Egy cselekmény csak akkor bűncselekmény és büntetendő, ha az tényállásszerű, jogellenes és bűnös. A bűncselekmény tehát a tényállásszerűségből, a jogellenességből és a bűnösségből tevődik össze. A jogellenesség e szerint bűncselekményi ismérv, anyagi jogi büntetendőségi előfeltétel, legalábbis több mint egy évszázada a német szakirodalomban, továbbá a hazai/szegedi büntetőjogi felfogás értelmében.[1]
A hatályos magyar Btk. normaszövegében a jogellenesség kifejezés elszórtan, fragmentálisan előfordul, de tartalmaz a törvény szövege a Különös Részben a jogellenesség mellett, vele szinonim értelemben érthető különféle megfogalmazásokat is. Ez esetben az a kérdés, hogy a törvényi rendelkezések a materiális vagy a formális jogellenességre vonatkoznak-e. A megkülönböztetésnek jelentősége van, mert a materiális jogellenességet a jogalkalmazó a védett és a megsértett érdekek, értékek összevetésével értékeli, a formális jogellenesség viszont valamilyen jogszabályi rendelkezésbe, normába ütközést jelent. [2] A törvényben egyébként szerepel a jogos-jogtalan, a jogosult-jogosulatlan, az engedély-engedély nélkül, továbbá a jogszabályellenes és jogellenes fordulat.[3]
Egy olyan cselekmény, amely nem jogellenes, az jogszerű, jogilag konform vagy megengedett. Az ilyen cselekmény sohasem büntetendő. Ez a kijelentés azonban fordítva már nem értelmezhető. Léteznek ugyanis olyan cselekmények, amelyek jogellenesek, mégsem büntetendőek a büntetőjog szerint. A jogellenesség ezáltal a bűncselekménynek/a büntetendőségnek szükséges, de nem elégséges feltétele/eleme. Tehát az a tétel helyes, hogy "nincs bűncselekmény/büntetendőség jogellenesség nélkül". Azonban nem helyes és nem helyénvaló a tétel, hogy "nincs jogellenesség bűncselekmény/büntetendőség nélkül".[4]
Jescheck szerint a "jogellenesség (,a joggal szembeni tiltakozás’) fogalma mellett sokan az azonos jelentőségűnek tekintett jogtalanság fogalmát használják. A két fogalom azonban megkülönböztetendő. Jogtalanság a jogellenesként értékelt cselekmény maga."[5] A jogtalanság fogalmát továbbá a materiális jogellenesség értelmében is értik.[6] Jóllehet a jogellenesség és a jogtalanság fogalmakat a német szakirodalom többnyire szinonim használja, azonban eltérés kifejezésre juttatható. Ha egy cselekmény jogellenes, úgy ezzel a jogi Sollen normáival való nem egyezés fejeződik ki. A jogellenesség fokozása nem lehetséges. Másként van a jogtalanság esetében, például az emberölés jogtalansága jelentősen súlyosabb, mint például a dologrongálásé. A jogtalanság fogalmában ugyanis a jogellenes cselekménnyel összekapcsolt szociáletikai értéktelenség (Unwert), vagyis helytelenítő értékítélet rejlik.[7]
A tényállásszerűség megállapítása után a (büntető)jogellenesség jelenti a bűncselekmény-fogalmi felépítés következő elemét. A tényállásszerűség és a (büntető)jogellenesség viszonyát illetően több - bár jobbára látszólagosan - ellentmondó felfogással találkozhatunk:
a) a tényállásszerűség a jogellenesség ratio essendi-je;
b) a tényállásszerűség a jogellenesség indiciuma;
c) a tényállásszerűség a jogellenesség ratio cognoscendi-je.
ad a) Amennyiben a tényállásszerűség a jogellenesség ratio essendi-je, a tényállásszerűség megállapításával a magatartás jogellenesnek is tekinthető. Ennek a megállapításnak viszont a jogellenességet kizáró okok megléte mondhat ellent, hiszen ha a tényállásszerűség a jogellenesség ratio essendi-je lenne, ez azt jelentené, hogy az elkövető magatartása jogellenes is, viszont ha az elkövető cselekményét például jogos védelemben valósítja meg, akkor az mégsem minősíthető jogellenesnek. Ez nyilvánvaló ellentmondás, aminek feloldása a tényállásszerűség fogalmának oly tág felfogásával történik e nézet értelmében, hogy a tényállás csak akkor valósul meg, ha a cselekmény jogellenes is, azaz ha jogellenességet kizáró okok nem állnak fenn. Vagyis a tényállásszerűség a szokásos jelentésén túlmenően a kizáró okokat is magában foglalja oly módon, hogy a kizáró körülmények hiánya a tényállásszerűséget megalapozza. Ezáltal a kizáró okok negatív tényállási ismérvek, aminek következményeként a tényállásszerűség és a jogellenesség megfelelően nem különül el a bűncselekmény fogalmi felépítésénél.
ad b) Az indicium olyan figyelembe veendő gyanújel, amelynek megléte bizonyos valószínűséggel a jogellenesség fennállására enged következtetni. Annak valószínűsége, hogy egy konkrét esetben a tényállásszerű magatartás egyúttal jogellenes is, bűncselekményenként eltérő. A tényállásszerűség pusztán kapcsolódási pont a jogellenességre vonatkozóan, vagyis a tényállásszerűség megállapítása alkalmat kínál a cselekmény jogellenességének vizsgálatára.
ad c) A tényállásszerűség a jogellenesség ratio cognoscendi-je felfogás értelmében a tényállásszerűség megállapítása eszköz a tipikusan, rendszerint jogellenes magatartás felismerésére. A tényállásszerű magatartásnak jogellenességkénti értékelése csak a jogellenesség vizsgálata után, kiváltképp a szóba jöhető jogellenességet kizáró okok elemzése és tagadása után lehetséges.[8]
A tényállásszerűség - jogellenességet kizáró ok hiányában - tehát általában a (büntető)jogellenesség megállapításához vezet(het). Kivételesen azonban az is előfordul, hogy a tényállásszerű magatartás, mint például a kisebb értékhatárt meg nem haladó lopás csupán szabálysértésnek minősül. Ilyenkor a kifejtett - a Btk. 316. § (1) bekezdésébe illő - cselekmény tényállásszerű is, bűnös is, jogellenes is, de formálisan nem (büntető)jogellenes, ugyanis az említett magatartás nem büntetőjogi büntetéssel fenyegetett. Nem lehet (büntető)jogellenes a cselekmény a jogellenesség materiális vetülete hiányában sem. A (büntető)jogellenesség megállapítása tehát együttesen feltételezi az alábbiakat:
- a magatartás tényállásszerű (diszpozíciószerű),
- a tényállásszerű cselekmény büntetőjogi normába ütközik és büntetőjogi szankcióval fenyegetett (formálisan jogellenes),
- a tényállásszerű és formálisan jogellenes magatartás materiálisan is jogellenes, és
- nem áll fenn jogellenességet kizáró ok.[9]
Vannak tehát olyan tényállásszerű cselekmények, amelyek (büntető)jogellenesek, és vannak olyanok, amelyek - különböző okokból - nem (büntető)jogellenesek. Nem jogellenes egy magatartás, ha tényállásszerű ugyan, de olyan körülmények állnak fenn, amelyek a (büntető)jogellenességet kizárják. Ezen kizárás megvalósulhat egyrészt úgy, hogy jogellenességet kizáró ok hatályosul, másrészt akkor, ha a tényállásszerű magatartás formális vagy materiális jogellenessége hiányzik.
Tehát az a tétel adott, hogy nincs büntetőjogi büntetendőség/bűncselekmény jogellenességi előfeltétel nélkül, azonban nem érvényes az, hogy nincs jogellenesség büntetőjogi büntetendőség/bűncselekmény nélkül. Az a megállapítás, hogy a cselekmény nem büntetendő, mert nem jogellenes, először is azt juttatja kifejezésre, hogy az nem büntetőjog-ellenes, ezért jogkövetkezményként a büntetése nem lehetséges. Egy jogellenes cselekmény nem lehet önmagában jogalapja valamely büntetőjogi büntetésnek. Büntetőjogi intézkedések - fiatalkorúaknál is - azonban lehetségesek. De azt is jelentheti, hogy a hiányzó jogellenességen nyugvó büntetés-nélküliség jogilag nem irreleváns és nem következmények nélküli. A jogrend más ágaiban ugyanis a cselekmény, amely a büntetőjog szempontjából nem jogellenes, jogkövetkezmény kapcsolódási pontja lehet. Ezért szükséges pontosítani, és büntető-jogellenességről beszélni annak kifejezésére, hogy jogellenességről, mint büntethetőségi és bűncselekmény megállapítási előfeltételről van szó. Azonban ez a differenciált terminológia e tekintetben a büntetőjogban eddigiekben nem szokásos.[10]
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
