Pánovics Attila[1]: A Nemzeti Civil Alapprogram működésének tapasztalatai (JURA, 2006/1., 99-109. o.)

A rendszerváltozást követően, az alapvető jogszabályi háttér kiépülésének köszönhetően Magyarországon rövid idő alatt - elsősorban a '90-es évek első felében - látványos növekedésnek indult a civil társadalom, melynek eredményeként mára mintegy 60 000 intézményesült civil szervezetet tartanak nyilván a megyei bíróságok. A Központi Statisztikai Hivatal szerint ezek közül körülbelül 50 000 szervezet tekinthető ténylegesen működőnek.[1] A nonprofit statisztika a társas nonprofit szervezetek között tartja nyilván az egyesületeket, a szakszervezeteket, munkavállalói érdekképviseleteket, a szakmai munkáltatói érdekképviseleteket, köztestületeket, a közhasznú társaságokat és a nonprofit szervezetek intézményeit. Az alapítványok kategóriája alatt összevontan kezeli a magán- és a közalapítványokat.[2]

Az üzleti és az állami (önkormányzati) szféra melletti ún. harmadik szektor rendkívül fontos szerepet játszik a demokrácia megszilárdításában. Jelentős gazdasági szerepvállalásuk mellett a civil szervezetek társadalomlélektani szempontból is nélkülözhetetlenek, hiszen keretet adnak a társadalmi önszerveződés és az állampolgárok egyéniségének kiteljesedéséhez olyan tulajdonságok és értékek segítségével, mint a szolidaritás, az önkéntesség, a jótékonyság, vagy a mások iránt érzett felelősség.

A civil szektoron belül az évek során lezajlott egy erős differenciálódás, melynek eredményeként a civil szervezeteknek alapvetően két csoportja jött létre: egyrészt a "valódi" civil egyesületek és alapítványok, valamint az egyesületek szövetségei, másrészt pedig a közalapítványok, közhasznú társaságok és köztestületek.[3] Előbbi csoport nagy száma ellenére csekély anyagi támogatásban részesült az állami és önkormányzati forrásokból, míg az utóbbiak, viszonylag alacsony számuk ellenére jelentős forrásokhoz jutottak, és gazdaságilag igen erőssé váltak (a szektor 5,4%-át kitevő arányukhoz képest az összbevétel 40%-ával rendelkeztek 2000-ben).[4]

A civil szervezetek által elérhető források elosztásának átláthatatlansága és esetlegessége miatt a szektor rövid időn belül alulfinanszírozottá vált, a szervezetek nagy része nem rendelkezett információkkal a megpályázható források elérhetőségéről sem.

A politikai függőség és paternalizmus érzete, valamint az elégtelen forrásokért folytatott versengés pedig felerősítette a szektoron belüli megosztottságot és rivalizálást. Nem alakult ki hatékony civil érdekképviselet sem, néhány szervezet próbálta időről időre a civil társadalom legitim képviselőjeként feltüntetni magát.

A gazdálkodásra vonatkozó jogszabályok adminisztratív (bevallási, adatszolgáltatási, nyilvántartási) kötelezettségek sorával bénította meg a szektor működését, miközben alig tettek különbséget a profitorientált gazdasági társaságok és a nonprofit civil szervezetek között.

A kormányzati szféra és a civil szektor kapcsolatának történetében mérföldkövet jelentett két fontos dokumentum elfogadása 2003-ban.[5] Az egyik "A kormányzat civil stratégiája", amely a rendszerváltozás óta az első, több évre szóló kormányzati koncepció. A stratégia alapvetően három területen határozta meg az állam feladatait a civil szektor fejlődése érdekében:

- párbeszéd: a civil szektor és az állam partneri viszonyának, együttműködésének kialakítása, fejlesztése, az állami-önkormányzati döntés-előkészítési folyamatban a civil szektor érdemi részvételének biztosítása;

- paragrafus: a civil szektor jogi, működési környezetének felülvizsgálata, civilbarátabbá tétele;

- pénz: a civil szervezeteknek juttatott állami támogatások nagyságrenddel történő emelése,[6] amely a közfeladatok ellátásában betöltött fokozott elismerését jelenti.

A stratégiában megfogalmazott feladatok elérése érdekében nyújtott be törvényjavaslatot a kormány a Nemzeti Civil Alapprogram (NCA; a továbbiakban: Alapprogram) létrehozására. Jelen tanulmány célja ez utóbbi dokumentum elfogadásának és az Alapprogram működési tapasztalatainak összefoglalása.

I. A törvény megszületése és céljai

A 2002 májusában megalakult Kormány - az Országgyűlés Társadalmi Szervezetek Bizottságával együttműködve - első alkalommal 2002. július 11-én hívta párbeszédre több száz civil szervezet képviselőjét, amelyet a 2002. szeptember 3-i fórumon folytatott. A miniszterelnök 2002. szeptember 26-án, a Parlamentben megtartott "Függetlenség és partnerség: civil szervezetek az európai Magyarországért" konferencián jelentette be közel 600 civil szervezet képviselőjének a jelenlétében az Alapprogram létrehozását.[7] A törvényjavaslat első változatát a Miniszterelnöki Hivatal Kormányzati Informatikai és Társadalmi Kapcso-

- 99/100 -

latok Hivatala Civil Kapcsolatok Főosztálya készítette el 2002 októberében, majd megkezdődött a társadalmi egyeztetés. A Kormány komoly erőfeszítéseket tett a civil társadalom véleményének megismerésére. 2002. október 28-án létrejött a Civil Együttműködési Program négy munkacsoportja, amelyek jogi, pénzügyi, kormány-civil és civil-civil kapcsolatok témakörben folyamatosan mintegy 300 civil szervezettel folytattak eszmecserét a törvény nyilvánosságra hozott tervezetéről. A civil szervezetek és a civil társadalom szakértői részéről mintegy 200 szövegszerű észrevétel érkezett. A parlamenti vita is rendkívül intenzív volt: hat parlamenti bizottság tárgyalta a törvényjavaslatot, és 105 módosító indítványt nyújtottak be hozzá. A civil szervezetek képviselői a bizottsági üléseken is részt vettek.

Az Országgyűlés meglepő gyorsasággal, mindössze kilenc hónappal a miniszterelnök bejelentését követően, 2003. június 23-án fogadta el a Nemzeti Civil Alapprogramról szóló 2003. évi L. törvényt, melynek fő célja a civil szervezetek pályázati támogatások útján történő támogatásával azok működésének megerősítése, a civil szektor fejlődésének elősegítése. Az Alapprogram keretében a civil szervezetek az állami befolyásolástól mentesen, az általuk választott testületeken keresztül, gyakorlatilag saját maguk dönthetnek a rendelkezésre álló pénz szétosztásáról.

A törvény értelmében az Alapprogramból az alábbi célokra teljesíthetők kifizetések:

a) civil szervezetek működési támogatása;

b) civil szervezetek közhasznú tevékenységének támogatása;

c) civil szervezeteket érintő évfordulók, fesztiválok, hazai és határon túli rendezvények támogatása;

d) nemzetközi civil kapcsolatokban a magyarországi civil szervezetek jelenlétének biztosítása, hazai és határon túli rendezvényeken, fesztiválokon történő részvétel támogatása, nemzetközi tagdíjakhoz támogatás biztosítása, európai integrációt elősegítő programok támogatása;

e) civil szférával kapcsolatos tudományos kutatások, monitoringtevékenység és nyilvántartási feladatok támogatása;

f) civil szférával kapcsolatos szolgáltató, tanácsadó, oktatási, fejlesztő, segítő tevékenység és intézmények támogatása;

g) civil szférát bemutató kiadványok, elektronikus és írott szakmai sajtó támogatása;

h) civil szervezetek pályázati önrészeinek támogatása;

i) adományosztó szervezeteknek szóló juttatás az Alapprogram Tanácsa (a továbbiakban: Tanács), illetve a Kollégiumok egységes elvek mentén meghatározott, forrásautomatizmus biztosításáról szóló döntései alapján;

j) az Alapprogram működésével kapcsolatos költségek fedezete;

k) civil érdek-képviseleti tevékenység támogatása.

A felsorolt célok közül az a) pontban meghatározott működési támogatáshoz jutottak eddig legnehezebben a civil szervezetek, hiszen a programfinanszírozás (projekttámogatás), a normatív támogatások és a pályázatok többsége nem ismeri el a működési költségeket. Ezért a törvény úgy rendelkezik, hogy az Alapprogram rendelkezésére álló forrásoknak a Tanács által évente meghatározott hányadát - de legalább hatvan százalékát - az a) pontban meghatározott működési cél támogatására kell fordítani.

II. Az Alapprogram bevételi forrásai

A magyar adózók 1996 óta ajánlhatják fel az összevont adóalapjukat terhelő, kedvezményekkel csökkentett és befizetett személyi jövedelemadójuk 1+1 %-át a civil szervezeteknek illetve az egyházaknak.[8 ]Amennyiben 2002-ben minden adózó rendelkezett volna személyi jövedelemadója 1%-ának felajánlásáról, akkor a teljes összeg 11 milliárd forint lehetett volna. Ezzel szemben az adózók 34%-a, 5,2 milliárd forintot ajánlott fel, így 5,8 milliárd forint "bennmaradt" az állami költségvetésben.[9] A civil szektor régóta hangoztatott igénye, hogy a fel nem ajánlott 1%-ok is jussanak el a civil szervetekhez.

2002-ben a civil szektor összbevételének kb. 30%-a, mintegy 200 milliárd forint származott költségvetési forrásokból. Ebben benne van az állami feladatátvállalásokhoz kötődő normatíva, a költségvetésben nevesített támogatások, a pályázatokon elnyert összegek, a visszaigényelt áfa, az önkormányzati támogatások, az adózók által felajánlott 1%-ok is. A kormányzat nem ezek helyett, hanem a direkt források mellé kívánta beépíteni a Nemzeti Civil Alapprogramot.

A Kormány 2003. május 7-i ülésén döntött arról, hogy az Alapprogramba az adózók által felajánlott 1%-kal azonos összeg kerül. Az új konstrukció egyaránt ösztönzi az adózókat a minél nagyobb arányú felajánlásra, a civil szervezeteket pedig arra, hogy eredményes kampányt folytassanak az 1%-ok megszerzéséért. A törvény azt is előírja, hogy az Alapprogram számára átutalt támogatási összeg nem lehet kevesebb, mint a megelőző költségvetési évben a magánszemélyek által ténylegesen befizetett személyi jövedelemadó 0,5%-a.

A törvény a kihirdetését követő 15. napon lépett hatályba, ugyanakkor a forrás biztosítása első alkalommal 2004. január 20-ig történhetett meg, mert az

- 100/101 -

Alapprogram testületeinek felállítására, a választások szabályszerű lebonyolítására elegendő felkészülési időt kellett a civil szervezetek számára biztosítani. Ezt követően a források időarányos részét a Magyar Államkincstár (MÁK) negyedévenként, az adott negyedév első hónapjának 20. napjáig biztosítja az Alapprogram számára.

A személyi jövedelemadó meghatározott részén kívül az Alapprogram pénzügyi forrásaiként jelennek meg a jogi személyek, jogi személyiség nélküli szervezetek és természetes személyek önkéntes befizetései, adományai, melyek közérdekű kötelezettségvállalásnak minősülnek, a különböző költségvetési céltámogatások, valamint a jogszabályban meghatározott egyéb bevételek is. Meghatározott céllal juttatott vagy feltételhez kötött befizetések, adományok elfogadásáról az Alapprogram Tanácsa dönthet.

Az Alapprogram céljainak megvalósítását a központi költségvetésben az Ifjúsági, Családügyi, Szociális és Esélyegyenlőségi Minisztérium (ICSSZEM) fejezetének "Nemzeti Civil Alapprogram" elnevezésű fejezeti kezelésű előirányzata szolgálja.

III. A pályázók köre

A Nemzeti Civil Alapprogram a klasszikus civil szervezeteknek kedvez, hiszen a költségvetési eredetű forrásokból létrehozott közalapítványok, köztestületek nem pályázhatnak. A törvény kizárja a támogatásból az éves költségvetési törvényben nevesítetten támogatott szervezeteket is, a költségvetésből történő kétszeres támogatás megakadályozása érdekében. Az Alapprogramból támogatásban részesülhetnek tehát mindazok a Magyarországon nyilvántartásba vett magánalapítványok és társadalmi szervezetek (ide nem értve a munkaadói és munkavállalói érdekképviseleteket, pártokat és biztosítóegyesületeket), amelyek nem végeznek közvetlen, direkt politikai tevékenységet.[10]

A törvény a támogathatóság feltételeként legalább egyéves működést ír elő a civil szervezetek számára. A törvény előkészítése során felmerült, hogy a megyei bíróságok által nyilvántartásba vett civil szervezetek az erről szóló végzés jogerőre emelkedését követően azonnal pályázhassanak az Alapprogramhoz. Az egyéves tevékenység előírása azonban egyrészt bizonyítja a szervezet életképességét, másrészt átmenetileg megakadályozza, hogy kifejezetten az Alapprogramból történő támogatás érdekében hozzanak létre civil szervezeteket.

Az Alapprogram támogatási céljai közül a működési támogatások[11] és az Alapprogram működésével kapcsolatos költségek fedezeteként történt kifizetések[12] kivételével az Alapprogramból csak a közhasznú szervezetekről szóló 1997. évi CLVI. törvény alapján közhasznú jogállást jogerősen elnyert civil szervezetek részére teljesíthetők kifizetések. A törvény értelmében az Alapprogram támogatásainak legalább nyolcvan százaléka nyilvános pályázat keretében, a fennmaradó rész pedig egységes elvek alapján meghatározott támogatási döntések alapján nyerhető el. A támogatások vissza nem térítendő, illetve részben vagy egészben visszatérítendő formában nyújthatók, amiről a támogatást megállapító határozatokban kell rendelkezni. A visszatérítési kötelezettség alá eső támogatás ugyanúgy az adózás rendjéről szóló törvény szerinti adók módjára behajtandó köztartozásnak minősül, mint a vonatkozó támogatási szerződéstől eltérően felhasznált támogatás. A visszatérített összeg további felhasználásáról az a Kollégium jogosult dönteni, amely a visszatérítési kötelezettség alá eső támogatás folyósításáról rendelkezett.

IV. Az Alapprogram testületei

Az Alapprogram működtetését, kezelését különböző testületekre bízta a törvény. A törvényjavaslat vitája során komoly véleménykülönbségek alakultak ki a parlamenti pártok között. A támogatási rendszer működésének alapelveit meghatározó irányító testületben, a Tanácsban ugyanis mind a négy párt szerette volna a jelenlétét biztosítani. Mivel az Alapprogram egyik legfontosabb alapelve a források pártpolitika-mentessége, ezért az elvi irányító Tanács mellett a támogatásokat odaítélő Kollégiumok esetén is alapvető feltétel, hogy tagjaik között többségben legyenek a civil szervezetek által delegált, legitim képviselők. Hosszú időn keresztül úgy tűnt, hogy ez feltételezi az Országos Civil Érdekképviselet (OCÉ) létrejöttét. A civil szektor belső önszerveződése azonban egyelőre még nem jutott el a civil érdekképviseleti rendszer felállításáig, és az alulról szerveződő folyamatra nem lehet felülről, a kormányzat részéről nyomást gyakorolni. Az Alapprogramban alkalmazott megoldás ugyanakkor nem teszi feleslegessé a civil szektor önszerveződését.

1. A Tanács

A Tanács jogosult meghatározni az Alapprogram támogatási rendszere működésének alapvető szabályait, az Alapprogramból nyújtható támogatások rendező elveit (különösen az egy civil szervezet számára egy költségvetési évben nyújtható támogatás maximális összegét, a Kollégiumok közötti forrásmegosztás

- 101/102 -

arányait), valamint ellátja a törvényben ráruházott egyéb feladatokat.

A Tanács 12 civil delegált tagját az erre rendelt elektori gyűléseken választják meg azoknak a civil szervezeteknek a képviselői, amelyek a miniszter felhívására bejelentkeztek az Alapprogram civil jelöltállítási rendszerébe. A civil jelöltállítási rendszeren keresztül az országos hatókörű civil szervezetek a Tanács öt tagját,[13] míg a másik hét tagot régiónként választják meg.[14] Két (jó esetben egy kormánypárti és egy ellenzéki) főt az Országgyűlés Társadalmi Szervezetek Bizottsága delegál a testületbe, három főt pedig az esélyegyenlőségi tárca nélküli miniszter saját hatáskörében jogosult megbízni. A Tanács elnökét a miniszter az Országgyűlés Társadalmi Szervezetek Bizottságának egyetértésével, a Tanács javaslata alapján a Tanács tagjai közül kéri fel.

A Tanács akkor határozatképes, ha ülésein a tagok több mint fele a szavazásban részt vesz. A Tanács a döntéseit a tagok legalább felének egyetértésével hozza meg, ahol minden tagnak egy szavazata van. A Tanács az ügyrendjét, illetve annak módosítását a tagok legalább kétharmadának az egyetértésével fogadja el.

A Tanács határozatai ellen a Tanács elnöke és bármely tagja a határozathozataltól számított 30 napos jogvesztő határidőn belül kifogást nyújthat be a miniszterhez, aki a kifogás tárgyában 30 napon belül dönt. Ha a miniszter azt állapítja meg, hogy a kifogással érintett határozat jogszabálysértő vagy ügyrendbe ütközik, indokolással ellátott határozatában megállapítja a határozat érvénytelenségét, és hatályon kívül helyezi azt; ilyen esetben a Tanács köteles a kérdésben 30 napon belül új döntést hozni.

2. A Kollégiumok

A Kollégiumok az Alapprogram regionális és civil szakmai szempontok alapján szerveződő operatív döntéshozó szervei, melyek a Tanács által meghatározott támogatási elvek, módok, arányok szerint döntenek a kedvezményezettek támogatásáról vagy pályázatok kiírásáról, illetve azok elbírálásáról.

A Kollégiumok egy tagját a miniszter saját hatáskörében bízza meg, a többi tagot pedig a civil jelöltállítási rendszer választja. A Kollégiumok elnökeit a Kollégiumok tagjai közül, a Kollégium javaslata alapján, a Tanács egyetértésével a miniszter jelöli ki.

A Kollégium akkor határozatképes, ha a tagjainak több mint fele a szavazásban részt vesz. A Kollégium minden tagjának egy szavazata van. A döntéseket a tagok legalább felének egyetértésével hozzák, szavazategyenlőség esetén a Kollégium elnökének szavazata dönt.

A Kollégium határozata ellen a határozathozataltól számított 30 napos jogvesztő határidőn belül a

Tanács elnöke, bármely tagja, valamint bármely kollégiumi elnök vagy tag kifogást jelenthet be a Tanácshoz. A Tanács a kifogás tárgyában 30 napon belül dönt, és amennyiben azt állapítja meg, hogy a kifogással érintett határozat jogsértő, a Tanács határozatába vagy ügyrendbe ütközik, indokolással ellátott határozatában megállapítja a határozat érvénytelenségét, és hatályon kívül helyezi azt. A Kollégium ilyen esetben köteles a kérdésben 30 napon belül új döntést hozni.

3. Közös szabályok

A Tanács és a Kollégiumok civil delegáltjait az országos és regionális hatókörű civil szervezetek a civil jelöltállítási rendszeren keresztül, kislistás szavazással választják meg. A civil jelöltállítási rendszerbe azon regionális, illetve országos hatókörű civil szervezetek küldhetnek elektorokat, amelyek a miniszter ez irányú felhívására a jelöltállítási rendszerben való részvételi szándékukat a felhívásban rögzített módon jelzik. Azt, hogy a civil szervezet melyik elektori gyűlésen kíván elektort állítani, a jelentkezésben fel kell tüntetni. Minden regionális hatókörű civil szervezet csak egy, a működésével érintett régióban állíthat elektort, illetve minden országos hatókörű civil szervezet csak az országos hatókörű civil szervezetek elektori gyűlésén állíthat elektort. Az elektori gyűléseket a miniszter hívja össze, melyek helyét, időpontját és a mandátumvizsgálat módját hirdetmény útján is közzé kell tenni.[15]

A Tanács és a Kollégiumok tagjait - a kijelölésüket, illetve megválasztásukat követő 15 napon belül - a miniszter bízza meg. A Tanács és a Kollégiumok tagjait és elnökeit tevékenységükért a miniszter által évente megállapított díjazás illeti meg, melynek legkisebb mértéke a kötelező legkisebb munkabér jogszabályban meghatározott összege, legnagyobb mértéke a kötelező legkisebb munkabér háromszorosa lehet. Ezenkívül havi költségátalányra is jogosultak, melynek mértékét a miniszter határozza meg. A Tanács és a Kollégiumok miniszter által kijelölt köztisztviselői jogállású tagjai kizárólag az Alapprogram tevékenységével összefüggő, igazolt utazási költségeik megtérítésére jogosultak.

A Tanács és a Kollégiumok ülései nyilvánosak, de bármely tag indítványára a Tanács, illetve a Kollégium kétharmados szavazati többséggel zárt ülésről vagy a napirend zárt tárgyalásáról határozhat, ha a személyiségi jogok védelme, adatvédelmi szempont vagy a Tanács, illetve a Kollégium törvényes működésének fenntartásához fűződő érdek ezt indokolja. A zárt ülésen hozott határozat kihirdetése azonban ilyen esetben is nyilvánosan történik.

Az Alapprogram működésének nyilvánosságát internetes honlap is biztosítja.[16] A nyilvános hozzáfé-

- 102/103 -

résű honlapon közzé kell tenni a Tanács és a Kollégiumok tagjainak nevét, az ülések helyét, időpontját és napirendjét, valamint a meghozott döntéseket, azok meghozatalától számított 30 napon belül. A honlapon hozzáférhetővé kell tenni az Alapprogram működésével kapcsolatos legfontosabb jogszabályokat, az Alapprogramra és kezelő szervének működésére vonatkozó valamennyi rendelkezést is. A pályázati felhívásokat az internetes honlap mellett legalább két országos napilapban, valamint a civil szakmai sajtóban is közzé kell tenni.

A Tanács elnöke szükség szerint, de legalább évente egyszer, minden év április 30-ig tájékoztatja a minisztert az Alapprogram előző évi tevékenységéről és működéséről, valamint a törvény alkalmazásának tapasztalatairól. A miniszter minden év június 30-ig számol be az Országgyűlés Társadalmi Szervezetek Bizottságának, továbbá megvizsgálja a törvény módosításának szükségességét is.

V. Az első pályázatok

2004 januárjában lezajlottak az elektori bejelentkezések, illetve az elektori gyűléseken megválasztásra került az Alapprogram Tanácsának 12 civil tagja. A Tanács 2004. január 30-31-én tartotta az első ülését, amelyen - tisztségviselőinek megválasztásán túl -állást foglalt a létrehozandó Kollégiumokról, azok létszámáról (összesen 114 fő), és a miniszter ezt jóváhagyó döntése után sor került a kollégiumi tagokat megválasztó elektori gyűlésekre.

A miniszteri delegáltak (kollégiumonként 1-1 fő) kijelölése után, 2004. március 4-5-én a kollégiumok megtartották első üléseiket, 2004. március 9-én pedig az esélyegyenlőségi tárca nélküli miniszter megkötötte a vállalkozási szerződést a Magyar Államkincstárral (MÁK), amely nyílt közbeszerzési eljárás eredményeként az Alapprogram kezelő szervezetévé vált. Ezt követően az Esélyegyenlőségi Kormányhivatal Civil Kapcsolatok Igazgatóságán belül kialakításra került az NCA Miniszteri Titkársága, amely a minisztert segíti az Alapprogrammal kapcsolatos feladatainak ellátásában.[17]

A Tanács javaslatára és egyetértésével 2004 márciusában a következő kollégiumok létrehozására került sor.

- Országos és regionális kollégiumok:

• Országos Hatókörű Civil Szervezetek Támogatásának Kollégiuma,[18]

• Közép-magyarországi Regionális Kollégium,

• Közép-dunántúli Regionális Kollégium,

• Nyugat-dunántúli Regionális Kollégium,

• Dél-dunántúli Regionális Kollégium,

• Észak-magyarországi Regionális Kollégium,

• Észak-alföldi Regionális Kollégium,

• Dél-alföldi Regionális Kollégium. - Szakmai kollégiumok:

• Civil Szolgáltató, Fejlesztő és Információs Kollégium,

• Civil önszerveződés, Szakmai és Területi Együttműködés Kollégiuma,

• Nemzetközi Civil Kapcsolatok és Európai Integráció Kollégiuma.

A Tanács döntéshozatala során láthatóan arra törekedett, hogy elkerülje az ágazati jelleget, és a szektor szakmai fejlesztését, az önszerveződés erősítését, a nemzetközi kapcsolatok gazdagítását tűzte ki célként.

Annak érdekében, hogy a 2004. évi pályázatok kiírásra kerülhessenek, a Tanácsnak döntenie kellett a támogatási keretösszeg kollégiumok közötti forrásmegosztásáról valamint ki kellett alakítania a pályázati rendszer kereteit. 2004 márciusában a Tanács még csak az egy évvel korábbi felajánlások alapján, a költségvetési törvényben szereplő 6,1 milliárd forint 90%-ával gazdálkodhatott, mivel a forrás 10%-át a pályázatok lebonyolításának és az Alapprogram működtetésének költségeire kellett elkülöníteni. A szétosztható összeg így 5 milliárd 490 millió forintra csökkent.

Hosszas viták után a Tanács úgy határozott, hogy az első pályázati fordulóban a területi Kollégiumokat bízza meg α működési, a szakmai Kollégiumokat pedig a programtámogatások szétosztásával. Ugyanakkor azt a lehetőséget is nyitva hagyta, hogy 2004 őszén, a végleges összeg ismeretében kapott kiegészítő forrásokból esetleg a területi Kollégiumok is nyújthatnak majd programtámogatásokat.

A támogatási keretösszeg Kollégiumok közötti felosztásában egyértelműen kifejeződött az a szándék, hogy az Alapprogram támogatásai járuljanak hozzá a területi egyenlőtlenségek csökkentéséhez, a központi állami támogatások koncentrációjának mérsékléséhez. Ennek érdekében a Tanács

- a működési támogatások arányát a törvényben előírt 60 helyett 65 százalékban határozta meg;

- a források területi Kollégiumok közötti megosztásában egyenlő súllyal vette figyelembe a régiónkénti szervezetszámot és a gazdasági erőt tükröző kiadási adatokat;

- az országos keret rovására megnövelte azoknak a régióknak (Észak-Magyarország, Észak-Alföld, Dél-Dunántúl) a részesedését, ahol a civil társadalom gyengébb, a gazdasági fejlettség alacsonyabb, a foglalkoztatási helyzet rosszabb volt az átlagosnál.[19]

Mindezek alapján a következő döntés született.

- 103/104 -

Forrás: NCA Miniszteri Titkársága

A Tanács a törvény felhatalmazása alapján kialakította a támogatási összegek sávos rendszerét, és meghatározta az egy szervezet által elnyerhető maximális támogatás nagyságrendjét.[20] Annak érdekében, hogy a pályázati felhívások egységes keretben jelenhessenek meg, a Tanács a jogszabályok keretei között meghatározta a pályázati kiírás legfontosabb elemeit is.

Az első pályázatok 2004 májusában jelentek meg, és rendkívül nagy érdeklődést váltottak ki a pályázni jogosult civil szervezetek között.

VI. Az első pályázatok tapasztalatai

Az első pályázati felhívásokra összesen 8204 pályázat érkezett. Az általuk igényelt teljes támogatási összeg meghaladta a 15 milliárd forintot, azaz a ténylegesen felosztható összeg mintegy háromszorosát. Ezen belül a programtámogatási igények a rendelkezésre álló összegeknek átlagosan három és félszeresét, a működési támogatási kérelmek a szétosztható összegnek két és félszeresét tették ki.[21] Valamennyi Kollégium legalább két pályázati felhívást tett közzé (volt olyan Kollégium, amelynek 2004-ben összesen 9 pályázati felhívása jelent meg). A Kollégiumok munkájában nagy szerepet kaptak a különböző munkacsoportok, amelyek a beérkezett pályázatok érdemi bírálatát végezték, a kezelőszervezet által előkészített dokumentáció alapján, annak javaslatát figyelembe véve. A regionális Kollégiumok igyekeztek egységes bírálati szempontokat megállapítani, néhány szervezet azonban hiányolta a működési támogatások országosan egységes bírálati szempontjainak meghatározását.

Az induló Alapprogram - elsősorban a résztvevők tapasztalatlansága miatt - számos kezdeti nehézséggel, kommunikációs zavarral járt, ami a pályázati pénzek kifizetésének elhúzódásához vezetett. Sok szervezet hiányolt bővebb információkat az Alapprogram pályázatairól, pedig a pályázók mind szélesebb körű tájékoztatása érdekében a megyei Civil Szolgáltató Központok (Civil Házak) is jelentős szerepet vállaltak a pályázatok népszerűsítése és a tájékoztatás terén. A Kincstár képviselőivel és a kollégiumi tagok közreműködésével számos tájékoztató fórumot tartottak, illetve folyamatos tanácsadással segítették az érdeklődőket. A pályázók mind szélesebb körű tájékoztatását segítette a kincstári call- és e-mail-center, valamint a honlap hírlevél-szolgáltatása, amelyen keresztül a regisztrált felhasználók közvetlenül, elektronikus formájában kapták meg a pályázati kiírásokat, valamint értesülhettek a pályázatok elbírálásának folyamatáról. Az NCA Miniszteri Titkársága a jogszabályok értelmezésével biztosította a törvényesség érvényesülését, folyamatosan segítette a testületek és a Kincstár tevékenységét, és "Pályázati segédlet" megjelentetésével igyekezett a pályázók munkáját segíteni. A pályázatok kiírása, a

- 104/105 -

pályázati anyagok biztosítása, a pályázatok fogadása, formai értékelése és előkészítése volt a kezelőszervezet, a Magyar Államkincstár szervezeteinek első komoly, minden személyi és tárgyi feltételt mozgósító feladata. A Tanács, a Kollégiumok és a Kincstár együttműködésének kialakítását, valamint az első pályázati időszak lebonyolítását egy időben kellett végezni, és ez időnként magán hordozta a kezdeti időszak gyermekbetegségeit, hiszen - az Alapprogram felépítéséből adódóan - a civil szervezetek és az államigazgatás eltérő stílusát kellett közös nevezőre hozni, és megtalálni a hatékony együttműködés lehetőségeit.[22] A Kincstár megfelelő gyakorlattal rendelkezett a különböző pályázatok lebonyolításában, de a civil szervezetekre jellemző sajátosságokkal ekkora mértékben először találta szemben magát.[23] A "civilbarát" attitűd folyamatosan formálódott, és ez az év végére - ugyan nem problémamentesen - de korrekt munkakapcsolattá fejlődött.

A formai hibás pályázatok benyújtóinak az elutasításokról küldött értesítés minden esetben tartalmazta a konkrét okot is, amelyet nagyon sok szervezet vitatott.[24] A pályázók alig több mint felének volt sikeres a pályázata, ami azt jelzi, hogy a pályázó szervezetek nem készültek fel a pályázatok gondos és pontos előkészítésére. A beérkezett pályázatok rávilágítottak a pályázati felkészültség egyenetlenségeire, valamint a nyilvántartások és a pénzügyi beszámolók szabályos elkészítésének hiányosságaira. A legnagyobb problémát mégis az a komoly szakmai hiba jelentette, hogy a kormányrendelet nem biztosított hiánypótlási lehetőséget a pályázó civil szervezetek számára. A formai szempontból hibás pályázatok számának csökkentése érdekében a Kormány csak 2004 decemberében döntött a rendelet módosításáról, és a 2005-től kiírásra kerülő pályázatok tekintetében egyszeri hiánypótlási lehetőséget biztosított.

Az első pályázati körben a kollégiumok 4133 pályázatot támogattak a következők szerint.

A kollégiumi döntések területi koncentrációját vizsgálva összességében elmondható, hogy a kiosztott támogatásoknak a budapesti szervezetek mintegy 45 százalékát tudták megszerezni.[25] Szembetűnő, hogy a kért és a kapott támogatások településtípusok szerinti összetétele között rendkívül kicsi a különbség. A tényleges támogatási döntések az Alapprogram egészét tekintve alig-alig befolyásolták a megoszlást, lényegében a beérkezett igényekhez alkalmazkodtak.[26]

A legmagasabb összegekhez elsősorban azok a régiók, illetve megyék tudtak hozzájutni,

- ahol viszonylag sok szervezet működött;

- különösen akkor, ha ezek a szervezetek az átlagosnál magasabb pályázati aktivitást mutattak;

- és képesek voltak formailag megfelelő, szakmailag megalapozott, nagy arányban sikeres pályázatokat beadni.[27]

Forrás: Magyar Államkincstár

- 105/106 -

A kért és a megítélt támogatások nagyságával kapcsolatos kollégiumi döntéshozatal igen nagy különbséget mutatott:

- a kollégiumok egy része (a Dél-alföldi, az Északmagyarországi, a Közép-dunántúli Regionális, az Országos és a Nemzetközi Kollégium) érzékelhetően arra törekedett, hogy minél több szervezetet támogasson, s ennek megfelelően igen nagy arányban adott a kért összeghez képest lényegesen csökkentett (annak sokszor a felénél is kisebb) támogatásokat;

- markánsan felvállalta a pályázatok közötti szelekciót az Együttműködési, valamint - kisebb mértékben - az Észak-alföldi és a Civil Szolgáltató Kollégium (az előbbi már a pályázati kiírásában is rögzítette, hogy kizárólag teljes összegű támogatást ítél meg);

- a többi kollégiumra e szempontból a köztes megoldások voltak jellemzőek.[28]

A támogatások szervezettípus szerinti megoszlásának alakulását vizsgálva megállapítható, hogy az egyesületek az alapítványoknál jóval nagyobb támogatottságot élveztek, ők kapták a Nemzeti Civil Alapprogramból kiosztott teljes összeg közel kétharmadát. A működési és a szakmai támogatásokból való részesedésük egyaránt körülbelül másfélszerese volt az alapítványokénak (a beérkezett pályázatokban kért támogatások is hasonló arányokat mutattak.)

A támogatások tevékenységi terület szerinti összetételét vizsgálva azt látjuk, hogy a támogatások közel egynegyedét a szociális és egészségügyi szervezetek kapták, a sport- és szabadidős, a kulturális, az oktatási, a környezetvédelmi szervezetek és a nonprofit szövetségek részesedése egyaránt egytized körüli, a többi tevékenységi területé csak 1-3 százalékos volt. A támogatási rendszer elsősorban a környezetvédelmi, a sport- és szabadidős, valamint a településfejlesztési szervezetek számára bizonyult előnyösnek.[29] Ezekre a területekre a támogatásoknak lényegesen nagyobb hányada áramlott, mint amekkorát a hagyományos elosztású központi állami támogatásokból a korábbiakban meg tudtak szerezni. A pozitív diszkrimináció tehát - ha kismértékben is, de -kimutatható a rendszerben, hiszen a leginkább támogatott csoportot a hátrányos helyzetű rétegeket segítő szociális és egészségügyi szervezetek alkotják. Az emberi jogi szervezetek részesedése csekély ugyan, de egyéb formákban megvalósuló állami támogatottságuknál még mindig magasabb.[30]

A megkötött szerződések alapján az első pályázati támogatások kiutalása szeptember elején kezdődött meg, amelynek során több mint 6 milliárd forint jutott el a szektor szereplőihez 2005. május 27-ig. Ennek a forrásnak közel háromnegyede a szervezetek működésének megerősítését, míg a fennmaradó rész a szektor fejlődését szolgáló szakmai programok megvalósítását szolgálta.

Az Alapprogram akarva-akaratlanul az első pályázati kör lebonyolítása során elvégzett egy olyan műveletet is, amelyre eredetileg nem is gondoltak. Levizsgáztatta a civil szervezeteket, tesztelte a szektorra vonatkozó jogszabályok gyakorlatban való működését, életképességét, betartását.[31]

Meg kell jegyezni, hogy az Alapprogram 2004. évi költségvetésének tényleges nagysága csak 2004. szeptember 9-én vált ismertté, amikor az APEH sajtótájékoztatón közölte, hogy az adófizetők 1 %-os felajánlásainak összege elérte a 6 milliárd 978 millió forintot. Figyelembe véve az első pályázati forduló során megjelenő igényeket, és figyelembe véve a formai hibás pályázatok magas arányát, a Tanács biztosította egy újabb működési célú pályázati forduló meghirdetésének lehetőségét. Ezt a második pályázati fordulót nehézkessé tette az a körülmény, hogy a pályázati kiírások megjelenésére csak novemberdecember hónapokban került sor, de a felhívásokra így is több mint ötezer pályázat érkezett be, amelyből mintegy kétezren részesülhettek támogatásban. A pályázatok értékelése, jóváhagyása, majd a nyertes pályázókkal történő szerződéskötések elhúzódása miatt azonban a támogatások felhasználására rögzített határidők betarthatatlanná váltak, ezért a minisztérium közleményben hozzájárult a felhasználási és elszámolási határidők meghosszabbításához.

VII. Az Alapprogram második éve

A Kollégiumok 2005. március 31-én közzétett pályázati felhívásaira 12 685 pályázat érkezett. Ez körülbelül másfélszerese a 2004-ben beadott pályázatoknak, ami az Alapprogram iránti érdeklődés növekedését mutatta. Sajnos ezek közel háromnegyede (9427 darab pályázat) formai hibás volt, és a hibák súlyossága miatt ebből 830 darabot véglegesen el kellett utasítani. Az új pályázati fordulóban a civil szervezetek kezdeményezésére a kormányrendelet lehetővé tette a hiánypótlást, ami 8597 pályazatot érintett. Ez a módosítás még hosszadalmasabbá tette a pályázati rendszert, de az Alapprogram forrása közpénz, amelynek felhasználása csak szigorú szabályok szerint történhet. A pályázati pénzek kifizetésének elhúzódásához az is hozzájárult, hogy a 2004. évi támogatásokból 2,2 milliárd forinttal még nem számoltak el szabályszerűen a civil szervezetek, pedig a törvény szerint az a szervezet, amely az előző támogatással nem számol el, az újabb megítélt támogatását nem kaphatja meg, sőt bizonyos esetekben további két évre kizárja magát a támogathatók közül.[32]

Sokáig úgy tűnt, hogy a kormányzati megtakarítási törekvések miatt veszélybe kerül az Alapprog-

- 106/107 -

ram 2005. évi forrása. A Magyar Köztársaság 2005. évi költségvetéséről szóló 2004. évi CXXXV. törvény ugyanis két megszorítást írt elő minden költségvetésért felelősnek: tartalékképzési és maradványképzési kötelezettséget. Az előbbi annyit jelent, hogy az összeg 10%-át tartalékként kell kezelni (az Alapprogram esetében ez 700 millió forint volt), a maradvány pedig azonos a 2004. év december 31-i maradvány nagyságával[33] (ez esetünkben 2,3 milliárd forint). A két megszorítás közötti különbség abból adódik, hogy a tartalék a költségvetés megfelelő alakulása esetén felszabadítható, a maradvány pedig 2006 első hónapjaiban kötelezően kifizetendő.

Az ehhez szükséges intézkedések végrehajtására a Kormány kapott felhatalmazást, aki államháztartási tartalékképzésre kötelezte az Alapprogramot,[34] így a pályázati források teljes kifizetését nem tudták teljesíteni. A Tanács - annak érdekében, hogy e törvényi követelmény teljesítése az Alapprogram működésében a lehető legkisebb fennakadást okozza - úgy döntött, hogy a Kollégiumok a 2005. évben hozandó támogatási döntéseikben a rendelkezésükre álló pályázati forrást úgy használják fel, hogy 2005. december 31. napjára egy megadott táblázat szerinti összegben képezzenek kötelezettségvállalással terhelt maradványt.[35] Mivel a támogatások felhasználásának határideje - ha ezt az adott Kollégium igényelte - 2006. május 31-e volt, ezért a Kollégiumok a teljes (5,7 milliárd forint összegű) pályázati keretről tehették közre felhívásaikat, és a teljes keret odaítéléséről dönthettek. A költségvetés számára elért, viszonylag csekély összegű megtakarítás azonban számos civil szervezetet még így is rendkívül nehéz helyzetbe hozott, és nem tett jót az Alapprogram tekintélyének sem.

Szintén a kedélyeket borzolta, hogy a Tanács kezdeményezte az NCA Miniszteri Titkárságánál és a Magyar Államkincstárnál az Alapprogram 2005. évi pályázatain nyertes civil szervezeteknek már megküldött támogatási szerződések módosítását, miután tudomást szerzett arról, hogy a kiküldött támogatási szerződésekbe olyan szövegrészek kerültek, amelyekről a korábbi egyeztetések során nem volt szó és a Tanács több konkrét észrevétele nem került átvezetésre, továbbá egyes szövegrészek nem állnak összhangban a Tanács vonatkozó határozataival. Hasonló volt a helyzet egyes Kollégiumok esetén is.

A törvény hatálybalépését követően létrehozott első Tanács, és az első Tanács egyetértésével létrehozott Kollégiumok tagjainak megbízatása két évre szólt. Az új Tanács és a Kollégiumok tagjainak megbízatása már három évre szól, az eddigi tagok legfeljebb egy alkalommal újra jelölhetőek a tisztségükre. Azoknak az elektoroknak, akik valamely civil szervezete képviseletében 2003-ban bejelentkeztek a civil jelöltállítási rendszerbe, a Tanács megválasztására összehívott elektori gyűlések összehívását megelőző napon lejár a mandátuma,[36] így a civil jelöltállítási rendszerben történő további részvételük csak ismételt bejelentkezéssel lehetséges. A 2005. évi jelöltállítási felhívásra összesen 3164 szervezet jelezte részvételi szándékát, mely 15%-kal több a két évvel ezelőtti bejelentkezések számához képest[37] A hiánypótlások aránya azonban ezúttal is nagyon magas volt, a legtöbb hiba a szervezetek hatókörének meghatározásánál fordult elő.

Az Alapprogram új Tanácsának kell majd döntést hoznia az alakuló ülésén arról, hogy megváltoztatja-e a jelenlegi kollégiumi struktúrát, esetleg csökkenti-e a Kollégiumok létszámát. A miniszter jóváhagyását követően az elektori gyűlések ennek megfelelően lesznek majd jogosultak a kollégiumok tagjainak megválasztására. Ezután kerülnek majd megrendezésre az Alapprogram elektori gyűléseinek második fordulói, amelyeknek feladata az új regionális és szakmai kollégiumok civil delegáltjainak megválasztása lesz.

VIII. Összegzés

A civil szektor rendkívül heterogén, hiszen a civil szervezetek sokféle cél érdekében, különböző anyagi és infrastrukturális háttérrel, személyi állománnyal, sokrétű eszközrendszerrel, és nagyon eltérő hatékonysággal végzik tevékenységüket. Meggyőződésem szerint a civil társadalom alulról szerveződik, ezért nem létezhet kisméretű, de erős vidéki szervezetek nélkül. Ebből a szempontból az állami és/vagy önkormányzati feladat-átvállalásokhoz nem jutó, a programfinanszírozást biztosító pályázatokon esélytelen, csupán egy-egy kisközösség számára fontos szervezetek működési támogatása lehet a Nemzeti Civil Alapprogram legfontosabb célja.

A kormányzat elképzelései szerint 2006-ban mintegy 7 milliárd forint támogatás várható az NCA keretében. Komoly problémát jelenthet, hogy - az előző évektől eltérően - azoknak a magánszemélyeknek, akik munkáltatójukkal készíttetik el a személyi jövedelemadó-bevallásukat, az adójuk 1 %-áról rendelkező nyilatkozataikat 2006. február 20-ig kell a munkáltató részére átadni, aki azt az elszámolásról szóló adatszolgáltatással együtt továbbítja az adóhivatalnak, így elképzelhető, hogy a rendelkezésre álló összeg jelentősen csökkenni fog. Ezért lenne szükség egy széles körű 1%-os kampányra, amivel fel lehet hívni az adózók figyelmét arra, hogy minél nagyobb arányban támogassák a civil szervezeteket.

A kormányzat szándékai szerint a civilek számára rendelkezésre fog állni a szükséges pénz, de a pá-

- 107/108 -

lyázati folyamat várhatóan nem lesz rövidebb, mint az előző években. Az állami költségvetéssel kapcsolatos problémák remélhetőleg nem fogják ismét maradványképzésre kötelezni az Ifjúsági, Családügyi, Szociális és Esélyegyenlőségi Minisztériumot.

Egy gyakorlati tapasztalatokon alapuló, eredményorientált pályázati rendszer, amely elsősorban a cél szerinti megvalósulást tekinti eredménynek, továbbá képes új forrásokat bevonni a pályázati rendszerbe, óriási segítséget nyújthat a civil társadalom további fejlődéséhez.

A három éve működő Nemzeti Civil Alapprogram létrehozásával összességében nőtt a civil szervezetek között elosztható állami támogatások összege, bár ez az összeg ahhoz nem volt elegendő, hogy minden szervezet valamennyi célja megvalósulhasson. Kialakult az együttműködés a kormányzat és a civil szektor között, kiszámíthatóbbá vált a támogatás, átláthatóbbá vált az állami támogatások rendszere és szabályosabbá a civil szervezetek működése, akik pártpolitikától mentesen, saját maguk dönthetnek az Alapprogram keretén belül rendelkezésre álló pénz szétosztásáról. Az Alapprogram működésének hatékonysága érdekében azonban egyszerűsíteni kell a beadandó pályázatok formai követelményeinek rendszerét, biztosítani kell az összeférhetetlenséget a különböző testületekben, csökkenteni kell a bürokratizmust, továbbá lehetőséget kell teremteni a tartalmi szempontok figyelembevételére a beadott pályázatok elbírálása során. ■

JEGYZETEK

[1] A civil szervezetekre vonatkozó teljes körű nyilvántartás sajnos nem áll rendelkezésre Magyarországon. A megyei bíróságok nyilvántartják a hivatalosan meg nem szüntetett, de gyakorlatilag nem működő szervezeteket is, míg a Központi Statisztikai Hivatal irányában - a tapasztalatok szerint - még az országosan ismert, százmilliókkal gazdálkodó szervezetek egy része is rendszeresen elmulasztja a kötelező statisztikai adatszolgáltatást. In: A nonprofit szektor főbb statisztikai jellemzői 2001. KSH Társadalomstatisztikai Füzetek 37. Budapest 2003. 12. o.

[2] Bartal Anna Mária: Nonprofit elméletek, modellek, trendek. Századvég Kiadó, Budapest 2005. 244. o.

[3] A szakirodalom a direkt politikai és vallási tevékenység céljából létrehozott szervezeteket nem tekinti a klasszikus civil szervezetek közé tartozóknak.

[4] A kormányzat civil stratégiája. MEH Kormányzati Informatikai és Társadalmi Kapcsolatok Hivatala Civil Kapcsolatok Főosztálya, Budapest 2003. május 5. o.

[5] A civil szervezetek képviselőivel folytatott társadalmi párbeszéd első fontos állomása az MTESZ-székházban 2002. július 11-én tartott Civil Fórum volt.

[6] A stratégia célja az volt, hogy a kormányzati ciklus végére, tehát 2006 tavaszára a szektor összbevételén belül a költségvetési eredetű bevétel elérje az európai uniós országok alsó határát, a 40%-ot.

[7] A Nemzeti Civil Alapprogramról szóló 2003. évi L. törvény, MEH Kormányzati Informatikai és Társadalmi Kapcsolatok Hivatala Civil Kapcsolatok Főosztálya, Budapest 2003. július 4. o.

[8] A személyi jövedelemadó meghatározott részének az adózó rendelkezése szerinti felhasználásáról szóló 1996. évi CXXVI. törvény.

[9] 2005-ben a civil szféra javára 1,3 millió érvényes nyilatkozat érkezett az adóhatóságokhoz, ami közel 6,9 milliárd forintnyi felajánlást jelentett a majdnem 25 ezer szervezet javára.

[10] A civil szféra "kiskorúságát" jelzi, hogy a 30 gyógyszergyártót tömörítő Innovatív Gyógyszergyártók Egyesülete egészségvédő, a Pénzügyi Vállalkozások Országos Egyesülete - amely pénzügyi vállalkozással foglalkozó tagjai részére oktatási tevékenységet végez - gyermekvédelmi civil szervezetként regisztráltatta magát (Forrás: RTL Klub Online).

[11] Ld. a törvény 1. § (2) bekezdésének a) pontját. Országos hatókörű civil szervezetnek minősül az a civil szervezet, mely az e törvény végrehajtásáról szóló rendeletben meghatározott módon, hitelt érdemlően bizonyítja, hogy a létesítő okirata szerinti tevékenységét legalább hét megyére kiterjedő hatókörrel végzi [14. § f) pont].

[12] Ld. a törvény 1. § (2) bekezdésének]) pontját. Regionális hatókörű civil szervezetnek minősül az a civil szervezet, mely az e törvény végrehajtásáról szóló rendeletben meghatározott módon, hitelt érdemlően bizonyítja, hogy a létesítő okirata szerinti tevékenységét legalább egy megyére kiterjedő hatókörrel végzi [14. § h) pont].

[13] Az országos hatókörű civil szervezetek közül egy-egy tagot választanak az

a) egészségmegőrzés, betegségmegelőzés, gyógyító, egészségügyi rehabilitációs tevékenység, szociális tevékenység, családsegítés, időskorúak gondozása, rehabilitációs foglalkoztatás, hátrányos helyzetű rétegek segítése,

b) kulturális tevékenység, nevelés és oktatás, képességfejlesztés, ismeretterjesztés, magyarországi nemzeti és etnikai kisebbségekkel, valamint a határon túli magyarsággal kapcsolatos tevékenység,

c) természetvédelem, állatvédelem, környezetvédelem, műemlékvédelem,

d) gyermek- és ifjúsági érdekképviselet, gyermek- és ifjúságvédelem, sport, szabadidő,

e) közrend és közlekedésbiztonság védelme, önkéntes tűzoltás, mentés, katasztrófaelháritás, emberi és állampolgári jogok védelme, fogyasztóvédelem, euroatlanti integráció elősegítése, nonprofit szervezeteknek nyújtott szolgáltatások, egyéb nonprofit tevékenységek területén működő civil szervezetek [12. § (1) bekezdés].

[14] A törvény értelmező rendelkezésének értelmében régiónak tekinthető a területfejlesztésről és területrendezésről szóló 1996. évi XXI. törvény 5. § ea) pontjának megfelelő tervezési-statisztikai (nagy) régió az Országos Területfejlesztési Koncepcióról szóló 35/1998. (III. 20.) OGY határozat 5.2. pontjában meghatározottak szerint [14. § g) pontja].

[15] A jelentkezőknek igazolniuk kellett a civil szervezet létesítését, nyilvántartásba vételét, valamint mellékelni kellett az illetékes bíróság által a hatályos adatokat igazoló kivonatot, és a vonatkozó kormányrendelet előírásai alapján elkészített nyilatkozatot. Elméletileg mintegy hatezer civil szervezet volt jogosult a részvételre. A lehetőséggel megközelítőleg 2800 szervezet akart élni, de formai vagy tartalmi okok miatt csaknem ötszáz kérelmet el kellett utasítani. Végül megközelítőleg 2300 egyesület és alapítvány jelentkezését fogadták el érvényesnek L. Tarsó Tünde: A nonprofit szektor forrásszerzési lehetőségei, Az NCA gyakorlati tapasztalatai I. Comitatus önkormányzati szemle XV. évfolyam 6. szám, 2005. június, 37. o.

[16] http://www.nca.hu

[17] A 2004. októberében létrejött Ifjúsági, Családügyi és Szociális Minisztérium (ICSSZM) szervezetében az NCA Miniszteri Titkársága továbbra is a Civil Kapcsolatok Főosztályán belül működik.

[18] Az országos hatókörű civil szervezetek önálló kollégiumának létrejöttét az ilyen típusú szervezetek nagy száma indokolta.

- 108/109 -

[19] Hasonló megfontolások rejlettek az egy szervezetnek nyújtható támogatás felső határának megszabásában, viszont a 300 000 forintos alsó határ éppen a gyors felzárkózást akadályozta az előző évben 500 000 forintnál kevesebb ráfordítással dolgozó szervezetek esetében.

[20] Működési támogatás esetében 7 millió forint, szakmai és működési támogatás mindösszesen évi 18 millió forint.

[21] Beszámoló a Nemzeti Civil Alapprogram 2004. évi tevékenységéről az Országgyűlés Társadalmi Szervezetek Bizottsága részére, Ifjúsági, Családügyi, Szociális és Esélyegyenlőségi Miniszter, 2005. június 15. 10. o.

[22] Az Alapprogramon belül a Kollégiumok hozzák a döntéseket a támogatások odaítéléséről, de ezeket az NCA Miniszteri Titkárságának a törvényességi vizsgálatok után el kell fogadnia és a Minisztériumon belül további ellenjegyzésekre is szükség van, ami a tapasztalatok szerint rendkívül időigényes, és nehézkessé teszi a rendszer működését.

[23] A közigazgatási létszámleépítések és a több ezer pályázat kezelésével járó leterheltség miatt a Kincstár úgy ítélte meg, hogy 2005-től már nem képes megbirkózni a feladatokkal, és felmondta a minisztériummal kötött vállalkozási szerződését. A munka folyamatossága és biztonsága érdekében a minisztérium tárgyalásokat folytatott a Pénzügyminisztériummal és a Kincstár felső vezetésével, amelynek eredményeként a Kincstár továbbra is ellátta a pályázatok kezelésével összefüggő feladatokat. A kormányrendelet módosítása a Kincstárt már az Alapprogram kezelőszervezeteként nevesítette.

[24] Előfordult például, hogy a kezelő szervezet több esetben nem fogadta el a közjegyző által is auditált közhasznúsági jelentést, illetve más-más gyakorlatot folytattak a kezelő szervezetek az egyes régiókban az aláírási címpéldányok kapcsán.

[25] Sikerült tehát elérni a támogatások területi koncentrációjának, Budapest-központúságának csökkentését, ami a hagyományos módon elosztott állami támogatások esetén egyértelműen megfigyelhető volt.

[26] Kuti Éva: Zárszámadás a Nemzeti Civil Alapprogram első pályázati fordulójáról, Civil Szemle Π. évfolyam 1. sz. Új Mandátum Könyvkiadó, Budapest 2005.1. 117. o.

[27] Kuti Éva: Szándékok, szereplők, eredmények; A Nemzeti Civil Alapprogram első pályázati fordulójának tapasztalatai az adatok tükrében, ICSSZEM - NCA, Budapest 2004. szeptember-december 25. o. (http://www.nca.hu/download.php?fil_id=5334)

[28] A differenciálás hátterében egy régóta ismert, szinte feloldhatatlan dilemma húzódik meg. A szétosztható összeg ugyanis szinte soha nem elég nagy ahhoz, hogy valamennyi támogatási igényt ki lehessen elégíteni. Ilyenkor vagy a hatékonyság, vagy az esélyegyenlőség követelménye óhatatlanul sérül. Ilyen esetben a döntéshozók - a kisebb ellenállás irányába mozdulva - általában minden szakmailag elfogadható pályázatot támogatnak, ezért a kért összegeknél alacsonyabb támogatásokat nyújtanak. Másik esetben a támogatási döntésekért felelős testület szelektálni kényszerül az - adott esetben egyforma színvonalú - pályázatok között. A döntés azonban ilyenkor bizonyos fokig szubjektív, mert erősen függ a döntéshozó testület összetételétől, az egyes bírálók személyes hátterétől, preferenciáitól.

[29] A környezetvédő szervezetek a nonprofit szektorbeli arányukhoz képest többen pályáztak és az átlagosnál sikeresebben szerepeltek a pályázatokon, mivel jelentős pályázati tapasztalattal rendelkeztek, és hatékonyan együtt tudtak működni egymással a pályázatok elkészítése során.

[30] A támogatásból jelenleg elenyésző mértékben részülő tevékenységi területek hozzájutási esélyeinek növelése elsősorban olyan szakmai segítségnyújtással képzelhető el, amely javítja az ott működő szervezetek pályázati aktivitását és szakmai felkészültségét.

[31] Sebestény István: Civil dilemmák - kihívások és alternatívák a civil szektorban. Acta Civitalis 6. Civitalis Egyesület, Budapest 2005. 77. o.

[32] Tényszerűen a Nemzeti Civil Alapprogramról, Sajtóközlemény, ICSSZEM Sajtóiroda, Budapest 2005. augusztus 29.

[33] A törvény 51. § (6) bekezdése írta elő, hogy 2005. évben a központi költségvetési szerveknél és a fejezeti kezelésű előirányzatoknál a 2004. évivel azonos összegű előirányzat-maradvány képződését kell elérni.

[34] A Nemzeti Civil Alapprogram fejezeti kezelésű előirányzatban a támogatásokra felhasználható forrásból 2005. december 31-én legalább 2,3 milliárd forint előirányzat-maradványnak kellett lennie.

[35] A kötelező maradványképzési kötelezettség Kollégiumok közötti felosztásának számítási alapja a Tanács 2005. évi forrásmegosztási döntésében szereplő arányoknak a 2,3 milliárd forintra vetítettsége, azaz az egyes kollégiumok keretösszegének 40,12%-a volt.

[36] Ld. a Nemzeti Civil Alapprogramról szóló 2003. évi L. törvény végrehajtásáról szóló 160/2003. (X. 7.) Korm. rendelet 4. § (2) bekezdését.

[37] A civil szervezetek nagy száma növeli az új Tanács és Kollégiumok legitimitását is. Egyes politikai pártok közvetett úton megpróbáltak beleavatkozni a jelöltállítás és -választás folyamatába, ezért a Tanács 2005. szeptember 17-én, Egerben tartott ülésén felszólította a politikai pártokat, hogy tanúsítsanak önmérsékletet, ne avatkozzanak be, hanem tartsák tiszteletben a civil szervezetek függetlenségét (Forrás: NCA Tanácsa).