Ahogy a cím is rögzíti, jelen tanulmányom célja, hogy a koronavírus-világjárvánnyal összefüggésben hozott jogszabályi rendelkezések és azok jogalkalmazói tapasztalatai alapján néhány olyan kérdésre hívja fel a munka- és szociális joggal foglalkozó szakemberek figyelmét, amelyek a foglalkoztatáspolitika új irányvonalaival összefüggésben időszerűek lehetnek. A foglalkoztatást elősegítő szolgáltatásokról és támogatásokról, valamint a foglalkoztatás felügyeletéről szóló 2020. évi CXXXV. törvény (a továbbiakban: Fftv.) és végrehajtási rendeletei alapjaiban rendezték át a foglalkoztatás elősegítését szolgáló jogintézmények palettáját. Maga a jogszabály a közel egyéves pandémia alatt a rendeleti jogalkotás alapján leszűrt tapasztalatokból építkezik, ám épp ez az az időszak, amelyben a jogalkotónak igen intenzíven és hirtelen kellett beavatkoznia a munkaerőpiaci folyamatokba. Sikerülhet-e egy kisebb zökkenőkkel járó úton megújítani a szociális jog e szegmensét, vagy az Fftv. hatálybalépése kissé elhamarkodott döntés volt? Ilyen és ehhez hasonló kérdésekre igyekszem - a terjedelmi korlátokra tekintettel - minél teljesebb és részleteibe menő választ adni, remélhetőleg segítséget is nyújtva az új jogszabályi rendelkezéseket alkalmazók számára.
1. Gondolatébresztés a foglalkoztatáspolitikai paradigmaváltás jelentőségéhez
2. Rendszerezés - avagy a foglalkoztatást elősegítő jog hatályos eszközei
3. A pandémia által életre hívott, veszélyhelyzet szerinti jogalkotás munkaerő-megtartást elősegítő eszközei
3.1. A csökkentett munkaidőben foglalkoztatottak bértámogatása
3.2. Önfoglalkoztatók kompenzációs támogatása
3.3. Sztenderd bértámogatás a gazdaságvédelem érdekében
4. Epilógus
Napjaink munkavégzési sztenderdjei változó tendenciát mutatnak. Az elmúlt időszak rávilágított arra, hogy a 2010-es évek második felétől egyre erőteljesebben jelen lévő, induló atipikus foglalkoztatási formák - mint a platformmunkavégzés,[1] home office,[2] távmunkavégzés[3] - részletszabályainak kidolgozása kormányzati szinten is az egyik legégetőbb foglalkoztatáspolitikai feladat lett.[4] A COVID-19 pandémia azonban nem kizárólag a munkajog tipikustól eltérő foglalkoztatási platformjain hagyott maradandó nyomokat. A világjárvány által elindított gazdasági, munkaerőpiaci leépülés egy olyan jogalkotási folyamatot generált, amelyet a szociális joggal foglalkozók már legalább a 2010-es évek eleje óta vizionáltak, ám a jogalkotóban mégis mostanra érett meg az a döntés, hogy a munkaerőpiacról kiszorultak reintegrációját elősegítő szabályok megreformálásához érdemben nyúljon hozzá.
Jelen tanulmányomban e normaalkotási folyamat végtermékeképpen megalkotott új, szociális jogi jogszabályok által bevezetett foglalkoztatáspolitikai eszközök kihirdetéséig vezető folyamatokat elemzem. Összehasonlító módszerrel igyekszem levonni a járványügyi foglalkoztatási tapasztalatokat azon munkaerőpiaci programok tekintetében, melynek során az ez évben hatályba lépett Fftv. és végrehajtási ren-
- 58/59 -
deletei[5] által alapjaiban átrendezett foglalkoztatást elősegítő jog aktív oldalán megjelenő, újonnan bevezetett módszereket vizsgálom. Ennek során tekintettel leszek a korábbi foglalkoztatáspolitikai eszközöket egyesítő 1991-es jogszabály szerkezetére és szabályozására is. Egyrészt a foglalkoztatás elősegítéséről és a munkanélküliek ellátásáról szóló 1991. évi IV. törvény (a továbbiakban: Flt.) továbbra is hatályban van, s mint ilyen, az aktív rendszer mögöttes jogszabályaként alkalmazandó a megváltozott jogszabályi környezetben. Másrészt az általam sztenderd passzív eszközrendszernek nevezett - álláskeresési járadék és nyugdíj előtti álláskeresési segély - részlet- és eljárási szabályai továbbra is e norma keretei között találhatók. Továbbá fontos érvként esik latba azon tény, hogy a járványhelyzet alatti foglalkoztatáspolitikát érintő szabályok magára az Flt.-re és annak végrehajtási rendeletének számító, a foglalkoztatást elősegítő támogatásokról, valamint a Munkaerőpiaci Alapból foglalkoztatási válsághelyzetek kezelésére nyújtható támogatásról szóló 6/1996. (VII. 16.) MüM rendeletre (a továbbiakban: 6/1996. MüM rendelet) utalnak vissza. Így a jogszabályi környezet megváltozása felvethet olyan kérdéseket is, hogy a rugalmas munkaerőpiachoz történő foglalkoztatáspolitikai közeledés miért nem terjedt ki a passzív instrumentumrendszerre is, ha az aktívakat a korábbi formájukban a jogalkotó rugalmatlan metódusoknak titulálta?[6]
Az Flt. hatályban tartása további szakmai viták alapja lehet abban a tárgykörben is, hogy már az Fftv. hatálybalépése előtt erőteljesen hangoztatott szociális jogi diverzifikáció mennyiben lehet fenntartható a jövőben, az újonnan bevezetett jogszabályok által tovább darabolt, szociális hálón belül a foglalkoztatást elősegítő joggal összefüggésben.
Mindezen jogszabályi struktúrát és jogalkotást érintő kérdésekre történő minél teljesebb válaszadás mellett igyekszem gyakorlati szemszögből is alaposabban megvizsgálni a foglalkoztatáspolitika új, aktív eszközrendszerét. Ennek keretei között elemzem a normaalkotáshoz vezető okokat, így többek között a világjárvány szociális jogra gyakorolt hatását, a rendeleti kormányzás által életre hívott szociális töltetű, kifejezetten munkaerőpiaci szempontú részletszabályokat, illetve egy, sem az Fftv., sem a 100/2021. Kormányrendelet indokolása által nem részletezett, ám általam mégis jelentősnek ítélt normaalkotási okot is részletekbe menően bemutatok. Ezen utóbbi ok feltárása során egyfajta adójogi szempontú elemzést végezve szembeállítom egymással a foglalkoztatással járó közterhek megfizetését és a foglalkoztatás elősegítése érdekében újonnan bevezetett bértámogatási rendszert. Az összehasonlítás során gazdaságossági, célszerűségi szempontok körbejárásával igyekszem választ adni arra, hogy hosszabb távon kifizetődőbb-e egy bizonyos időszakban a foglalkoztatott bérére felvett támogatás, pusztán abból a célból, hogy munkaerő-megtartással elkerülje a munkavállaló a munkaerőpiac mezsgyéjének számító munkanélküli állapotot, vagy a foglalkoztatással járó közteher csökkentésével teljesebben megvalósítható a foglalkoztatáspolitikával elérni kívánt cél.
Mindezen kérdések megválaszolása mellett a saját, de lege ferenda javaslataimat és véleményemet is megfogalmazom az aktív foglalkoztatáspolitikai eszközrendszer új zászlóshajójaként feltüntetett bértámogatással és az ezen instrumentumra épülő további, munkaerőpiaci reintegrációt elősegítő szabályokkal kapcsolatban.
A jelenlegi magyar szociális jog foglalkoztatáspolitikában érintett területe - ahogy az előzőekben már utaltam rá - igen vegyes képet mutat. Egyrészt a korábbi, rendszerváltás utáni idők munka- és szociális jogi törvénycsomagjának jogszabályai közül a mai napig hatályban lévő Flt.-re, másrészt a COVID-19 pandémia által generált, a felgyorsult világunk egyre gyakrabban változó élethelyzeteihez minél könnyebben alkalmazkodó Fftv.-re és végrehajtási rendeleteire osztható.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
