Hogy mit gondolnak rólunk mások, az nem tartozik ránk - szól egy igen népszerű motivációs szállóige. De mi a helyzet akkor, ha a számítógépek, egészen konkrétan az azon megjelenített különböző oldalak azok, "akik" nemcsak, hogy véleményt alkotnak az őket éppen használóról, de ez alapján befolyásolásra kerül, hogy a későbbiekben milyen információkat jelenítenek meg?
A mindennapi kattintások és keresések során a különböző weboldalak adatokat gyűjtenek a felhasználókról, próbálják megismerni őket, hogy aztán személyre szabhassák későbbi felhasználói élményüket. Ez a módszer azonban amellett, hogy számos pozitív következménnyel bír, jó néhány negatív vonzattal és veszéllyel is jár.
A tanulmány azt kívánja vizsgálni, hogy az olyan, a legtöbb ember által rendszeresen használt honlapok, mint a Google vagy a Facebook hogyan és miképpen zárja felhasználóit egy olyan egyénre igazított információs "buborékba", amelyben szinte csak a saját véleményükkel találkoznak, és az eltérő hangok könnyen a virtuális falaikon kívül maradhatnak. Mindez fontos infokommunikációs és alapjogi kérdéseket vet fel, hiszen a véleményszabadsághoz és az informáltsághoz való jog is veszélyeztetett helyzetbe kerül a perszonalizációs eljárásoknak és folyamatoknak köszönhetően.
Az írás az információs hatalomtól elindulva a Nagy Testvér hasonlat érintésével jut el a manapság mindennapossá vált profilozás tevékenységéhez, és említést tesz az algoritmusok profilozásban játszott szerepéről. Ezek után a kommunikációs jogok kerülnek górcső alá, a véleményszabadság és az informáltsághoz való jog kapcsolata a szűrőbuborékokkal, hogy a személyre szabott tartalmak milyen hatással vannak a tájékozottsághoz való jogra; végezetül pedig néhány javaslat zárja a tanulmányt.
Az információ birtoklása az első lépés a politikai és gazdasági hatalomhoz, az információhoz való hozzáférés dönti el, hogy ki mit tehet. Éppen ezért kevés fontosabb kérdés van annál, mint hogy ki mit tudhat és kiről mi tudható.[1] Az információs hatalmi helyzetet az az információs aszimmetria hozza létre, amelynek lényege, hogy míg az egyik fél kiismerhető, megfigyelhető, átlátható a másik fél számára, addig az utóbbi kiismerhetetlen és átláthatatlan.[2]
Az információs hatalom kifejezés arra a viszonyrendszerre utal, amelyben a hatalmi helyzetben lévőnek az információk egyenlőtlen elosztása miatt mások bizonyos mértékig ki vannak szolgáltatva. Az aszimmetria abból ered, hogy a hatalmi helyzetben lévő megfigyeli a neki kiszolgáltatottakat, róluk és környezetükről olyan ismereteket gyűjt és kezel, amelyekhez a megfigyelt nem, vagy csak korlátozott mértékben férhet hozzá, ezenkívül pedig nem ismerheti meg a hatalmi helyzetben lévőre vonatkozó információkat sem. Ezáltal a megfigyelt oldalán ismerethiány lép fel, és így alakul ki annak kiszolgáltatott helyzete.[3] Ebben az egyenlőtlen viszonyban a kiszolgáltatott fél kettős értelemben is információk hiányától "szenved". Egyrészt számára nem látható a megfigyelő helyzetben lévő, így róla nem rendelkezik ismeretekkel, de ugyanakkor azzal sincs tisztában, hogy róla milyen információk állnak rendelkezésre a megfigyelő oldalán. Nem csupán a hatalmi helyzetben lévő kiismerhetetlen számára, hanem azt sem látja át, hogy ő maga miképpen jelenik meg a hatalmi helyzetben lévő előtt.[4]
A megfigyelés egyidős az emberi történelemmel, azonban az idők során átalakult, módszeressé és mindennapossá vált. A huszadik század végére a technológia fejlődése ezen a területen is megmutatkozott: a fizikai megfigyelés és a papír alapú nyilvántartás helyett teret nyertek a számítógépes megfigyelő és adatkezelő rendszerek.[5]
Az adatvédelemmel foglakozó munkák többségének már-már elengedhetetlen eleme George Orwell angol íróra és 1984 című művére való hivatkozás. Ebben a negatív utópiában jelenik meg először a mindent látó Nagy Testvér karaktere, akiről tudni lehet, hogy figyel, de testet nem ölt, és talán ez az egyik legijesztőbb benne: hogy ő lát, de ő maga láthatatlan.
A nemzetközi irodalomban uralkodóvá vált metafora szerint a Nagy Testvér az állam, míg az úgynevezett kis testvérek a piac hatalmasságai.[6] Előbbi a polgárok agyában és a szívében kutat, hogy az így megszerzett ismeretek segítségével megőrizhesse hatalmát, míg az utóbbiak az üzleti szféra szereplői, akik a minél nagyobb haszon elérésére törekszenek, és ezért gyűjtik az információkat. A két szféra közötti kapcsolat azonban jelenleg szinte teljes mértékben átláthatatlan. Nem egyértelmű ugyanis az, hogy a szolgáltatók egész pontosan milyen adatokat rögzítenek és tartanak nyilván, ezekhez pedig mely államok és azok mely szervei képesek hozzáférni akár legális, akár illegális módon.[7]
Profilozásról[8] számos értelemben lehet beszélni kezdve a matematikától a bűnügyi vizsgálatokon át egészen az orvostudományig. Ami közös ezekben a látszólag egymástól meglehetősen távol eső területekben, az az, hogy hatalmas mennyiségű adatból különböző algoritmusokat és egyéb technikákat alkalmazva alkotnak úgynevezett profilokat, hogy így értékes információkhoz jussanak. Ugyanakkor egy konkrét, átfogó definíció megfogalmazása nehéz feladat.
Ami ezen dolgozat szempontjából igazán releváns, az az úgynevezett adatbányászat.[9] E folyamat során algoritmusok segítségével jelentős méretű adatbázisokban keresnek összefüggéseket a különböző információk között, az eredmény pedig bizonyos fajta előfeltevés a jövőre nézve korábbi magatartásokra alapozva: ha valami a múltban így történt, van esély rá, hogy a jövőben is hasonlóképp fog.
Az elmúlt években a tömegtermelést elkezdte kiszorítani a "tömegegyéniesítés",[10] ami az információs és kommunikációs technológiák által támogatott új trendeknek köszönhető. Egyre inkább fontosabbá vált a szolgáltatásoknak a vásárlók egyéni igényeire szabása és vágyainak kielégítése.[11]
"A személyiségprofil alkotásához szükséges adatok több forrásból gyűjthetők:
- 80/81 -
1. Az adatalany által megadott adatok. Ezek származhatnak például egy regisztrációs űrlap kitöltéséből, vagy online vásárlás kapcsán megadott adatokból.
2. Az adatalany megfigyelésével létrejövő adatok. Tipikusan a felhasználók követéséből eredő, pl. böngészési szokásokból (ideértve elvi szinten a meglátogatott weblapokat, a rajtuk eltöltött időt, az oldalon történő egérmozgásokat, az esetlegesen megvásárolt termékeket stb.), a közösségi oldalon folytatott aktivitásból, levél és üzenetváltásból származó, a felhasználó által létrehozott tartalmakból (posztok, blogok, videók), a fizikai helyzetéből (location tracking), vagy az egyre sokasodó szenzorokból származó adatok.
3. Az előbbi adatokból az érintettre vonatkozó következtetések. Ezek kinyerésére egyre fejlettebb adatbányászati technológiák állnak rendelkezésre.
4. Más forrásból származó adatokból (pl. hasonló mintázatú személyek adataiból) az érintettre vonatkoztatott következtetések."[12]
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
