A tőkeberuházások egyre jelentősebb szerepet játszanak a világgazdaságban. A védelmük érdekében megalkotott nemzetközi szerződések és választottbírósági vitarendezés az 1990-es évektől kezdődően univerzális jelleget öltött. Mindemellett azonban az elmúlt negyed évszázadban a beruházásvédelmi jogviták száma is megsokszorozódott. E jogvitáknak a beruházásvédelmi kérdéseken jóval túlmutató, társadalmi, környezetvédelmi, vagy emberi jogi hatásai is vannak. Ezeket a kérdéseket a beruházásvédelmi jogvitákban egyre nagyobb számban megjelenő amicus curiae beadványok tárják a vitarendező fórumok elé. A tanulmány elsőként megvizsgálja, milyen okok vezettek az amicus curiae fellépés megjelenéséhez, hogyan illeszkedik a beruházásvédelmi jogviták keretei közé és jelenleg milyen érvényes szabályok irányadók ilyen fellépésre. Mindennek ismeretében pedig a tanulmány értékeli, hogy a beruházásvédelmi jogviták során milyen jövőbeli szerepet játszhat az amicus curiae intézménye.
Az amicus curiae intézménye nem új keletű, első formáit már az ókori római jog is jól ismerte.[1] Általános jellegű meghatározása szerint az amicus curiae intézménye arra nyújt lehetőséget, hogy egy jogvitában félként vagy más egyéb érdekeltként nem szereplő a szakértő véleményével vagy egyéb releváns információkkal orientálja és segítse az adott jogvitában döntő vitarendező fórum jogértelmező munkáját. Ennek megfelelően az amicus curiae funkciója, hogy egy olyan jogi perspektíváját világítsa meg az adott jogvitának, amely minden bizonnyal kívül esik az adott ügyben eljáró vitarendező fórum horizontján. Erre pedig a legtöbb esetben akkor lehet szükség, ha a jogvita kimenetele, annak hatása jóval túlmutat az abban részt vevő felek helyzetén. Másként fogalmazva, az adott jogvita egy egész jogterületre, annak egy jelentős részére, avagy például a részt vevő vállalatokon kívül az egész iparágra, illetve a lakosság egy részére kihat. Az amicus curiae intézménye az angolszász típusú jogok közvetítésén keresztül él tovább a modern jogokban. Ennek megfelelően nagy hagyománynak és népszerűségnek örvend például az Egyesült Államok legfelső bírósága előtti eljárási rendben.[2] Ugyanakkor nemcsak az egyes államok jogában, hanem a nemzetközi jogban is ismert, sőt a nemzetközi jog egyre több feltörekvő területén ma már gyakran alkalmazott, sikeres jogintézmény.[3] A nemzetközi jog gazdasági kapcsolatokat szabályozó területén elsődlegesen a Kereskedelmi Világszervezet előtti vitarendezési eljárásban jelent meg. Ugyanakkor az amicus curiae intézménye iránti igény a szabályainak hiánya, illetve kiforratlansága dacára az elmúlt évtizedben egyre erősebben jelentkezik a beruházások védelmének nemzetközi jogában.[4]
Miből fakadhat az amicus curiae intézmény jelentősége a beruházásvédelem nemzetközi jogában? Milyen szabályok érvényesek jelenleg és a beruházásvédelmi ügyekben eljáró nemzetközi fórumok milyen felfogást képviseltek ez ideig? Milyen jövőbeli változások válhatnak szükségessé? A jelen tanulmány az amicus curiae intézményének és a beruházások nemzetközi jogi védelmének ezen összetett és újszerű összefüggéseinek vizsgálatára törekszik.
A tanulmány ennek megfelelően elsőként áttekintést nyújt a beruházásvédelem jogának fejlődéséről és szerteágazó hatásairól (I.). Ezt követően megvizsgálja, hogy jelenleg milyen amicus curiae szabályok érvényesek az egyes beruházásvédelmi eljárásokban, és ehhez képest az eddig eljáró fórumok milyen felfogást érvényesítettek (II.). Végül a tanulmány értékeli az amicus curiae intézményének szerepét a beruházásvédelmi jogvitákban (III.). A tanulmány el-
- 441/442 -
sődleges célja, hogy egy átfogó képet vázoljon az amicus curiae intézményének szerepéről a beruházások nemzetközi jogában, amellyel hozzá kíván járulni e jelenkori kérdés tágabb összefüggéseinek mélyebb megértéséhez.
A nemzetközi beruházásvédelmi jog modern gyökereinek megjelenése az elmúlt évszázad derekára tehető.[5] E korszak nemzetközi kapcsolatait egyfelől a gyarmatbirodalmak felbomlásának megindulása[6], másfelől pedig ennek következtében a piacgazdaságot elfogadó nyugati országok gazdasági együttműködésének erősítése iránti igény jellemezte.[7] A gyarmatosítás korszakának gazdasági kapcsolataiban a beruházók számára az úgynevezett extraterritorialitás, vagyis a gyarmatosító országok jogának a gyarmati területeken előírt alkalmazása jelentette a kockázatok mérséklésének legfőbb biztosítékát.[8] E védelem széthullása az immáron államhatárokon átívelő gazdasági tevékenység politikai és számos egyéb kockázatát jelentősen megnövelte.[9] A leglényegesebb kockázatot jelenti, hogy a beruházó kiszolgáltatott a fogadó ország önkényes és diszkriminatív bánásmódjának.[10] Ezen aggodalmaknak adtak hangot a külföldi beruházók, amikor arra mutattak rá, hogy miközben egy idegen állam joghatósága alatt működnek, mégsem vehetnek részt ezen állam közpolitikai döntéshozatali fórumainak eljárásaiban.[11] Az államhatárokon átívelő tőkemozgások ilyen okok miatt igényeltek maguknak olyan újfajta nemzetközi garanciákat, amelyek kellően igazodnak a megváltozott nemzetközi kapcsolatok rendszeréhez. Ilyen garanciák öltöttek testet a nemzetközi beruházásvédelmi szerződésekben.
1. Közvetlenül a második világháborút követően a világszervezetet, valamint a nagy pénzügyi intézményeket megalapító multilaterális szerződések mellett készítették elő az úgynevezett Havanna Chartát[12], amely a beruházók jogainak és kötelezettségeinek univerzális igényű szabályozására törekedett. A Charta azonban, többek között az Egyesült Államok ratifikációjának hiánya miatt nem lépett életbe.[13] Ennek megfelelően a beruházásvédelem bilaterális alapo-
- 442/443 -
kon indult fejlődésnek.[14] A szerződéskötések első évtizedeit a fejlett és fejlődő államok közötti érdekellentét határozta meg, amelynek során a fejlett országok a beruházásvédelem minél több kérdését nemzetközi szerződésben kívánták szabályozni, míg ezzel szemben a fejlődő államok inkább az országon belüli szabályozás és ellenőrzés megőrzésére törekedtek.[15] Ezt az időszakot jellemző kiegyensúlyozott fejlődést a tervutasításos gazdasági rendszerek összeomlása borította fel, amely addig egyfajta alternatívát jelentett a piacgazdaság és a külföldi tőkeáramlás szabadsága mellett.[16] A gyarmatosítás, majd a bipoláris éra fokozatosan átadta a helyét a világpiacnak, ahol a beruházások megszerzéséért versengés indult. Ennek hatására mind a beruházásvédelmi szerződések száma,[17] mind pedig az általuk közvetített működő tőke nagysága megsokszorozódott.[18] Az elmúlt negyed évszázadban végbement ennél is jelentősebb változás, hogy a beruházásvédelmi szerződéseket immáron nem kizárólag fejlett és fejlődő államok kötnek egymással, hanem egyaránt jellemzők valamennyi állam külgazdasági kapcsolatának szabályozására.[19] A nemzetközi jog történetében rendkívül fiatalnak számító beruházásvédelmi szerződések így váltak a modern nemzetközi kapcsolatok egyik meghatározó alappillérévé.[20]
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
