Az állam működésének természetes és korrigált rendjéből, rendszeréből következik, hogy a megfogalmazhatatlanul széles körű feladathalmazból fakadó különböző szintet érintő ügyeket szabályoz, ezek között hatósági feladatokhoz tapadó ügyeket rendszerez, intézményeket hoz létre, hierarchiát fogalmaz meg, működést ellenőriz, széles körben publikál. Ezzel hatósági tevékenységet is végez, azok intézése érdekében másképpen szabályoz a központi közigazgatás széles körében, mint az ügyfelekhez legközelebbi szinten, ahol is az önkormányzatok közreműködésével fejezi ki központi akaratát, de egyben helyi irányítási eszközöket is biztosít.
Egyértelműen következik, hogy az önkormányzat a központi államigazgatástól átruházott hatáskörben, annak sajátos, választott alapon működő alrendszereként látja el feladatait, amelyek sajnálatosan egyre csökkenő számban, feladatokban jelentkeznek végrehajtási kényszerrel. Mindezek alapján megállapítható, hogy államigazgatási feladatot és szolgáltatást lát el az önkormányzati igazgatási alrendszer, még akkor is, ha az együttes működés és az időnként jól működő jogharmonizációs gyakorlat ennek ellenkezőjét mutatja.
A fentiekben felvázolt gondolatokban meg lehet állapítani, hogy mely szerv bír dominanciával, illetve kiemelten néhány fontosnak látszó funkcióra ad át részirányítást, amelyre vonatkozó igazgatási szabályozást hatalmi eszközként kezel. Nagyon fontos annak pontos meghatározása, hogy a helyi önkormányzatok az átruházott hatáskörök gyakorlásával, önálló szabályozási mozgásterükkel - mint anyagi és eljárásjogi eszközökkel -, és milyen módszerekkel tudnak eredményt felmutatni. Az állampolgárok, valós és potenciális ügyfelek jellemzően a településeken élnek, dolgoznak, tehát ügyeket ott kezdeményeznek. A döntés a településen születik akkor is, ha a jogalkotás alárendeltségéből és a helyi mozgáslehetőségekhez igazodó rendeletek alapján funkcionál, tehát annak sikere vagy kudarca a helyi irányítás, hatalom erejét, gyengeségét tükrözi, továbbá a választás eredményét befolyásolhatja. (Itt is találkozik a politikai és szakmai képesség kapcsolata). Mint ismert, közel 3 200 önkormányzat van Magyarországon, amelynek többsége kisebb településnek minősíthető. A helyzet természetéből következik, hogy a térségi adottságok jelentősen eltérnek a község, falu, kisváros, nagyváros, járás, megye megosztottságából, a történelmi, földrajzi, természeti környezet adottságaitól, tehát vannak jelentős különbségek mindezek szerint. A feladat a különböző szabályozásokból következően szinte ugyanaz, a szakmai avatottság, a települési önkormányzatok politikai összetétele eltérő, az önkormányzati igazgatási apparátus képessége és létszáma jelentősen más, gyakran változó nagyságú. A feladatok ellátási igénye és a kapacitás összhangja csak nehezen teremthető meg. A helyi településeken intézendő, hatósági eljárást igénylő beadványok számának ismerete, az ügyintézési határidő, a jogorvoslati viták száma, mint például leterheltségi mutató, a lakosság létszáma, az óvodák, bölcsődék, szociális intézmények száma és mindezek által indukált kezdeményezett ügyek esete jó tükre a helyi apparátus minőségi munkájának. Nem hagyható figyelmen kívül az sem, hogy amennyiben az előbbiekben felsorolt feladatok sokaságában felmerült problémák a jogalkotásra vezethetők vissza akár a törvényalkotás szintjéig, akkor mindezek jelzése a település vezetőjének kötelező feladataként kerüljön meghatározásra.
Az előbbiek az államigazgatási és helyi igazgatási működés néhány összefüggését kívánják gondolatébresztőként előadni annak feltételezésével, hogy az április 3-ai választások és a covid-járvány utáni időszakban a helyi települési tekintélyt képviselő önkormányzati hatáskörök nem csökkennek, remény szerint azok növekednek. Mindezek miatt érdemes megemlíteni, hogy - várhatóan csekély mértékben - a központi és helyi közigazgatásban meglévő feladatmegosztásban változás lesz, mert a politika által indukált centralizált és decentralizált feladatok megosztása ezt kényszeríti ki. Ez eredetileg elsősorban funkcionális szándékot mutat, tehát a feladatot oda kell irányítani, ahol a feltételek (földrajzi, népességi, technikai ellátottsági, szakmai stb.) adottak, illetve azok megteremtethetők. Mindezekből az is következik, hogy az adottságokat leginkább ismerő településeket vezető önkormányzatok véleménye, partnerként való kezelése, feladatmegosztásban való részvétele, igazgatási és szabályozási funkcióinak meghagyása, illetve egyes területeken való növelése (pl. adóztatás) a központi és a helyi igazgatási irányítás összhangját erősíti. Ebből következhet, hogy a feladatok egyre kevésbé különülnek el egymástól, azok a koordináció és közös finanszírozás együttességét valósítják meg. Ezen belül viszont a hatáskörök nem sérülnek, világos feladategyütteshez egyértelmű eszközrendszer (pl. finanszírozási, adózási, műszaki stb.) kapcsolódik.
Az igazgatási-irányítási és végrehajtási rendszer együttese általában a megvalósítás eszközeként működik. Az utóbbi néhány évben új szerkezet jelent meg a központi államigazgatásban, a Kormány területi szinten közigazgatási szervezetet alakított ki, amely az előbbi szakaszban em-
- 33/34 -
lített koordináción kívül irányítási, számos hatósági funkciót is ellát, direkt és indirekt módon önkormányzatok feletti felügyeletet is gyakorol (pl. adóztatás területén). Felértékelődött a központi közigazgatás koordinációs és ellenőrzési szerepe a területi igazgatásra is, tehát csökkentette az önkormányzatok tekintélyét, hatáskörét, mozgásterét. További célja lehet még a települési önkormányzatok törvényességi felügyelete, amely hatáskörátvétel még nem realizálódott. (Új Magyar Közigazgatás 8-10. évfolyamában megjelent cikkek alapján, Jegyző és Közigazgatás gondolatai nyomán.)
Meg kell említeni, hogy a helyi önkormányzati önállóság esetleges növekedése jelenleg csak átruházott feladat- és hatáskör bővülésével érhető el, például - mint korábbi hasonló szándékú és tartalmú cikkekben is megfogalmazódott - a helyi adóztatás területén biztosított több eszköz visszaadásával (iparűzési, idegenforgalmi adó tételének megállapítása, hatósági eljárások felfüggesztése, építmény- és telekadótétel felső korlát megszüntetése stb.), a központi, állami adók közül a személyi jövedelemadó ellenőrzésében való együttes eljárással (az önkormányzati adóhatóság jobban ismeri az adóalany életkörülményeit), továbbá a vagyonelszámoltatási ellenőrzési eljárásban való közreműködéssel a vállalkozásokra való kiterjesztéssel is hasznos adatokat, helyi információkat szolgáltathat.
A területi államigazgatás egy részének a fővárosi és megyei kormányhivatalokba történő átszervezése jelentősen csökkenti az önkormányzati önállóságot, irányítási biztonságot veszélyeztet, tehát általános bizalmatlanságot eredményezhet. Ez a helyi adóztatás területén azt is jelenti, hogy az adóalanyok egy része nem ismeri fel az adóapparátus szerepét, helyét, a tevékenységével érintett adófajtákat, a kötelezettsége miatti lépéseket, tehát felmerül a mulasztás nagyobb esélye, annak összes következményével (pótlék, bírság, ellenőrzés stb.). Nem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy a kormányhivatali apparátus további hivatali szerv kapacitásnöveléssel jár együtt, tehát költségvetési vonzata is van, feltételezhetően nem csekély összegben. Ugyanakkor központi politikai irányvonalat képvisel, tehát az önkormányzati karakterrel ütközhet, ebből következően konfliktusokban jelenik meg. A helyi adóigazgatás érintettségében hatáskörszűkítés következménnyel jár, a politikai és helyi adópolitika együttes megjelenése és gyakorlata nem az önállóságot erősíti. Az integráció további kiterjesztése a szakigazgatási szerv ideológiáját, fogalmát és érvényesülését befolyásolja, gyakorlati mozgásterét, lehetőségeit szűkíti. A helyi adóigazgatási rendszer érintettségében a fővárosban, a megyei jogú városokban, a járásokban, a nagy- és kisvárosokban évtizedek óta kiemelkedően és jó színvonalon működő környezet rendjét, gyakorlatát nem megváltoztatni, hanem átvenni volna szükséges, a kisebb települések vonatkozó feladatait társulási formában lenne helyes továbbfejleszteni. A nem adóztatást érintő területi közigazgatási irányítást a fenti gondolatok nyilvánvalóan nem érintik.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
