazságszolgáltatást, mint pl. a "kriptovalutaként" jelentkező bűnügyi vagyon elvonása. Aki kíváncsi, hogy ez mit jelent, olvassa el a remek tanulmányt.
A magánjog szerteágazó világáról ad hírt Turcsán Katalin, aki a felszámolási szabályok módosításának jogpolitikai céljairól értekezik. A csődeljárás és a felszámolási eljárás módosításáról szóló 2017. évi XLIX. törvénynek a zálogjogosult hitelezőkre, valamint a fiduciárius hitelbiztosítékokkal rendelkező hitelezőkre vonatkozó legfontosabb módosításait Bodzási Balázs az előző lapszámban már ismertette. A jelen tanulmány azt részletezi, hogy milyen egyéb jogpolitikai célok megvalósítását tűzte ki a törvénycsomag, valamint az azóta megalkotott kapcsolódó jogszabályok: a felszámolási eljárások eredményesebbé tétele az adós vagyonának minél teljesebb körű összegyűjtésével; az adós vagyonát csökkentő jogellenes ügyletek megelőzése, szankcionálása, a fedezetelvonó ügyletek bíróság előtti megtámadásának eredményesebbé tétele; a hitelezők érdekeinek védelme az adós, az adós tulajdonosai és volt vezetői csalárd intézkedéseivel, gazdálkodási hanyagságaival szemben; a felszámolási eljárások átláthatóbbá, ellenőrzöttebbé tétele; a bírák felesleges munkaterhének csökkentése, ezzel párhuzamosan azonban egyes elbírálási határidők lerövidítése (főként a másodfokú eljárásokban); az adós kötelezése arra, hogy a piacról történő kivezetésével és a jogviszonyainak megszüntetésével összefüggő legszükségesebb alapvető kiadásokat ő előlegezze; az eljárásokat lassító és költségesebbé tevő adminisztratív terhek csökkentése; a felszámolók, vagyonfelügyelők tevékenységének részletesebb szabályozása, állami felügyeletükkel, hatósági ellenőrzésükkel összefüggő módosítások. Talán nem kell ecsetelnem, e célok megvalósulása nem csak az igazságszolgáltatás, hanem az üzleti élet szereplői iránti bizalmat is növelheti majd.
Megyeri Nóra a fogyasztói szerződésekre irányadó jogszabályok változásairól ír. Ezen a területen az uniós jognak való megfelelés jelenti a nagy kihívást. A fogyasztóvédelem azon jogterületek egyike, ahol az EU jogalkotásának úttörő szerepe és tekintélye általánosan elismert. Úgy is mondhatnánk, a fogyasztóvédelem az egységes piac egyik fő célkitűzése, létének egyik indoka. "A fogyasztók jogainak védelme az uniós jogharmonizáció egyik alapvető kiindulópontja, amelynek következtében a vonatkozó joganyag - a belső piac egységének biztosítása érdekében - a változó piaci igények és a gyakorlatban megmutatkozó értelmezési nehézségek okán folyamatos korszerűsítésre szorul. Ennek megfelelően az uniós kezdeményezések és döntések hatása a belső jogi normák változásán is nyomon követhető" - írja a szerző, mielőtt összefoglalná ennek idei eredményeit.
Horváth Bence A váltójog aktuális kérdései az új váltótörvény tükrében címmel írott tanulmányával gazdagítja lapunkat. A jogtörténetet szeretők figyelmébe különösen ajánlom. A váltó, a váltóperek, a többszörösen származtatott, "összecsomagolt" kötvények, a bitcoin és egyéb virtuális értékpapírok és pénzügyi eszközök világában ez a téma első pillantásra üdítően archaikusnak hat. A hosszú és izgalmas történeti bevezető olvasásakor az embernek egy-egy Goldoni-komédia vagy Jókai-regény jut eszébe. A szerző ugyanakkor azt mutatja be, hogy ennek a joganyagnak a XXI. században is helye van jogrendszerünkben, de korszerűsítése elengedhetetlen volt.
Bodzási Balázs ezúttal is - Tanács Péter szerzőtársával - publikál a lapban. Cikkük az új választottbírósági törvényről szól. Az 1994-es választottbírósági törvény az ENSZ Nemzetközi Kereskedelmi Jogi Bizottsága (UNCITRAL) által 1985-ben elfogadott mintatörvény felépítését, szabályozási rendszerét követi. Feltétlen érdeme volt, hogy megteremtette a korszerű választottbíráskodás jogi kereteit Magyarországon. Azóta megváltozott a világ és ezen belül a jogszabályi környezet is: pl. új eljárási kódexek születtek. Mindez felvetette egy új választottbírósági törvény megalkotásának a szükségességét. Az elmúlt két évtized nemzetközi szabályozási tendenciáit is figyelembe kellett venni. Ennek megfelelően az Országgyűlés 2017. május 30-án elfogadta a választottbíráskodásról szóló 2017. évi LX. törvényt. Az új törvény figyelembe veszi az UNCITRAL által elfogadott modelltörvény 2006-os módosításait. Érdekesség, hogy a testületnek jelenleg magyar elnöke van Martonyi János személyében. Az új törvény orvosolja a régi törvény alkalmazása során felmerült szabályozási hiányokat, valamint megújítja a magyarországi állandó választottbíráskodás szervezeti kereteit. A szerző bemutatja az új választottbírósági törvény néhány új intézményét, választ adva az ezekkel szemben megfogalmazott félelmekre és aggodalmakra.
Az uniós és nemzetközi jog sem hiányozhat. Papp Nikolett a vállalkozásokhoz és a vállalkozások társulásaihoz intézett, a belső piaccal és a kapcsolódó területekkel összefüggő információkérésre vonatkozó feltételek és az eljárás megállapításáról szóló rendelettervezetről ír. Az uniós jogalkotó arra a kihívásra keresi a választ, miszerint a belső piacban rejlő lehetőségek részben továbbra is kihasználatlanok, nem kis részben azért, mert a Bizottság nehezen fér hozzá a vállalati szintű információkhoz: keveset tud azokról a piaci szereplőkről, amelyek az uniós belső piaci jognak legfőbb címzettjei, alanyai közé tartoznak. A problémát a Bizottság a címben szereplő rendelettervezettel véli orvosolni, amelynek szövege azonban a szerző szerint számos aggályt vet fel, egyebet között a szubszidiaritás és arányosság elveinek való megfelelés terén. A cikk ezeket vizsgálja.
Szakály Zsuzsa Múlt és jövő értékei az Európai Unió tagállamaiban az alkotmány preambulumában, különös tekintettel a Nemzeti Hitvallásra címmel írt tanulmányt egy olyan témában, amely véleményem szerint különösen időszerű, és minden elméleti jellege ellenére - vagy épp e miatt - húsbavágó jelentőségű az EU és tagállamai jövőjére nézve. A szerző megállapítja, hogy az alkotmányok preambulumai - köztük az általa különös részletességgel vizsgált Nemzeti Hitvallás - olyan dokumentumok, amelyek gyakran egyszerre sűrítik magukba
- 4/5 -
az alkotmányozó felfogását nemzete múltjáról és jövőjéről. Szerzőnk azonban nem csak ezt vizsgálja, hanem kitér a preambulumok esetleges normatív erejének problematikájára is, és izgalmas következtetésre jut.
Beszámolunk két közelmúltbeli konferenciáról is: a Nemzeti Kiválósági Jogászösztöndíjasok Szakmai Napja című rendezvénynek az Igazságügyi Minisztérium, a magyar közigazgatási bíráskodás 120 évéről szóló tanácskozásnak a Nemzeti Közszolgálati Egyetem adott helyt. Ez utóbbira jelent meg Boér Elek 1907-ben kiadott Közigazgatási bíráskodás című munkájának reprint kiadása. Egy nagy magyar jogtudós gondolatával indítottam e köszöntőt. Hadd zárjam cikkemet Boér Elek néhány sorával: "Az egyénnek joga van arra, hogy az állam vele mint szabad emberrel bánjék..., s az egyénnek állampolgárrá minősítése nem szívja fel teljesen a benne levő embert"[2].
Kívánok a Fontes Iuris minden kedves Olvasójának szép karácsonyi ünnepeket és boldog új esztendőt! ■
JEGYZETEK
[1] Márkus Dezső (szerk.): Magyar jogi lexikon, Pallas Irodalmi és Nyomdai Részvénytársaság, 1898. 10. p.
[2] Bóér Elek: Közigazgatási bíráskodás. Tanulmány a közigazgatási jog köréből. Grill Károly Könyvkiadó Vállalata, Budapest, 1907. 36. p
Visszaugrás
