A perorvoslati rendszer általános kérdéseivel és a rendes perorvoslattal foglalkozó X. számú kodifikációs munkabizottság hónapok óta foglalkozik a perorvoslatok közül a rendes perorvoslat új szabályainak a kialakításán.
A munkabizottságunk nem légüres térben végzi a munkáját, közel másfél éves szakmai vita és aprólékos munka után ugyanis a Kodifikációs Szerkesztőbizottság összeállította az új Polgári Perrendtartás Koncepciójának Tervezetét, amely alapján megszületett a Kormány 2015. január 14. napján megtartott ülésén elfogadott Koncepció. Ezen túlmenően az IM polgári perrendtartással foglalkozó munkatársai készítettek egy Összefoglalót, amely a kodifikáció menetében nagy segítségünkre volt a legfontosabb kérdések megfogalmazásában. A Tervezet és a Koncepció tudományos megalapozását szolgáló előkészítő anyagok időközben könyv formájában is megjelentek.[1] Ezek a dokumentumok jelentették azt a szakmai hátteret, amely meghatározta munkánkat.
A továbbiakban azokról a nagy vitát kiváltó csomóponti kérdésekről számolok be, amelyek várhatóan a közeljövőben elkészülő minisztériumi tervezet elkészítése során is vitát fognak generálni. A szakmai tanulmányoktól kissé eltérően szeretném bemutatni azt a műhelymunkát, amelynek a végeredménye egy olyan kompromisszumos tervezet, ami a következő években meghatározza a jogalkalmazók munkáját.
Tisztában vagyok azzal, hogy ebben a cikkben nem tudok beszámolni a készülő törvény alakuló szabályairól, amelyek meghatározzák a perorvoslat kialakítását is. Az új megoldások és alapelvek, az osztott perszerkezet (osztott tárgyalási rendszer), a perkoncentráció és az együttműködés elvének (a felek eljárás-támogatási kötelezettsége, a bíróság közrehatási kötelezettsége), beiktatása, az anyagi pervezetés megvalósítása mind azt szolgálja, hogy egy professzionális perrendtartás kerüljön megvalósításra.
A legfontosabb eldöntendő kérdés az volt már az új Polgári perrendtartás általános elveinek a kialakítása során, hogy a jelenlegi perorvoslati rendszer átalakítása időszerű vagy sem, illetve milyen mértékű változtatás indokolt. Mind a Kodifikációs Szerkesztőbizottság Tervezete, mind a Kormány által elfogadott Koncepció több helyen leszögezte, hogy a perorvoslati rendszer átfogó átalakítása nem időszerű.
Ezen túlmenően a Koncepció a jogorvoslatokkal kapcsolatban tömören az alábbi megállapításokat tette:
"A másodfokú eljárásban nem tűnik indokoltnak differenciált szabályozás kialakítása, azonban megfontolandó, hogy az első fokon a törvényszék hatáskörébe tartozó ügyek esetében, a másodfokú eljárásban fő szabály szerint a fellebbezés elbírálására tárgyaláson kívül kerülhessen sor (illetve általánosságban is vizsgálandó, hogy mely esetekben indokolt az írásbeliség erősítése a jogorvoslati eljárásban), illetve indokoltnak mutatkozik, hogy a fellebbezés tartalmi elemeit a törvény szigorúbban határozza meg, mint az első fokon a járásbíróság hatáskörébe tartozó ügyek esetében.
Változatlanul egyfokú perorvoslat biztosítása lenne indokolt a polgári peres eljárások esetén - a felülvizsgálat változatlanul mint rendkívüli perorvoslat jelenhetne meg a jogrendszerben."
Az Alaptörvény XXVIII. cikk (7) bekezdése kimondja, mindenkinek joga van ahhoz, hogy jogorvoslattal éljen az olyan bírósági, hatósági és más közigazgatási döntés ellen, amely a jogát vagy jogos érdekét sérti. A jogorvoslathoz való jog az igazságszolgáltatással összefüggő legfontosabb alapjogok közé tartozik. A jogorvoslat - eljárásjogi értelemben - valamely sérelmes vagy sérelmesnek vélt határozat megtámadása a fél vagy az erre jogosult más személy részéről, azzal a céllal, hogy az arra feljogosított hatóság a határozatot bírálja felül és a jogsérelmet orvosolja. A jogorvoslatok körén belül a perorvoslat egy szűkebb fogalomkört jelent, a perorvoslat a jogorvoslatnak egyik fajtája, melyet bírósági határozatok megtámadására alkalmaznak polgári perben. A perorvoslat - perjogi értelemben - "az a bírósághoz intézett kérelem, amely a polgári peres eljárás során hozott, illetőleg azzal azonosnak minősülő, a törvénynek meg nem felelő vagy meg nem felelőnek vélt bírósági határozat ellen irányul abból a célból, hogy az okozott jogsérelmet egy újabb bírósági határozat, közvetlenül a sérelmezett határozatra visszaható módon megszüntesse."[2]
A Koncepció rögzíti a hatályos szabályozás legfontosabb jellemzőit. "A perorvoslati rendszeren belül meghatározó a fellebbviteli rendszer szabályozása. A fellebbviteli rendszer lehet egyfokú vagy kétfokú, attól függően, hogy az elsőfokú bíróság határozatát hányszor lehet rendes perorvoslattal megtámadni. A hatályos Pp. egyfokú
- 81/82 -
fellebbezést tesz lehetővé, a járásbíróság elsőfokú határozatát a törvényszék, a törvényszék első fokú határozatát az ítélőtábla bírálja el. Ez alól az ún. "ugró fellebbezés" a kivétel, amikor a törvényszék elsőfokú határozata elleni fellebbezés elbírálására a Kúria jogosult [Pp. 235. § (3) és (4) bekezdés]. A ma hatályos Pp. rendszerében 1957 óta a fellebbezés alapvetően reformatórius, azonban a Pp. 252. § (1)-(3) bekezdésében szabályozott hatályon kívül helyezési lehetőség kasszációs elemeket hozott a fellebbviteli rendszerbe. A rendkívüli perorvoslatok közül a perújítás a jogerős bírósági ítéletek elleni nem fellebbviteli jellegű, a törvényben meghatározott okok alapján igénybe vehető rendkívüli perorvoslat. A felülvizsgálat rendkívüli perorvoslat, amelynek elbírálása kizárólag a Kúria hatáskörébe tartozik. A felülvizsgálat alapvetően revíziós jogkört biztosít a Kúria számára, ha azonban a megváltoztató határozat hozatalának nem állnak fenn a feltételei, a jogerős határozatot a Kúria részben vagy egészben hatályon kívül helyezi (kasszációs jogkör)."
A fentiek rögzítése után a koncepció több kérdést vetett fel.
Az első és legfontosabb kérdés a perorvoslattal kapcsolatban az volt, hogy egyfokú vagy kétfokú perorvoslati rendszert szabályozzon a törvény. A koncepció két elsőfokú bemeneti szinttel számol, így másodfokon is két bemeneti szintre - a törvényszékekre és az ítélőtáblákra - érkeznek az ügyek. E megoldási javaslatból kifolyólag koncepcionális szinten felvetődik a kérdés, hogy a felülvizsgálat - rendkívüli perorvoslati funkciójának fenntartása mellett - rendes perorvoslatként is funkcionáljon-e, azt kizárólag jogkérdésre korlátozva a Plósz-féle Pp. megoldásához hasonlóan.
A Koncepció az egy rendes perorvoslati szint fenntartását támogatta, megállapítása szerint a felülvizsgálat rendes perorvoslatként való mozgásba lendítése nem indokolt.
Az új Pp. koncepciója a perkoncentrációs elemek beiktatásával az elsőfokú eljárásra kívánja koncentrálni a per érdemi eldöntését; a tényállást e helyen kell tisztázni. A másodfokú eljárásban ezért a bizonyítás felvétele korlátozott.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
