A rendszerváltást követően - akár csak a többi volt szocialista országban - hazánkban is jelentős átalakuláson ment keresztül a társadalom. A gazdasági rendszer változása jelentősen átalakította az egyének vagyoni viszonyait is. A patrenalista állam helyébe lépő piacgazdasági környezet jelentős szemléletváltásra, és életmódváltásra késztette, vagy kényszerítette az embereket. A változás részeként sokan az addig elképzelhetetlennek és megvalósíthatatlannak tűnő álmaik, céljaik elérése érdekében a piacgazdaság által nyújtott lehetőségeket kihasználva, (vagy éppen az átalakulás következtében állás nélküli kényszervállalkozóként) kölcsönügyleteket kötöttek, gyarapodtak, vagy éppen vagyont vesztettek.
A vagyoni viszonyok átalakulása az öröklési rendszert, és általában az öröklési szabályokat nem érintették. A hagyatéki eljárás szabályai sem változtak jelentős mértékben az elmúlt fél évszázad (!) alatt. E két megállapításból az a következtetés vonható le, hogy mind az anyagi, mind az eljárási szabályok kiállták az idő próbáját. A csaknem változatlan szabályozás és a változó vagyoni viszonyok az öröklési jog és ezzel szorosan összefonódva a hagyatéki eljárás területén néhány rendkívül érdekes kérdést vetnek fel. E kérdések közül kiemelkedően fontosnak tartom a hagyatéki hitelezőkkel kapcsolatos helyzet áttekintését. A téma szempontjából megkerülhetetlen, elsősorban a hatályos anyagi jogi szabályokra támaszkodó elméleti alapvetést követően néhány gyakorlati problémával kívánok e tanulmányban foglalkozni.
A jogirodalomban számos kísérlet született a hagyaték fogalmának meghatározására. Az egyik leginkább elterjedt és elfogadott definíció szerint a hagyaték az örökhagyó halála esetén jogutódaira átszálló egész - aktív és passzív - vagyon: vagyontárgyainak, valamint polgári jogi jellegű vagyoni jogainak és kötelezettségeinek összessége.1
A fentiekből egyértelműen kitűnik, hogy az örökhagyó halála esetén jogutódaira átszálló polgári jogi jellegű vagyoni kötelezettségek - egyszerűbben: a passzív vagyon - ugyanúgy az örökhagyó hagyatékát képezi, mint az aktív vagyoni elemek és vagyoni jogok összessége.
Az egyik irodalmi álláspont szerint az örökösök visszteher, ellenérték nélkül szerzik meg az örökölt vagyontárgyak tulajdonjogát. Indokolt tehát, hogy az örökhagyó hitelezőivel szemben anyagi helytállási kötelezettség terhelje őket.2 Az örökös az örökhagyó vagyonjogi személyiségének folytatója, akire a hagyaték a benne lévő jogokkal és kötelezettségekkel együtt mint egység átszáll (universalis successor).3
Általánosan elfogadott tétel tehát az, hogy az örökhagyó hagyatékát képezik a passzív vagyoni elemek is. Ennek ellenére tapasztalataim szerint a hagyatéki terhek kérdése sok esetben méltatlanul kevés figyelmet kap a napi jogalkalmazás során.
A magyar jog az ipso iure öröklési rendszer alapján rendezi a hagyatéki vagyon mozgását. A Polgári Törvénykönyv (a továbbiakban: Ptk.) deklarálja, hogy az öröklés az örökhagyó halálával nyílik meg, és az örökös az öröklés megnyíltával a hagyatékot elfogadás vagy bármely más jogcselekmény nélkül megszerzi (673. §).4 Ebből következően az örökös örökli a passzív vagyont is. A hagyatéki tartozásoknak a Ptk. 677. § (1) bekezdésében meghatározott körét (amely egyben kielégítési sorrend is a zálogjoggal biztosított követelések kivételével [Ptk. 680. § (2) bek.]) számos tanulmány elemezte. Általánosságban elmondható, hogy a gyakorlatban egyértelműen meghatározható a hagyatéki tartozásoknak az a köre, amely a hagyaték részét képezi. Igaz ez annak ellenére, hogy az itt nem nevesített tartozás-fajta nem minősül hagyatéki tartozásnak, ugyanakkor az egyes tartozás-fajtákon belül a törvényi rendelkezés csak példálódzó.5
Klasszikusnak számít az a felosztás amely a tartozásokat két nagy csoportra osztja. Az első csoportba azok a tartozások sorolhatók, amelyek átszállnak az örökösre: ezek az örökhagyó illő eltemettetésének költségei, a hagyatéki költségek, a hagyatéki eljárás költségei, valamint az örökhagyó tartozásai. A második csoportba azok a kötelezettségek tartoznak, amelyek az örököst az örökösi minőségből folyóan terhelik: a kötelesrészen, a hagyományon és a meghagyáson alapuló kötelezettségek.6
Egy másik felosztás szerint a hagyatéki tartozások három fő csoportba sorolhatók: az örökhagyót terhelő [Ptk. 677. § (1) bekezdés c) pont], az örökhagyó halála folytán felmerülő [Ptk. 677. § (1) bekezdés a)-b) pont] és az örököst terhelő [Ptk. 677. § (1) bekezdés d)-e) pont] tartozások csoportjába.7
A fenti csoportosítások logikája és rendezőelve abban foglalható össze, hogy mely tartozások keletkeztek a múltban, és melyek azok a kötelezettségek, amelyek az örökhagyó vagyonában történő jogutódláshoz kapcsolódnak.
A hagyatéki tartozások a végrendeleti, vagy törvényes örököst terhelik, akik a hagyatékot ellenérték nélkül ingyenesen szerzik meg. Az örököstársak egyetemlegesen felelnek a hagyatéki tartozásokért, de csak korlátozott mértékben.8
Ennek a tanulmánynak az a célkitűzése, hogy az örökhagyó tartozásaival, és a hagyatéki költségekkel kapcsolatos hagyatéki hitelezői igények érvényesítésének és érvényesülésének kérdéseit vizsgálja a hagyatéki eljárásban. Tapasztalataim szerint eltérő véleményekkel és gyakorlattal találkozhatunk a hagyatéki hitelezőnek a hagyatéki eljárásban játszott szerepéről, és általában a hagyatéki hitelezőket a hagyatéki eljárásban megillető jogokról. Mindez annak ellenére kijelenthető, hogy mind a hagyatéki eljárásról szóló 6/1958. (VII. 4.) IM rendelet (a továbbiakban: He.), mind a Polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: Pp.), mind a Ptk. tételesen meghatározza a hagyatéki hitelezőkkel kapcsolatos feladatokat.
A gyakorlatban - néhány ritka eset kivételével - nagy biztonsággal eldönthető, hogy a hagyatéki eljárásban teherként felbukkanó kötelezettség valóban az örökhagyó tartozásának minősül-e.
Az általános rendezőelvek közül elsőként említeném azt, amely szerint az örökhagyó személyével vagy vagyonával kapcsolatban felmerült minden tartozás az örökhagyó tartozásai közé sorolható, amely még az örökhagyó életében keletkezett és az örökhagyó halála időpontjában fennáll.9 A tartozásnak nem kell lejártnak lennie ahhoz, hogy hagyatéki teherként figyelembe vehető legyen. A hagyatékba beletartoznak az örökhagyót megillető azon kötelezettségek, amelyek a polgári jog alapján másra átszállhatnak, vagyis amiben jogutódlás következhet be.10 Ebből következően azok a kötelezettségek, amelyek a polgári jog alapján másra nem szállhatnak át, nem lehetnek hagyatéki terhek.
Az örökhagyó személyével összefüggésben felmerülő tartozások körében a leggyakoribb az örökhagyó tartásával, gondozásával, ápolásával és gyógykezelésével felmerült költségek.11 Azonban egyértelműen nem részesedik a hagyatéki terhek viselésének kötelezettségében a hagyatékot visszterhes, élők közötti jogügylettel szerző szerződéses örökös. Azonban az öröklési szerződés alapján nyújtott szolgáltatás a hagyatékkal szemben hagyatéki hitelezői igényként nem érvényesíthető.12 Szintén nem minősül az örökhagyó tartozásának az örökhagyó részére fizetett szociális segély, így azt az örökös nem tartozik megtéríteni.13
Emellett külön említést érdemel az az eset, amikor az öröklési szerződésben megjelölt örökös (a kötelezett) meghal. Ebben az esetben az öröklési szerződés nem szűnik meg. A szerződéses örökös jogutódai kötelesek a tartási (életjáradék fizetési) kötelezettségnek eleget tenni, ha az elhunyt szerződéses örökös örökhagyó által nyújtott ellenszolgáltatás a váromány értékét nem éri el.14
Az alábbiakban csak a legfontosabb, a bírói gyakorlatban elfogadott elhatároló elemeket ismertetem az örökhagyó személyével összefüggésben felmerülő tartozásokkal kapcsolatban:
- A családjogi alapon tartásra kötelezett személy által az örökhagyó részére nyújtott szolgáltatásokon nyugvó hitelezői igényt csak az örökségi juttatás ígérete alapozhatja meg. A "remélt" ellenszolgáltatásnak ilyen hatása nincs (BH 1997. 25.).
- A hagyatéki tartozásokért az örökösök felelőssége egymás közti viszonyukban a hagyatékban való részesedés mértékéhez igazodik, s ezen nem változtat az sem, ha az egyik örököstárs egyben hagyatéki hitelező is (BH 1990. 338.).
- Az ápolási, gondozási szolgáltatásokért remélt ellenszolgáltatás - az örökhagyó konkrét ígérete hiányában - a hagyatéki hitelezői igényt nem alapozza meg (BH 2001. 476).
- Ha a felperes nem tartozott a tartásra köteles hozzátartozók közé, a hagyatéki hitelezői igényét a Ptk. kötelmi jog szerződésekre vonatkozó általános szabályai szerint, a 201. § (1) bekezdése alapján kellett vizsgálni. Eszerint a szerződéssel kikötött szolgáltatásért - ha a szerződésből vagy a körülményekből kifejezetten más nem következik - ellenszolgáltatás jár (BDT 2000. 216.).
- Az örökség reményében teljesített szolgáltatások megtérítése iránti igény akkor válik esedékessé, amikor a jogviszony a felek között halállal vagy a köztük fennálló kapcsolat egyéb okból történő megszakadásával megszűnik (BH 1980. 166).
Az örökhagyó vagyonát terhelő tartozások közé tartoznak mindazok, amelyek akár szerződésből, akár szerződésen kívüli kötelezettségből erednek, és amelyek az örökhagyó halálával nem szűnnek meg.
Általánosságban elmondható, hogy minden olyan követelésért, amely az örökhagyót halálakor fennállott jogviszonyból terhelte, az örökös köteles helytállni, kivéve ha az örökhagyó halála a szerződés megszűnését eredményezte (Ptk. 323. §).15 Például az örökhagyó által kötött kölcsönszerződésből eredő jogok és kötelezettségek egészükben szállnak át az örökösre az örökhagyó halála esetén, ezért az örökös az eredeti kölcsönszerződésben kikötött kamatokkal tartozik késedelem esetén és terhelik az örökhagyó által vállalt egyéb terhek.16
Általános szabályként elmondható, hogy az örökhagyó által kötött mindazoknak a szerződéseknek, amelyeket jogszabály értelmében a felek valamelyikének halála nem szüntet meg, az örökös kötelezettjévé, illetőleg jogosultjává válik, mégpedig úgy, hogy ehhez semmiféle külön jognyilatkozatra nincs szüksége. Minden olyan követelésért, amely az örökhagyót halálakor fennállott jogviszonyból terhelte, az örökös köteles helytállni, kivéve ha az örökhagyó halála a szerződés megszűnését eredményezte (Ptk. 323. §).17
A csak személyesen teljesíthető kötelezettség a jogutódlást kizárja, az ilyen kötelezettséget tartalmazó szerződés a kötelezett halálával megszűnik. Amennyiben azonban az örökhagyó az eltartó volt, a tartás kötelezettsége az örökösre száll át a tartás útján nyújtott szolgáltatásokkal ki nem elégített rész erejéig [Ptk. 586. § (4) bekezdés].18 A jogosult halála pedig az olyan szerződést is megszünteti, amely kizárólag a jogosult személyes szükségletének kielégítésére szolgált [például a tartási szerződés, lásd Ptk. 586. § (4) bekezdés].19 Emellett az esetek egy bizonyos részében bármelyik fél halála megszüntetheti az adott jogviszonyt.20
Nehezen képzelhető el olyan hagyatéki eljárás, ahol ne lenne a hagyatékban teher. Az örökhagyó illő eltemettetésének költsége, valamint a hagyatéki költségek, a hagyatéki eljárás költsége szinte kivétel nélkül valamennyi hagyatéki ügyben előfordul.
Egyre gyakoribbak azok az esetek is, amikor a szó klasszikus értelmében vett tartozással találja szembe magát az örökös, és az eljáró közjegyző.
Azokban az esetekben, amikor a hagyatéki eljárás során hagyatéki hitelezői igénnyel lépnek fel, a közjegyzőnek a hagyatéki hitelezőt minden esetben idéznie kell a hagyatéki tárgyalásra [He. 40. § (1) bek. d) pontja]. Pontosabban azokat a hitelezőket kötelező idézni a hagyatéki tárgyalásra, akik az eljárást megindították, illetve hitelezői igényüket bejelentették.
Az örökséget csak az szerzi meg, aki örökössé lehet, és azzá akar lenni.21 Az örökösként érdekelt személyek "öröklési hajlandóságát" nagyban befolyásolhatja egy esetlegesen felbukkanó hagyatéki hitelezői igény. Kiváltképpen akkor, ha az örökösként érdekelt személynek nincs tudomása arról, hogy az örökhagyónak tartozása lenne.
A Ptk. a 673. § (2) bekezdésében kifejezetten akként rendelkezik, hogy "az örökös az öröklés megnyíltával a hagyatékot, illetőleg annak neki jutó részét vagy meghatározott tárgyát (örökség) - elfogadás vagy bármely más jogcselekmény nélkül - megszerzi."
A Ptk.-nak a kiesésre vonatkozó rendelkezései közül azonban néhány - véleményem szerint - az ipso iure öröklés elvét áttörik. A kiesett személy ugyanis nem gyakorolhat a hagyatékkal kapcsolatos jogosítványokat, de vele szemben nem lehet megalapozottan hagyatéki hitelezői igényt sem érvényesíteni.22 Nehézséget - egyszersmind jogbizonytalanságot - okoz viszont annak ténye, hogy a polgári jogi jogviszonyok rendszerében bizonytalanság lehet abban a tekintetben, hogy a meghatározott, tehát biztos időpontban elhalálozott személynek, az örökhagyónak, ki vagy kik az örökösei, egyetemes jogutódai.23
A kiesési okok közül az érdemtelenség, a lemondás, és a visszautasítás intézménye érdemel kiemelést.
Az érdemtelenséget a bíróság (közjegyző) hivatalból nem veheti figyelembe, ehhez képest a nem érdekelttől származó bejelentést vagy hivatkozást is figyelmen kívül kell hagynia. Az érdemtelenségre csak az hivatkozhat, aki a kiesés esetén maga örökölne, vagy valamely kötelezettségtől mentesülne.24 Abban az esetben, ha az arra jogosulttól származik az érdemtelenségi okra hivatkozás a végrendelet, vagy törvény által felállított öröklési rendben az örökhagyó halálát követően következik be változás.
A lemondás intézménye azt a jogot biztosítja mind az örökhagyó, mind az öröklésre jogosult számára, hogy az általános öröklési rendtől eltérően még az örökhagyó életében rendezze az örökhagyó utáni jogutódlást. Ha a lemondás leszármazókra is kihat, vagy kötelesrészt elérő kielégítés fejében történt akkor nemcsak az öröklésre jogosult, hanem az öröklésre jogosult után örökölni hivatott személyek is kiesnek az öröklésből.
A lemondás azonban nem feltétlenül vonatkozik az örökhagyó egész hagyatékára. A lemondás terjedelmére vonatkozóan az örökhagyó és a törvényes öröklésre jogosult szabadon megállapodhat.25 Fontos kiemelnünk, hogy itt az örökhagyó és az öröklésre jogosult közötti szerződésről van szó, amelyet a felek később módosíthatnak, felbonthatnak.
A visszautasítás intézményével megnyílik a lehetőség arra, hogy örökös az örökséget az öröklés megnyílta után egyoldalú nyilatkozatával kinyilváníthassa, hogy nem kíván örökölni.
A visszautasításhoz a törvény nem kíván meg írásos formát, az szóban is érvényes. A visszautasító nyilatkozat akár a hagyatéki eljárás során, akár azon kívül (nem címzetten, vagy valamelyik örököstárshoz címezve) megtehető.26 A visszautasítás mindig relatív kiesési ok, azaz csak a visszautasító személyére vonatkozik.
A felsoroltakon kívül véleményem szerint további áttörés az ipso iure öröklés elvén a rendelkezés várt örökségről jogintézménye, amely esetén a leszármazó örökösök határozhatnak örökségi várományuk sorsáról az örökhagyó életében szerződésben.
Köztudott, hogy a hagyatékátadó végzés csak az öröklés közhitelű tanúsítására szolgál, deklaratív hatályú, de öröklési jogot nem keletkeztet.27 Emellett a közjegyző hagyatékátadó végzésének anyagi jogereje nincs, az a bíróságot sem köti.28 Mégis szükség van egy olyan eljárásra és ennek kapcsán hozott határozatra, amelynek célja az örökhagyó halálnak eredményeként bekövetkezett jogi változások - jogutódlás - tisztázása és mindezek eredményként az öröklés
- időpontjának,
- tényének,
- módjának,
több örökös esetében az öröklés arányának közhiteles tanúsítása és ennek megfelelően az örökhagyó hagyatékának átadása.29
A közjegyző az igazságszolgáltatás céljainak megvalósítása érdekében a polgári jog és az ehhez kapcsolódó jogágak területén a jogviták megelőzésében működik közre, feladata a jogi prevenció.30
Valamennyi közjegyzői nemperes eljárás célja az, hogy a felek jogainak érvényesítését - akár a jogi tények tanúsításával, akár jogügyleteknél való közreműködéssel - előmozdítsa.31
A fenti gondolatmenethez adjuk hozzá a közjegyzőkről szóló 1991. évi XLI. törvény (a továbbiakban: Ktv.) 1. § (1) és (2) bekezdésében meghatározott követelményeket: "a jogviták megelőzése érdekében a feleknek pártatlan jogi szolgáltatást nyújtsanak", "a feleket a hatáskörébe utalt eljárásokkal kapcsolatban - a felek esélyegyenlőségének biztosításával - kioktatással segíti jogaik gyakorlásában és kötelességeik teljesítésében". A Ktv. az 1. § (3) bekezdésben a közjegyző hatáskörébe utalja hagyatéki eljárást.
Emellett a He. 52. §-a szerint a tárgyaláson meg kell (!) állapítani, hogy kik és milyen jogcímen támasztottak és támaszthatnak a hagyatékra igényt, továbbá a közjegyző köteles a feleknek a felmerülő jogi kérdésekben útbaigazítást adni és gondoskodni arról, hogy a felek a tárgyaláson nyilatkozataikat azok jogkövetkezményeinek teljes ismeretében tegyék meg.
Kérdés, hogy mi a teendő akkor, ha a hagyatéki eljárásban hagyatéki hitelezőként érdekelt személyről szerez tudomást a közjegyző, de a "konkrét" hitelezői igény bejelentése nem történik meg.
Az igénybejelentés elmaradásának több oka is lehet. A legpraktikusabb, és egyben leggyakoribb ok az, hogy a hitelezőként érdekelt nem szerez tudomást arról, hogy az örökhagyó elhalálozott. Előfordulhat az is, hogy a hitelező tudomást szerez az örökhagyó haláláról, de nem tudja mit kell tennie, annak érdekében, hogy igényét a hagyatéki eljárásban érvényesítse.
Véleményem szerint ilyen esetekben célszerű, és egyben ajánlatos a hagyatéki hitelezőként érdekelt személyt nyilatkozatát beszerezni [He. 33. §]. Az írásbeli megkeresésben tájékoztatható az érdekelt, hogy hagyatéki hitelezői igényt terjeszthet elő. Nyomatékosan szeretném felhívni a Legfelsőbb Bíróság Polgári Kollégiumának 262. számú állásfoglalására a figyelmet, amely a hagyatékátadó végzések jogerőre emelkedése tárgyában született ugyan, de a hagyatéki eljárásban érdekelt személyek körét kiterjesztően értelmezi. Az állásfoglalás szerint "a hagyatéki eljárásban résztvettnek kell tekinteni minden olyan személyt, akinek érdekeltségére nézve az eljárás során határozott adat merült fel, még ha őt a közjegyző a tárgyalásra nem is idézte meg, mert függetlenül attól, hogy a tárgyalásra kiket kell megidézni (He. 40. §), a hagyatékátadó végzést minden érdekeltnek kézbesíteni kell [65. § (1) bek.]. Ha tehát az ilyen értelemben vett érdekeltnek a hagyatékátadó végzést nem kézbesítették, vele szemben mindaddig, amíg a végzést nem kézbesítik, és a kézbesítéstől számított tizenöt nap le nem telik, a fellebbezési határidő nem jár le.
A közjegyzőnek figyelemmel kell lennie arra, hogy a He. 89. §-a (1) bekezdésének rendelkezése szerint a hagyatéki eljárásban a polgári perrendtartás szabályait megfelelően alkalmazni kell. A Pp. 74. §-ának megfelelően tehát, ha az ismeretlen helyen tartózkodó érdekeltnek meghatalmazottja nincs, részére a közjegyző ügygondnokot rendel, és a hagyatékátadó végzést neki kézbesítteti.
Ha a hagyatéki eljárásban részt nem vett érdekelt a hagyaték átadása után, de még az átadó végzés jogerőre emelkedése előtt jelentkezik, és a hagyatéki eljárás megismétlését vagy új határozat meghozatalát kéri, a közjegyző akkor jár el helyesen, ha az ilyen kérelmet a hagyatékátadó végzés elleni fellebbezésnek tekinti, és azt a másodfokú bírósághoz felterjesztheti. Az eljárásban részt nem vett érdekeltekre nézve ugyanis a fellebbezési határidő a hagyatékátadó végzés jogerőre emelkedésével jár le, vagyis attól számított tizenöt nap elteltével, amikor az eljárásban részt vett összes érdekelt részére a végzést kézbesítették, illetőleg azzal egyidejűleg, amikor az eljárásban részt vett minden érdekelt a fellebbezési jogáról lemondott."
Az előző fejezetben leírtak arra szolgálnak alapot, hogy kijelenthessük: az ipso iure öröklés elve ellenére korántsem biztos, hogy alapos vizsgálat nélkül egyértelműen megállapítható az örökös személye.
A közjegyző által lefolytatott hagyatéki eljárás az elsődleges garanciája annak, hogy az örökösök köre a törvény, és - amennyiben végintézkedést tett az örökhagyó - a végintézkedés alapján megállapítható legyen. A hagyatéki vagyon és a hagyatéki teher megállapítása, és az öröklési rend meghatározása alapján a hagyatéki eljárásban az örökösként érdekelt (és öröklésre jogosult személy) az összes adat ismeretében eldöntheti, kíván-e örökölni.
A hagyatéki eljárásban valamennyi érdekelt részére lehetőséget kell adni arra, hogy jogait megfelelően érvényesíthesse. Mind az örökösök, mind az egyéb érdekeltek elemi érdeke, és jogosultsága, hogy a hagyatéki eljárás során valamennyi releváns adat és információ birtokában tegyék meg nyilatkozataikat. Ezen jogosultság feltételeinek biztosítása a hagyatéki eljárásban a közjegyző kötelessége. Mind az örökösként érdekeltek, mind az egyéb érdekeltek jogos elvárása tehát, hogy a hagyatéki vagyon és nemcsak az aktív, hanem a passzív vagyon (a hagyatéki terhek köre) is a lehető legteljesebb mértékben "felderített" legyen. A már idézett PK. 262. szerint "a hagyatéki eljárásban mellőzött érdekelt esetleges igényét hagyatéki eljáráson kívül, a törvény rendes útján érvényesítheti. A hagyatéki eljárás, illetőleg a peres eljárás - mindegyik a maga jogorvoslati lehetőségével - külön szabályok alá tartozik. Ezért a hagyatéki eljárás során hozott valamely határozatot (végzést) csakis abban az eljárásban előterjesztett törvényszerű jogorvoslat eredményeként lehet akár megváltoztatni, akár hatályon kívül helyezni. Nincs tehát helye annak, hogy a bíróság peres eljárás során hozott határozattal a hagyatékátadó végzést hatályon kívül helyezze. A teljes hatályú jogerős hagyatékátadó végzés az abban megjelölt örökösnek e minőségét és örökségének a tárgyát igazolja mindaddig, amíg a bíróság a peres eljárásban hozott határozattal - anélkül, hogy új hagyatéki eljárás lefolytatására kerülne sor - másként nem dönt. A hagyatékátadó végzésnek ugyanis anyagi jogereje nincs, ezért bármely érdekelt az esetleges öröklési igényét perben utóbb is érvényesítheti." Amennyiben a hagyatéki eljárás során a közjegyző nem teszi meg a jogszabály által előírt valamennyi intézkedést annak érdekében, hogy a tényállást felderítse, a hagyatéki eljárásban érdekeltek jogaikat nem tudják érvényesíteni. A hagyatéki eljárásban elmaradt jogérvényesítésre ugyan a törvény rendes útján megvan az érdekelt lehetősége, de az elmaradt jogérvényesítés miatt az eljárásban érdekelt fél hátrányt (esetleg kárt!32) szenvedhet, számára a jogérvényesítés több költséggel járhat, és időben is jelentékeny veszteség érheti.
A hagyatéki eljárásban a közjegyző azért nem dönti el a felek közötti esetleges jogvitát, mert ehhez hiányoznak a peres eljárás garanciái. A vitás kérdések tehát csak perben bírálhatók el.33
Mindezek ellenére az a határozott véleményem, hogy amennyiben lehetséges a hagyatéki vagyon, és az eljárásban érdekelt személyek alapos, minden részletre kiterjedő felderítése a közjegyző kötelezettsége. A hagyatéki eljárásnak mint egyfajta örökösi minőséget közhitelesen deklaráló eljárásnak az alapjait ásná alá az a gyakorlat, amely nem állapítaná meg hivatalból a teljes tényállást.
Nincs könnyű helyzetben a közjegyző, hiszen elsősorban a felek nyilatkozatai és a becsatolt okiratok alapján kell meghatározni az öröklési rendet, és kell átadni a hagyatékot [He. 55. §]
A hitelezői kört mindazok alkotják, akiknek követelése volt az örökhagyóval szemben. Mégis, ha hagyatéki hitelezői igényről beszélünk, legelőször a Ptk. 677. §-ának (1) bekezdésében szabályozott temetési költségekre [a) pont] és az örökhagyó tartozásaira [c) pont] gondolunk. Hagyatéki tartozás jogosultjai, a hagyatéki hitelezők egy része olyan személyek, akik nem örökösök. A hagyatéki hitelezők jogi személyek is lehetnek.34 Az öröklési szerződés alapján nyújtott szolgáltatás azonban a hagyatékkal szemben hagyatéki hitelezői igényként nem érvényesíthető.35
A hagyatéki leltárelőadó által készített leltárnak tartalmaznia kell az örökhagyó személyére és vagyonára, az esetleges végrendelet létére vonatkozó adatokat, az öröklésre illetve a haszonélvezeti jogra jogosultak felsorolását, továbbá a hagyatéki hitelezőkre vonatkozó adatokat, s összegezve mindazon adatokat, amelyek a hagyaték átadásához, az esetleges jegyzői eljáráshoz, az öröklési illeték kiszabásához (értékadatok) szükségesek.36
A He. 2. § (1) bekezdése szerint a belföldi hagyaték leltározása iránt a meghalt személy utolsó belföldi lakóhelye, ha pedig belföldön lakóhelye nem volt, vagy az nem állapítható meg, a hagyatéki vagyon fekvésének helye szerint illetékes jegyző intézkedik. A leltározást - mint leltárelőadó - a jegyző által megbízott előadó végzi. [He. 3. § (1) bek.] A leltárt - a szükséges adatok beszerzése, illetőleg az érdekeltek meghallgatása alapján kell elkészíteni [He. 5. § (1) bek.]. A He. előbb idézett rendelkezései kifejezésre juttatják a hagyatéki leltárelőadók kiemelkedően fontos szerepét a hagyatékban érdekelt személyek felderítése körében.
Véleményem szerint a minden részletre kiterjedő, alaposan összeállított hagyatéki leltár alkalmas lehet arra, hogy a közjegyző előtt folyó hagyatéki eljárás ideje nagymértékben rövidüljön. Ezért a közjegyzői kar elemi érdeke, hogy a helyi önkormányzatokkal együttműködve a leltárelőadók elméleti és gyakorlati felkészítésébe intézményesített formában, minél hamarabb bekapcsolódjon a közjegyzőség.
A hagyatéki leltár felvételének körülményeit a közjegyző jogosult megvizsgálni. A He. 17. §-a alapján az illetékes közjegyző tájékoztatást kérhet a jegyzőtől arról, hogy kellő időben megtörtént-e a leltározás minden olyan esetben, amikor az kötelező. Ebből a célból a vonatkozó könyveket (anyakönyveket), iratokat, feljegyzéseket és kimutatásokat személyesen megtekintheti. Ha a közjegyző hiányt vagy mulasztást észlel, azt a hiány megszüntetése vagy a mulasztás orvoslása végett közli a jegyzővel, szükség esetében pedig erről értesíti az ügyészt.
Ilyen iratvizsgálati ellenőrzést a gyakorlatban nem nagyon lehet - sajnálatosan - találni.37 A korábban említett képzéssel összehangolva tehát megvan az ellenőrzés lehetősége is.
Véleményem szerint ennek az ellenőrzési lehetőségnek a felhasználásával minden közjegyző a saját illetékességi területén lévő jegyzőkkel és leltárelőadókkal együttműködve tudná kialakítani a leltározás "optimálisra specifikált rendjét".
Itt szükséges megjegyezni, hogy a közjegyzőnek azon határozatával szemben, amellyel a leltár felvétele végett az illetékes jegyzőt keresi meg, minthogy az az eljárást vezető határozat, fellebbezésnek helye nincsen.38
A He. a hagyatéki hitelező fogalmával adós marad. A fogalom tisztázatlansága mellett érdekesen keveredik a "hitelező" és a "hagyatéki hitelező" kifejezések használata [például a 6. § (2) bekezdése és a 11. § (4) bekezdése] a jogszabályban. Ebből az következik, hogy valamennyi hagyatéki tartozás jogosultja hagyatéki hitelezőnek tekinthető. A hagyatéki eljárásban azonban hagyatéki hitelezőnek csak az tekinthető aki hitelezői igényét bejelentette, vagy mint a hagyatéki tartozás jogosultja a hagyatéki eljárásban bejelentette, hogy az örökhagyóval szemben hitelezői igénye van. Tapasztalataim szerint általában a két eset lefedi egymást, azonban előfordult olyan eset is, amikor a hitelezőként érdekelt a megkeresésre olyan választ adott, amely szerint kérte a hagyatéki terhek közé felvenni az örökhagyó tartozását, azonban hitelezői igényt az eljárásban nem kívánt érvényesíteni. Ebben az esetben viszonylag egyszerű a nyilatkozat értelmezése, ugyanis a hagyatéki hitelező csak arról nyilatkozik, hogy a hagyatéki eljárás során nem kíván élni azokkal a jogosultságokkal, amelyek lehetővé tennék számára igényének a hagyatéki eljárás keretei között történő rendezését (például egyezségkötéssel).
Célszerű megvizsgálni azt az esetet, amikor az érdekeltnek az örökhagyóval szemben nincs bejelentett követelése, de az örökhagyó hagyatékát képező vagyontárgyakra jelzálogjog van bejegyezve az ingatlan-nyilvántartásba. Ebben az esetben a vagyontárgyat öröklő személy zálogjoggal terhelten szerzi meg az ingatlan tulajdonjogát, tehát a jogutódlással zálogkötelezettje lesz (ipso iure). Ha a jelzálogjog jogosultja kielégítési jogának megnyíltát követően a zálogtárgyat értékesíti, az örökös a megörökölt ingatlannal felel. Az örökösként érdekelt személy e jogkövetkezmények ismeretében eldöntheti, hogy kíván-e örökölni. Természetesen az sem haszontalan információ az örökösként érdekelt személy számára, hogy a zálogjogosult kielégítési joga az örökhagyó életében nem nyílt-e meg.
Kérdés, hogy mit tehet a zálogjog jogosultja? Főleg abban az esetben, ha az örökhagyó haláláról, a hagyatéki eljárásról nincs is tudomása. Abban az esetben különösen izgalmas lehet a zálogjogosult helyzete, ha a zálogjoggal biztosított követelés az örökhagyó életében lejárt, és a kielégítési joga megnyílt.
Szintén elgondolkodtató az az eset, amikor az egyéb érdekelt zálogjogosult írásban a hagyatéki eljárás befejezése előtt közli, hogy a jogerős hagyatékátadó végzés megküldését kéri csupán. A Ptk. 207. §-ának (2) bekezdése szerint, ha valaki a jogáról lemond, vagy abból enged, nyilatkozatát nem lehet kiterjesztően értelmezni. Ez a szabály azt is magában foglalja, hogy a lemondás tényét csak akkor lehet megállapítani, ha a jogosult erre vonatkozóan kifejezett nyilatkozatot tett, vagy ha a lemondást a körülményekből kétségtelenül meg lehet állapítani.39
Abban az esetben, ha a hagyatéki eljárásban a tényállás teljes mértékben tisztázott, valamennyi az eljárásban érdekelt fél számára lehetőség nyílik arra, hogy jogaikat, igényeiket a hagyatéki eljárás során érvényesítsék.
Véleményem szerint az a követendő eljárás, hogy az egyéb érdekeltek közül a közjegyző a hagyatéki tárgyalásra idézi a hagyatéki hitelezőt és a zálogjogosultakat is, és részükre a hagyatékátadó végzés egy példányát jogerőre emelkedés előtt megküldi. A PK 262. számú állásfoglalás ugyan nem teszi "kötelező gyakorlattá" a zálogjogosult személyek idézését, azonban a hagyatéki eljárásban résztvevő valamennyi fél érdeke az, hogy az örökhagyó vagyonát érintő nyitott kérdések minél hamarabb lezáródjanak.
A He. 52. § (1) bekezdése szerint a tárgyaláson meg kell állapítani, hogy kik és milyen jogcímen támasztottak és támaszthatnak a hagyatékra igényt. Abban az esetben, ha a hagyatéki tárgyalásra kötelezően megidézendő személyek körén [He. 40. §] túl azokat is idézi a közjegyző a hagyatéki tárgyalásra, akik igényt támaszthatnak a hagyatékra, akkor sokkal nagyobb annak a valószínűsége, hogy a He. 33. §-ában meghatározott egy kitűzött határnapon történő befejezésnek eleget lehet tenni.
Mind az örökösnek, mind a hagyatéki hitelezőnek érdeke, hogy a hagyatéki tartozások kielégítése minél előbb megtörténjék.40 A He. 52. § (3) bekezdésének második fordulata az eljáró közjegyző kötelességévé teszi, hogy gondoskodjon arról, hogy a felek a tárgyaláson nyilatkozataikat azok jogkövetkezményeinek teljes ismeretében tegyék meg. E követelménynek a közjegyző akkor tud eleget tenni, ha a tényállás tisztázott, az öröklési rend megállapítható, és valamenynyi érdekelt nyilatkozatát a jogkövetkezmények teljes ismeretében teszi meg.
Abban az esetben az örökhagyó tartozása ismert az örökös előtt, csak a hitelező személye bizonytalan, vagy ismeretlen, a tartozást bírói letétbe helyezéssel teljesítheti.41
Ismeretlen helyen tartózkodó, de egyébként ismert követeléssel rendelkező hagyatéki hitelező esetében az örökös bírósági letétbe helyezéssel is teljesíthet (Ptk. 287. §), nem alkalmazható azonban ez a mód akkor, ha a hitelező maga is ismeretlen.42
Abban az esetben, ha az örökös lehetségesnek tartja, hogy az örökhagyónak voltak tartozásai, de a hitelező személyéről konkrét tudomással nem rendelkezik, akkor a tartozások felderítésére az örökös nem vagy csak jelentékeny időveszteséggel képes. Ez viszont azt eredményezi, hogy az örökös felelőssége gyakorlatilag az elévülési idő lejáratáig fennmarad. Annak érdekében, hogy a hagyatéki hitelezők személyét felderítse, az örökös a hagyatéki eljárás lefolytatására egyébként illetékes közjegyzőnél kérheti az ismeretlen hagyatéki hitelezők felhívását. A Ptk. 681. §-a alapján a közjegyző - megfelelő határidő tűzésével - hirdetményt bocsát ki, és felhívja az ismeretlen hitelezőket, hogy követeléseiket a megadott határidő alatt jelentsék be. Egyben figyelmezteti a hitelezőket arra, hogy ha ezt elmulasztják, igényük kielégítésével hátrányos helyzetbe kerülhetnek:
a) az utólag jelentkezett hitelező ugyanis nem kifogásolhatja a jelentkezéséig történt kielégítések sorrendjét, vagyis azt, hogy a sorrendben hátrább álló csoportba tatozó követelés kielégítésére őt megelőzően került sor.
b) nem kifogásolhatja az azonos csoporton belül történt kielégítések arányát, vagyis azt, hogy késedelmes jelentkezése folytán az azonos csoportba tartozó követlések kielégítésénél, illetőleg a kielégítések arányának megállapításánál az ő követelése figyelmen kívül maradt.
Ha tehát a többi hagyatéki hitelező kielégítése után nem maradt hagyatéki vagyon, az örökös a késedelmesen jelentkezett hitelezővel szemben saját vagyonával nem felel: a hitelező követelése így kielégítés nélkül marad.43
A Ptk. hivatkozott szabálya nem rendelkezik arról, hogy a hitelezők felhívására a hagyatéki eljárás mely szakaszában kerülhet sor. Véleményem szerint a Ptk. 681. §-ában szabályozott eljárás célja a hagyatéki tárgyalás előkészítése során érhető el; a felhívás kibocsátására az eljárást befejező végzés meghozatalát követően a hagyatéki eljárás szabályait nem lehet alkalmazni. Amennyiben a közjegyző jogosult a Ptk. hivatkozott rendelkezése alapján felhívás kibocsátására a hagyatéki eljárás befejezését követően, akkor az egy újabb közjegyzői hatáskört telepítő szabályként értelmezhető - eljárási szabályok nélkül.
Megjegyzem, hogy a He. a hagyatéki eljárás során tett ilyen felhívásokra sem tartalmaz kifejezett rendelkezéseket (kérdéses, hogy amennyiben a felhívást hirdetmény útján teszi közzé a közjegyző, akkor a hirdetményt hova kell kifüggeszteni44). Talán nem véletlen, hogy a gyakorlatban nem is nagyon alkalmazott ez a fajta eljárás.
Amennyiben mégis felhívást bocsát ki a Ptk. 681. §-a alapján a közjegyző az előtte folyamatban lévő hagyatéki eljárásban, akkor a felhívásra jelentkező hitelező ismert hagyatéki hitelezővé válik, és a He.-ben meghatározott jogosítványok illetik meg.
A hagyatéki eljárás lefolytatásával a jogszabályban meghatározott munkadíjra, költségtérítésre a közjegyző az örökössel szemben nem hagyatéki hitelezőként tarthat igényt.45 A közjegyzői díj a közjegyzőt hagyatéki vagyon hiányában is megilleti. A közjegyző az örökössel szemben munkadíj és költség iránti igényét nem hagyatéki hitelezőként és a hagyatéki vagyontárgyakból, illetve azok értéke erejéig, hanem attól függetlenül, jogszabály alapján érvényesítheti.46
Hagyatéki hitelező maga az örökös is lehet, a hagyatéki tartozásnak ezen a minőségén és fennállásán nem változtat, hogy az - akár az öröklés megnyílta előtt, akár utóbb - az örökös mint hitelező javára keletkezett.
Ha az örökös az örökhagyónak halála előtt hitelezője volt, akkor a követelését ugyanúgy kell számításba venni, mint az öröklés megnyílta előtt keletkezetett más követelést, és úgy kell kielégíteni, mint más hitelezőket megillető követelést.47 Az örökös követelése annyival lesz kisebb, mint amennyi a terhek rá eső része. A hagyatéki hitelező örökös követelése örökrésze arányában megszűnik; ő ugyanis - követelése arányában - a hagyaték jogosultja, - de mint örökös - egyben "kötelezettje". Az örökös a hagyatékkal szemben fennálló követelésének fennmaradó részét örököstársaitól követelheti.48 Ha az egyik örököstárs egyben hagyatéki hitelező is; a hagyatéki tartozás arányos részét mint örököstárs ő is viselni köteles. Ebben a részében valójában ugyanaz a személy lesz jogosult és a kötelezett, és a követelés megszűnik [Ptk. 322. §]. Az örökös tehát az örököstársával csak örökrésze arányában marasztalható.49
A Legfelsőbb Bíróság elvi jelentőségű jogkérdésként foglalkozott azzal a kérdéssel, hogy ha az egyik örököstárs egyben hagyatéki hitelező is, a hagyatéki tartozásért a felek egymás közötti viszonyában miként alakul a kötelesrészre jogosult felelőssége. A Legfelsőbb Bíróság álláspontja szerint "a Ptk. 679. § értelmében a hagyatéki tartozásokért az örökös felelősséggel tartozik, amely felelősség azonban korlátozott: a hagyaték tárgyaival és annak hasznaival, a jogszabályban meghatározott esetben pedig öröksége erejéig egyéb vagyonával áll fenn. A Ptk. 672. §-a alapján pénzben kiadni rendelt kötelesrész vagy kötelesrész kiegészítése annak ellenére, hogy az örökhagyó vagyonából való részesítést eredményez, nem öröklés, ennélfogva a hagyatéki hitelezői igény kielégítésére sem szolgál. Ezért a kötelesrész kiegészítésére jogosult örököstársnak kötelesrészével az örököst megillető hagyatéki hitelezői igényéért való felelőssége sem áll fenn.50
A He. 89. § (1) bekezdése alapján amennyiben a rendelet eltérő rendelkezést nem tartalmaz vagy az eljárás nemperes jellegéből más nem következik, a hagyatéki eljárásban a polgári perrendtartás szabályait [1952. évi III. törvény (a továbbiakban: Pp.)] kell megfelelően alkalmazni. Az előbbiekből következően hagyatéki eljárásban a polgári peres eljárásban érvényesülő alapelveket is megfelelően alkalmazni kell.
A többi alapelv érdemét nem csorbítva most csupán a rendelkezési elvvel szeretnék foglalkozni. Véleményem szerint a rendelkezés elvének [Pp. 3. § (2) bek.] megfelelő alkalmazása a hagyatéki eljárásban azt jelenti, hogy a közjegyző kötelessége a felek által előterjesztett kérelmektől és nyilatkozatoktól függetlenül a tényállást hivatalból megállapítani, és a tényállás tisztázása érdekében szükséges adatokat, nyilatkozatokat beszereznie.
Továbbá az előadott kérelmeket, nyilatkozatokat nem alakszerű megjelölésük, hanem tartalmuk szerint kell figyelembevenni. Ebből következően kiemelkedő szerepe van a nyilatkozatok alapos és a hagyatéki eljárás szempontjából releváns értelmezésének, és bemutatott okiratok alapos vizsgálatának.51
Korábban már megállapítást nyert, hogy a hagyatéki hitelezők a hagyatéki eljárásban, és polgári peres úton is érvényesíthetik igényeiket. Az alábbiakban a hitelezőket a hagyatéki eljárás során megillető jogok rövid összefoglalására teszek kísérletet elsősorban a He. rendelkezései alapján.
A hitelező jogosult a haláleset bejelentésére. Ebben az esetben a halálesetet a hitelező köteles igazolni, jogi érdekét (hitelezői igényét) valószínűsíteni köteles. A bejelentés történhet a jegyző, vagy akár a közjegyző előtt. Amennyiben a hagyatéki hitelező pénzügyi intézmény, akkor a hitelintézetekről és a pénzügyi vállalkozásokról szóló 1996. évi CXII. törvény (a továbbiakban: Hpt.) 51. § c) pontja alapján csak lejárt követelése érvényesítése érdekében adhat ki banktitoknak minősülő adatokat.52 Minden más esetben csak a közjegyzőnek a pénzügyi intézményhez intézett írásbeli megkeresésére adhat ki a pénzügyi intézmény banktitoknak minősülő információkat (a jegyzőnek, hagyatéki leltárelőadónak nem!).53
Amennyiben a hagyatéki hitelező kéri, és az ingóhagyaték értéke meghaladja a 300 000 Ft-ot akkor az ingóságokat is leltározni kell [He. 4. § (2) bekezdés d) pont]. A hagyaték kötelező leltározása úgy értendő, hogy a kötelező leltározás alá eső vagyontárgyakat a leltárelőadó akkor is köteles a hagyatéki leltárban feltüntetni, ha az ellen az örökösök tiltakoznak.54
A leltárelőadó a leltározás idejéről és helyéről a hitelezőt - amennyiben a leltározást a hitelező kérte - írásban köteles értesíteni azzal a figyelmeztetéssel, hogy a leltározásnál jelen lehet, de a leltározást távollétében is foganatosíthatja a leltárelőadó. [He. 6. § (2) bekezdés.]
A He. 11. § (4) bekezdésében megfogalmazott adatszolgáltatási kötelezettség körében - amely szerint a leltárban a hagyatéki terhek (köztartozások) felsorolásánál fel kell tüntetni a hitelező nevét és lakását, a tartozás összegét, jogalapját, keletkezésének idejét, a tartozásra vonatkozó okirat keltét és a lejárat idejét - a pénzügyi intézmény hagyatéki hitelező csak lejárt követelése érvényesítése érdekében adhat ki banktitoknak minősülő adatokat.
Amennyiben a hitelező azt észleli, hogy a hagyatéki leltárban a fenti adatok nem kerültek rögzítésre - mint érdekelt - kérheti a leltár kiegészítését. A ilyen nyilatkozatot a hagyatéki leltárban a He. 12. § (2) bekezdése alapján fel kell tüntetni.
A helyszíni leltározás kötelező eseteit a He. meglehetősen szűkreszabottan határozza meg. A közjegyző és a jegyző kezdeményezési jogosultsága kellően rugalmassá teszi a szabályozást.
A He. 5. § (2) bekezdés c) pontja alapján az ingóságok helyszíni leltározását a közjegyző is elrendelheti. A hitelezőnek tehát lehetősége van, hogy a közjegyzőnél kezdeményezze a helyszíni leltározás elrendelését.
A biztosítási intézkedés célja mindig az örökös (a hagyományos) érdekeinek védelme, a hagyaték megóvása, soha sem más személy érdekeinek a biztosítása, így például nincs helye biztosítási intézkedésnek a hagyatéki hitelező jogai megóvása érdekében.55
A hagyatéki hitelező nem kérheti sem a leltárelőadónál, sem a közjegyzőnél biztosítási intézkedések elrendelését, mivel azt a He. 19. §-ának (1) bekezdése értelmében az örökös, illetve a végrendeleti végrehajtó kérheti.56
Azok a hagyatéki hitelezők akik, a hagyatéki eljárás megindítását kérték, vagy követelésüket bejelentették, a közjegyző a hagyatéki tárgyalásra köteles idézni. [He. 40. § (1) bekezdés d) pont]. Emellett a hagyatéki tárgyaláson, mint egyéb érdekelt a nem idézett hitelező is megjelenhet [He. 49. § (2) bekezdése].
A hagyatéki tárgyaláson a hitelező nyilatkozatokat tehet, okiratokat csatolhat be. A He. 56. § (1) bekezdése szerint a hagyatéki tárgyalásról készített jegyzőkönyvnek az érdekelteknek a hagyaték állagára, az örökösök személyére és az örökléssel kapcsolatos egyéb lényeges körülményekre, valamint a hagyaték átadására vonatkozó előadásait, továbbá az érdekeltek kérelmeit és egyéb jelentős nyilatkozatait is. A hagyatéki tárgyalási jegyzőkönyv kellékeire a He. 56. §-át meghaladóan a Pp. 115-118. §-ait is alkalmazni kell.57 A jegyzőkönyv kiegészítése iránti kérelem elutasító végzés ellen nincs helye külön fellebbezésnek [Pp. 114. §, 118. § (2) bek., 233. § (3) bek. b) pont].58
A bejelentett hagyatéki hitelezői igényre az örökösök nyilatkoznak, és amennyiben az igényt nem ismerik el, akkor a hitelező igényét peres úton érvényesítheti a hagyatéki eljárástól független eljárás keretében. A felek között a hagyatéki hitelezői igény el nem ismerése miatt kialakult vita ugyanis nem öröklési jogi vita. Az öröklési jogi vita ugyanis az örökös személye, az öröklés jogcíme vagy mikéntje kérdésében keletkezett vita, s ez a vita nem zárja ki a hagyaték teljes hatállyal történő átadását.59 Abban az esetben, ha az örökösök és a hagyatéki hitelező között az a vitás, hogy adott ingóság a hagyatékba tartozik-e a vitás hagyatéki ingó átadását csak akkor lehet mellőzni, ha a hitelező, vagy az örökösök körén kívül álló személy okirattal valószínűsíti, hogy az adott ingó nem képezte az örökhagyó tulajdonát. Ebben az esetben figyelmeztetni kell az érdekelteket, hogy a vitás ingóságra vonatkozó igényüket a törvény rendes útján érvényesíthetik.
A pénz és takarékbetétkönyvet ingó dolognak kell tekinteni (BH 1985/266). Ezért ezek a szabályok arra az esetre is vonatkoznak, ha az örökhagyó után takarékbetétkönyv maradt, és az érdekeltek között vita merült fel abban a tekintetben, hogy a benne elhelyezett pénzösszeg a hagyatékhoz tartozik-e.60
Abban az esetben, ha az örökös a hagyatéki hitelező igényét elismeri a hagyatéki tárgyaláson, akkor annak sincs akadálya, hogy a hitelező és az örökös a tárgyaláson egyezséget kössön.
A hagyatéki eljárás során az örökös az örökségét, vagy annak egy részét csakis az örököstársára, illetőleg az eljárásban közvetlenül nem érdekelt örökösre vagy a hagyatéki hitelezőre ruházhatja át.61 Ha a hagyatékra csak egy örökös jelentett be igényt, és másnak nincs öröklési igénye, a közjegyzőnek hagyatéki hitelező jelentkezése esetén is teljes hatállyal kell a hagyatékot átadnia.62
A közjegyző által jóváhagyott egyezségre a bírói egyezség szabályai vonatkoznak, ennél fogva a közjegyző által jóváhagyott egyezség alapján bírósági végrehajtásnak van helye. A közjegyző tehát csak olyan egyezséget hagyhat jóvá, amely megfelel a végrehajthatóság követelményeinek.63
A törvényes örökösök és a hagyatéki hitelező közötti egyezségre a He. 58. §-ának (2) és (3) bekezdése irányadó. Ilyen megállapodás esetében a közjegyző - a bíróság előtt kötött egyezséghez hasonlóan - a jognyilatkozatokat egyezségbe foglalja, és alakszerű végzéssel dönt annak jóváhagyásáról.64 A közjegyző által jóváhagyott ilyen egyezségnek a bírósági egyezséggel azonos hatálya, tehát a hagyatékátadó végzéstől eltérően anyagi jogereje van.65 A szerzés jogcíme ilyenkor nem öröklés lesz, hanem a követelés minőségének megfelelő jogcím.
A végzéseket meghozataluk alkalmával a jelenlevő felekkel kihirdetés útján, a jelen nem lévő felekkel pedig kézbesítés útján kell közölni. A Pp. 219. § (1) bekezdésének megfelelően a tárgyaláson jelen nem lévő érdekelteknek csak azokat a végzéseket kell kézbesíteni, amely új határnap kitűzésére vonatkoznak, vagy amelyek ellen külön fellebbezésnek van helye.
A tárgyaláson hozott valamennyi végzést csak annak a tárgyalásra szabályszerűen meg nem idézett, a tárgyaláson jelen nem volt érdekeltnek kell kézbesíteni, akit a tárgyalásra kötelezően meg kellett volna idézni.66
Ebből következik, hogy annak a hagyatéki hitelezőnek, aki hitelezői igényét bejelentette, és a hagyatéki tárgyalásra idézést nem kapott, valamennyi végzést meg kell küldeni. Természetesen a hagyatékátadó végzést a hitelezőnek is kézbesíteni kell. A határozatot annak meghozatalától számított tizenöt napon belül írásba kell foglalni, és az írásbafoglalást követő tizenöt napon belül kézbesíteni kell.
A hagyatékátadó végzés ellen a hitelező is fellebbezéssel élhet. A fellebbezésre való jogosultságot nem a hagyatékban való érdekeltség alapozza meg, hanem az, hogy a fellebbező a hagyatéki eljárás során hozott végzés valamely rendelkezését magára sérelmesnek tartja. A hagyatéki eljárás során ez okból a hagyatéki hitelezőt is megilleti a fellebbezési jog, és ha erről a jogról nem mondott le, a végzést még abban az esetben sem lehet jogerősnek tekintetni, ha a többi fellebbezésre jogosult erről a jogról lemondott.67 A hagyatéki eljárás során kötött egyezség mint jogügylet az általános szabályok szerint, így a közös téves feltevés alapján is megtámadható.68
Amennyiben a közjegyző tárgyalás kitűzése nélkül adja át a hagyatékot [He. 69. §], az örökös a hagyatékátadó végzés kézbesítése után, de annak jogerőre emelkedése előtt kérheti a hagyatéki tárgyalás kitűzését, ha a hagyatéki hitelezővel egyezséget kíván kötni.
A tárgyalás kitűzése iránti kérelmet a He. 69. §-ának (4) bekezdése értelmében csak az örökös nyújthat be, a hagyatéki hitelező nem. Az ellentét azonban csak látszólagos, mivel - ha az örökös a hagyatéki hitelezői igényét elismeri - az örökösnek lehetősége van a hagyatéki hitelezővel egyezséget kötni. Amennyiben az örökös a hitelező igényét nem ismeri el, hiába kérhetné a hagyatéki hitelező is a tárgyalás kitűzését, csak polgári per útján tudná igényét érvényesíteni, az örököst egyezség megkötésére kötelezni nem lehet.69
Az ipso iure öröklés elvének érvényesülésből következik, hogy az örökös (illetve a dologi hagyományos) nem a hagyatéki eljárással, vagy a azt lezáró hagyatékátadó végzéssel szeri meg örökségét (illetve hagyományát). A hagyatékátadó végzésnek tehát nem konstitutív, öröklési jogot keletkeztető, hanem deklaratív az öröklést közhitelűen tanúsító hatálya van.70 Ebben a fejezetben elsősorban gyakorlati szempontok alapján foglalom össze a hagyatéki hitelezőkkel kapcsolatos közjegyzői feladatokat, teendőket.
Van olyan álláspont, amely szerint hagyatéki eljárás szükségszerű előzménye a hagyaték leltározása.71
A He. egységesen szabályozza a hagyatéki eljárást, amelynek szerves részét képezi a hagyaték leltározása. Véleményem szerint nem a hagyatéki eljárás szükségszerű előzménye a leltározás, hanem a hagyatéki eljárás szerves része, az eljárás alapdokumentuma. Megjegyzem a He. ebben a tekintetben sem konzekvens, hiszen a 31. § (1) bekezdésében arról rendelkezik, hogy a közjegyző "megindítja" a hagyatéki eljárást. Ha ez így van, akkor milyen eljárást folytat a közjegyző, amikor hagyatéki leltárt vesz fel?
A hagyatéki ügyek többsége a hagyatéki leltárelőadóknál kezdődik. Ritka azon eljárások száma, ahol
- a tágabban vett értelemben használatos meghatározás szerinti - a hagyatéki eljárás a közjegyző előtt indul. Mégis fontosnak tartom röviden összefoglalni, hogy a hagyatéki leltár felvételekor az örökhagyó tartozásainak alapos feltérképezése érdekében milyen körülményekre célszerű nyilatkozatot felvenni, okiratok bemutatását kérni. Az örökösként érdekelt személyek figyelmét célszerű felhívni arra, hogy az örökös érdeke is a tényállás felderítése. A hagyaték átadása szempontjából a tényállás lényegileg három részből áll: 1. mi a hagyaték, 2. kik az örökösök, 3. milyen jogcímen és feltételek mellett tarthatnak igényt az örökösök a hagyatékra.72
A hagyatéki leltár felvétele alkalmával az első és második csoportba tartozó adatok, információk felvétele történhet meg, és a hagyatéki eljárást kezdeményező érdekeltek az esetek nagy többségében pontos adatokkal rendelkeznek az örökhagyó vagyona, valamint az örökösként érdekeltek körét illetően.
A hagyatéki hitelezők teljes körének felderítése szempontjából az alábbi kérdések tisztázását tartom fontosnak:
- Ki fizette az örökhagyó eltemettetésének költségeit? Ha az örökösök egyike viselte az eltemettetés költségeit, akkor a többi örökössel szemben hitelező lesz az örökös. Ha az örökösök körén kívül álló személy viselte az eltemettetés költségeit, akkor a költségviselőt célszerű megnyilatkoztatni, hogy a hagyatéki eljárásban kívánja-e hitelezői igényét érvényesíteni. Amennyiben nemleges választ kapunk, akkor a költségviselőnek, mint egyéb érdekeltnek a hagyatékátadó végzés egy példányát meg kell küldeni (PK 262).
- A hagyaték megszerzésével, biztosításával és kezelésével kapcsolatos költségeket ki viselte? Hagyatéki költség - többek között - a végrendeleti végrehajtó díja és költsége, a kirendelt eseti gondnok, ügygondnok, kézbesítési megbízott vagy zárgondnok díja és költsége.73
- Volt-e az örökhagyónak akár magánszemélyekkel, akár pénzügyi intézménnyel fennálló kölcsönszerződése? Ha igen, akkor van-e arra vonatkozó okirat? Erre a kérdésre azért fontos minden részletre kiterjedően nyilatkozatot kérni az érdekeltektől, örökösöktől, mert előfordulhat, hogy az örökhagyó olyan kölcsönszerződést kötött, amelynek biztosítására nem jegyeztek be jelzálogjogot az ingatlannyilvántartásba (ez elsősorban a magánszemélyek közötti kölcsönügyletek, és az úgynevezett fogyasztási hitelek, hitelkártya szerződés alapján folyósított kölcsönök esetében fordulhat elő). Amennyiben az örökhagyónak még le nem járt tartozása van valamely pénzügyi intézmény felé, akkor az örökösök az esetek jelentős részében a banktitok megtartására köteles hitelintézetektől nem kaphatnak még arra nézve sem felvilágosítást, hogy az örökhagyó ügyfele volt-e a hitelintézetnek. (A közjegyző megkeresésére a hitelintézet a hagyatéki eljárás lefolytatásához köteles kiadni a banktitoknak minősülő adatokat.)
- A tulajdoni lap másolatának alapos vizsgálata is fontos; különös tekintettel a szerzés jogcímére, valamint a tulajdoni lap III. részén található bejegyzésekre.
- Amennyiben gépjármű volt az örökhagyó tulajdonában, célszerű tisztázni, hogy azt miből vásárolta meg. Amennyiben kölcsönszerződést kötött az örökhagyó a gépjármű megvásárlása céljából és a kölcsönt még nem fizette vissza, akkor a hitelező nyilatkozatát be kell szerezni arra vonatkozóan, hogy kíván-e az eljárásban hitelezői igényt érvényesíteni.74
- Milyen egyéb igényeket támasztanak a hagyatékkal szemben?75
- Kik az örökösök, illetve vannak-e egyéb személyek, akiknek a hagyatéki vagyonnal kapcsolatban bármilyen igényük van (pl. hagyományos, vagy az örökhagyó tulajdonát képező ingatlanra ráépítő).
- Volt-e az örökhagyónak köztartozása?
A He. 33. §-a szerint a közjegyző köteles a hagyatéki tárgyalást úgy előkészíteni, hogy az egy határnapon befejezhető legyen; evégből a tárgyalás határnapjáig beszerzi az eljáráshoz szükséges adatokat és iratokat.
A He. szerint a tehát a tárgyalás előkészítése érdekében az okiratok, adatok beszerzése a legfontosabb mozzanat. Felhívnám azonban a figyelmet arra, hogy legalább ilyen fontos a már beérkezett okiratok alapos vizsgálata, és a nyilatkozatok megfelelő értelmezése.
A hagyatéki eljárás során hivatalból vizsgálni kell a hagyatékátadás alapjául megjelölt jognyilatkozatok érvényességét.76 Ha az örökhagyó házastárs hátrahagyása mellett hal meg, fokozott körültekintéssel kell eljárni a hagyatéki vagyontárgyak körének meghatározásánál.77
Amennyiben egy nyilatkozat nem egyértelmű célszerű azt pontosítani, akár a tárgyalást megelőzően, akár a tárgyaláson.
Az örökség feltételhez vagy időhöz kötött, megszorítással tett visszautasítása érvénytelen. A visszautasításra irányuló nyilatkozatot azonban annak lényeges tartalma szerint kell elbírálni. A jogban járatlan személyt szükség esetén a nyilatkozatának pontosítására kell felhívni.78
Különös gonddal kell vizsgálni a hagyatéki hitelezők nyilatkozatait. Itt az ismétlések elkerülése miatt elsősorban a II.1. pontban leírtakra utalnék. Sok esetben maguk a hitelezők sem tudják, hogy a hagyatéki eljárásban milyen igényeket érvényesíthetnek.
Tapasztalataim szerint a hitelintézetek gyakorlata is teljesen eltérő a hitelezői igénybejelentés kapcsán. Az egyik legnagyobb hitelintézet állandó - és véleményem szerint helytelen - gyakorlata szerint az örökhagyó halálát követően felmerült költségeket is hitelezői igény keretében kívánják érvényesíteni a hagyatéki eljárásban. Aligha tételezhető fel egy hitelintézetről, hogy ne lenne tisztában az örökhagyó tartozásának fogalmi körével. Ilyen esetekben célszerű az örökösök figyelmét felhívni a bejelentett hitelezői igény részleteire és jogcímére is.
Különösen színes képet kapunk a jogban kevésbé jártas magánszemélyek igénybejelentéseit vizsgálva. Az ilyen igénybejelentések alapjául szolgáló jogviszonyok részletes vizsgálata nélkül a közjegyző nem tudja teljesíteni tájékoztatási kötelezettségét, ezért célszerű az ilyen nyilatkozatok tartalmát a hagyatéki tárgyaláson tisztázni.
Amennyiben az eljárásban ügygondnokot kell kirendelni, akkor a gondnok kirendelése előtt indokolt annak előzetes vizsgálata, hogy az ügygondnokként kirendelt személy és az örökösök között ne álljon fenn érdekellentét. A He. 44. § (1) bekezdése szerint "ügygondnok örököstárs is lehet, ha közte és a képviselt örökös között nincs érdekellentét". Ebből az következi, hogy amennyiben az örököstárs és a képviselt örökös között érdekellentét van, akkor az örököstársat nem lehet ügygondnokként kirendelni. Nyilvánvalóan érdekellentét áll fenn a hitelező örökös és a többi örököstárs között, ezért a hagyatéki hitelezői igényt bejelentő örököstárs nem rendelhető ki ügygondnoknak. Különösen igaz ez annak fényében, hogy az idézett paragrafus (2) bekezdése szerint "az ügygondnok jogköre kiterjed a hagyatéki eljárással kapcsolatos minden nyilatkozatra és cselekményre, ideértve a hagyatéki vagyon átvételét is; készpénzt, értékpapírt és más értéktárgyat nem vehet át, illetőleg átvételéhez a gyámhatóság engedélye szükséges. Az ügygondnok egyezséget nem köthet, jogokról nem mondhat le és kötelezettséget nem vállalhat, kivéve ha ezáltal az általa képviselt felet nyilvánvaló károsodástól óvja meg".
Kérdésként merülhet fel, hogy az ügygondnok költsége hitelezői igényként érvényesíthető-e a hagyatéki eljárásban. A válasz egyértelműen nem, hiszen ha az ügygondnok hitelezői igényt érvényesíthetne az eljárásban, akkor ügygondnok és az örökösök között érdekellentét állna fenn, és az ügygondnok nem járhatna el abban az ügyben, amelyben az ügygondnoki közreműködésre kirendelték. Az ügygondnok költsége a hagyatéki költség. A kirendelt ügygondnok költségeinek megállapítása és viselése felől a közjegyző végzéssel határoz. A költségek megfizetésére azt kell kötelezni, akinek érdekében állott az ügygondnok kirendelése - feltéve, hogy ez az érdekelt a hagyatékban örököl, egyébként a költségek a hagyatékot terhelik.79
A hagyatéki tárgyalással itt részletesen nem kívánok foglalkozni, csupán a II.1. és II.2. pontban már leírtakra utalnék.
A hagyatéki tárgyalás berekesztését követően a közjegyző meghozza az eljárást befejező végzését. A He. 57. § (4) bekezdése szerint a végzéseket meghozataluk alkalmával a jelenlevő felekkel kihirdetés útján, a jelen nem levő felekkel pedig kézbesítés útján kell közölni. A hagyaték átadása - mégpedig mind az ideiglenes átadás, mind a végleges átadás - tárgyában hozott, valamint a költségek viselése felől rendelkező végzés közlése akkor is kézbesítés útján történik, ha a végzést a közjegyző az érdekeltek előtt kihirdette.
A hagyaték átadásán felül végzéssel határoz a közjegyző a hagyatéki eljárás során előterjesztett indítványok és egyéb kérdések tárgyában is.80
A tárgyalás folyamán hozott végzéseket a tárgyalás napján ki kell hirdetni, s a kihirdetést csak a hagyatékátadó végzésre nézve és csak akkor lehet legfeljebb nyolc napra elhalasztani, ha ez az ügy bonyolultsága miatt feltétlenül szükséges.81
A korábban már ismertetett tartalmú PK 262. számú állásfoglalásra, csak kiemelkedő elvi jelentősége miatt szeretném ismételten felhívni a figyelmet: "függetlenül attól, hogy a tárgyalásra kiket kell megidézni (He. 40. §), a hagyatékátadó végzést minden érdekeltnek kézbesíteni kell."
Azokban az esetekben, ahol a szabályszerűen megidézett örökös nem jelent meg a hagyatéki tárgyaláson hagyatékátadó végzés meghozatalát követően előfordulhat, hogy a végzésben örökösként megjelölt személy nem kíván örökölni.
A közjegyző a tárgyaláson meghozott hagyatékátadó végzéséhez annak kihirdetésétől - ha pedig kihirdetve nem volt, annak közlésétől - kezdve kötve van. A hagyatékátadó végzés jogerőre emelkedése előtt előterjesztett beadvány fellebbezésnek minősül.82 A fellebbező örökösnek az az akarat-kijelentése, hogy örökölni nem kíván, olyan új tény, amely a fellebbezési eljárásban is érvényesíthető, és annak figyelembevétele nélkül a hagyaték átadása kérdésében jogerős határozat akkor sem hozható, ha egyébként a szabályszerűen megidézett örökös távolmaradása ellenére a közjegyző hozhatott is hagyatékátadó végzést.83
A közjegyző által hozott végzésekre a polgári perrendtartás általános szabályi vonatkoznak, így a közjegyző az általa hozott végzéseket a Pp. általános rendelkezései szerint javíthatja ki vagy egészítheti ki.84
A kijavítás csak a 224. §-ban felsorolt hibák orvoslására irányulhat. A határozat kijavítása névcsere, hibás névírás, szám- vagy számítási hiba vagy más hasonló elírás esetén alkalmazható. A határozatot az ügy érdemében megváltoztató kijavító végzés törvénysértés. [Pp. 224. § (10) bek.].85
A bíróság saját határozatához, abban a perben amelyben azt hozta, kötve van, mégpedig a határozat kihirdetésétől kezdve, ha pedig a határozat kihirdetve nem volt, annak közlésétől kezdve.86 Kijavítási kérelmet elutasító végzés ellen nincs helye fellebbezésnek.87
Ha a fellebbezésben foglalt kérelem az elsőfokú határozatnak olyan megváltoztatására irányul, amely kijavításnak minősül, úgy szükségtelen a fellebbezésnek nem tekintendő beadványnak a másodfokú bírósághoz való felterjesztése, hanem annak mint kijavítási kérelemnek a tárgyában az elsőfokú bíróságnak kell eljárnia.88
A Pp. 225. § (1) bekezdése szerint az ítélet kiegészítését annak közlésétől számított tizenöt nap alatt bármelyik fél kérheti, ha a bíróság valamely kereseti kérelem vagy ellenkérelem felől, vagy a kereseti kérelem vagy az ellenkérelem valamely része felől akár a fő-, akár a mellékkötelezettség tekintetében nem határozott, avagy a perköltség viselése vagy az ítélet előzetes végrehajthatósága felől, habár annak helye lett volna, nem rendelkezett.
Az idézett § (2) és (3) bekezdése szerint az ítélet kiegészítésére határozott kérelmet kell előterjeszteni, amelyről a bíróság tárgyalás alapján határoz; a feleknek vagy egyiküknek elmaradása a határozathozatalt nem gátolja és a tárgyalás elmulasztása miatt igazolásnak nincs helye. A kérelemben a fél - az ellenfél egyetértő nyilatkozatának csatolása mellett - kérheti, hogy a bíróság a kérelemről tárgyaláson kívül határozzon.
A He. 89. § (1) bekezdése alapján a hagyatéki eljárásban a Pp. szabályait megfelelően kell alkalmazni. Véleményem szerint a kiegészítésre vonatkozó kérelem esetén az eljárást befejező végzés meghozatalát követően újabb tárgyalást nem lehet tartani, hanem a Pp. 225. § (6) bekezdése alapján hivatalból pótolni kell a mulasztást, és kiegészítő végzést kell hozni.
A He. 92. §-a szerint "ha a hagyatéki eljárás befejezése után kerül elő a hagyatékhoz tartozó valamilyen vagyontárgy, póthagyatéki eljárásnak van helye." Kérdés, hogy a passzív vagyon vagyontárgynak tekinthető-e. Amennyiben a passzív vagyon nem vagyontárgy, akkor milyen más megoldások jöhetnek szóba a passzív vagyon jogutódlása körében.
A "vagyontárgy" kifejezés nyelvtani értelmezése egyértelműen arra utal, hogy a póthagyatéki eljárás lefolytatása csak tárgyiasult formában lévő vagyontárgyakra lehetséges. Nem ennyire egyszerű a helyzet abban az esetben, ha az örökhagyót megillető valamilyen jogosultságról van szó, amelyben jogutódlás lehetséges (pl. az örökhagyót megillető jogdíjakra való jogosultság). Könnyen belátható, hogy innen már csak egy lépés az örökhagyót terhelő tartozások póthagyatéki eljárásba vonása: Ha valamely jogosultságra póthagyatéki eljárást lehet lefolytatni, akkor miért ne lehetne kötelezettségre (tartozásra) lefolytatni a póthagyatéki eljárást?
Véleményem szerint az örökhagyót terhelő tartozások öröklése kapcsán egy kiegészítő szempont bevonására is szükség van. Ez a kiegészítő szempont pedig az újabban felbukkant tartozás nagysága. Azokban az esetekben, amikor a hagyatéki tartozások összege jelentősen megnövekszik egy új igénybejelentés miatt, akkor célszerű megvizsgálni, hogy van-e lehetősége a hagyatéki eljárás megismétlésének. Amennyiben a megismételt hagyatéki eljárás feltételei fennállnak, indokolt lehetőséget adni az örökösöknek, a hagyatéki hitelezőknek, és az egyéb érdekelteknek, hogy jogaikat a megismételt eljárásban gyakorolhassák.
A He. 76/A. §-ának (1) bekezdése a hagyatéki eljárás megismétlésére csak akkor ad lehetőséget, ha az örökös olyan tényre hivatkozik, amelyet a hagyatéki eljárásban nem bíráltak el, feltéve, hogy az - elbírálás esetén - az öröklés rendjének vagy az öröklés jogcímének, továbbá ezekhez kapcsolódóan a hagyatékhoz való részesedés arányának megváltozását eredményezhette volna.89
Abban a ritka esetben, ha póthagyatékként felmerülő tartozás felbukkanásakor a hagyatéki eljárás még nem jogerősen zárult le, az örökösnek fellebbezés benyújtásával is van lehetősége az öröklés rendjén változtatni. Utalnék a fentebb már ismertetett eseti döntésre: A fellebbező örökösnek az az akarat-kijelentése, hogy örökölni nem kíván, olyan új tény, amely a fellebbezési eljárásban is érvényesíthető, és annak figyelembevétele nélkül a hagyaték átadása kérdésében jogerős határozat akkor sem hozható, ha egyébként a szabályszerűen megidézett örökös távolmaradása ellenére a közjegyző hozhatott is hagyatékátadó végzést.90 A hagyatéki eljárásban mint, nemperes eljárásban meghozott teljes hatályú hagyatékátadó végzés az abban megjelölt örökösnek e minőségét és örökségének a tárgyát igazolja ugyan, de ennek a döntésnek nincs anyagi jogereje, öröklési jogi vita esetén a bíróság peres eljárásban hozott határozattal eltérő döntést hozhat.
Azokban az esetekben, ahol újabb hagyatéki teher merül fel, és nincs lehetőség sem fellebbezésre, sem az eljárás megismétlésére, ott álláspontom szerint kisebb érdeksérelemmel jár a póthagyatéki eljárás lefolytatása, mint a felek hosszadalmas jogérvényesítésre kényszerítése. A póthagyatéki eljárás lefolytatása, azonban a hitelező igényérvényesítését meg is hosszabbíthatja, hiszen amennyiben az örökös a hitelezői igényt a póthagyatéki eljárásban nem ismeri el, akkor igényét csak peres úton érvényesítheti az örökösökkel szemben.
A hagyatéki eljárást - az Alkotmány 8. § (2) bekezdésének megfelelően - törvényben kellene szabályozni, mivel az örökléshez kapcsolódva alapvető jogokat és kötelezettségeket érint.91 Tudomásom szerint a Magyar Országos Közjegyzői Kamara szakmai bizottságot alakított az új eljárási törvény kidolgozása érdekében. Véleményem szerint az elkészített munkaanyagot a közjegyzői kar szélesebb közönségével is célszerű lenne megismertetni. Természetesen az új eljárási szabályok kialakításának csak akkor van értelme, ha végre eldől, hogy a Polgári Törvénykönyv csak törvényjavaslat marad, vagy arról az Országgyűlés törvényt is alkot.
A hagyatéki eljárás új szabályai között célszerű lenne arra is hangsúlyt fektetni, hogy a hagyatéki eljárásban érdekeltek körét a lehetőségekhez képest konkrétabban határozza meg. Emellett az új szabályozás mondja ki egyértelműen, hogy a hitelezők, és az egyéb érdekeltek részére minden esetben meg kell küldeni azon végzéseket, amelyek ellen a jogszabály külön fellebbezési lehetőséget biztosít.
Az új eljárási szabályok nélkül is lehetőség van a hagyatéki leltárelőadók szervezett felkészítésére. Véleményem szerint akkor lehet igazán hatékony, minden részletre kiterjedő a hagyatéki leltár felvétele, ha a hagyatéki leltárelőadók tisztában vannak a közjegyző előtt folyó hagyatéki eljárás során felmerülő gyakorlati problémákkal, és megfelelő elméleti ismeretekkel rendelkeznek.
Ezen ismeretek elsajátítása a közigazgatás jelenlegi tagolt rendszerében csak akkor lenne elképzelhető, ha központilag szervezett képzés keretében biztosítanák a leltárelőadók felkészítését. Véleményem szerint a Magyar Országos Közjegyzői Kamara oktatási rendszerébe integrálva nagy hatékonysággal lehetne a leltárelőadók képzését biztosítani. Hosszútávon azt is elképzelhetőnek tartom, hogy a hagyatéki eljárás alapjai a közigazgatási szakemberképzés, vezetőképzés részét képezzék.
A He. 17. §-ában meghatározott iratvizsgálati ellenőrzés gyakorlatának mind szélesebb körben történő alkalmazása a jelenlegi jogi keretek között is elősegítheti a hatékonyabb jogalkalmazást. E lehetőség módszeres alkalmazásával a közjegyzőnek lehetősége nyílhat arra, hogy a hagyatéki leltár felvétel körülményeit ellenőrizve a jövőre nézve a hagyatéki leltárelőadók munkáját tanácsaival, észrevételeivel, javaslataival hatékonyabbá, és használhatóbbá tegye.
A Ptk. 681. §-a nem rendelkezik arról, hogy a hitelezők felhívására a hagyatéki eljárás mely szakaszában kerülhet sor, illetve a hagyatéki eljárás befejezését követően kérhetik-e ezt az intézkedést az örökösök a közjegyzőtől. A jogszabály szövege nem következetes, mert "örökösről" tesz említést. A hagyatéki eljárás későbbi szakaszában kiderülhet, hogy a kérelmező nem örökös. Véleményem szerint a Ptk. 681. §-ában szabályozott eljárás célja a hagyatéki eljárás keretében még az eljárást befejező végzés meghozatalát megelőzően érhető el. A jövőbeni szabályozás - akár egy nemperes "novella" - alapjául szolgálhatna a "jogi érdekét valószínűsítő örökösként érdekelt személy" kezdeményezési lehetőségének biztosítása, a költségek azonnali előlegezése mellett. Az eljárási szabályok megalkotásával egy olyan sajátos öröklési jogi intézmény alakítható ki, amely a hagyatéki hitelezők felhívásával egyfajta mentesítést adna az örökösök számára a kielégítési sorrend betartása alól. Ennek érdekében célszerű lenne bevezetni, egy olyan elektronikus alapon, a Magyar Országos Közjegyzői Kamara honlapján működtetett hirdetményezési rendszert, amely napjainkban is működik az okiratok és értékpapírok megsemmisítése során.
A következő javaslatom az, hogy a hagyatéki hitelező a közjegyzőnél kezdeményezhesse biztosítási intézkedések elrendelését a költségek azonnali előlegezése mellett. Egyetértek azzal, hogy a biztosítási intézkedés elsősorban az örökös érdekét szolgáló eljárási cselekmény. A biztosítási intézkedések elrendelése alapjául szolgáló körülmények közül egyetlen egy sem ellentétes a hitelező érdekeivel. Tehát érdekegyezőség van az örökös és a hitelező között. Ezért véleményem szerint nincs értelme a hitelezőt elzárni a biztosítási intézkedések kezdeményezésének joga elől.
A tanulmány célkitűzése az volt, hogy az örökhagyó tartozásaival, és a hagyatéki költségekkel kapcsolatos hagyatéki hitelezői igények érvényesítésének és érvényesülésének kérdéseit vizsgálja a hagyatéki eljárásban. A célkitűzés elérése érdekében a gyakorlat által már feldolgozott hagyatéki tartozások körének bemutatására került sor. Kísérletet tettem továbbá a hagyatéki hitelezők körének számbavételére, és a hagyatéki hitelezőket megillető jogok összefoglalására. A tanulmány befejező részében néhány gyakorlati kérdés felvetésével és a kérdésekre adható válaszokkal érzékeltettem a hagyatéki eljárás során felmerülő hitelező igények rendezésének alternatíváit.
A tanulmány nem titkolt célkitűzése az is, hogy a hagyatéki eljárásban felbukkanó negatív vagyonnal összefüggésben szakmai vitát, eszme- és tapasztalatcserét indukáljon. Valamennyien tapasztalhatjuk, hogy a vagyoni viszonyok egyre összetettebbé, bonyolultabbá válnak. E kusza vagyoni viszonyok között az egységes jogalkalmazás minden jogkövető számára irányt mutat.
A dolgozat utolsó fejezetében néhány konkrét javaslatot tettem a hitelezőket is érintő eljárási kérdések kapcsán. ■
Dr. Adorján Lívia, Dr. Anka Tibor: Öröklési Eljárások (HVG-ORAC Kiadó Budapest, 2002.)
Bókai Judit: A közjegyzői nemperes eljárások. (Polgári nemperes eljárások, Ligatura kiadó, Budapest, 1996., szerk. Dr. Németh János)
COMPLEX CD Jogtár a Ptk.-hoz fűzött kommentár
Gellért György (szerk.): A Polgári Törvénykönyv Magyarázata (Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó, Budapest, 1999.)
Imregh Géza: A közjegyzői eljárás (Kiadó: "Novotni Alapítvány a Magánjog fejlesztéséért", Miskolc, 2003.)
Kecskés László és munkaközössége: Öröklési és családjogi kérdések a magyar nemzetközi magánjogban 82. oldal (Magyar Országos Közjegyzői Kamara, Budapest, 2002.)
Kengyel Miklós: Magyar polgári eljárásjog (Osiris Kiadó, 2001.)
Kőrös András: Bírói szemmel Közjegyző a hagyatéki eljárásban. (Legfelsőbb Bíróság Pfv. II. 21.226/2004.) (Közjegyzők közlönye 2005. év 5. szám)
A Polgári Törvénykönyv Magyarázata V. kötet (Magyar Hivatalos Közlönykiadó)
Pallósi Gizella, Petrik Ferenc, Sőth Lászlóné, Szolcsánszky Vilmos: Az öröklés joga (Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó, Budapest, 1991.)
Szladits Károly (szerk.): Magyar Magánjog hatodik kötet Öröklési jog (Grill Károly könyvkiadóvállalata, Budapest, 1939.)
Vékás Lajos: Öröklési jog (Eötvös József Könyvkiadó, Budapest, 2002.)
1959. évi IV. törvény a Polgári törvénykönyvről;
1952. évi III. törvény a Polgári perrendtartásról;
A közjegyzőkről szóló 1991. évi XLI. törvény;
A hitelintézetekről és a pénzügyi vállalkozásokról szóló 1996. évi CXII. törvény;
6/1958. (VII. 4.) IM rendelet a Hagyatéki eljárásról.
JEGYZETEK
1 Vékás Lajos: Öröklési jog 14. oldal (Eötvös József Könyvkiadó Budapest 2002.)
2 Pallósi Gizella, Petrik Ferenc, Sőth Lászlóné, Szolcsánszky Vilmos: Az öröklés joga 275. oldal (Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó Budapest, 1991.)
3 Legfelsőbb Bíróság PK. 90. sz.
4 Vékás Lajos: Öröklési jog 12. oldal (Eötvös József Könyvkiadó Budapest 2002.)
5 COMPLEX CD Jogtár a Ptk. 677. §-ához fűzött kommentár.
6 Pallósi Gizella, Petrik Ferenc, Sőth Lászlóné, Szolcsánszky Vilmos: Az öröklés joga 275. oldal (Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó Budapest, 1991.)
7 COMPLEX CD Jogtár a Ptk. 677. §-ához fűzött kommentár.
8 A Polgári Törvénykönyv Magyarázata V. kötet 253. oldal (Magyar Hivatalos Közlönykiadó).
19 A Polgári Törvénykönyv Magyarázata 2096. oldal (szerk. Gellért György, Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó Budapest, 1999.)
10 Lásd: BH 2000. 119.
11 Lásd: PK 89.
12 Lásd: BH 1981. 407.
13 Pallósi Gizella, Petrik Ferenc, Sőth Lászlóné, Szolcsánszky Vilmos: Az öröklés joga 296. oldal (Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó Budapest, 1996.)
14 Lásd: BH 1985. 20.
15 COMPLEX CD Jogtár a Ptk. 677. §-ához fűzött kommentár.
16 BH 2000. 119.
17 COMPLEX CD Jogtár a Ptk. 677. §-ához fűzött kommentár.
18 COMPLEX CD Jogtár a Ptk. 323. §-ához fűzött kommentár.
19 COMPLEX CD Jogtár a Ptk. 677. §-ához fűzött kommentár.
20 Például a megbízási szerződés [Ptk. 484. § b) pontja].
21 Szladits Károly (szerk.) Magyar Magánjog hatodik kötet Öröklési jog 511. oldal, (Grill Károly könyvkiadóvállalata Budapest, 1939.).
22 Imregh Géza: A közjegyzői eljárás 172. oldal (Kiadó: "Novotni Alapítvány a Magánjog fejlesztéséért" Miskolc, 2003.)
23 Imregh Géza: A közjegyzői eljárás 171. oldal (Kiadó: "Novotni Alapítvány a Magánjog fejlesztéséért" Miskolc, 2003.)
24 Pallósi Gizella, Petrik Ferenc, Sőth Lászlóné, Szolcsánszky Vilmos: Az öröklés joga 44. oldal (Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó Budapest, 1996.)
25 Vékás Lajos: Öröklési jog 24. oldal (Eötvös József Könyvkiadó Budapest 2002.)
26 Vékás Lajos: Öröklési jog 26. oldal (Eötvös József Könyvkiadó Budapest 2002.)
27 A Polgári Törvénykönyv Magyarázata 2592. oldal (szerk. Gellért György, COMPLEX Kiadó Jogi és Tartalomszolgáltató Kft. Budapest, 2007.)
28 BH 1992. 464.
29 Imregh Géza: A közjegyzői eljárás 172. oldal (Kiadó: "Novotni Alapítvány a Magánjog fejlesztéséért" Miskolc, 2003.)
30 Bókai Judit: A közjegyzői nemperes eljárások 500. old. (Pogári nemperes eljárások Ligatura kiadó Budapest, 1996., szerk.: Dr. Németh János).
31 Kengyel Miklós: Magyar polgári eljárásjog 470. oldal (Osiris Kiadó 2001.)
32 EBH 1999. 26: A közjegyző - hagyatéki eljárással összefüggő - kártérítési felelősségének elbírálása megyei bírósági hatáskörbe tartozik (Megjelent: A Legfelsőbb Bíróság határozatainak hivatalos gyűjteménye 1999/1)
33 Bókai Judit: A közjegyzői nemperes eljárások 510. old. (Polgári nemperes eljárások Ligatura kiadó Budapest, 1996., szerk.: Dr. Németh János)
34 Pallósi Gizella, Petrik Ferenc, Sőth Lászlóné, Szolcsánszky Vilmos: Az öröklés joga 309. oldal (Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó Budapest, 1996.)
35 BH 1981. 407.
36 Imregh Géza: A közjegyzői eljárás 187. oldal (Kiadó: "Novotni Alapítvány a Magánjog fejlesztéséért" Miskolc, 2003.)
37 Imregh Géza: A közjegyzői eljárás 189. oldal (Kiadó: "Novotni Alapítvány a Magánjog fejlesztéséért" Miskolc, 2003.)
38 Imregh Géza: A közjegyzői eljárás 186. oldal (Kiadó: "Novotni Alapítvány a Magánjog fejlesztéséért" Miskolc, 2003.)
39 BH1979. 266.
40 A Polgári Törvénykönyv Magyarázata 2117. old. (szerk. Gellért György, Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó Budapest, 1998.)
41 A Polgári Törvénykönyv Magyarázata 2117. old. (szerk. Gellért György, Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó Budapest, 1998.)
42 COMPLEX CD Jogtár a Ptk. 681. §-ához fűzött kommentár.
43 A Polgári Törvénykönyv Magyarázata 2117. oldal (szerk. Gellért György, Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó Budapest, 1998.)
44 Véleményem szerint a He. 42. §-ában meghatározott eljárási rendben kibocsátott hirdetmény nem alkalmas a jogalkotó által kitűzött cél elérésére, mert nem életszerű, hogy a hagyatéki hitelezők az örökhagyó utolsó belföldi lakóhelye szerint illetékes önkormányzat hirdetőtábláján lévő hirdetményeket figyelemmel kísérnék.
45 BH 2006. 51.
46 Kőrös András: Bírói szemmel Közjegyző a hagyatéki eljárásban. /Legfelsőbb Bíróság Pfv. II. 21.226/2004. / (Közjegyzők közlönye 2005. év 5. szám 18. old.)
47 Pallósi Gizella, Petrik Ferenc, Sőth Lászlóné, Szolcsánszky Vilmos: Az öröklés joga 292. oldal (Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó Budapest, 1991.)
48 Vékás Lajos: Öröklési jog 138. old. (Eötvös József Könyvkiadó Budapest 2002.)
49 BH 1990. 338.
50 BH 2005. 215.
51 Az elmondottakat egy egyszerű példával szemléltetném. A hagyatéki ingatlanvagyont jelzálogjog terheli. A hagyatéki iratok között lévő tulajdoni lap másolatból a jelzálogjog bejegyzése egyértelműen kitűnik. Az örökösként érdekeltek a hagyatéki leltár felvételekor úgy nyilatkoztak, hogy legjobb tudomásuk szerint az örökhagyónak nincs tartozása. Ebből az a következtetés vonható le, hogy az örökhagyó az ingatlant más személy által megkötött szerződést biztosító mellékkötelezettségként kötötte le. Elképzelhető azonban az is, hogy az örökhagyó az örökösként érdekelt személyek tudtán kívül kölcsönszerződést kötött és a zálogjog a kölcsönszerződés biztosítékául szolgál. Ebben az esetben a közjegyzőnek kötelessége megkeresni a jelzálogjog jogosultját a tényállás tisztázása végett. A példát tovább folytatva a zálogjog jogosultja tájékoztatja a közjegyzőt, hogy az örökhagyóval kölcsönszerződést kötött, amelyet még az örökhagyó életében felmondott.
A közjegyző a hagyatéki tárgyalásra idézi az örökösöket és a hagyatéki hitelezőt, akik a tárgyaláson egyezséget kötnek, amelyet a közjegyző jóváhagy [He. 58. § (3) bek., Pp. 148. §]
52 Hpt. 50. § (1) Banktitok minden olyan, az egyes ügyfelekről a pénzügyi intézmény rendelkezésére álló tény, információ, megoldás vagy adat, amely ügyfél személyére, adataira, vagyoni helyzetére, üzleti tevékenységére, gazdálkodására, tulajdonosi, üzleti kapcsolataira, valamint a pénzügyi intézmény által vezetett számlájának egyenlegére, forgalmára, továbbá a pénzügyi intézménynyel kötött szerződéseire vonatkozik.
53 Lásd: Hpt. 50. § (2) bek. b) pontja.
54 Dr. Adorján Lívia, Dr. Anka Tibor: Öröklési Eljárások 35. old. (HVG-ORAC Kiadó Budapest, 2002.)
55 Dr. Adorján Lívia, Dr. Anka Tibor: Öröklési Eljárások 52. old. (HVG-ORAC Kiadó Budapest, 2002.)
56 Pallósi Gizella, Petrik Ferenc, Sőth Lászlóné, Szolcsánszky Vilmos: Az öröklés joga 293. oldal (Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó Budapest, 1991.)
57 Dr. Adorján Lívia, Dr. Anka Tibor: Öröklési Eljárások 135. old. (HVG-ORAC Kiadó Budapest, 2002.)
58 BH 1981. 192.
59 Pallósi Gizella, Petrik Ferenc, Sőth Lászlóné, Szolcsánszky Vilmos: Az öröklés joga 294. old. (Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó Budapest, 1991.)
60 Dr. Adorján Lívia, Dr. Anka Tibor: Öröklési Eljárások 158. old. (HVG-ORAC Kiadó Budapest, 2002.)
61 BH 1978. 166.
62 BH 1975. 79.
63 Dr. Adorján Lívia, Dr. Anka Tibor: Öröklési Eljárások 125. old. (HVG-ORAC Kiadó Budapest, 2002.)
64 BH 1985. 67.
65 Dr. Adorján Lívia, Dr. Anka Tibor: Öröklési Eljárások 126. old. (HVG-ORAC Kiadó Budapest, 2002.)
66 Dr. Adorján Lívia, Dr. Anka Tibor: Öröklési Eljárások 138. old. (HVG-ORAC Kiadó Budapest, 2002.)
67 Pallósi Gizella, Petrik Ferenc, Sőth Lászlóné, Szolcsánszky Vilmos: Az öröklés joga 294. old. (Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó Budapest, 1991.)
68 BH 1999. 66.
69 Pallósi Gizella, Petrik Ferenc, Sőth Lászlóné, Szolcsánszky Vilmos: Az öröklés joga 294. old. (Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó Budapest, 1991.)
70 Kecskés László és munkaközössége: Öröklési és családjogi kérdések a magyar nemzetközi magánjogban 82. old. (Magyar Országos Közjegyzői Kamara Budapest, 2002.)
71 Kecskés László és munkaközössége: Öröklési és családjogi kérdések a magyar nemzetközi magánjogban 82. old. (Magyar Országos Közjegyzői Kamara Budapest, 2002.)
72 Dr. Adorján Lívia, Dr. Anka Tibor: Öröklési Eljárások 107. old. (HVG-ORAC Kiadó Budapest, 2002.)
73 Pallósi Gizella, Petrik Ferenc, Sőth Lászlóné, Szolcsánszky Vilmos: Az öröklés joga 278. old. (Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó Budapest, 1991.)
74 Abban az esetben viszont, ha a gépjármű lízingügylet keretében került az örökhagyó használatába, akkor a gépjármű nem képezi az örökhagyó tulajdonát.
75 Például vállalt-e az örökhagyó életében kezességet, és a kezesi felelőssége érvényesítése érdekében még életében indult-e jogérvényesítés a jogosult részéről.
76 BH 1987. 279.
77 BH 1992. 649. [6/1958. (VII. 4.) IM r. (He.) 50. § (1) bek., 52. § (3) bek. Csjt. 27-28. §-ok].
78 BH 1978. 248.
79 BH 1988. 6.
80 Dr. Adorján Lívia, Dr. Anka Tibor: Öröklési Eljárások 138. old. (HVG-ORAC Kiadó , 2002.)
81 Dr. Adorján Lívia, Dr. Anka Tibor: Öröklési Eljárások 139. old. (HVG-ORAC Kiadó Budapest, 2002.)
82 BH 1983. 452.
83 BH1984. 317.
84 Dr. Adorján Lívia, Dr. Anka Tibor: Öröklési Eljárások 138. oldal (HVG-ORAC Kiadó Budapest, 2002.)
85 BH 1993. 129
86 BH 1994. 597.
87 BH 2006. 89
88 BH 1983. 462.
89 BH 1987. 208.
90 BH 1984. 317.
91 Kengyel Miklós: Magyar polgári eljárásjog 553. old. (Osiris Kiadó 2001.)
Visszaugrás
