A felek között olyan sajátos, a felperes által háromágúnak minősített szerződés állott fenn, amely szerint a magyar felperes árukat szállított, ezeket a magyar I. r. alperes, mint bizományos volt köteles exportálni a külföldi II. r. alperes számára. A vételárat a II. r. alperes tartozott megfizetni, mégpedig az áru vámterületről külföldre kiszállítását megelőzően. A II. r. alperes e kötelezettségének nem tett eleget, mivel időközben csődeljárás indult ellene. Ezt a csődtömeggondnok el is ismerte, de a fizetés nem teljesítését azzal indokolta, hogy a külföldi bíróság a csődre tekintettel a vételár kifizetését megtiltotta.
A felperes ekként nem jutott hozzá az általa szállított áru ellenértékéhez. Az emiatt őt ért kár megfizetése iránt lépett fel keresettel az alperesek ellen.
Az alperesek a kereset elutasítását kérték. Ezt az I. r. alperes arra alapította, hogy a felperes állott közvetlen kapcsolatban az áru átvevőjével, a II. r. alperessel. Ez utóbbi védekezésében arra hivatkozott, hogy a vételár megfizetésének nem lehet helye, mert a fizetésképtelenségi eljárásban az igényérvényesítés elkésve történt.
1. A Választottbíróság nem tekintette bizonyítottnak az I. r. alperesnek azt az állítását, hogy a szerződésszegést nem ő okozta, hanem a kialakult helyzet a felperes magatartásának a következménye. A Ptk. 318. §-a (1) bekezdésének megfelelően alkalmazandó 339. §-a alapján az I. r. alperest terhelte annak a bizonyítása, hogy mindent megtett, ami az adott helyzetben elvárható. Az I. r. felperes ilyen bizonyítékot nem szolgáltatott, ezért a szerződésszegésért felelős, számításba véve azt is, hogy a helyzetről a felperest nem értesítette, a II. r. alperes ellen a követelést időben nem érvényesítette.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
