Az etika és a jog szoros kapcsolatban állnak egymással. Az etika, az erkölcs és a hagyomány tekintendő a jog bölcsőjének, hiszen még a jogi normák írásba foglalása előtt az emberek ezek szerint a normák szerint éltek a társadalomban. Az etika az emberi tetteket vizsgálja az erkölcsi jó és rossz szempontjából. Éppen az orvosi hivatás etikai szabályait, problémáit és jogi megoldásait tárgyaló könyv jelent meg nem régiben, amelyet az alábbiakban ismertetek.
Dósa Ágnes az egészségügyi jogon belül már eddig is több témával kapcsolatosan írt könyvet illetve publikációt. Mindegyik munkájában megjelenik az etika, mint az orvosokkal szemben támasztott egyik követelmény. Legújabb könyve is az orvosi etika köré épül, az e körben felmerülő kérdéseket az egészségügyi beavatkozások több típusán keresztül mutatja be. Jelentős volt mindig is az orvosetikai kérdések fejtegetése, hiszen "az orvosi etika tradicionálisan az orvos kötelezettségeit hangsúlyozta, azt, hogy az orvosnak elsősorban azt kell tennie, ami a betege számára a legjobb, mindig a beteg érdekeit szem előtt tartania, annak érdekében, hogy őt a károsodástól megóvja."[1] Annak következtében, hogy megfigyelhető volt az orvosi paternalizmus, az orvosok hatalma csak nőtt a terápiák fejlődése következtében. Kezdetben az általuk lefektetett szabály, és azok betartása, betartatása elegendő volt a konfliktusok megelőzésére illetve megoldására, azonban, ahogy az egészségügyi szolgáltatások újabb és újabb etikai problémát vetettek fel, és előtérbe került a fogyasztói szemlélet - azaz az, hogy a beteg kezelése szolgáltatás lett és így a páciens fogyasztóvá vált -, úgy az önszabályozás egyre inkább hanyatlott. A beteg többé nem tárgya volt a kezeléseknek, hanem az orvos partnere lett. Az orvosi etika legfontosabb normái ma már a jogba átírva érvényesülnek. Mindez azért jelentős, mert "egyrészt a jogi szabályozásnak alapvető morális kérdéseket kell »megoldania«: az élet kezdetével, végével, az emberi testtel, a genetikai állománnyal kapcsolatos erkölcsi kérdéseket kell jogi normába öntenie, ráadásul úgy, hogy a szabályozás védelmet nyújtson a jogalanyok számára, ugyanakkor ne vessen gátat az orvostudomány fejlődésének, ne építsen be olyan tilalmakat, amelyek megakadályozzák az innovációt az orvostudomány területén."[2] A külföldi jogi szabályok összevetése a hazai egészségügyi joggal a könyv lényegi részét alkotja, épp ezért az "Összehasonlító egészségügyi jog" cím nagyon is helyénvaló. A viszonylag rövid terjedelmű, ám lényegre törő mű a ma leggyakrabban előforduló egészségügyi jogi problémákat tárgyalja, ezeken keresztül eligazítást ad mind a jogászoknak, mind az orvosoknak, és nem utolsó sorban a betegeknek arról, hogy milyen etikai és jogi dilemmákkal kerülhetnek szembe. A könyv szerkezetét tekintve lát-
ható, hogy az egyes témák az emberi élet létszakaszait követik öt nagy fejezetben, melyeken belül több alfejezet található. Mindegyik nagy fejezet tartalmaz nemzetközi kitekintést, úgy mint az "Egészségügyi jog a nemzetközi jogban" (11-16. oldal), "Az asszisztált humán reprodukciós eljárások jogi szabályozása, Nemzetközi jog" (56-58. oldal) és így tovább. Az orvosi etika nagyon rövid történetét tartalmazó bevezető után a szerző első fejezetként az egészségügyi jog rendszerét tárgyalja. Ezen a részen belül hangsúlyt kapnak a nemzetközi egyezmények, melyek a hazai jogba beépülve érvényesülnek. Az első konkrét etikai problémákat felvető fejezet - "Asszisztált humán reprodukciós eljárások" (21-96. oldal) - a humán reprodukciós eljárást tárgyalja. Ez a rész lényeges alapfogalmakat is tárgyal - mint például: inszemináció, vagy az in vitro fertilizáció és ezek típusai -, hogy elősegítse a szakkifejezésekkel tűzdelt jogi megoldások jobb megértését. Az alapfogalmak tisztázása után a reprodukciós eljárás különböző módszerei esetén felmerülő etikai aggályokat ismerteti. A laikus olvasó számára érdekes orvosi ismereteket is közöl a szerző, kiderül például, hogy a petesejtet rövidebb ideig lehet fagyasztva tárolni, mint a spermiumokat. Széleskörű etikai problémák merülnek fel e témakörön belül, úgy, mint a dajka terhesség, a gyermek nemének megválasztása, donor adatainak védelme, a donor kivizsgálásának megengedhetősége, van-e joga a gyermeknek arra, hogy megismerje a fogantatásának körülményeit, továbbá az ivarsejt halál utáni felhasználásának kérdése.
- 482/483 -
Ezek közül csupán egyet emelnék ki. A reprodukció ma már egyre aktuálisabb problémájának a dajkaterhesség, béranyaság tekintendő, hiszen két etikai dilemma is felmerül. Egyrészt, hogy erkölcsös-e a béranyának adott anyagi juttatás az igénybevételére rászoruló részéről. Másrészt megkérdőjeleződik az a régi mondás, miszerint az anya mindig biztos ("mater semper certa est").
Dósa Ágnes más etikai problémákat is feltüntet. Ha a béranyaságot szerződésnek tekintjük a házaspár és a béranya között, akkor a válás vajon a teljesítés kizárását jelenti? A válasz az, hogy nem. A nem teljesítést, vagyis az abortuszt, akkor tartja lehetségesnek, ha mindkét házastárs meghal. Én további etikai kérdést is felvetnék a béranyaság vonatkozásában. Mindennap hallhatunk olyan esetet, melyben egy szülő nő meghal, vagy maradandó fogyatékosságot szenved. Ha ilyen tragikus esemény bekövetkezik, kell-e a megbízó házaspárnak kártalanítani a béranyát, illetve az általa eltartottakat? Vagy az ilyen jellegű kártérítés az orvost is terhelheti? Esetleg egyetemlegesen kötelesek kártérítést fizetni, avagy a béranya, illetőleg az ő közeli hozzátartozói viselik a sorsszerűség kockázatát?
A harmadik "Emberen végzett orvostudományi kutatások" (97-120.) címet viselő fejezet az orvostudományi kutatásokról szól. A "kutatás célja a betegségek kórismének, gyógykezelésének, megelőzésének és rehabilitációjának javítása..."[3] A könyv itt tartalmaz egy büntetőjogi szálat és kereskedelmi jogi szálat is, ez utóbbi szálról olvashatunk a 109. oldalon, mikor a szerző a gyógyszerek kereskedelmét tárgyalja. Külföldi eseteket mutat be, melyekben az orvosok visszaéltek tudásukkal. Különös figyelmet fordít a gyermekeken végzett kutatásokra, hiszen "a gyermekek nagyon kiszolgáltatott csoportot alkotnak...".[4] A gyermekeken végzett kutatás különösen etikátlan, mert a nem teljesen cselekvőképes személy helyett a törvényes képviselő adja a hozzájárulást a beavatkozáshoz, azonban a gyermek viseli a nagyobb kockázatot. Orvosi körökben pedig ismert, hogy a gyermekek nem kis felnőttek, hanem az egyes élettani funkciók is különböznek, ami befolyásolja például a gyógyszerek felszívódását, hatását. Tehát adott esetben a beavatkozás nagyobb kárt okoz, mintha azt nem végezték volna el.
A negyedik rész - "Beleegyezés a gyógykezelésbe, életmentő, életfenntartó kezelés visszautasítása" (121-190.) - a beteg beleegyezéséről és az ellátás visszautasításának jogáról, etikai hátteréről és nemzetközi tendenciákról szól. Az ezekben felmerülő etikai problémákat is külföldi és hazai esetekkel példázza, magyarázza. Etikai dilemma az, hogy egy belátási képességgel rendelkező beteg önrendelkezési joga korlátozható-e, és ha igen, akkor milyen szabályoknak kell megfelelni? "A második releváns kérdéskör a nem cselekvőképes betegeket érinti - ki hozhat helyettük döntést, és ez a döntés vajon érintheti-e hátrányosan az egészségi állapotukat?"[5] A család dönthet-e úgy, hogy a gyermeküket, vagy idős családtagot nem kezeltetik? Joga van-e az orvosnak ezeket a döntéseket felülbírálni, avagy sem? A könyv e tekintetben ismertet két külföldi jogesetet, melyekben a bíróság úgy döntött, hogy a mesterséges táplálást, lélegeztetést meg kell szüntetni, mert a beteg így döntött volna, vagy a beteg érdekében ez áll.[6] Ez után egy újabb nagyon aktuális téma kerül tárgyalásra, ez pedig az életvégi döntések, melyek szoros kapcsolatban állnak az ellátás, a kezelés visszautasításával, hiszen adott esetben a visszautasítás jogával való élés halálhoz vezet. E körbe újabb két téma is beletartozik, egyrészt az előzetes illetve utólagos jognyilatkozatok az ellátás visszautasításáról, másrészt az eutanázia és az öngyilkosságban való közreműködés viszonya. A külföldi vonalak erősebben kerülnek előtérbe e témák tükrében. Így különösen a svájci szabályozás, amely szinte mindegyik fejezetben előkerül. Az Európai Emberi Jogi Bíróság által tárgyalt két esetet is bemutat az eutanáziával összefüggésben. Az egyik Diane Pretty vs. the United Kingdom, a másik pedig GLASS vs. the United Kingdom ügyek voltak. Amíg az első esetben azért került a bíróságra az ügy, mert az orvosok és a nemzeti bíróságok nem engedték az eutanáziát elvégezni, addig az utóbbi ügyben éppen az volt a probléma, hogy a mentálisan és fizikálisan is súlyosan károsodott kisfiún elvégezték, de a szülők beleegyezése nélkül.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
