Írásom a kiskorú veszélyeztetésének büntető törvényi tényállását helyezi a középpontba, figyelemmel arra, hogy a szóban forgó deliktummal összefüggésben lehetőségem adódott aktavizsgálatot lefolytatni. Ennek keretén belül a 2019. évi összes jogerős - a Fővárosi Főügyészség illetékességi területéhez tartozó - eljárást befejező döntést vizsgáltam.[2]
A következőkben az aktakutatásom eredményeinek egy kisebb szeletét tárom fel, a jogerős bűnösséget megállapító ítéletek főbb tendenciáira összpontosítok.
Írásom fő célja, hogy átfogó képet adjon a magyar büntetéskiszabási gyakorlat alakulásáról.
Kutatásom során 108 jogerős bűnösséget megállapító ítélet áttekintésére került sor.
A legtöbb ügy már első fokon jogerőre emelkedett (75 ügy, 69%), csupán az ügyek 31%-a (33 ügy) került másodfokra.
Az első fokon jogerős ítéletek közül 28 (26%) az előkészítő ülésen született, mely feltételezi a bűnösség beismerését, és a tárgyalás jogáról való lemondást, illetőleg a mértékes indítványban foglaltak elfogadását, melynek révén az indítványozottnál súlyosabb szankciót a bíróság nem alkalmazhat.
Figyelemmel arra, hogy a vizsgált bűncselekménynek két alaptényállása van, fontos kiemelni, hogy a jogerős ítéletek döntő többségében (az összes jogerős ítélet 81 %-a, 87 ügy) a Btk. 208. § (1) bekezdésébe ütköző büntetőjog-ellenes magatartás tanúsítása miatt került sor a büntetőjogi felelősségre vonásra. A (2) bekezdés miatt született bűnösséget megállapító ítéletek száma: 21 (19%). Ennek kapcsán hangsúlyozom, hogy csak is kizárólag az a) pontban foglaltaknak (bűncselekmény vagy szabálysértés elkövetésére, illetve züllött életmód folytatására történő rábírás vagy rábírni törekvés) volt a gyakorlatban létjogosultsága, egyetlen egy olyan ügy sem volt, amely a b) pont megállapításáról tett volna tanúbizonyosságot.
A lefolytatott aktavizsgálat alapján megállapítást nyert, hogy a Btk. 208. § (1) bekezdésében deklarált négyirányú veszélyeztetés leggyakrabban nem önállóan jelentkezett, hanem együttesen, többirányú veszélyeztetést létrehozva ezzel. Az értelmi fejlődés veszélyeztetése a vizsgált ügyekben 25 alkalommal fordult elő, értve ezalatt az iskolába nem járatást. A testi fejlődés veszélyeztetése is igen gyakorta létrejött, összesen 30 olyan esetet találtunk, ahol az ítéleti tényállás külön nevesítette adott veszélyeztetési formát. Hozzáteszem, hogy ezek egy jelentős részében valójában a kiskorú veszélyeztetése bűntettén túlrugaszkodó, egyéb büntetőjog-ellenes magatartás is megvalósult, mely vagy nem került felismerésre, vagy pedig tévesen lett minősítve. Jellemző volt még a züllött életmód folytatása vagy a két szülő egymással történő rendszeres vitatkozása, összeszólalkozása a gyermek jelenlétében, veszélyeztetve ezzel a kiskorú érzelmi és erkölcsi fejlődését egyaránt. Mindemellett előfordult az is, hogy az egyik szülő a gyermeke szeme láttára több alkalommal bántalmazta a másik szülőt, mely a kiskorú oldaláról nézve, szintúgy annak érzelmi és erkölcsi fejlődésére gyakorolt negatív hatást.
Általánosságba véve elmondható továbbá, hogy a Btk. 208. § (1) bekezdése szerinti deliktumának elkövetői javarészt önálló tettesi minőségben szerepeltek, ugyanakkor elvétve előfordult a társtettesi minőség megállapítása (5 jogerős ítélet). A társtettesi alakzat kapcsán hangsúlyozom, hogy annak helytállósága meglehetősen vitatott az (1) bekezdés szerinti kiskorú veszélyeztetésének bűntette kontextusából, tekintettel arra, hogy nincs egységes jogirodalmi/jogalkalmazói nézőpont annak megítélésében, hogy a törvényi tényállás ezen fordulatának diszpozíciószerűsége esetén társtettesi minőség megállapításának egyáltalán lehet-e helye, vagy valamennyi elkövető a bűncselekmény önálló tettese kell, hogy legyen.
A Btk. 208. § (2) bekezdését illetően a társtettesség kérdéskörében nem alakult ki vita, a vizsgált akták közül egyetlen egy jogerős ítélet tett ezen elkövetési formáról tanúbizonyosságot.
Végül, de nem utolsó sorban kiemelendő, hogy a kutatás tárgyát képező deliktum a gyakorlatban sokszor nem önmagában, hanem más bűncselekményekkel halmazatban fordult elő. A 108 jogerős ítélet közül összesen 55 ügyben került sor halmazati büntetés kiszabására, mely úgy gondoljuk egy igen jelentős számadatnak tekinthető. A halmazati, elhatárolási kérdésekre részletesebben e tanulmány második részében kerítek sort.
- 205/206 -
A normaszöveg két alapesetét külön-külön vizsgálva elmondható, hogy az (1) bekezdést illetően 45 ügyben, míg a (2) bekezdéssel összefüggésben 10 jogerős ítéletben állt a kiskorú veszélyeztetésének bűntette - jellemzően a lopás, illetőleg a testi sértés bűncselekményeivel - halmazatban.
A Btk. 208. § (1) bekezdésével bűnhalmazatban álló deliktumok vizsgálatakor- a kutatás tárgyát képező ügyekben - figyelmesek lettünk egy jogalkalmazásbeli hibára is, mégpedig a nevesített deliktum és a testi sértés bűntettének/vétségének együttes megállapításakor.
Amennyiben a vádlott a Btk. 164. § (2)-(4) bekezdése szerinti testi sértést követi el, s továbbá fennállnak a kapcsolati erőszak törvényi tényállásának feltételei, akkor a kiskorú veszélyeztetése bűntettének a kapcsolati erőszakkal halmazatban történő megállapításának van helye, vagyis a bűnhalmazat nem a testi sértés fentiekben nevesített fordulatainak egyikével jön létre. A vizsgált ügyekben - annak ellenére, hogy a kapcsolati erőszak törvényi feltételei is adottak voltak - az eljáró bíróság rendszerint vagy csak kiskorú veszélyeztetése végett állapította meg a büntetőjogi felelősséget, vagy pedig halmazati büntetést szabott ki a nevesített deliktum, és vele együtt a testi sértés - a Btk. 164. § (2)-(4) bekezdéseiben rögzített valamely fordulat - létrejötte miatt. Ennek kapcsán hangsúlyozom, hogy a kapcsolati erőszak törvényi tényállása és a kiskorú veszélyeztetése bűntette nemcsak akkor kerülhetnek egymással bűnhalmazatba, ha egyazon sértett, vagyis a kiskorú gyermek sérelmére történik valamennyi diszpozíciószerű magatartás kifejtése, hanem akkor is, amikor eltérő sértettekről van szó, ezalatt értve pl. azt az esetkört, amikor az elkövető a kiskorú gyermeke édesanyját, annak szeme láttára, rövid időközök mellett, legalább két alkalommal megveri, a kapcsolati erőszak normaszövegébe illő testi sértést okozva ezzel.
A 87 jogerős ítéletből csupán 4 olyan volt, amikor a kiskorú veszélyeztetése bűntettének első alaptényállása a kapcsolati erőszakkal bűnhalmazatba került megállapításra, mely egy rendkívül csekély számadatnak mondható. A vizsgálat tárgyát képező deliktum ezzel szemben a testi sértéssel jóval több alkalommal, szám szerint 19 jogerős ítéletben állt halmazatban, melyből 15 olyan ügy volt, amikor a Btk. 164. § (2)-(4) bekezdése szerinti testi sértés valósult meg, holott - meglátásunk szerint - mind a 15 esetben adottak voltak a kapcsolati erőszak bűncselekményének törvényi feltételei is.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
