Sipka Péter A munkáltatói kárfelelősség elmélete és gyakorlata című monográfiája 2021-ben a HVG-ORAC Kiadó gondozásában jelent meg.[1] A szerző a művében arra vállalkozott, hogy a munkáltatói kárfelelősség hazai szabályait komplex módon, elméleti és gyakorlati megközelítésből vizsgálja. A kutatás során a szerző a munkáltató munkajogi, munkavédelmi jogi és társadalombiztosítási jogi felelősségére vonatkozó szabályokat és az ahhoz kapcsolódó esetjogot széles körben vonja be a vizsgálódás körébe, amellyel hiánypótló elemzést nyújt a hazai munkajogtudományban.
1. A téma relevanciája
2. A téma kifejtése
3. Összegző gondolatok
Jelenleg egy munkabalesettel összefüggésben a munkáltató felelőssége egyszerre több aspektusból is felmerülhet. Egyrészt a munkavállaló a "klasszikus" munkajogi szabályok alapján kártérítési igénnyel léphet fel a munkáltatóval szemben, amely eljárás során a munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény (a továbbiakban: Mt.) szabályai szerint felel. Másrészt a baleset miatt a munkáltatóval szemben a munkavédelmi hatóság közigazgatási eljárást kezdeményezhet, s ennek keretében a munkavédelemről szóló 1993. évi XCIII. törvény (a továbbiakban: Mvt.) joghátrányait alkalmazhatja. Harmadrészt a munkáltatóval szemben a társadalombiztosítási szerv megtérítési igénnyel léphet fel a kötelező egészségbiztosítás ellátásairól szóló 1997. évi LXXXIII. törvény (a továbbiakban: Ebtv.) alapján, amennyiben a baleset vagy a megbetegedés annak a következménye, hogy ő vagy megbízottja a reá nézve kötelező munkavédelmi szabályokban foglalt kötelezettségének nem tett eleget, illetve ha ő vagy alkalmazottja (tagja) a balesetet szándékosan idézte elő. Mivel a munkajog, a munkavédelmi jog és a társadalombiztosítási jog mind saját jogi fogalmakkal és feltételrendszerrel operál, így a felelősség megítélésekor az egyes eljárásokban eltérő kérdéseken van a hangsúly.
A munkáltatói felelősség szempontjából a másik vizsgálatra érdemes körülményt a polgári jogból az Mt.-be átemelt jogi fogalmak munkajogi alkalmazhatósága, illetve annak problematikája jelentik. Az Mt. kodifikációja során a polgári jogból átemelt fogalmak (előreláthatóság, ellenőrzési kör) a törvény hatálybalépését követő években okoztak belső bizonytalanságot egyes bíróságokon, és - bár a kártérítés terén az ítélkezési gyakorlat mostanra már többnyire kiforrottnak mondható - a mai napig vannak vitára okot adó értelmezések.
Sipka Péter felveti továbbá, hogy az is új problémát jelent, hogy az egyes törvényeknek az egyfokú járási hivatali eljárások megteremtésével összefüggő módosításáról szóló 2019. évi CXXVII. törvény a bírói döntések egy részét olyan erővel ruházta fel, amelyet más bíróságoknak kötelező erővel figyelembe kell venniük. Emiatt a precedensértékű ítéletek fokozott jelentőséggel bírnak, amelyek bemutatására a szerző nagy hangsúlyt fektet. Ezen ítéletek körében kiemeli, hogy azok egyre lakonikusabb formában jelennek meg, így a döntések esszenciális tartalmának feltárásához az alsóbb bíróságok érvelését is érdemes vizsgálni.
A könyv első, bevezetést követő fejezete (II. fejezet) a három jogág találkozásának kapcsolódási pontjait és problematikáját mutatja be. A munkajog, a munkavédelmi jog és a társadalombiztosítási jog egymástól elkülönült szemléletet hordozva, különböző fogalmak alapján, eltérő célok mentén szabályoz. A munkajogi kártérítés a magánjogi viszonyokra jellemző tulajdonságokkal a munkáltató és a munkavállaló közötti jogviszonyból eredő jogokat és kötelezettségeket rendszerezi, aminek alapján a munkavállaló a kártérítés eszközével érvényesíthet igényt a munkáltatóval szemben. A munkáltató felelőssége főszabály szerint szigorú, objektív felelősség, ami szerint a munkáltató csak szűk körben mentesülhet a munkáltatói kárfelelősség alól. A mentesülés esetein kívül a jogi szabályozás ismeri a felelősség alóli részleges mentesülés és a kármegosztás eseteit is, amely szintén csökkenti a megtérítési kötelezettség terjedelmét.
A munkavédelmi szabályozásban a viszonyrendszer a munkavállalótól lényegében elkülöníthető, hagyományos kárkötelmi jogviszony helyett ebben az esetben a munkáltató és az állam közötti relációban vizsgálják azt, hogy megfelel-e a munkáltató az állam által előírt szabályoknak. A két oldal közötti kapcsolat
- 64/65 -
közjogi jellegű, hiszen a munkavédelmi hatóság a munkavédelemhez fűződő össztársadalmi érdek érvényesítése céljából kényszeríti ki a munkáltatótól a munkavédelmi normák betartását. Fontos megjegyezni, hogy az Mvt. által használt munkáltató és munkavállaló fogalom az Mt.-ben lévőnél szélesebb kört ölel fel, tehát a törvény személyi hatálya lényegesen tágabb az Mt.-ben alkalmazottnál. Ha a munkáltató e jogviszonyban megsérti a vonatkozó szabályokat, akkor vele szemben a hatóság az Mvt. 82. §-ában rögzített szankciókat alkalmazza.
A társadalombiztosítás a két jogághoz képest egy újabb megközelítési szempontrendszert alkalmaz. A biztosítási jogviszony a biztosított és a biztosító között jön létre, azonban ennek alapját főszabály szerint a biztosított és a foglalkoztató közötti jogviszony teremti meg. Azzal egyidejűleg törvény alapján keletkezik, amely érvényesítése érdekében a foglalkoztatót terhelik a jogszabályban megállapított kötelezettségek. A jogviszony célja az egészség megőrzéséhez, helyreállításához és az egészségi állapot javításához szükséges egészségügyi ellátás, a foglalkoztatottak betegsége miatt kieső jövedelem részleges pótlására a kötelező egészségbiztosítás ellátásainak, valamint azok igénybevételi lehetőségeinek biztosítása. Tehát tisztán közjogi elemeket tartalmaz, amelyek funkciójukat tekintve túlmutatnak a sérültek kártalanításának, kompenzációjának célján. Ebben a relációban tehát a munkáltatónak (foglalkoztatónak) elvileg kisebb szerep jut, azonban az Ebtv. 67. § (1) bekezdése előírja a foglalkoztató megtérítési kötelezettségét. Ebből ered a kapcsolódási pont, miszerint az üzemi balesetből fakadó gyógyítási költségek megfizetése iránt az egészségbiztosítási szerv igénnyel lép fel a munkáltatóval (foglalkoztatóval) szemben, amikor is a foglalkoztatót terheli az a kötelezettség, hogy bizonyítsa, eleget tett a munkavédelmi szabályoknak. Az eljárásban tehát hangsúlyosan szerepet kapnak a munkavédelem előírásai is, hiszen a munkáltató számára ezek mentén vezet az út a mentesüléshez, jóllehet a társadalombiztosítási és a munkavédelmi fogalomrendszerek nem fedik tökéletesen egymást.
Mindezekhez kapcsolódik, hogy a munkajogi kártérítésben megjelenő előreláthatóság mind a munkavédelemben, mind pedig a társadalombiztosításban ismeretlen fogalom. Ez egyúttal azt is eredményezheti, hogy egy kártérítési perben a munkáltató sikeresen mentesül a felelősség alól, míg a munkavédelmi és a társadalombiztosítási perekben az eltérő koordinátarendszer miatt erre nincs lehetősége.
A III. fejezetben a munkajogi, a munkavédelmi és a társadalombiztosítási felelősség részletes szabályait a szerző a jogtudomány elméleti megközelítéseit alkalmazva mutatja be.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
