1. A felperes 2002. január 24-én keresetet nyújtott be a Választottbírósághoz. Keresetében előadta, hogy az alperessel 1999. október 30-án vállalkozási szerződést kötött műsorelosztó szolgáltatások nyújtására alkalmas vezetékes hálózat (kábeltelevíziós hálózat) kiépítésére vonatkozóan. A szerződés 7.4.1. pontja értelmében a vállalkozó alperes szavatosságot vállalt a hálózat rendeltetésszerű és tartós működtetésére. A szerződés 8.8. pontjában megállapodtak a felek abban, hogy a szerződésből származó jogviták esetére alávetik magukat a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara mellett működő Állandó Választottbíróság "kizárólagos" illetékességének.
A műszaki átadás-átvételre 2000. december 19-én került sor. A jegyzőkönyvben rögzítették, hogy a kivitelező a vállalkozási szerződésben, a kivitelezési tervben és az építési engedélyben foglaltaknak megfelelően a hálózatot megépítette; az elkészült létesítmény rendeltetésszerű üzemeltetésre alkalmas. 2001. november 23-án utó felülvizsgálati eljárás során jegyzőkönyvet vettek fel, amely kivitelezési hiányosságokat állapított meg.
A felperes keresetében az észlelt hibák miatt szavatossági igényt érvényesített az alperessel szemben. A keresetben előadta, hogy az alperes folyamatosan megszegte a kábelek fektetési mélységére vonatkozó előírásokat. Ez oda vezetett, hogy az útépítési munkálatok során a nem előírásszerű mélységben lefektetett kábeleket sorozatosan elszakították. A szúrópróbaszerű ellenőrzések során az is megállapítást nyert, hogy egyes helyeken csak beltéri felhasználásra alkalmas kábeleket fektettek a földbe. Miután az alperes a kijavítást nem vállalta, a felperes keresetében árleszállítási igényt érvényesített az alperessel szemben, amelynek mértéke 67 500 000 Ft volt.
2. Az alperes válasziratában mindenekelőtt tagadta a Választottbíróság hatáskörének fennállását. Arra hivatkozott, hogy a peres felek között 2001. július 10-én az addig felmerült vitás kérdések rendezésére egyezségi megállapodás jött létre. Ennek 6. pontja kimondja, hogy a megállapodással a felek között fennálló szerződés megszűnt. Mivel az egyezségi megállapodással a felek között fennálló szerződés megszűnt. Mivel az egyezségi megállapodás választottbírósági kikötést nem tartalmaz, a szerződésben foglalt választottbírósági kikötés hatályát vesztette.
Egyidejűleg az alperes elévülési kifogást is támasztott. Álláspontja szerint ugyanis a felperes esetleges szavatossági igényét a műszaki átadás-átvételtől (2000. december 19.) számított 6 hónapon belül terjeszthette volna elő [Ptk. 308. § (1) bekezdés]. Ehhez képest a 2002. január 24-én történt keresetindítás elkésett. A fentieken túlmenően az alperes arra is hivatkozott, hogy már az egyezségi megállapodás időpontjában (2001. július 10.) is ismertek voltak a felperes előtt egyes kivitelezési hiányosságok, így a Ptk. 305. §-ának (3) bekezdését kell alkalmazni, amely szerint, ha a jogosult a hibát a szerződéskötéskor (vagyis az egyezségi megállapodás létesítésekor) ismerte, a kötelezett mentesül a szavatossági felelősség alól.
A Választottbíróság 2002. október 2-án tartotta első tárgyalását és felhívta a felperest, hogy jelölje meg pontosan kereseti kérelmének tárgyát és az általa választott szavatossági igényt, továbbá tételesen igazolja kereseti kérelmének összegszerűségét, megjelölve az összeg alapjául szolgáló számításokat vagy dokumentumokat. A felperes 2002. október 18-án kelt beadványában keresetének jogalapjaként kizárólag a nem megfelelő fektetési mélységből adódó hibás teljesítést jelölte meg. Az ezen túlmenő kereseti jogcímektől (pl. nem megfelelő kábel használata) kifejezetten elállt. Az alperes hibás teljesítésére alapozva szavatossági igényként a kijavítás várható költségeinek a megtérítését jelölte meg [Ptk. 307. § (1) bekezdés]. A javítás várható költségeit 67,5 millió forintban határozta meg.
A felperes periratára adott válaszában az alperes előadta, hogy nem volt olyan szerződéses kikötés, amely pontosan meghatározta volna a műszaki követelményeket. Az általa elvégzett kivitelezési munka megfelelt annak a törvényes feltételnek, hogy biztosítsa a kábeltelevíziós hálózat rendeltetésszerű működését. A becsatolt építési naplók bizonyítják, hogy a munka során a felperes nem tett észrevételeket. Készültek tételes ellenőrzési jegyzőkönyvek is, ezek sem jeleztek hibát, sőt több alkalommal rögzítették, hogy 60-70 cm mélységben fektették le a kábeleket. Az alperes ismét hangsúlyozta, hogy a felperes szavatossági igénye elévült, mert az ún. nyíltárkos kivitelezés mellett fogalmilag kizárt rejtett hibáról beszélni. A kábelszakadásokat egyébként is az útépítők gondatlan eljárása idézte elő, amiért az alperes nem tehető felelőssé.
3. A Választottbíróság 2002. december 3-án újabb tárgyalást tartott. A tárgyaláson a felperes hangsúlyozta, hogy az alperes köteles lett volna az építési engedély alapját képező kivitelezési terv előírásait megtartani, e szerint pedig a kábeleket 80 cm mélyen kellett fektetni. Hivatkozott e tekintetben az alperes által a munkálatok átadás-átvétele során tett írásbeli nyilatkozatra, amely szerint a kivitelezés az engedélyezett tervnek megfelelően történt. Végül bejelentette a felperes, hogy át kíván térni a Ptk. 306. §-ának megfelelően más szavatossági igényre. Kérte, hogy a Választottbíróság kötelezze az alperest a hibák kijavítására.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
