A Jegyző és Közigazgatás 2013. évi 2. számában a jövő év március 15-én hatályba lépő új Polgári Törvénykönyv jegyzőket érintő változásait összegeztük. Jelen cikkünkben Dr. Szeibert Orsolya PhD, az ELTE egyetemi adjunktusa a törvény Családjogi Könyvében megjelent újdonságait, a változatlanul hagyott rendelkezéseit, továbbá az ítélkezési gyakorlat egységesítésére vonatkozó törekvéseket mutatja be.
Az új Polgári Törvénykönyv Negyedik Könyve - a Családjogi Könyv - tartalmazza a családjogi szabályokat. Ezek a rendelkezések nem jelentenek szakítást a hatályos Csjt.-ben foglalt rendelkezésekkel, ugyanakkor bizonyos kérdésekben valóban hoznak új megoldásokat. Ami a változások indokoltságát illeti, az többrétűnek tekinthető. A hatályos Csjt. óta lezajlott társadalmi és gazdasági változások bizonyos következményeit a családjogi rendelkezések szintjén is le kellett vonni, így egyes új szabályokat a változásokkal való lépéstartás igénye és szükségessége indokol. Jelentős ugyanakkor a kapcsolat az ítélkezési gyakorlat és az új szabályozás között is. A családjog azon jogterületek közé tartozik, ahol számos esetben különösen nagy a bírói gyakorlat szerepe. A gyakorlat egységesedése, egységesítése az elmúlt években, évtizedekben számos jogkérdésben munkált ki megoldásokat, amelyek napjainkra valóban kikristályosodott gyakorlatot eredményeztek. A kodifikáció során sor került az ítélkezési gyakorlat áttekintésére, s amely esetben ez indokolt volt, a helyes, kimunkált és követett megoldások beemelésre kerültek a Családjogi Könyvbe. Akad példa ugyanakkor arra is, hogy az ítélkezési gyakorlat megfelelő irányba fordítása érdekében vált indokolttá bizonyos szabályok megfogalmazása. Végül pedig - más esetekben - az a célkitűzés is szükségessé tette egyes szabályok pontosabb megfogalmazását, hogy az ítélkezés egységes irányba haladhasson.
A kodifikáció folyamán dönteni kellett abban a kérdésben, hogy a családjog megtartja-e önállóságát vagy a Ptk. részévé válik. Miután ez utóbbi megoldás került elfogadásra, még nagyobb hangsúlyt kaptak azok az alapelvek, amelyek a Családjogi Könyv élén állva meghatározzák a családjogi jogalkalmazást, különös tekintettel arra, hogy a családjogi joganyag néhány alapvető jellemzőjét tekintve markánsan eltér a polgári jog egyéb, az új Ptk.-ban szabályozott területeitől. Az alapelvek megállapítják a házasság és a család védelmét, a gyermek érdekének védelmét, a házastársak egyenjogúságát, továbbá a méltányosság és a gyengébb fél védelmének elvét. A család védelmét illetően a házasságon alapuló család mellett az ún. tényleges családi kapcsolatok is védelmet érdemelnek.[2]
Közigazgatási jogi szempontból is jelentősek azok a rendelkezések, amelyek a gyermek érdekének védelmét részletezik. Ezek a szabályok megfelelnek a gyermekjogi követelményeknek és hangsúlyozottan nem csak családjogi alapelvnek tekinthetőek.[3] Ennek megfelelően a gyermeknek joga van ahhoz, hogy saját családjában nevelkedjen, amennyiben ez nem lehetséges, lehetőleg családi környezetet kell számára biztosítani és azt, hogy korábbi családi kapcsolatait megtarthassa. Ezek a jogok hangsúlyozottan csak törvényben meghatározott esetben, kivételesen és a gyermek érdekében korlátozhatók.
A Családjogi Könyv határozottan rögzíti a létező házasság követelményeit, s azt is, hogy mikor lehet nem létező házasságról beszélni. Az államilag elismert, polgári házasság továbbra is kizárólag anyakönyvvezető előtt köthető meg, és maga a házasság akkor jön létre, ha az anyakönyvvezető előtt együttesen jelenlévő férfi és nő személyesen kijelenti, hogy egymással házasságot kötnek, s ezt nem kötik sem feltételhez, sem határidőhöz. Az új Ptk. szabályozásából egyértelműen kitűnik, hogy a házasság a kölcsönös kijelentéssel jön létre, az anyakönyvvezető pedig megállapítja annak létrejöttét és a házasságkötés tényét - deklaratív aktusként - bejegyzi az anyakönyvbe. Változást jelent a hatályos rendelkezésekkel összevetve, hogy míg a Csjt. értelmében az együttes jelenlét hiánya alaki okból fennálló érvénytelenséget eredményez, addig az új szabályozás szerint az együttes jelenlét hiányában nem jön létre a házasság.
A házasságkötést megelőző eljárás tekintetében változást nem kodifikál a Családjogi Könyv, ennek megfelelően a házasulóknak ki kell jelenteniük az anyakönyvvezető előtt, hogy nincs jogi akadálya a házasságkötésüknek, továbbá igazolniuk kell a jogi feltételek fennállását. Az anyakönyvvezető a bejelentéstől számított harminc napon túli időpontra tűzheti ki a házasságkötés idejét, de a jegyző indokolt esetben - az eddigi gyakorlatnak megfelelően - felmentést adhat. Szintén a jegyző adhat felmentést akkor, ha a házasulók nem az önkormányzat hivatalos helyiségében - mint főszabály szerinti házasságkötési helyszínen - kívánják a házasságot megkötni.
A házasság érvénytelenségi okai alapvetően változatlanul maradtak, ugyanakkor bizonyos eltérések mégis találhatók a hatályos rendelkezésekkel összevetve.
- 23/24 -
Természetesen mind gyakorlati, mind elméleti jelentősége van az érvénytelenség szabályozásának, mindezzel együtt azonban érvénytelenítési perekre jellemzően nem kerül sor az ítélkezési gyakorlatban. A cselekvőképességgel kapcsolatos rendelkezések részben terminológiai, részben tartalmi módosulása maga után vont változásokat, így érvénytelen a házasság, ha az érintett személy gondnokság alá helyezés folytán cselekvőképtelen, illetve, ha cselekvőképtelen állapotban köt házasságot.
A monogámia elvének megfelelően a házasság érvénytelen, amennyiben a házasulók valamelyikének korábbi házassága fennáll. Noha a Ptk. nem említi, nemcsak két házasság nem állhat fenn egyidejűleg, hanem egy házasság és egy bejegyzett élettársi kapcsolat sem (illetve természetesen két bejegyzett élettársi kapcsolat sem). A bejegyzett élettársi kapcsolatot a 2009. évi XXIX. törvény szabályozza, és bár ez a kapcsolati forma az új Ptk. Családjogi Könyvében nem került szabályozásra, a törvény - magától értetődően - továbbra is életben van, a bejegyzett élettársi kapcsolat két nagykorú azonos nemű személy között, anyakönyvvezető előtt létrehozható. Miután a bejegyzett élettársi kapcsolat státuszt keletkeztet, egy adott személynek a házassága és egy harmadik személlyel létrehozott bejegyzett élettársi kapcsolata éppúgy nem állhat fenn egymás mellett, mint két, különböző személlyel megkötött házassága.
A rokoni, hozzátartozói kapcsolat miatt fennálló érvénytelenségi ok annyiban változott, hogy a Családjogi Könyv értelmében nem okoz érvénytelenséget a házastársnak a házastársa egyenesági rokonával kötött házassága. Ahogyan a hatályos rendelkezések értelmében, úgy az új szabályok szerint is felmentést adhat a jegyző a testvérnek a testvére vér szerinti leszármazójával kötött házasságának akadálya alól, akár a házasságkötés előtt, akár a házasság fennállása alatt. Míg a Csjt. a felmentés indokoltságát nem részletezi, addig a Családjogi Könyv kifejezetten utal arra, hogy a felmentésre akkor kerülhet sor, ha a házasság a születendő gyermek egészségét nem veszélyezteti.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
