A számítógépes jelen, vagy book-entry-n értelmezett tulajdonjog kérdése csak az egyik eleme a kollíziós szabályozásnak. A másik, hogy a dematerializált értékpapír mint jel csak egy számítógépes rendszerben létezik, amely rendszerhez csak meghatározott személyek, az értékpapírszámla-vezetők férnek hozzá, az értékpapír jogosultja nem bír közvetlen hatalommal e számítógépes adat felett, és nem képes, nem tud közvetlenül, kizárólag saját magatartásával a dematerializált értékpapírról rendelkezni. Igaz, hogy ezek az adatkezelők jogilag tekinthetők a jogosult képviseletében eljáró személyeknek, de a jogosult és az értékpapírszámla-vezető közti viszony nem egyszerűsíthető le képviseletre, annak szerződéses tartalma azon messze túlmutat. Ismert olyan felfogás is, amely szerint az értékpapírszámlán megjelenő jóváírás lényegében egy elszámolást mutat csak, a mindenkori számlaegyenleget.
A több szinten - központi értéktárak szintjén, értékpapír-forgalmazók szintjén - megjelenő és különböző jogviszonyokkal egymáshoz kapcsolódó szereplők rendszerére egységes kollíziós megoldást eddig nem sikerült alkotni. A nemzetközi magánjogi tényállás közegében, ha az egyes szereplők eltérő jogi rezsim alá tartoznak, a különböző jogviszonyokból is következik az eltérő kollíziós normák alkalmazásának a kényszere. Az értékpapír kibocsátója és annak végső jogosultja, a befektető közti viszony mellett az értékpapír kibocsátója és a kibocsátást ténylegesen megvalósító értéktár közti jogviszonya mellett, a jogosult és annak értékpapír-számláját vezető intézmény jogviszonya egymástól eltér, melyet még tovább bonyolít ez egyes értékpapírszámla-vezetők közti viszonyok hálózata, és ezen hálózatok egymáshoz való kapcsolódása. Ehhez járul még a dematerializált értékpapírt nyilvántartó központi értéktár és az egyes értékpapírszámlákat vezetők közti kapcsolat, adott esetben, nemzetközi viszonyokban többes áttétellel. Ezeket a kapcsolatokat, önálló viszonyokat egymástól külön kell vizsgálni, és az adott jogviszonyra kell a megfelelő kapcsoló szabályt meghatározni.
Jóllehet felmerült már a közvetítők mellőzése a jogviszony egyszerűsítése céljából, ezt nevezik look-through approach-nak, amely a kollíziós szabály esetében eltekint a közvetítőktől, és közvetlen jogviszonyt tételez fel, egyrészről a kibocsátó vagy az értékpapír-nyilvántartó, másrészről az értékpapír jogosultja közt, de ez a megközelítés sem tudta megoldani a dematerializált értékpapír kollíziós problémáit (Goode, Roy - Kanda, Hideki - Kreuzer, Karl - Bernasconi, Christophe: Explanatory Report on the Hague Convention on the Law Applicable to Certain Rights in Respect of Securities held with an Intermediary. The Hague Conference on Private International Law Permanent Bureau, The Hague, 2017. 38).
Ráadásul az egyes jogrendszerek közt jelentős az eltérés abban a vonatkozásban is, hogy ki a tulajdonosa, jogosultja a dematerializált értékpapírnak, amely adott esetben az értékpapír általa megtestesített vagyont jelöli, és mi a jogi kapcsolat az értékpapír számlavezető és az értékpapír végső jogosultja közt. Az egyik felfogás szerint a dematerializált értékpapíron, pontosabban az azt megtestesítő vagyonon, fennálló tulajdonjog az értékpapírszámla-vezetőé és ehhez kapcsolódnak az értékpapír jogosultjának a jogai, bizonyos esetekben sui generis értékpapír-jogosultsága [James S. Rogers: Conflict of Laws for Transactions in Securities Held Through Intermediaries, 39 Cornell International Law Journal (2006), 298 skk.]. Egy másik jogi felfogás szerint a dematerializált értékpapír közvetlenül a jogosult tulajdonában áll, és a számlavezető csak agent, ennek a jognak a kezelője. Egy harmadik megközelítés szerint a dematerializált értékpapír közös tulajdonban van, a központi értéktárban lévő globális certifikát jogilag a jogosultak közös tulajdonában áll. A negyedik minta a trust model, és a trusthoz kapcsolódik, annak minden előnyével és a nemzetközi kereskedelemben ismert hátrányával, mivel számos ország joga nem is-
- 19/20 -
meri és nem tudja értelmezni a trustot saját jogrendjében. Ötödik szabályozási minta az értékpapír-jogosultnak lényegében szerződéses jogokat ad, a jogosult (befektető) nem szerez tulajdonjogot a dematerializált értékpapír felett, hanem az értékpapírszámla-kezelővel szerződéses jogviszonyban áll (UNIDROIT Legislative Guide on Intermediated Securities. UNIDROIT, Róma, 2017. 39. skk.).
Az eltérő szabályozási felfogások is mutatják azokat az alapvető különbségeket, amelyek a dematerializált értékpapír nemzetközi kereskedelmében a kockázatokat megjelenítik. Egy dematerializált értékpapír esetében, amely akár több számlavezetőn, letéteményesen, vagy csak képviseleti jogot gyakorló közvetítőn keresztül jut el a végső jogosultjának az értékpapírszámlájára, és a köztes szereplők egymástól eltérő országokban, egymástól különböző jogviszonyokban állnak, kérdéses, vajon ebben a láncolatban milyen természetű joggal bír az értékpapírszámla jogosultja a számláján jóváírt digitális jelen. Milyen joggal bír ez a jogosult (befektető), és milyen jogot biztosít számára ez az adatösszegségként meghatározott jel? Milyen jogot képes szerezni az adott demateriális értékpapír eladójától? Ha az eladónak nem volt tulajdonjoga a demateriális értékpapíron, akkor a vevő miként képes tulajdonjogot szerezni?
Az értékpapírszámlán megjelenő jóváírás vagyonjogi minősítése is eltérő államonként, azaz maga a digitális adatösszességnek mint jelnek a jogi értelmezése. Maga az értékpapírszámlán megjelenő jel (adat) mint vagyoni jószág értékkel bír, és annak jogosultja és az értékpapírszámla vezetője közt kötelmi viszonyként értelmezhető. Ezen jel átruházására irányuló ügylet, amely gazdaságilag a jel által megtestesített értékpapír átruházását célozza, amely akként valósul meg, hogy a demateriális értékpapírt megjelenítő jelet törlik az egyik értékpapírszámlán és jóváírják a másik személy értékpapírszámláján, egyes felfogások szerint engedményezésként minősítendő, másik szerint felfogható tradíciónak is. Maga az engedményezési ügylet és annak nemzetközi magánjogi minősítése nem annyira problematikus, sokkal inkább az engedményezés harmadik személyekkel szembeni joghatása, nevezetesen, hogy ez a joghatás mely jog alatt áll. Mely jogot alkalmazzuk a harmadik személy viszonylatában? A kérdés már régóta ismert, erre most nem térünk ki részletesebben, csak a problémát kívántuk megjeleníteni.
Mindezek a problémák régóta ismertek, és a nemzetközi szabályozás szükségességét már legalább két évtizede foglalkoztatják. A hihetetlen gazdasági jelentőségénél fogva számos kezdeményezés indult útjára, hogy egységes és jogbiztonságot adó nemzetközi megoldás szülessen. Az eredmény ennek ellenére önmagáért beszél. Lényegében két nemzetközi egyezményről, és néhány nemzetközi szokásjogi normáról beszélhetünk. Az egyik modern nemzetközi egyezmény a fentebb már említett UNIDROIT keretében elkészült 2009-es "Convention on Substantive Rules for Intermediated Securities", de amint a címe is mutatja, ez az egyezmény anyagi jogi normákat tartalmaz, így a témánk szempontjából csak egyes vonatkozásai miatt bír jelentőséggel.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
