Az idősödő társadalomban nő a jelentősége a kor alapú diszkriminációnak (ageizmusnak).[1] Az idősödés nemcsak a gazdaságilag fejlett és fejletlenebb társadalmakban okoz különböző gondokat, hanem különböző kezelést követel egyazon államon belül is konjunktúra és válság idején. A gazdasági krízisek befolyásolják a munkaerőpiacot, ahol jelen vannak a munkaerőpiacra belépni kívánó fiatalok, és az azt elhagyni kívánó és elhagyni nem kívánó idősebb munkavállalók.[2] Az ageizmus megosztja a társadalmat, arról szinte mindenkinek más véleménye lehet. Fiatalok esetében a sztereotípiák többnyire éretlenségükkel, időseknél rugalmasságuk hiányával kapcsolatosak.
Az ageizmusra a közszférában tekinthetünk kívülről, ahogyan egy kívülálló személy tekint a közszolgálatra, ezen belül megkülönböztethetjük azon személyek csoportját, akik már dolgoztak a közszolgálatban, de most nem ott dolgoznak, illetve azon személyeket, akik nem dolgoztak ott, de ott szeretnének dolgozni. Különbözhet a szemlélete azoknak is, akik már bekerültek a közszférába, és ott pozitív vagy negatív tapasztalatot szereztek. Különböző lehet a közszférában azoknak a véleménye is, akik azt belátható időn belül el kívánják hagyni, és azok véleménye, akik a közszolgálatot élethivatásuknak tekintik. Beosztásuknál fogva különbözhet a közszolgálatban a vezető beosztásúak és e körbe nem tartozó alkalmazottak szemlélete is az ageizmust illetően. Látásmódunkat befolyásolják nemcsak készségeink, képességeink és kompetenciáink, hanem az is, hogy milyen korúak vagyunk, és jelentős lehet e szemléletek permutációja is, hiszen foglalkozásunk jellege, beosztásunk, véleményünk változhat, korunk pedig változik. Állításunk szerint az ageizmus szakirodalmában a diszkrimináció tudományos nézőpontjai nagyobb részben szociálpolitikai, jogi, kisebb részben közgazdaságtudományi, illetve egyéb tudományterületekről erednek. Különböző nézőpontokat választhatunk, tehát mi, különböző tudományok és egyben az államigazgatás belső szereplői, ahogyan a közszolgálatra, s abban a kor alapú diszkriminációra tekintünk. A közigazgatásban mégis szükséges a jogi szemlélet fokozottabb érvényesítése, mert a közigazgatás professziója joghoz kötött.
Az EKSZ[3] 2. cikke kimondja, hogy az Unió egyik célkitűzése a "gazdasági és társadalmi fejlődés előmozdítása"(...) gazdasági és társadalmi kohézió erősítésével. Az egyenlőtlenségek nőnek az egyének életpályáin, amelyek egyre változatosabbak és differenciáltabbak az európai lakosság körében. Az ageizmus jelenségénél a kor alapú diszkrimináció megnevezés többletjelentést hordozhat, mert feltárulnak benne a fogalom periférikus jelentéstartalmai is.
Hepple véleménye szerint a munkajogban a kor alapú diszkrimináció[4] jogpolitikai oldalról a munkaerő piaci tervezhetőséget jelenti például az alábbi pontok figyelembevételével:
- fiatalok munkanélküliségének redukálása;
- idősek munkaerő piaci jelenlétének biztosítása.
Jogdogmatikai oldalról viszont a kor alapú diszkrimináció jogelméleti kérdések kollízióját jelenti, nevezetesen a diszkrimináció tilalmának - és az igazolt nem egyenlő bánásmód elvének ütközését, ami végső soron például a kényszernyugdíjazás elvi alapjait teremti meg.
Schlachter érvei[5] az idősek munkavállalásának szabályozása mellett:
- amennyiben elvárás, hogy egy társadalom a tagjaival kapcsolatban a szolidaritás elvét működtesse, a kor alapú diszkrimináció szabályozásának elsőrangú feladata, hogy a munkaerőpiaci és a társadalombiztosítási rendszereket hozzáigazítsák a gazdasági demográfiai változásokhoz;
- a szabályozás méltányosan korlátozza az idősek munkavállalását;
- a szabályozás biztosítsa az idősek méltóságának megőrzését;
- a szabályozás vegye figyelembe az európai kötelezettségvállalásokat.
Jogpolitikai oldalról felhozhatunk érveket az idősek munkavállalásának szabályozása ellen is:
- a biológiai nyugdíjmodell helyettesítheti az egyéni kompetencia kritériumokon alapuló funkcionális nyugdíjmodellt;
- az időseknek okozott kár meghaladhatja a szabályozásból eredő hasznot.
A nyugdíjas kor többértelmű. Az egyik értelemben a nyugdíjjogosultságot jelentő életkor, nevezetesen az a kor, amikor egy személy önkéntesen nyugdíjba vonulhat, és megkapja az életében felhalmozott teljes nyugdíjat. Másik értelemben, különösen a közigazgatásban az a kötelező nyugdíj korhatár, mikor a munkavállalónak nyugdíjba kell vonulnia. Kor alapú diszkrimináció esetében véleményt alkotni az egyén szociális kilátásai figyelembevételével tanácsos, mérlegelni kell, hogy egy bizonyos eset az egyenlő emberek megkülönböztetését jelenti, vagy különböző emberek eltérő bánásmódját foglalja magában.
A kormánytisztviselő kora az emberi élet meghatározott szakaszára terjed ki. A közszolgálatban ma Magyarországon a kormánytisztviselők kora az életkor alapú diszkrimináció tekintetében 18. életévük betöltésétől 70. életévük betöltéséig terjedhet. Meg kell azonban jegyeznünk, hogy nem lehetne teljes értékű a diszkrimináció tilalma, ha nem terjedne ki a foglalkoztatást megelőző felvételi eljárásra, pályázatra, és a foglalkoztatásból adódó, foglalkoztatást követő következményekre.
Az ENSZ Fejlesztési Programja, az UNDP szerint a fiatalok gyakran megkülönböztetés áldozatává válnak, negatív feltételezések élnek velük szemben az életkorukra, a képességeikre és a tiszteletükre vonatkozóan.[6] Az Alapjogi Karta alapján
- 24/25 -
"A fiatal munkavállalóknak életkoruknak megfelelő munkakörülményeket kell biztosítani, védeni kell őket a gazdasági kizsákmányolással szemben és minden olyan munkától, ami sértheti biztonságukat, egészségüket, fizikai, szellemi, erkölcsi és szociális fejlődésüket, vagy összeütközésbe kerülhet nevelésükkel, oktatásukkal."[7] A fiatalok számára azonban fontos az egyenlő esélyek biztosítása is. "Ahogy a kisebbségi közösségekben folytatódik az alacsonyabb iskolai végzettség, az ilyen hallgatók számának növekedése várható. Naponta remélhetjük, de nem határozható meg előre, hogy a következő generációs időszakban a megkülönböztetés-mentesség és az igazi esélyegyenlőség felé vezető előrehaladás biztonságossá teszi az »pozitív cselekvés« véghezvitelét."[8]
A kor alapú diszkriminációt a közszolgálatban az Ebktv. rendelkezéseivel összhangban kell értelmezni. A törvény személyi hatálya kiterjed mind a természetes, mind a jogi személyekre.[9] A törvény tárgyi hatálya tekintetében figyelembe kell vennünk, hogy az egyenlő bánásmód követelményét a magyar állam, különösen a hatósági jogkört gyakorló szervezetek, a közszolgáltatást végző szervezetek, költségvetési szervek, jogviszonyaik létesítése során jogviszonyaikban kötelesek megtartani.[10] A törvény tiltja a hátrányos megkülönböztetést a foglalkoztatás bármely aspektusában, beleértve a munkaerő bérbeadását, a munka ellenértékét, a munkaköri feladatokat, az előmenetelt, elbocsátást, képzést, juttatásokat, illetve a foglalkoztatás bármely más feltételeit. Amint említettük, "Az egyenlő bánásmód követelményére vonatkozó, külön jogszabályokban meghatározott rendelkezéseket e törvény rendelkezéseivel összhangban kell alkalmazni."[11] A kor alapú diszkrimináció elkövetési alakzatai megegyeznek a diszkriminációt előidéző magatartások általános elkövetési alakzataival: közvetlen és közvetett diszkrimináció, utasítás,[12] részvétel,[13] megszégyenítés,[14] megtorlás,[15] viktimizáció,[16] halmozott diszkrimináció.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
