Miként azt sokfelé mondják az ország különböző vidékein: "Nehezen állt kötélnek!" Hosszas rábeszélésre, győzködésre mondott igent az alábbi önvallomás szerzője, amelyet most végre a szakma nyilvánossága is olvasni fog. A mindig szerény és halk szavú, de kifogástalanul felkészült Dr. Kiss Irént, Budapest XX. kerületének címzetes főjegyzőjét végre megnyertük a Jegyző és Közigazgatás számára. Olvassák őszinte érdeklődéssel egy olyan jegyző kolléga biográfiáját, aki nem csak egy kiváló szakmai műhelyt mutat be, hanem a szakma és hivatás szeretetére, s még inkább az emberek szolgálata iránti alázatra is nevel. Köszönet érte.
Középiskolás koromban a továbbtanulást illetően teljes bizonyossággal állíthattam, hogy orvos és tanár nem leszek, s mivel a magyar irodalmat és a történelmet nagyon szerettem, ezért a jogra jelentkeztem. Fel is vettek elsőre a szegedi József Attila Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Karára. Érettségi után a szülői házat elhagyva magával ragadott az egyetemi nagyváros, olyannyira hogy egyetemi pályafutásomat rögtön utóvizsgával kezdtem. Az első félévi első vizsgán Both Ödön professzor úr úgy megbuktatott egyetemes jogtörténetből, hogy az akkori év karácsonya a francia alkotmányok rejtelmeinek kibogozásával telt. Jókor jött ez a pofon, mert rávilágított arra, hogy az egyetemen szorgalmi időszakban senki nem kéri számon rajtam a tanulást, ám ha ezt az időt mással töltöm, azzal magamnak ártok. Valószínűleg ekkor lettem igazán felnőtt, ez volt az első és az utolsó utóvizsgám az életben.
A továbbiakban négyes átlaggal abszolváltam a vizsgáimat, Cum laude minősítéssel szereztem meg a diplomát. Kedvenc tárgyaim a római jog és a polgári jog voltak.
Akkoriban nem volt sikk jogászként közjegyzőnek menni vagy az államigazgatásban elhelyezkedni. Én is - mint sokan mások - ügyvéd vagy jogtanácsos szerettem volna lenni. Ezért, amint lehetett le is tettem az ügyvédi/jogtanácsosi jogi szakvizsgát.
Első munkahelyem egy mezőgazdasági termelőszövetkezet volt, ahol nagy tapasztalatú jogtanácsos mellett jogi előadóként dolgoztam. Szerteágazó területeket ismerhettem meg mellette, a szövetkezeti jogtól a peres ügyeken át sok mindent. A szövetkezet több ezer hektáron gazdálkodott, igazi mezőgazdasági nagyüzem volt. Szívesen jártam a határt, megismerkedtem a termeléssel, a tsz tagokkal elbeszélgettem, meghallgattam gondjaikat. A végén szinte ingyenes jogi tanácsadó lettem. Szerettem ezt a közeget.
Jogtanácsosi pályafutásom azonban nem tartott sokáig. Két év elteltével a férjemet - aki évfolyamtársam volt - visszahívták Szegedre egyetemi oktatónak, mit tehettem mást, mentem vele én is, visszaköltöztünk Szegedre.
Szegeden, ahol "Tiszát lehetett rekeszteni jogászokból", engem - mint feleséget - az egyetem közbenjárására "bedugtak" Szeged Megyei Város Tanácsához, ahol a szervezési osztályon lettem jogi előadó. Kollégáim eleinte gyanúsan méregettek, attól tartottak, hogy a "párt küldötte" vagyok. Fő feladatom a tanács- és végrehajtó bizottsági ülések előkészítése, jegyzőkönyvezése, határozatok megfogalmazása volt. Korábban a szövetkezeti közgyűlések előkészítésében, adminisztrálásában már megismerhettem ezt az igazgatás-szervezői feladatot, így nem volt teljesen ismeretlen a terület, ahová kerültem. A szervezési és jogi osztály vezetője - dr. Sz. Gy. - nagyon szigorú főnök, mindenkitől tökéletes, hibátlan munkát várt el, emiatt sokszor fennhangon oktatta ki a kollégákat, és szokása szerint piros tollal javította ki a tervezeteket. Emlékszem mennyire sértette a hiúságomat, amikor egy kétsoros kísérőlevelemben annyi hibát talált, hogy talán csak egy vessző maradt a helyén. Én, aki korábban egy terményszárító ügyében sikerrel megjártam már a Legfelsőbb Bíróságot is, hogy ne tudnám a városi tanács jegyzőkönyvét mellékelve megküldeni a felettes szervhez? Dr. Sz. Gy. miatt sokszor sírtam, de most már - ennyi év távlatában - úgy látom, hogy tőle tanultam meg a közigazgatás alapjait, a precíz, felelősségteljes munkavégzést, hogy az a munka, amit kiadok a kezemből minden szempontból, jogilag, tartalmilag, nyelvtanilag rendben legyen, hogy soha, de soha nem rutinból idézzük a jogszabályt, hanem mindig nézzük meg azt a §-t, amire hivatkozunk. Akkoriban az "államigazgatási eljárási törvény" hosszú ideig állandó volt, de mégis mindannyiszor elővettem a törvényt és megnéztem pl. a hatáskört biztosító paragrafust, amikor határozat-tervezetet írtam.
Később változott a munkaköröm, mert Szeged Megyei Város Tanácsa VB titkárának hatáskörébe tartozó felülvizsgálati kérelmeket intéztem. Ez valójában egy harmadfokú eljárás volt, amikor az I. és II. fokon hozott határozatok ellen az ügyfél felülvizsgálati kérelemmel fordulhatott a VB titkárhoz. Ezt a munkakört nagyon szerettem, mert igen szerteágazó ismeretekre tehettem szert. A gyámügytől a pénzügyeken át az építési ügyekig sokféle témában kellett vizsgálódni, megismerni a tényállást, az oda illő anyagi- és eljárási jogsza-
- 38/39 -
bályokat - csak így lehetett megalapozott határozat-tervezetet beadni aláírásra. Ezeket persze dr. Sz. Gy. rendre kegyetlenül piros irónnal kijavította, de azt vettem észre, hogy egyre ritkábban dobta vissza, egyre kevesebb piros szín volt a tervezeten. Nagyon igyekeztem jól végezni a munkám, megfelelni a szigorú követelményeknek. Az osztályon működött jogi iroda is, ez látta el a tanács és szervei, intézményei jogi képviseletét, s mint szakvizsgázott jogászt hamar bevettek engem is ebbe az irodába, így gyakorolhattam a jogi képviselői szakmát, járhattam bíróságra, ami már nagyon hiányozott. Idővel a kollégáim is belátták, hogy nem vagyok "beépített ember" - hanem egy közülük -, így tőlük is sok szakmai, emberi segítséget kaptam. Emlékszem, hogy amikor új lakásba költöztünk egy emberként segítettek a költözködésben, cipelték a bútort. Közvetlen főnökömmel, a jogi csoport vezetőjével - dr. B. K.-val - a mai napig igazi jó barátságban vagyunk. Sokat köszönhetek neki is szakmailag, emberileg is mindig mellettem állt, s a mai napig hálás vagyok neki.
Az élet, vagy a sors megint közbeszólt - a férjem Budapesten kapott állást, s a család is ideköltözött.
Emlékszem, hogy - ahogyan most mondják - két "állásinterjúra" jöttem Szegedről, az egyik lehetőség - ahova határozatlan időre kineveztek és áthelyezéssel felvettek volna - a XIII. kerületi Tanács VB szervezési osztálya, a másik a XX. kerületi Tanács VB szervezési osztálya - ám ide csak határozott időre a gyermekgondozási segélyen lévő kolléganő helyére kerestek munkatársat.
Mindkét helyre elmentem, s mégis a kedvezőtlenebb pesterzsébeti lehetőséggel éltem. Ennek csupán egyetlen oka volt: "tetszett a tanácsháza", tetszett a szép szecessziós épület, és a "hely szelleme". A folyosók szépek, tiszták, az irodák rendezettek, a Végrehajtó Bizottság akkori titkára - dr. B. Gy. - pedig korrekt, felkészült, emberséges főnöknek tűnt a szememben. (Zárójelben jegyzem meg, hogy ma is abban a szobában dolgozom, amelybe jöttem, mikor felvételre jelentkeztem. Ugyanaz a berendezés, ugyanannál az íróasztalnál dolgozom, mint ahol ő ült. Csak a pipája koppanása hiányzik, mert dr. B. Gy. sokat pipázott!)
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
