Miczán Péter tanulmányának célja a kötelmi jogba ágyazott bizalmi vagyonkezelés és az öröklési jog egymásra hatásával kapcsolatos jogértelmezési kérdések közül néhánynak a bemutatásával arra ráirányítani a figyelmet, hogy a jogintézmény általános, kötelmi jogi szabályaihoz képest számos sajátos joghatás fűződik a végrendelettel alapított bizalmi vagyonkezelési jogviszonyhoz.
A Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény (a továbbiakban: Ptk.) és a bizalmi vagyonkezelőkről és tevékenységük szabályairól szóló 2014. évi XV. törvény (a továbbiakban: Bvktv.) 2014. március 15-i hatállyal vezette be a bizalmi vagyonkezelés jogintézményét a magyar jogba. Mint a szerző észlelte, e szerződési jogi jogintézménynek érdemes megvizsgálni öröklési joggal való kapcsolódásait, a hagyatéki eljárásról szóló 2010. évi XXXVIII. törvény (Hetv.) idevágó részeinek figyelembe vételével.
A háromoldalú bizalmi vagyonkezelési kötelemben az örökhagyó, mint természetes személy mindhárom pólus alanya (vagyonrendelő, vagyonkezelő és kedvezményezett is) lehet. A dolgozat terjedelmi okokból az örökhagyó végrendeletében alapított bizalmi vagyonkezeléssel kapcsolatos egyes kérdésekre koncentrál.
A Ptk. 6:329. § (2) bekezdése szerint a végrendelettel alapított vagyonkezelési jogviszony azzal jön létre, hogy a vagyonkezelővé való kijelölést a vagyonkezelő a végrendeletben meghatározott tartalommal elfogadja. A vagyonkezelő nem öröklés jogcímén szerzi meg a kezelt vagyon feletti (tulajdon)jogot. Sajátos jogcíme a vagyonkezelő jogszerzésének a bizalmi vagyonkezelés, még akkor is, ha a Ptk. 6:328. § (5) bekezdése által biztosított lehetőséggel élve a felek szerződésükben kikötik, hogy a vagyonkezelő ténylegesen jogutódlás formájában szerez jogosultságot. E lehetőség nem terjed ki a kedvezményezettnek való juttatásra. A kedvezményezett a végrendelettel alapított vagyonkezelési jogviszony alapján kap juttatást, e vagyoni juttatás szerzésének jogcíme nem öröklés lesz, hanem az örökhagyó-vagyonrendelő és a kedvezményezett közötti mögöttes jogviszony (ingyenes vagyoni juttatás esetén ajándékozás). Erre utal az illetéktörvény Bvktv. által bevezetett módosítása (Itv. 17/D. §) is,
- 54/55 -
amely e jogviszonyra irányadó szabályok szerint terheli illetékfizetési kötelezettséggel a kedvezményezett szerzését, mint az illetéktörvény hatálya alá tartozó vagyonszerzést. A mögöttes jogviszony azonosítása összhangban áll a Ptk. harmadik személy részéről történő teljesítésre vonatkozó 6:57. §-ával.
A Ptk. Öröklési Jogi Könyv 7:25. § (4) bekezdése ugyanakkor az alapító örökhagyó halála esetére - végintézkedéssel, de nem meghagyással - rendelt alapítványt örökösként szabályozza, az alapító örökhagyó örökösére vonatkozó rendelkezések között. Az alapítvány, illetve a bizalmi vagyonkezelő öröklési jogi jogállása megállapításának a hagyatéki tartozások (Ptk. 7:94. §) "hitelezőinek" védelmi érdeke ad jelentőséget. Az öröklési szerződés -mint végintézkedési típus - alapján az örökhagyóval szerződő felet az örökhagyó tartás, életjáradék, illetve gondozás ellenében - vagyona, annak egy meghatározott része vagy meghatározott vagyontárgyak tekintetében - örökösévé nevezi [Ptk. 7:48. § (1) bek.]. A Ptk. 6:329. § (2) bekezdése arra enged következtetni, hogy nem valamennyi végintézkedéssel megengedett a bizalmi vagyonkezelés létesítése, hanem kizárólag a végrendelettel. A bizalmi vagyonkezelő nem kap örökösi, vagy hagyományosi jogállást, hanem az örökhagyó tartozásának hitelezője lesz.
A Ptk. (3:394. §) kifejezetten rendelkezik a végrendelettel létesített - a bizalmi vagyonkezelés egyik funkcionális helyettesítőjének tekinthető - alapítványnál az alapító kiesése esetén az alapítói jogok gyakorlásának a kérdéséről: ha az alapító meghalt, jogutód nélkül megszűnt vagy más okból az alapítói jogait véglegesen nem gyakorolja, az alapítói jogokat az alapító által az alapító okiratban kijelölt személy vagy alapítványi szerv, kijelölés hiányában az alapítvány ügyvezető, képviselő szerve: a kuratórium gyakorolja. A bizalmi vagyonkezelés esetén a Ptk. utal arra, hogy a vagyonrendelő szerződéses pozíciójában jogutódlás állhat be [6:325. § (2) bek.]. A jogalkotó nem tartotta a vagyonrendelői jogállás tartós betöltetlenségét előreláthatólag gyakori esetnek, vélhetően erre is tekintettel nem szabályozza az örökhagyó vagyonrendelő bizalmi vagyonkezelést létrehozó végrendeletbe foglalt jognyilatkozata bírósági felülvizsgálatának a lehetőségét [ellentétben a cselekvőképességet érintő gondnokság alá kerülés esetére tett előzetes jognyilatkozat bírósági felülvizsgálati lehetőségének kifejezett megteremtésével (Ptk. 2:41. §)].
A szerző foglalkozik a végrendeletben foglalt vagyonkezelőnek való kijelölés visszautasításának joghatásával, majd a bizalmi vagyonkezelési kötelmet létrehozó vagyonrendelői jognyilatkozattal szembeni különleges formai és tartalmi követelményekkel.
A végrendelettel alapított vagyonkezelési jogviszony azzal jön létre, hogy a vagyonkezelővé való kijelölést a vagyonkezelő a végrendeletben meghatározott tartalommal elfogadja [Ptk. 6:329. § (2) bek.]. Azaz ennek hiányában, vagy ha a vagyonkezelő a kijelölést nem annak tartalma szerint fogadja el, a jogviszony és az annak céljára rendelt vagyon az általános öröklési jogi szabályok szerint fogja a hagyaték részét képezni.
Mivel a végrendelet tartalmazza a bizalmi vagyonkezelési jogviszonyt létrehozni célzó jognyilatkozatot, felmerül a kérdés, hogy vajon a bizalmi vagyonkezelésre irányadó kötelmi jog által meghatározott formai [pl. kötelező írásbeliség, Ptk. 6:310. § (2) bek.] és tartalmi szabályoknak kell-e kizárólag megfelelnie e jognyilatkozatnak, vagy a végrendeletre irányadó szabályoknak is. E kérdésre is vonatkozik a Ptk. 6:329. § (3) bekezdése, amely szerint
- 55/56 -
az egyoldalú jogügylettel létesített bizalmi vagyonkezelési jogviszonyokra a bizalmi vagyonkezelési szerződés szabályait kell megfelelően alkalmazni. Ebből a szerző számára az következik, hogy a bizalmi vagyonkezelés végrendeleti létesítését célzó jognyilatkozatnak a végrendeletre irányadó formai és tartalmi követelményeknek is meg kell felelnie. A jognyilatkozat érvénytelenségére és hatálytalanságára - ha a Ptk. eltérően nem rendelkezik -a szerződés általános szabályait kell megfelelően alkalmazni (Ptk. 6:9. §), továbbá a jognyilatkozatra vonatkozó szabályokat - ha a Ptk. eltérően nem rendelkezik - a nem kötelmi, hanem pl. öröklési jogi jognyilatkozatokra is megfelelően alkalmazni kell (Ptk. 6:10. §).
Az öröklési jogból az alábbi, kötelmi jogot korrigáló feltételeket nevesíti a cikk.
1. Személyes jognyilatkozat-tétel: ilyen jognyilatkozatot csak személyesen - köz- vagy írásbeli magánvégrendeletben - lehet tenni, továbbá a bizalmi vagyonkezelési szerződés írásbeliségét előíró rendelkezésre [Ptk. 6:310. § (2) bek.] tekintettel ilyen jognyilatkozat nem foglalható szóbeli végrendeletbe.
2. A végrendelet vagy a végrendeleti juttatás érvénytelenségét a juttatásban - közvetlenül vagy közvetve - részesülők jognyilatkozat tételében való közreműködésére tekintettel kimondó szabályok [különösen a Ptk. 7:14. § (2)-(3) bekezdése és a Ptk. 7:19. §-a] bizalmi vagyonkezelés alapítására való kihatása vitán felüli. A bizalmi vagyonkezelő közreműködésére kiterjednek a Ptk. Öröklési Jogi Könyvének korlátozó szabályai a bizalmi vagyonkezelést is létrehozni célzó jognyilatkozatot tartalmazó végrendelet tétele során. A szerző azonban rámutat, hogy a bizalmi vagyonkezelés alapján a vagyonkezelőt jelentős kötelezettségek fogják terhelni egy vélhetően tartós jogviszonyban, így a vállalt kötelezettségek és a megszerzendő jogok tartalmának kialakításában való közreműködés alapvető érdeke lenne. A közreműködése alkalmat nyújthatna arra is, hogy egy esetleg az örökhagyó vagyonrendelő számára nem is lényeges olyan feltétel kivételét kérje a teendő jognyilatkozatból, amely számára vállalhatatlanul terhes volna. Kétségtelen ugyanakkor az is, hogy a visszterhes bizalmi vagyonkezelést létrehozó jognyilatkozat szövegezésében való közreműködése esetén jelentősebb lenne a visszaélés kockázata is.
3. A közös végrendeletre vonatkozó szabályokra (Ptk. 7:23. §) tekintettel a több személy által egy végrendeletben létesíteni célzott bizalmi vagyonkezelési ajánlat is általában érvénytelen lesz, és kizárólag a házastársaknak az életközösség fennállása alatt készített, ugyanabba az okiratba foglalt írásbeli végrendelete lesz érvényes, ha az előírt formai feltételeknek megfelel.
4. A Ptk. [6:329. § (2) bek.] nem zárja ki a végrendelettel alapított bizalmi vagyonkezelési jogviszony esetében az erre irányuló egyoldalú jognyilatkozat visszavonását. A vagyonrendelő bizalmi vagyonkezelési szerződés létrehozására irányuló ajánlatát tartalmazó jognyilatkozatának visszavonására az általános szerződési jogi szabályok tűnnek irányadónak, amelyek szerint a hatályossá vált ajánlatot tartalmazó jognyilatkozat akkor vonható vissza, ha az ajánlat nem tartalmazza, hogy visszavonhatatlan, vagy elfogadására nem állapít meg maga határidőt [6:65. § (4) bek.]. A végrendeletbe foglalt bizalmi vagyonkezelés létesítésére irányuló jognyilatkozat hatálya és azzal az ajánlati kötöttség a vagyonkezelővel, mint címzettel való közlésig nem áll be, addig visszavonható. Ha pedig az örökhagyó életében létrejön a bizalmi vagyonkezelés a vagyonkezelő általi azonos tartalommal való elfogadás esetén -,
- 56/57 -
amely tehát nem szükségszerűen az örökhagyó halálát követően történik meg, sőt célszerűnek tűnik törvényi tiltás hiányában már előbb megkötni a szerződést - a bizalmi vagyonkezelési jogviszony létrejön. A jogviszony létrejöttét követően a módosításának, megszűnésének - nem pedig a jognyilatkozat visszavonásának - kérdése merülhet fel, amelyre az örökhagyó életében az öröklési jogi tartalmi és formai feltételek betartása mellett az általános szerződési jogi szabályok lesznek irányadók. Felmerül a kérdés, hogy egy ilyen végrendelet visszavonásának joghatása-e a létrejött, de még nem hatályos bizalmi vagyonkezelési viszony ex lege megszűnése is, vagy utóbbi jogviszony megszűnéséhez a kötelmi jog általános szabályai, pl. a Ptk. a szerződés megállapodással és egyoldalú jognyilatkozattal való megszüntetésére vonatkozó rendelkezései (6:212-6:214. §) szerint további jognyilatkozat-(ok)ra is szükség van. Az a következtetés vonható le, hogy a visszavonás kihat a már létrejött bizalmi vagyonkezelési jogviszonyra is, utóbbi is hatályát veszti.
5. A bizalmi vagyonkezelési szerződésre az általános jognyilatkozat-értelmezési szabályok (Ptk. 6:8. §) irányadók. Ezek szerint a címzett jognyilatkozatot vita esetén úgy kell értelmezni, ahogyan azt a címzettnek a nyilatkozó feltehető akaratára és az eset körülményeire tekintettel a szavak általánosan elfogadott jelentése szerint értenie kellett. De értelmezhető-e a "bizalmi vagyonkezelési szerződés szabályainak megfelelő alkalmazása" fordulat akként, hogy ezen szabályozást felülírja a végrendeletbe foglalt bizalmi vagyonkezelést alapítani célzó jognyilatkozat esetén a végrendelet értelmezésére vonatkozó szabály (Ptk. 7:24. §)? Utóbbi szerint a végrendeletet kétség esetén az örökhagyó feltehető akaratának megfelelően és úgy kell értelmezni, hogy az örökhagyó akarata lehetőség szerint érvényre jusson. Ez nagyobb kockázatot jelentene a vagyonkezelőre nézve az általános szabályokhoz képest, de indokolható az örökhagyó vagyonkezelésbe való közvetlen beavatkozásának lehetetlenségére figyelemmel. A szerző szerint a kérdést annak mentén lehet és kell eldönteni, hogy a bizalmi vagyonkezelés létesítésére végrendeletben kerül-e sor; a végrendelet értelmezésének szabályai kiterjednek az annak részét képező bizalmi vagyonkezelés alapítását célzó jognyilatkozatra is.
6. A Ptk. (3:389. §) az alapítványra vonatkozó szabályok között kifejezetten megengedi, hogy az örökhagyó alapítvány létesítését meghagyásban is elrendelhesse. Ennek minimális tartalmi feltételeként írja elő, hogy a meghagyásban meg kell határozni a létesítendő alapítvány célját és vagyonát, valamint ki kell jelölni azt a személyt, aki az alapítvány létrehozását követelheti. A létrehozásra való felszólítás sikertelensége esetén e személy a bíróságtól kérheti az alapítvány alapító okiratának ítélettel történő pótlását és az örökös vagy a hagyományos kötelezését az alapítványi vagyon szolgáltatására. Az alapítvány létrehozásának követelésére jogosult személy a bíróság határozata alapján kérheti a nyilvántartó bíróságtól az alapítvány nyilvántartásba vételét. [Alapvető különbség tehát a végrendelettel létrehozott és a meghagyással létrehozni rendelt alapítvány között, hogy az örökhagyó előbbi esetben alapító lesz, míg utóbbi esetben az alapításra más személyt (tényleges alapító) kötelez, mely esetben az örökhagyó szellemi alapító lesz.]
Kérdés, hogy amennyiben az alapító bizalmi vagyonkezeléssel kíván vagyont célra rendelni alapítvány felhasználása helyett, de ezt nem maga kívánja megtenni, hanem erre meghagyással mást kötelezne, úgy arra joga van-e a Ptk. kifejezett engedélye hiányában.
- 57/58 -
A meghagyás olyan örökhagyói rendelkező jognyilatkozat, amely terheli a hagyatékban részesülő személy így szerzett vagyonát. A Ptk. alapítvány meghagyás alapján való létesítésére vonatkozó, kifejezett engedélye (3:389. §) alapvetően deklaratív. Nincs akadálya, hogy az örökhagyó meghagyásban kötelezzen hagyatékban részesülő személyt bizalmi vagyonkezelés alapítására.
Ekkor - a meghagyás alapján létrehozott alapítványhoz hasonlóan - szintén megkülönböztethető az örökhagyó mint szellemi vagyonrendelő és az ő mögöttes akarata alapján eljáró, a meghagyás kötelezettje mint tényleges vagyonrendelő.
7. A végrendelettel létesített bizalmi vagyonkezelés meghiúsulásának joghatásait tekintve a Ptk. kifejezetten szól (3:390. §) a végintézkedéssel létesített alapítvány meghiúsulásáról, azaz céljának lehetetlenné válásáról, és ahhoz eltérő jogkövetkezményeket fűz. Így, ha a végrendeletben vagy öröklési szerződésben tett közérdekű célú alapítvány nem jön létre, az örökhagyó juttatását közérdekű meghagyásnak minősíti, és az alapítványnak szánt vagyont a meghiúsult alapítvány céljának megvalósítása érdekében rendeli kezelni; nem közérdekű célra rendelt alapítvány létrejöttének elmaradása esetén az érintett vagyon a hagyaték részévé válik, (tulajdonképpen abban marad). A Ptk. az alapítvány megszűnési esetei között szabályozza az alapítványi cél lehetetlenné válását, azonban annak további feltételéül szabja, hogy a cél módosítására vagy más alapítvánnyal való egyesülésre nincs mód.
A bizalmi vagyonkezelési szerződésre vonatkozó szabályok kifejezetten nem rendelkeznek annak lehetetlenülés miatti megszűnéséről, ezért a szerződésszegés egyéb esetei között szabályozott, a teljesítés lehetetlenné válására vonatkozó általános rendelkezések (Ptk. 6:179. §) alkalmazandók: ha a teljesítés lehetetlenné vált, a szerződés megszűnik. A Ptk. a bizalmi vagyonkezelés körében tehát nem tesz kivételt a törvény erejénél fogva beálló joghatás alól és nem noválja a szerződési jogcímet valamilyen egyéb szolgáltatási jogcímmé, mint ezt a végrendeletben vagy öröklési szerződésben tett, de létre nem jött közérdekű célú alapítvány közérdekű meghagyássá minősítésekor teszi. A fentiek alapján tehát a végrendelettel létesített bizalmi vagyonkezelés meghiúsulása miatti megszűnése esetén az így érintett vagyon a hagyaték részét képezi. Ha az alaphagyatéki eljárás befejezése után kerül sor a meghiúsulásra, póthagyatéki eljárásnak lehet helye a Hetv. 103. §-a szerint.
A szerző ezt követően a bizalmi vagyonkezelést a végrendeleti végrehajtó-rendeléssel hasonlítja össze.
Az örökhagyó vagyonjuttatási céljának biztosítására szolgáló eszközök között a végrendeleti végrehajtó kijelölésének lehetősége is felmerülhet. A Hetv. 6. § (4) bek. szerint a végrendeleti végrehajtó az örökhagyó végakaratának egésze vagy része végrehajtására a végrendeletében nevezett cselekvőképes nagykorú természetes vagy jogi személy. A végrendeleti végrehajtó rendelése sok tekintetben mutat hasonlóságot a bizalmi vagyonkezelés szabályaival, amelyek közül, mint lényegest és átfogót említhető a megbízási szerződés szabályainak mögöttes alkalmazandósága [Hetv. 100. § (1) bek.].
A két jogviszony vonatkozásában az alábbi hasonlóságok és különbségek emelhetőek ki.
A végrendeleti végrehajtó a bizalmi vagyonkezelővel ellentétben nem szerzi meg a hagyatéki vagyon feletti tulajdonjogot, hanem afelett kizárólag saját nevében, a végrendeletben részesített személy érdekében, rendelkezési, birtoklási, birtokvédelmi, követelés-érvényesítési -
- 58/59 -
azaz a vagyonkezelés tartalmához (Ptk. 6:318. §) igen hasonló - jogot kap [Hetv. 99. § (2) bek. c) pont].
A végrendeleti végrehajtó rendelkezési jogát korlátozó rendelkezés [Hetv. 99. § (3) bek. a) pont] nem tesz különbséget vagyontárgyak között; valamennyi vagyontárgy vonatkozásában tiltja, hogy a végrendeleti végrehajtó azokat elidegenítse, pl. a hagyatéki hitelezők kielégítése érdekében, amennyiben ahhoz minden öröklésben érdekelt nem járult hozzá. A végrendeleti végrehajtó rendelkezési joga a bizalmi vagyonkezelőhöz képest tehát korlátozottabb.
A végrendeleti végrehajtó - a bizalmi vagyonkezelőt a jelenleg hatályos Hetv. szerint kifejezetten nem illető - jogai közé tartozik a végrendelet eltérő rendelkezésének hiányában, hogy az eljáró hatóságokat a hagyaték leltározásában segítse, és az örökösök javára szükség esetén biztosítási intézkedés elrendelését indítványozza, továbbá, hogy követelje a végintézkedés rendelkezéseinek foganatosítását az örököstől, a hagyományostól, és ennek érdekében, a saját nevében a bíróság előtt is eljárjon. A vagyonkezelés mellett a hagyatékátadó végzés jogerőre emelkedését követően maga foganatosítja annak rendelkezéseit.
A végrendeleti végrehajtó öröklésben érdekeltnek minősül a Hetv. 6. § (4) bekezdése alapján; esetében a Hetv. külön szabályozza tájékoztatását a végrendelet rá vonatkozó részéről, a megbízásának elfogadásra való felhívását, az elutasítás vélelme beálltának feltételeit, a megbízás létrejöttének, létre nem jöttének végzésben való megállapítását. Minderre a Hetv. nem hatalmazza fel a bizalmi vagyonkezelőt.
A végrendeletbeli kijelölést elfogadó bizalmi vagyonkezelő a Hetv. 6. § (1) bekezdés e) pontja szerint hagyatéki hitelezőnek minősülhet, ha a hagyatékhoz tartozó vagyontárgyra - az örökhagyónak a vagyontárgy reá történő átruházására vonatkozó kötelezettségét állítva a hagyatéki eljárásban kötelmi jogcímen támaszt igényt. A szerző szerint amennyiben a végrendelet szerinti bizalmi vagyonkezelés alapján kezelendő vagyonba dolog tartozna, annak tulajdonjogát a bizalmi vagyonkezelő átruházás hiányában nem szerezheti meg, hiszen ahhoz szükséges a Ptk. 5:3. §-a szerinti birtokátruházási ügylet, amelyet csak a közjegyző hagyatékátadó végzésében foglalt kiadásra kötelezés alanyának (mint a vagyon új jogosultjának) birtokátruházó jognyilatkozata pótolhat.
A bizalmi vagyonkezelőt a hagyatéki igénylő jogállása olyan módon is megilletheti, ha a Hetv. [6. § (1) bek. g) pontja] alapján a leltározott vagyoni jogra, követelésre a hagyatéki eljárásban olyan jogcímen terjeszt elő igényt, amely szerint az nem tartozik az örökhagyó hagyatékához, hanem (engedményesként, jogszerzőként) magát az igénylőt illeti meg. Amennyiben az örökhagyó forgalomképes jogot és követelést rendelt kezelésbe, a követelések átruházását eredményező engedményezés (6:193. §), illetve a jogátruházás (6:202. §) nem igényel birtokátruházást, a rendelkező ügyletet a kötelezettségvállaló jognyilatkozatot is tartalmazó szerződés foglalhatja magában.
A bizalmi vagyonkezelő hagyatéki eljárásbeli jogállása abból a nézőpontból is szemlélhető, hogy bizalmi vagyonkezelői jogállása az örökhagyó életében jött-e létre. Amennyiben a jogviszony már létrejött, és az örökhagyó halálával hatályosult, a bizalmi vagyonkezelő a hagyatéki eljárásban hagyatéki hitelezőként, illetve igénylőként léphet fel. Amennyiben erre még nem került sor, még nem vált bizalmi vagyonkezelővé, így jogállása nem nyilvánvaló,
- 59/60 -
és a jegyzőt, illetve a közjegyzőt a Hetv. alapján kifejezetten nem kötelezi szabály a bizalmi vagyonkezelői kijelölésének elfogadása érdekében való hivatalbóli nyilatkoztatásra, különös tekintettel arra, hogy a Hetv. mögöttes szabálya, a Pp. alapján a kérelemhez kötöttség alapelve érvényesül. A szerző szerint ugyanakkor felmerülhet, hogy a megkeresésre vonatkozó szabályokat (Hetv. 16. §) lehet úgy értelmezni, amely alapján le lehet vezetni a közjegyző kötelezettségét a bizalmi vagyonkezelőnek végrendeletben kijelölt, meghatározott személy a kijelölés azonos feltételekkel elfogadásáról való nyilatkoztatására.
Megjegyzi a szerző azt is, hogy a hagyatéki hitelező egyébként a Hetv. 6. § (1) bek. l) pontja alapján öröklésben érdekeltnek, illetve ugyanazon bekezdés da) pontja alapján hagyatéki eljárásban érdekeltnek minősül, aki vonatkozásában a Hetv. megfelelően látszik rendezni hagyatéki eljárásbeli jogait és kötelezettségeit.
Nem kizárt, sőt praktikusan felmerülhet a végrendeletben bizalmi vagyonkezelőnek kijelölt személy egyben végrendeleti végrehajtónak való nevezése is.
A szerző végül kitér arra, hogy a végrendelettel alapított bizalmi vagyonkezelés esetén nem látszik megoldottnak a kötelesrészre jogosultak és az örökhagyó többi tartozásai hitelezőinek védelme, ugyanis a bizalmi vagyonkezelés alapján fennálló örökhagyói tartozás [Ptk. 7:94. § (1) bek. c) pont] megelőzi a kielégítési sorrendben a d) pontban, hátrább álló kötelesrészen alapuló kötelezettséget [Ptk. 7:95. § (1) bek.]. Az örökhagyó tartozásai között további sorrend nincs, azok a követelések arányában nyerhetnek kielégítést [Ptk. 7:95. § (1) bek.], ezért fel kell hívni a figyelmet, hogy a bizalmi vagyonkezelés végrendeleti alapítása a többi örökhagyói tartozás hitelezőinek az érdekét jelentősen sértheti. A cikk végkicsengése alapján megfontolandónak tűnik ezért de lege ferenda, hogy a végrendelettel alapított bizalmi vagyonkezelés alapján kezelendő vagyon kiadása iránti igényt mint hagyatéki tartozást az örökhagyó többi tartozása és a kötelesrészen alapuló kötelezettség előzze meg a kielégítési sorrendben.
Itt hívjuk fel a figyelmet a bizalmi vagyonkezelés (szerzők: B. Szabó Gábor, Illés István, Kolozs Borbála, Menyhei Ákos, Sándor István) címen a hvg-orac kiadó gondozásában megjelent friss kézikönyvre, amely komplex módon, A-tól Z-ig összefoglalja a bizalmi vagyonkezelés valamennyi releváns területét a szabályozás és a gyakorlat teljes körű bemutatásával és szükség szerinti kritikájával. Ismerteti a bizalmi vagyonkezelés sajátos vonásait, megkülönbözteti a hasonló célra alkalmas jogi eszközöktől és formáktól, ezzel is segíti az adott esetre legmegfelelőbb megoldás megtalálását. Bemutatja a vagyonrendelő helyzetét, jogait és kötelezettségeit, a vagyonrendelés szakaszait. Kitér a kötet a vagyonrendelés alaki és tartalmi kérdéseire, a megengedett szerződési kikötésekre és a jogszerűtlen módozatokra is. Mint a kiadó hirdeti, a bizalmi vagyonkezelés legjobb hazai elméleti és gyakorlati szakemberei ismertetéséből tudhatjuk meg többek között a bizalmi vagyonkezelés adózási, számviteli és illetékfizetési vonzatait magyar és külföldi érintettek esetén is, a lehetséges öröklési jogi következményeket, valamint a vagyonkezelőre, a kedvezményezettre és a kezelt vagyonra vonatkozó gyakorlati tudnivalókat. A kötet részletesen taglalja a jogviszony legfontosabb szereplőjének, a vagyonkezelőnek a jogait, kötelezettségeit, feladatait a Ptk. és a Bvktv. alapján, iránymutatást adva a kialakuló bizalmi vagyonkezelési tevékenységnek.■
Visszaugrás
