Az információszabadság jelentőségét nemcsak az adja, hogy funkciójából és jellegéből adódóan az egyént mint embert és mint állampolgárt is érinti, hanem az is, hogy számos más alapjoggal olyan szoros kapcsolatban áll, amely az információszabadság alapjogi megítélését is befolyásolja. Ha ugyanis az állam az egyik ilyen kapcsolódó alapjogot nem biztosítja, akkor ez nemcsak a vizsgált alapjog, hanem a többi alapvető jog érvényesülésével kapcsolatban is kétségeket ébreszthet. Ez egészen addig vezethet, hogy a jogállamiság maga - egyik értéktartalmú alapelemén, az alapjogok, illetve szabadságok biztosításán keresztül - kérdőjeleződik meg.
Adott alapjog elhelyezkedését az alapjogi rendszerben többfajta szempont alapján lehet vizsgálni. Az alapvető jog fogalma és funkciója határozza meg azt, hogy az adott jogosultság miért minősül alapjogi védelemben. A tartalom fejezi ki azokat az összetevőket, amelyek nélkül az adott alapvető jog nem képes a funkcióját betölteni, míg a tárgy jelzi az alapjog jogosultja által az alapjog gyakorlásához szükséges konkrét magatartásokat. A jelleg meghatározására szolgálnak a tartalom és funkció, a gyakorlási mód, a generációs beosztás, illetve a státusztan szerinti csoportosítási lehetőségek. A garanciák közé az alapjog érvényesülését és védelmét meghatározó állami magatartások sorolandók. További fontos vizsgálati szempontot adnak a korlátozási lehetőségek, illetve a más alapjoggal való kapcsolat meghatározása. A tanulmány tárgya az információszabadság más alapjogokkal való kapcsolatának bemutatása, amihez azonban a fogalom és a funkció, illetve a generációs jelleg vázlatos feltárása is nélkülözhetetlen.
A közérdekű adatok megismerésének és terjesztésének szabadságát az Alkotmánybíróság gyakorlata az információszabadság kategóriával jelöli, utalván ezzel arra is, hogy az információszabadság - figyelembe véve annak funkcióját - a személyes adatok védelméről és a közérdekű adatok nyilvánosságáról szóló 1992. évi LXIII. törvény (Avt.) keretein túl is értelmezendő.[1] Az információszabadság e jellemzőit a tájékozódási szabadság funkciójához és tárgyához képest indokolt meghatározni, felhasználva az Avt. vonatkozó rendelkezéseit és az Alkotmánybíróság megfelelő döntéseit.
a) Az Alkotmánybíróság szerint a közérdekű adatok megismerésének és terjesztésének kifejezőbb meghatározást ad az információszabadság megjelölés, mivel e szabadságot az Alkotmány alapjogként garantálja, amely a kommunikációs alapjogok jogegyütteséből az informáltsághoz való jogot, az információk megszerzésének és terjesztésének szabadságát és állami elismerését, továbbá biztosítását jelenti.[2] Ebben az értelemben az informáltsághoz való jog (szabadság) azonban valamely - az egyén általános tájékozódásához szükséges, vagy a demokratikus akaratképzésben, illetve az individuum közről kialakított felfogásában szerepet játszó, azt meghatározó - közérdeklődésre számot tartó információ megismerésére és terjesztésére vonatkozik, és nem azonosítható az információszabadsággal.[3] Emiatt ezt a szabadságot indokolt informálódási szabadság vagy tájékozódási szabadság kifejezésekkel illetni,[4] tekintettel arra, hogy annak nem minden aspektusa jelenti az információszabadság gyakorlását, következésképpen nem minden eleme részesül alapjogi védelemben.[5] Az elkülönítő ismérv pedig az információszabadság funkciójában, és ezen keresztül a tárgyában keresendő. A tartalom e tekintetben nem releváns tényező, mert az információ megszerzése és terjesztése mind a tájékozódás szabadságának, mind az információszabadságnak a részét képezi.
Az információszabadság esetében tehát alapvetően olyan alapjogról van szó, amely a tájékozódási szabadság egyik részeként definiálható. Azt, hogy e szabadság melyik része minősíthető alapjognak, illetve melyik nem, a szóban forgó alapvető jog funkciója határozza meg. Az információszabadság ugyanis egyrészt megfogalmazható az egyénnek a közérdekű adatok iránti tájékozódási jogaként, illetve - ennek alapján - az állam egésze ellenőrizhetőségének emberi joggá formálásaként, vagyis az egyén bírósági úton kikényszeríthető jogaként arra, hogy információt kapjon a közpénzekből működő és közhatalmat gyakorló állami szervek tevékenységéről. Az információszabadság másfelől állami kötelezettséget fejez ki ezeknek az információknak a biztosítására,[6] ami azt jelenti, hogy az államnak az akadálytalan információszerzést kell garantálnia.[7] Az alapjog által biztosított védelmi szférába pedig minden olyan tevékenység beavatkozásnak minősül, ami az információ befogadását tilalmazza, vagy azt engedélynek veti alá.[8]
A modern társadalmakban - a közügyek bonyolultsága miatt - a közhatalmi döntéshozatalra és az ügyek intézésére gyakorolt állampolgári ellenőrzés és befolyás csak akkor lehet hatékony, ha az illetékes szervek felfedik a szükséges információkat.[9] A parlamenti demokrácia csak akkor működhet, ha a polgárok és a választott képviselők teljes mértékben tájékozottak. Éppen ezért az információ szabadsága magában foglalja az állami és a közhatalommal rendelkező szer-
- 79/80 -
vek szabad és nyilvános bírálhatóságát, működésük, tevékenységük folyamatos kritikáját is.[10] Ezek olyan kiemelkedő alkotmányos érdekek, amelyek a demokrácia lényegi elemének minősülnek, és amihez a társadalom tagjainak alapvető alanyi joga van.[11] Ez az alanyi jog a véleménynyilvánítás és az információ - a megismerés és a sajtó, hírügynökségek útján is történő terjesztés - szabadságában nyilvánul meg. Ehhez társul az államnak az az alkotmányos kötelessége, hogy a jogállam nélkülözhetetlen, intézményes részének minősülő demokratikus közvélemény kialakulási lehetőségét és fenntartását biztosítsa.[12]
b) Az egyén a tájékozódás szabadságának keretében az összes, törvényesen a birtokába jutott - nyilvános - információt terjesztheti. E szabadság funkciója tehát az egyén közérdeklődésre számot tartó információkkal kapcsolatos - általános értelemben vett - informáltságának a biztosítása. Ehhez képest az információszabadság funkciójának meghatározásakor abból indokolt kiindulni, hogy a demokratikus társadalom alapvető jellemzője a nyílt, átlátható kormányzat.[13] Az információszabadság funkcionális vonatkozásban két irányban is érvényesül. Jelenti a jogállam állami közhatalmi intézményeinek, állami közhatalmi feladatokat ellátó szervek és személyek tevékenységének átláthatóságát, valamint az egyén társadalmi és politikai életben való felelős részvételének a garanciáját. A politikai felelősség alapfeltétele, hogy az érdeklődők tisztában lehessenek azzal: képviselőik valóban választóik érdekeit, a (helyi) közakaratot képviselték-e. Az országgyűlési és az önkormányzati képviselők ilyen minőségükben végzett tevékenységükért ugyanis felelősséggel tartoznak választóik felé.[14] Az információszabadság a választott népképviseleti testületek, a végrehajtó hatalom, a közigazgatás tevékenysége ellenőrizhetőségének alkotmányos biztosítéka,[15] és a nyilvánosságon keresztül serkenti e szervek demokratikus működését. Az alapjogi rendszerben tehát az alapjogi védelem azokhoz az információkhoz való hozzájutásra és azoknak a terjesztésére terjed ki, amelyek az államhatalom ellenőrzésével kapcsolatosak, és amelyek ezzel összefüggésben formálni képesek az egyén politikai intézményekre vonatozó véleményét.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
