a) a futamidő (határozott idő) lejártával (ha a felek a lízingszerződésben kikötik, hogy a szerződés lejártakor a lízingbe vevő - erre vonatkozó értesítés megküldésével - jogosult a maradványértéken a lízingtárgy külön adásvételi szerződéssel történő megvételére, és a lízingbe vevő él e jogával, a lízingbe adó adásvételre irányuló szerződéskötési kötelezettsége a futamidő végével beáll[1];
b) a felek közös megegyezésével ex nunc hatállyal (a szerződés egyoldalú felmondásának a másik fél részéről történő tudomásulvétele jogi értelemben nem azonos a szerződés közös megegyezéssel történő megszüntetésével[2];
c) azonnali hatályú felmondással (okokra lásd 7. és 8. pontokat); határozott idejű szerződést rendes felmondással nem lehet megszüntetni, lízingszerződés esetén a kölcsönszerződésre irányadó felmondási szabályok nem alkalmazhatóak[3];
d) meghatározott speciális körülmények fennálltakor sor kerülhet a lízingszerződéstől való elállásra is, így például
da) ha a lízingtárgyat képező ingatlanra vonatkozóan elidegenítési és terhelési tilalom került bejegyzésre az ingatlan-nyilvántartásba, a lízingbe vevő ezen a jogcímen jogszerűen elállhat a lízingszerződéstől[4],
db) a szállító a kiválasztott gépjármű helyett használtabbat, elavultabbat, rosszabb műszaki állapotú autóbuszt értékesített a lízingbe adónak, a lízingbe vevő a gépjármű üzemeltetésre való alkalmatlanságára hivatkozva elállt a lízingszerződéstől, a perré alakult ügyben a bíróság megállapította: "mivel a perbeli szerződés a használati jogviszony elemeit is tartalmazza, ezért az elállás jogkövetkezményeinek levonása során a Ptk. 309. § (2) bekezdésében írtak ellenére a használati díj a lízingbe vevő terhére elszámolható volt"[5]. Az elállás - mint szerződést megszüntető jogi tény - generálisan nem, csak kivételesen alkalmazható a lízingszerződések esetében, mivel a lízingszerződés általában fel nem bontható (a szerződéskötés időpontjára visszamenő hatállyal meg nem szüntethető az eredeti állapot helyreállításának - az esetek többségében fennálló - lehetetlensége okán) csak a jövőre nézve szüntethető meg[6];
e) esetlegesen
ea) a lízingszerződés teljesítésének objektív lehetetlenné válásával (pl.: a lízingelt ingatlant hatósági határozat alapján kisajátítják),
eb) a szerződő felek konfúziója esetén (pl.: mind a lízingbe adó, mind a lízingbe vevő gazdasági társaság, és egyesülnek).
Lízingfajtától függően a lízingszerződés megszűnésének egyedi jogkövetkezményei lehetnek, így például
- visszlízing esetén a lízingbe adóval szerződő lízingbe vevő jogszavatosság alapján is felel a lízingbe adó felé a visszaadásra kerülő ingatlan zavartalan birtoklásának és használatának biztosításáért; a szerződéses láncolat többi lízingbe vevőjének a lízingbe adó számára zavartalan birtoklást lehetővé tevő kötelezettsége nem egyetemleges a lízingbe adóval szerződő lízingbe vevővel, mivel ez a kiürítésre szóló személyes kötelezés mellett nem lehetséges[7].
A lízingszerződés elszámolási kérdéseivel kapcsolatban rögzíthető, hogy minden esetben számszaki részletes elszámolás szükséges[8], a lízingtárgy reális, megszűnéskori forgalmi értékének meghatározása pedig - szükség esetén - szakértő útján tisztázandó[9].
A lízingbe vevő szerződésszegő magatartása miatti azonnali hatályú felmondásokkal kapcsolatos elszámolási kérdések tárgyában a Csongrád Megyei Bíróság Polgári-Gazdasági-Közigazgatási Kollégiuma kollégiumi véleményében [4/2005. (XI. 4.) sz.] a következőket állapította meg:
10.1. A lízingbe adó (pl. Lombard cégcsoport) kártérítés címén csak az általános szerződési feltételekben meghatározott ún. külön eljárási díj (ügyviteli költségek: például a fizetési felszólítással, a felmondással, a lízingtárgy visszaszármaztatásával, tárolásával, javíttatásával és újraértékesítésével kapcsolatos kiadások; a kintlévőség kezelésével kapcsolatos ügyvitel alatt minden olyan tevékenységet érteni kell, amely összefüggésbe hozható a felmondással és az azt követően a szerződés megszűnése kapcsán a lízingcég részéről felmerülő teendőkkel) mértékét meghaladó kárát érvényesítheti megalapozottan a lízingbe vevő szerződésszegésével összefüggésben. A külön eljárási díj kárátalány-jellegű: a lízingbe adó csak az általános szerződési feltételekben megállapított %-ot meghaladó kiadásait érvényesítheti kártérítés címén.
10.2. A lízingbe adó a lízingtárgy visszaszerzésével kapcsolatos ún. visszaszármaztatási költség (pl.: ha a lízingtárgy gépjármű ilyennek tekinthető az autómentő költsége, a benzinköltség, a "visszaszerző" megbízási díja) megtérítését akkor követelheti a lízingbe vevőtől, ha érvényes jogcíme van a lízingtárgy birtokbavételére (lásd: a lízingbe adó a lízingtárgy tulajdonosa). Emellett az általános szerződési feltételek is rögzíthetik, hogy a lízingbe vevő a szerződés felmondása esetén köteles visszaadni a gépjárművet a lízingbe adónak. A tapasztalat szerint a lízingcégek írásban - határidő tűzése mellett - külön is felhívják a lízingbe vevőt a gépkocsi átadására, megjelölve az átvétel helyét is. Amennyiben a lízingbe vevő ennek a kötelezettségének nem tesz eleget, a lízingbe adó jogszerűen intézkedik a gépkocsi birtokbavétele iránt, s annak költségeire ugyancsak jogszerűen tarthat igényt szerződésszegéssel okozott kártérítés jogcímén.
10.3. A lízingszerződés felmondása utáni időszakra érvényesített CASCO biztosítási díj megtérítésére vonatkozó igény megalapozottsága az általános szerződési feltételek alapján bírálandó el (attól függ, hogy a szerződés előírja-e a lízingbe adó számára megszűnéskor a CASCO biztosítási szerződés megszüntetésének kezdeményezését; ha igen, akkor a lízingszerződés megszűnésétől a biztosítási időszak végéig terjedő időre követelhető a lízingbe adó által kifizetett CASCO-díj). Van olyan üzletszabályzat is, amely szerint a lízingcég, (mint a biztosítóval szerződő fél), az elsődleges biztosíték (azaz az opciós jog) érvényesítésére nyitva álló határidő lejártáig nem mondhatja fel a CASCO biztosítási szerződést, e határidő lejártakor azonban kezdeményezi a biztosítónál a CASCO biztosítás megszüntetését. Az opciós jogra vonatkozó általános szerződési feltételek szerint pedig a lízingbe adó addig jogosult élni a vételi jogával, amíg a lízingbe vevő maradéktalanul nem rendezi a tartozását. Ez azt jelenti, hogy amennyiben a konkrét jogügyletre a fenti üzletszabályzat vonatkozik, és a lízingbe adó nem él vételi jogával, a gépkocsi újraértékesítéséig nem köteles, sőt nem is jogosult felmondani a casco biztosítási szerződést (hacsak nem rendezi előbb a tartozását a lízingbe vevő). Mindebből az következik, hogy a CASCO biztosítási díjak átháríthatósága alapvetően nem bírói mérlegeléstől függ, hanem ezt a kérdést mindig a konkrét szerződés, illetve az annak részét képező általános szerződési feltételek rendelkezései szerint kell elbírálni.
10.4. Az "egyéb költségek" címszó alatt, kártérítés jogcímén érvényesített követelések (pl.: újraértékesítéssel összefüggő hirdetési költségek, szakértői díj, javítási költségek) a kártérítés általános szabályai szerint bírálandók el. Amennyiben az adott követelést az ellenérdekű fél vitatja, vagy az a bíróság megítélése szerint aggályos, a lízingcéget terheli annak bizonyítása, hogy az adott költség a lízingbe vevő szerződésszegésével okozati összefüggésben indokoltan merült fel a részéről. A lízingbe adó az általa megbízott magánszakértőnek kifizetett díjat is kártérítés jogcímén szokta követelni a lízingbe vevőtől. Hangsúlyozandó, hogy ez a szakértői költség nem minősül perköltségnek, a szakértőt ugyanis a lízingbe adó alapvetően nem a lízingbe vevővel szembeni igényérvényesítés keretében bízza meg, hanem azért, hogy tisztában legyen azzal a piaci árral, amelyet neki el kell érnie az újraértékesítés során az általános szerződési feltételek értelmében.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
