A tanulmány arra vállalkozik, hogy összefoglalja és elemző módon bemutassa az Alkotmánybíróságnak az Alaptörvény hatályba lépését követő, a gyermeki és szülői jogokat érintő joggyakorlatát. A tanulmány azokat a 2012. január 1-jét követően hozott alkotmánybírósági döntéseknek tekinti át, amelyekben az indítványozók eredményesen hivatkoztak az Alaptörvény XVI. cikk (1) és (2) bekezdésben foglalt Alaptörvényben biztosított jogokra. Eredményes hivatkozásnak a bemutatásra kerülő alkotmánybírósági határozatok szempontjából a szerző azt tekinti, ha az Alkotmánybíróság az indítványban felhívott említett alaptörvényi rendelkezésekkel összefüggésben - annak kimenetelétől függetlenül - érdemi vizsgálatba bocsátkozott. Az így vizsgált alkotmánybírósági határozatokat a tanulmány az indítványozói jogosultság, a gyermeki és szülői jogok dogmatikai alapvetései, így különösen ezen alapjogok tárgya és tartalma mentén mutatja be, valamint kitér arra is, hogy a különböző tárgyú ügyekben felmerülő egyes alkotmányjogi problémák alapján az Alkotmánybíróság miként határozza meg a vizsgált alapjogok védelmi körét és korlátozásuk alkotmányos határait.
Kulcsszavak: a gyermekek mindenek felett álló érdeke, a gyermekek védelemhez való joga, a gyermekek gondoskodáshoz való joga, a szülők neveléshez való joga, állam helyettesítő védelme, többpólusú jogviszony
A 2012. január 1-jén hatályba lépett Alaptörvény számos rendelkezése hozható összefüggésbe a gyermeki jogokkal, a gyermekek mindenek felett álló érdekének érvényre juttatásával, amelyek közül külön is kiemelést érdemel az Alaptörvény XVI. cikk (1) bekezdése, ami kifejezetten és közvetlenül határozza meg a gyermeki jogok védelmének alkotmányos keretét. Az Alaptörvény 2025. április 15-től hatályos tizenötödik módosítása következtében az Alaptörvény XVI. cikk (1) bekezdése úgy rendelkezik, hogy "[m]inden gyermeknek joga van a megfelelő testi, szellemi és erkölcsi fejlődéséhez szükséges védelemhez és gondoskodáshoz. Ez a jog - az élethez való jog kivételével - minden más alapvető jogot megelőz. Magyarország védi a gyermekek születési nemének megfelelő önazonossághoz való jogát, és biztosítja a hazánk alkotmányos önazonosságán és keresztény kultúráján alapuló értékrend szerinti nevelést."[2] A módosítás indokolása rögzíti, hogy a gyermekek testi, szellemi és erkölcsi fejlődéséhez szükséges védelemének, valamint a gyermekek születési nemének megfelelő önazonossághoz való jogának védelme olyan alapvető jog, amely más, az Alaptörvényben biztosított alapvető joghoz képest - az élethez való jogot ide nem értve - is kiemelt jelentőségű és mint ilyen, ezzel arányos védelmet élvez. Az Alaptörvény XVI. cikk (2) bekezdése szerint pedig a szülőknek joguk van megválasztani a gyermeküknek adandó nevelést.
Az Alkotmánybíróság a jelen tanulmányban feldolgozásra kerülő döntéseiben megerősítette, hogy az Alaptörvény XVI. cikke a gyermekek védelmének al-
- 46/47 -
kotmányos alapja. Az Alaptörvény XVI. cikk (1) bekezdése a gyermeknek a megfelelő testi, szellemi és erkölcsi fejlődéséhez szükséges védelemhez és gondoskodáshoz való jogát deklarálja, a (2) bekezdés pedig biztosítja a szülők számára a jogot a gyermeküknek adandó nevelés megválasztására.[3] Az Alkotmánybíróság szerint az Alaptörvény normaszöveg-javaslatához fűzött alkotmányozói indokolás alapján a megfelelő testi, szellemi és erkölcsi fejlődéshez szükséges védelemre és gondoskodásra a gyermek mindenkivel szemben igényt tarthat. Ennek megfelelően a gyermek szülei, családja, az állam és a társadalom valamennyi tagja köteles a gyermek jogait tiszteletben tartani, és a társadalom fennmaradásának zálogaként biztosítani számukra a megfelelő fejlődéshez szükséges feltételeket. A magánszférában a gondoskodás és védelem joga és kötelezettsége elsődlegesen a szülőket (vagy a gyermek más törvényes képviselőit) illeti, illetve terheli. Ezzel összefüggésben a szülők jogaként határozható meg a gyermeküknek adandó nevelés megválasztása és egyben kötelezettségük a kiskorú gyermekükről való gondoskodás, ideértve a tanköteles gyermekük taníttatását is.[4]
Tanulmányomban azt kívánom bemutatni, hogy a különböző hatáskörökben folytatott eljárások során az Alkotmánybíróság ezen alaptörvényi rendelkezéseket miként értelmezi. Ehhez különböző elemzési szempontok szerint azokat az alkotmánybírósági döntéseket tekintem át, amelyek alapjául szolgáló indítványokban az indítványozók az Alaptörvény XVI. cikk (1) és/vagy (2) bekezdésének sérelmére eredményesen hivatkoztak, azaz indítványuk ezen kérelmi elemét illetően a befogadási eljárást követően az Alkotmánybíróság érdemi megállapításokat tett. Ezeket a határozatokat az indítványozói jogosultság, a gyermeki és szülői jogok tárgya és tartalma mentén elemzem, valamint bemutatom azt is, hogy a különböző eljárásokban a különféle tárgyú ügyekben felmerülő egyes alkotmányjogi problémák alapján az Alkotmánybíróság, hogy igyekszik meghatározni a vizsgált alapjogok védelmi körét és korlátozásuk alkotmányos határait. Az e határozatokban folytatott alkotmányossági vizsgálat és annak jellemzői, valamint az azokból kirajzolódó alkotmányossági követelmények hozzájárulnak az érintett alaptörvényi rendelkezések alkotmányos tartalmának és érvényesítési lehetőségeinek megismeréséhez.
Az Alaptörvény hatályba lépését követően az alkotmánybírósági hatáskörökben bekövetkezett lényeges változásoknak köszönhetően az alkotmányjogi panasz a testület meghatározó hatáskörévé vált. Nemcsak a norma, de a bírói döntések alkotmányossági felülvizsgálatának kezdeményezése a korábbi absztrakt utólagos normakontroll actio pupularis jellegének megszűnésével az alkotmányos jogorvoslatot kereső jogalanyok számára az Alkotmánybírósághoz fordulás egyetlen közvetlen eszköze lett. Nem meglepő módon mindez az általam vizsgált alkotmánybírósági határozatokban is leképeződik, ugyanis a 28 határozat kétharmada alkotmányjogi panasz hatáskörben született. 16 határozat az Alkotmánybíróságról szóló 2011. évi CLI. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 27. § (1) bekezdésében foglalt bírói döntésekkel szembeni úgynevezett valódi,[5] 2 határozat az Abtv. 26. § (2) bekezdésében foglalt úgynevezett közvetlen[6] és 1 határozat az Abtv. 26. § (1) bekezdésében foglalt normatív alkotmányjogi panasz[7] indítványokon alapult. A 2010-es évek első felében 4 esetben az alapvető jogok biztosa fordult absztrakt utólagos normakontroll keretében az Alkotmánybírósághoz az Abtv. 24. § (2) bekezdése alapján a gyermekeket megillető jogok és a szülők neveléshez való jogának sérelmére hivatkozással.[8] Az Abtv. 25. § (1) bekezdése szerinti bírói utólagos normakontroll keretében 3 indítványt bírált el érdemben a testület a gyermeki jogokat illetően.[9] 2 alkalommal pedig az országgyűlési képviselők egy negyede fordult az Alkotmánybírósághoz a gyermeki és szülő jogok védelmében.[10]
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
