A Magyar Munkajogi Társaság 2017. február 2. napján tartott vitaülésének, az ELTE jogi kara adott otthont. A vitabeszélgetésre okot adó téma a vezető tisztségviselő jogállásával kapcsolatos eltérő jogértelmezési kérdések köré összpontosult. A téma indokoltsága, aktualitása mellett a szervezés színvonalát is mutatja, hogy az eseményen a társaság tagjain kívül, mind munkajogászok, mind polgári jogászok jelentős számban képviseltették magukat.
A kerekasztal beszélgetés moderátori szerepkörét Pál Lajos[3] töltötte be. A vitaindító előadás megtartására Lőrincz Györgyöt[4] kérte fel, a Társaság alelnökét, akinek felszólalása - teljes mértékben elérte célját, hiszen egy szakmai szempontból intenzív és élvezetes diskurzus alakult ki a felkért hozzászólók, és résztvevők között egyaránt.
A vitaülés során több neves szakember fejthette ki véleményét, úgy mint, Kiss György (MTA levelező tagja, egyetemi tanár, Nemzeti Közszolgálati Egyetem dékánja, az MMT elnöke), Csöndes Mónika (egyetemi oktató, kúriai főtanácsadó), Keserű Barna (egyetemi oktató, kúriai főtanácsadó), Bankó Zoltán (egyetemi docens, kúriai főtanácsadó), Cséffán József (regionális kollégium vezető), Nádas György (tanszékvezető), Tercsák Tamás (PhD., ügyvéd). A felkért hozzászólókon kívül a jelenlévők is aktívan bekapcsolódtak a véleménycserébe, kifejtve saját álláspontjukat, így például Kun Attila (tanszékvezető egyetemi docens), Fuglinszky Ádám[5] (egyetemi docens), Fodor T. Gábor (ügyvéd), Jójárt Eszter (kúriai főtanácsadó), valamint Ferencz Jácint (tanszékvezető egyetemi docens, ügyvéd).
Visszakanyarodva a vitaindító felszólalásra, Lőrincz György első körben felvázolta a vezetőkre vonatkozó aktuális jogi szabályozás főbb kereteit, valamint összefoglalta szabályozással kapcsolatosan felmerült jogértelmezési kérdéseket, felfogásokat, álláspontokat. A 2012. évi I. törvény a munka törvénykönyvéről (a továbbiakban: Mt.), valamint a 2013. évi V. törvény a Polgári Törvénykönyvről (a továbbiakban: Ptk.) hatálybalépésével a vezető tisztségviselői jogviszony kérdésköre ismét vitatottá vált. A Gt.[6] szabályai bekerültek az új Ptk.-ba így a vezetőkre vonatkozó szabályozás struktúrája megváltozott. A korábbi kógens szabályozást felváltotta a diszpozitivitás, új alapokra került a szerződésszegéssel okozott károkért való felelősség. Így a megbízási jogviszonyban vagy munkaviszonyban foglalkoztatott vezetők felelőssége a korábbihoz képest átalakult. Az új szabályozással kapcsolatban munkajogászok és polgári jogászok is számos vitás kérdést fogalmaztak meg, melyekre a törvénykönyv hatálybalépése óta, a mai napig nem alakult ki egységes szemléletmód, sem jogértelmezés, ráadásul a törvénykönyv "fiatalsága" okán még a bírói gyakorlat sem hívható segítségül.
Lőrincz György a vezető tisztségviselői jogviszony szabályozásával kapcsolatosan saját meglátása szerint három fontos változást fogalmaz meg, melyek újabb vitagenerátorokként is funkcionálnak.
Elsőként, hogy az Mt. nem tartalmaz a Ptk.-ra utaló szabályt a vezető állású munkavállalók kártérítési felelősségének szabályozása vonatkozásában, hanem inkább a Ptk.-beli szabályozást emeli be a törvénykönyvbe.
Másodikként kiemeli, hogy a Ptk. dogmatikailag új alapokra helyezi a kontraktuális felelősség szabályozási rendszerét, ennélfogva a deliktuális és kontraktuális felelősségi alakzatok teljesen elkülönülnek egymástól, hiszen míg az előbbi egy vétkességi típusú struktúrát állít fel, addig az utóbbi objektív, szigorúbb felelősségi konstrukciót valósít meg. Jelen változás esszenciálisan érinti a vezetőkre vonatkozó szabályozást is. Alapvető jelentőséggel bír a felelősségi alakzat meghatározásánál, hogy milyen jellegű jogviszonyban áll a vezető. Jelen szabályozás szerint a vezető tisztségviselő az ügyvezetési feladatokat elláthatja megbízási jogviszonyban, illetve munkaviszonyban is, és e jogviszony minősége alapján lesz megállapítható, hogy mely törvényi szabályozás fog dominálni a felelősség megállapításának kérdésében. Már csak abból a szempontból sem elhanyagolható ez a felvetés, mert a Ptk. és az Mt. eltérő felelősségi konstrukcióval dolgozik. Az Mt. a vezető esetében a szerződésszegéssel okozott károk megtérítésére felróhatósági alapú deliktuális felelősségi alakzatot[7] rendel alkalmazni, míg az új Ptk. az objektív alapú kontraktuális felelősségi forma szabályaira utal[8], mely a teljes kártérítés elvén nyugszik. Az Mt.-ben megfogalmazott kártérítési kötelezettség enyhébb, majdhogynem kedvezőbb felelősségi konstrukció, így kérdéses, hogy azon jogalkotói cél, miszerint a szerződéses kötelmekből fakadó károkra az új, objektív felelősségi konstrukciót kell alkalmazni megvalósul-e. Ezen igen csak
- 519/520 -
vitatott kérdés, miszerint a Ptk. vagy az Mt. szabályai szerint felel-e a vezető, vagy, melyik törvénykönyvben megfogalmazott felelősségi konstrukció dominál majd jobban, a munkajogászok és polgári jogászok számára sem egyértelműen megválaszolható a mai napig, tekintve, hogy mind a két "oldalnak" saját meglátásaik alapján - egyaránt elfogadható és kellően alátámasztott érvei sorakoznak. Lőrincz György - a teljesség igénye nélkül -, a szakirodalomban e témában felmerülő néhány nézőpontot kiválóan szemléltetett, mind a két jogászi oldalról.
A munkajogászok, mint, Pál Lajos is és az előadó álláspontja[9],[10],[11] az, hogy a munkaviszonyban foglalkozatott vezető, aki vezető állású munkavállaló, a munkáltató vezetője, az Mt. hatálya alá tartozik, így rá nézve az Mt. szabályai irányadóak, kimerítő jelleggel (a Ptk.-ra való utalás hiányában). Sárközy Tamás álláspontja[12] ezzel szemben, hogy ha a jogviszony oldaláról nézzük, a Ptk. lesz a speciális szabály az Mt.-hez képest, így a lex specialis derogat legi generali elv alapján, - a Ptk. elsődlegességét hangsúlyozva -, ez a szabályozás lesz az irányadó a vezetőkre nézve. Barta Judit és Újváriné Antal Edit véleménye szerint[13] indokolatlan a különbségtétel a vezető tisztségviselők között a jogviszony milyensége alapján, hisz maga a Ptk. sem tesz különbséget a vezető tisztségviselő felelősségének szabályozása kapcsán, így az ő álláspontjuk is az, hogy a vezetőkre a jogviszony milyenségére tekintet nélkül a Ptk. szabályai alkalmazandók.
Az előadó harmadik, egyben általa leginkább hangsúlyozott változásként említette, hogy a Ptk. harmadik könyve valamennyi jogi személyre vonatkozóan általános megállapításokat tartalmaz. Ebből következik, hogy az ügyvezetésre, a vezető tisztségviselőkre ebben a könyvben megfogalmazott szabályozás is általános érvényű, így az következésképp valamennyi jogi személyre kiterjed, kibővítve ezzel a vezetők jogintézményét. E szabályozási konstrukció eredményeképp kikerül a vezető, a klasszikusnak mondható társasági jogi keretből. Meglátása szerint, tehát nem csak a gazdasági társaságok ügyvezetési feladatait ellátó személyek minősülnek ezek után vezető tisztségviselőnek, hanem valamennyi jogi személy ügyvezetési feladatait ellátó személy is, például kórházigazgató, iskolaigazgató, megyei törvényszék elnöke stb. Ezen kiterjesztő szabályozás által nem csak a Ptk. és az Mt. vezetőkre vonatkozó szabályait kell alkalmazni, hanem az egyéb jogállási törvényeket is egybevetve.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
