A versenyképesség javításának eszközeként valamennyi fejlett ország jelentős összegekkel támogatja a vállalkozások kutatás-fejlesztési tevékenységét. Ugyanakkor fontos, hogy átlátható szempontrendszer alapján a ténylegesen kutatás-fejlesztési tevékenységét végző vállalkozások részesüljenek az adókedvezményekből és a közvetlen támogatásokból. Magyarországon - Európában egyedülálló megoldásként - az iparjogvédelmi feladatokat is ellátó közigazgatási szerv, a Szellemi Tulajdon Nemzeti Hivatala kapott hatáskört e tevékenységek minősítésére. A jogintézmény működésének első nyolc éve alatt számos jogszabályváltozást élt meg, mindazonáltal igénybevétele - ezzel együtt potenciális kedvező hatása - még így is elmarad a lehetőségektől. A projektalapú minősítési rendszer már szembesült a saját korlátaival, és a meghaladására irányuló kísérletek sem érték el a kívánt hatást. Ezen túlmenően a jogalkalmazó szervek közötti együttműködés is javítható lenne.
Tárgyszavak: K+F, Szellemi Tulajdon Nemzeti Hivatala, minősítési rendszerek, támogatás
Eltérő mértékben ugyan, de valamennyi fejlett ország kormánya törekszik arra, hogy támogassa a vállalkozások kutatás-fejlesztési tevékenységét. Ezen közvetlen és közvetett (adóoldali) ösztönzők bruttó nemzeti össztermékhez viszonyított aránya az elmúlt tíz évben az OECD tagállamok többségében jelentősen emelkedett.[1]
Magyarországon a közvetlen támogatások - a kutatás-fejlesztési célú európai uniós források, valamint a Nemzeti Kutatási, Fejlesztési és Innovációs Alap (NKFI Alap) hazai forrásainak - koordinálását a Nemzeti Kutatási, Fejlesztési és Innovációs Hivatal (NKFIH) látja el.[2] Az adóoldali ösztönzők közül a társasági adóról és az osztalékadóról szóló 1996. évi LXXXI. törvény (Tao tv.) 7. § (1) bek. t) pontja, valamint a helyi adókról szóló 1990. évi C. törvény 39. § (1) bek. d) pontja szerinti adóalap-kedvezmények a leginkább meghatározóak. Az említett adóalap-kedvezményeken túlmenően közel egy évtizeden át összegszerűségében is jelentős volt az innovációs járulék megfizetése alól a Kutatási és Technológiai Innovációs Alapról szóló 2003. évi XC. törvény által biztosított kedvezmény, amely a gazdasági társaság saját tevékenységi körében végzett kutatásfejlesztési tevékenységének közvetlen költségével, valamint a költségvetési gazdálkodási rendszerben működő és a közhasznú szervezetektől megrendelt kutatási-fejlesztési tevékenység költségével csökkenteni engedte az innovációs járulék összegét. Ezen utóbbi közvetett támogatás azonban 2011. december 31-ével megszűnt, azóta a kutatás-fejlesztési tevékenységet végző vállalkozásokat is terheli a járulék megfizetése.
A kutatás-fejlesztési tevékenységet ösztönző adó- és járulékkedvezmények, valamint a közvetlen támogatások kiszámítható igénybevételének egyik előfeltétele a kutatás-fejlesztési fogalmak egységes jogszabályi értelmezése. Jelentős segítséget jelenthet továbbá az ennek egységes jogalkalmazási gyakorlatát biztosító, a kutatás-fejlesztési tevékenység minősítését szolgáló intézményrendszer.[3] Mindezek hazai jogszabályi hátterének megalkotására, valamint gyakorlati kialakítására 2012-ben került sor.
- 278/279 -
A fogalomértelmezés kapcsán a Tao tv. ugyan már 2010. január 1-jétől is az OECD Frascati Kézikönyvére hivatkozott,[4] de ez továbbra is tág lehetőséget kínált minden érintett gazdasági szereplő számára, hogy a kutatás-fejlesztési fogalmakat saját érdekei szerinti töltse ki tartalommal. A Frascati Kézikönyv[5] ugyanis elsődlegesen a statisztikai adatgyűjtés megkönnyítésének céljából készült, és csak áttételesen volt alkalmas arra, hogy a kutatás-fejlesztési ösztönző eszközök jogosságát alátámassza. 2012. január 1-től aztán a Frascati Kézikönyvre történő hivatkozás kikerült a Tao tv.-ből, és ezt követően a fogalom-meghatározások kapcsán valamennyi adótörvény a korábban hatályban volt kutatás-fejlesztésről és a technológiai innovációról szóló 2004. évi CXXXIV. törvény (a továbbiakban: Innovációs tv.) definícióira hivatkozott vissza. Ennek értelmében a kutatás-fejlesztésnek nincs önálló meghatározása, a jogszabály[6] mindössze annyit mond, hogy a kutatás-fejlesztés magában foglalja az alapkutatást, az alkalmazott kutatást és a kísérleti fejlesztést. A 2012. február 1-jén hatályos meghatározások szerint alapkutatásnak minősült az a kísérleti vagy elméleti munka, amelyet elsősorban a jelenségek vagy megfigyelhető tények hátterével kapcsolatos új ismeretek megszerzésének érdekében folytatnak, anélkül, hogy kilátásba helyeznék azok közvetlen üzleti alkalmazását vagy felhasználását. Ehhez képest alkalmazott kutatás olyan tervezett kutatás vagy kritikus vizsgálat, amelynek célja új ismeretek és szakértelem megszerzése új termékek, eljárások vagy szolgáltatások kifejlesztéséhez, vagy a létező termékek, eljárások vagy szolgáltatások jelentős mértékű fejlesztésének elősegítéséhez. A kísérleti fejlesztés pedig a meglévő tudományos, technológiai, üzleti és egyéb vonatkozó ismeretek és szakértelem megszerzése, összesítése, megosztása és felhasználása új, módosított vagy javított termékek, eljárások vagy szolgáltatások terveinek és szabályainak létrehozása vagy megtervezése céljából.[7]
Mindezzel párhuzamosan az Innovációs tv. 2012. február 1-jétől hatályba lépett módosítása - egy új fejezetet[8] iktatva a törvénybe - a Szellemi Tulajdon Nemzeti Hivatalát (SZTNH) jelölte ki a kutatás-fejlesztési projektek minősítésével kapcsolatos feladatok ellátására. Talán érdemes megjegyezni, hogy a hazai megoldás Európában egyedülálló abban, hogy az iparjogvédelmi feladatokat is ellátó SZTNH kapott hatáskört e tevékenységek minősítésére. Ez a feladat jellemzően az adókedvezmények igénybevételének jogosságát ellenőrizni hivatott adóhatóságokhoz tartozik (akik adott esetben külső szakértőket vesznek igénybe). A magyar megoldáshoz hasonló található még Ausztriában, ahol viszont nem egy közigazgatási szerv, hanem a száz százalékban állami tulajdonban lévő Osztrák Kutatásfejlesztési Ügynökség (Österreichische Forschungsförderungsgesellschaft mbH - FFG) látja el a minősítési feladatokat, szintén 2012-től).[9] A jogállásából fakadóan az FFG csak szakvéleményeket állít ki, de a később ismertetendő magyar minősítési eljárás számos eleme megjelenik az osztrák jogszabályban[10] is.
A minősítés a gyakorlatban csak annak a vizsgálatára szorítkozik, hogy a vizsgált tevékenység megfelel-e a kutatás-fejlesztés jogszabályi (formális követelményeket meghatározó), fentiekben már idézett definícióinak, ezen túlmenően semmilyen értékítéletet nem tartalmaz. Magyarország Alaptörvényében rögzítettekkel[11] összhangban ugyanis tartalmilag egyetlen közigazgatási szerv sem értékelheti a kutatási tevékenységet: tudományos igazság kérdésében az állam nem jogosult dönteni, tudományos kutatások értékelésére kizárólag a tudomány művelői jogosultak.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
