A bírák oktatásának rendszere, a képzettség színvonala elválaszthatatlan összefüggésben áll a kiválasztás, a teljesítmény értékelése, a karrier alakulása és az alkalmatlanság megállapításának garanciális elveivel. A rendszer egyes elemeinek a vizsgálata és továbbfejlesztése csak olyan koncepció keretében képzelhető el, amely e kölcsönhatás törvényszerűségeire figyelemmel határozza meg a továbbfejlesztés irányát és szabályait.
A modern demokráciák jogállami elvárásai között alapvető alkotmányos elv a bírói függetlenség biztosítása annak kimondásával, hogy a bíró csak a törvényeknek van alárendelve.
Ezek az előfeltételek különös, többszintű és bonyolult összefüggésben állnak egymással. A szervezeti, az intézményi függetlenség biztosítása nagyon fontos kérdés, ugyanakkor a formális, intézményi garanciák megteremtése nem jár feltétlenül együtt az egyes ügyekben eljáró bíró döntési autonómiájával. A kapcsolat szorossága egyértelmű, de nem egymást teljesen lefedő fogalmakról van szó. A bírói funkciót csak professzionálisan képzett, és a döntés szabadságának garanciális szabályaival körülbástyázott szakemberek tudják ellátni.
A függetlenség, a pártatlanság és az emberi jogok védelmének erősítése elsősorban a bírák felkészültségének javításával érhető el.[1] Ezt erősíti meg számtalan nemzetközi dokumentum is, annak kimondásával, hogy minden jogállamban az állampolgárok joghoz való joga a felkészült és független, pártatlan bíróhoz való jogot jelenti.[2] Az Alkotmánybíróság sok döntésében foglalkozott a problémával, s rámutatott arra, hogy a bíróságok ítélkező és igazgatási tevékenysége a kontinentális jogrendszerekben következetesen elválik, de a bírói hatalom - amelyhez a bírói függetlenség kapcsolódik - döntően az ítélkezésben ölt testet.[3]
Az ítélkező bíró személyi autonómiája és felkészültsége még az olyan rendszerekben is meghatározó jelentőséggel bír, ahol nem, vagy nem kellően biztosított a bírói függetlenség jogállami feltételrendszere. Ez az elvárás jelenik meg a tisztességes tárgyaláshoz való jog követelményében is, amely az Emberi Jogok Európai Bíróságának általános gyakorlatát ismerve nem elégszik meg azzal, hogy az egyes államok csupán formálisan tegyenek eleget ennek a kötelezettségnek. Az Egyezmény szerint mindenkinek joga van arra, hogy ügyét a törvény által létrehozott független és pártatlan bíróság tisztességesen, nyilvánosan és ésszerű időn belül tárgyalja, és hozzon határozatot polgári jogi jogai és kötelezettségei tárgyában, illetőleg az ellene felhozott büntetőjogi vádak megalapozottságát illetően.[4]
A fenti dokumentumok alapgondolatai is egyértelműen közvetítik azt a fontos tételt, hogy az igazságszolgáltatás, mint alaptevékenység minőségének megítélése (szakmai megalapozottság, hatékonyság, gyorsaság) és az abban dolgozó bírák szakmai felkészültségének színvonala között igen szoros kapcsolat áll fenn.
Ez az összefüggés azért is fontos, mivel olyan új tendenciák jelennek meg, amelyek a bírói hatalom súlyát fokozatosan növelik: egyrészt olyan területekre is kiterjedően kell döntéseket hozni, amelyek korábban nem tartoztak a kompetenciájába, másrészt a társadalmi, gazdasági viszonyok egyre bonyolultabbá válása következtében a döntések komplexebbé, egyre nagyobb súlyúvá válnak. Néhány évvel, de különösen néhány évtizeddel korábban nem képezte még az ítélkező bíró napi feladatát a nemzetközi bűnözés új és soha nem látott formái és egyre gyorsabb terjedése elleni küzdelem, nem kellett a globális gazdaság Magyarországot érintő, de döntésében sokkal nagyobb körre kiterjedő vitás kérdéseivel foglalkozni. Közben új jogintézmények váltak a magyar jogrendszer részévé. Ezek a feladatok nemcsak az írott jog mennyiségének növekedésében, hanem intenzív paradigmaváltási kényszerben is megjelentek a bírókkal szemben.
A ma ítélkező bíró egyre gyorsabban és radikálisabban változó jogszabályi, gazdasági és társadalmi
- 378/379 -
környezet kihívásaival találja magát szemben, amelyre a konkrét ügyek eldöntése során hatékony választ kell adni. Nehéz megtalálni azt a határt, ahol a tradicionálisan lassan változó bírósági rendszernek a korábbi elvein éppen annak érdekében kell változtatni, hogy a környezet drasztikusan változó kihívásaira megfelelő választ tudjon adni. Az igazságszolgáltatásnak is a felelőssége megérezni, és megakadályozni, hogy ez a pozitív tulajdonság ne válhasson befelé fordulássá, és ne tegye a szervezetet éppen a bírói függetlenségre való hivatkozással minden változással szemben bizalmatlanná, vagy elzárkózóvá.
A bírói döntések klasszikusan mindig a konkrét szembenálló felek konkrét ügyeinek eldöntésére terjedtek ki, amely napjainkban egyre inkább bővül azokkal az ügyekkel, amelyek egy-egy döntés során a társadalom, vagy a gazdaság egész, vagy jelentős területére gyakorolnak hatást. Általános jelenségként figyelhető meg szinte egész Európában a bíróságok szerepének növekedése, tevékenységének politizálódása. Nagyon fontos megemlíteni azt is, hogy különösen Magyarországnak az Európai Unióhoz történt csatlakozása következtében még bonyolultabb jogi környezetben kell megtalálni a helyes döntést, s lényegesen más tartalommal és terjedelemmel bír azon törvények köre, amelynek alávetésében a bírónak a munkáját végezni kell. Jelentősen megváltozott a nemzetállam fogalma, az alkalmazott jogszabályok köre, régen különösnek tekintett szabályból általánossá válva, az ítélkezésben megjelenik a nemzetek feletti jogszabályok tekintélyes mennyisége, amelyeknek gyakorta primátusa van a nemzeti joggal szemben.
Egy megváltozott gazdasági, társadalmi helyzetben egyre nagyobb elvárásokkal szembesülő bírói kar számára alapvető fontosságú az a tény, hogy erre kellő módon fel van-e készítve, a jelenleg hatályos rendszer milyen választ ad erre a kihívásra, milyen módon épült be az ítélkezéshez szükséges tudás folyamatos megújításának az elvárása a bírák munkájának értékelésébe és a bírói karrier alakulásába.
A professzionális döntés eléréséhez az ügyek nagyobb részében nem elegendő a jogszabályok követése, hiszen ezek teljes körű és magas szintű ismeretét eleve adottnak kell tekinteni.
Fontos annak tisztázása, hogy a "tanulás" amely az ítélkezésben dolgozó bírák napi munkájának a része, milyen körre terjed ki. Azonosnak tekinthető-e a jogszabályok változásának folyamatos elsajátításával, ami napjainkban, önmagában sem elhanyagolható eredmény, vagy vannak területek, ahol a megváltozott elvárások mélyebb és szélesebb ismereteket igényelnek. Pontosan tudjuk, hogy számtalan jelenség nem érthető meg annak szabályozására megalkotott törvény betűiből, ha mellette nincs szélesebb összefüggésekre rámutató háttértudást biztosító képzés. Ez a probléma különös élességgel vetődik fel azokon a területeken, ahol a jogi változásokon túl fel kell adni a korábbi, megszokott hagyományokat, attitűdöket, más igazodási pontokhoz kell mérni a döntéseket, új fókuszba kell állítani az értékítéleteket. Ezek a változások gyakorta feloldhatatlan konfliktusokat teremtenek. Egy ilyen környezetben nemcsak felértékelődik a tudás, de az oktatásnak az igazságszolgáltatás egyik központi feladatává kell válni.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
