A tanulmány a sport világában megjelenő buborékrendszert taglalja. Annak kialakulásától kezdve a különféle külföldi és hazai nemzetközi versenyeken át egészen a labdarúgó-Európa-bajnokságig és az olimpia előzményéig eljutva. A szabályozások mutatnak hasonlóságokat és természetesen eltéréseket is, mind az időbeli eltolódás és fejlődés okán, mind a sportesemények tekintetében. Ezeket a különféle szervezetek Covid-protokollokban szabályozzák. Ezeket vizsgálom meg, továbbá a tanulmány különféle példákat hoz a sportszabályzatok eltérő szintjein megjelenő járványügyi korlátozásokra.
The study analyses the bubble system in sports from its conception through international races and championships both at home or abroad, until the UEFA European Football Championship and the Olympics. The regulations show similarities and of course differences because of the evolvement and the time difference, and the type of the sporting events. These are regulated by different organisations in COVID-protocols. The author examines these, and provides examples for the pandemic restrictions.
Die Studie analysiert das Blasensystem im Sport von seiner Konzeption über internationale Rennen und Meisterschaften im In- und Ausland bis hin zur UEFA-Fußball-Europameisterschaft und den Olympischen Spielen. Die Reglements weisen Ähnlichkeiten und natürlich Unterschiede aufgrund der Entwicklung und des Zeitunterschieds sowie der Art der Sportveranstaltungen auf. Diese werden von verschiedenen Organisationen in COVID-Protokollen geregelt. Der Autor untersucht diese und liefert Beispiele für die Pandemiebeschränkungen.
A 2020-as év sporteseményekben bővelkedőnek ígérkezett, ezt aztán a világjárvány teljes mértékben megzavarta. A sportolóknak, valamint a sportesemények szervezőinek is egy teljesen új helyzettel és szituációval kellett szembenézniük. 2020 első hónapjaitól kezdve az egész világon bajnokságok szakadtak félbe vagy szüneteltek hosszabb ideig. A kezdeti időszakban a teljes sportélet leállt, sokaknak az edzése sem volt biztosított, ami egy olimpiai évben igencsak problémásnak tűnt. Az olimpia és egyéb fontosabb versenyek elhalasztását követően volt egy szusszanásnyi ideje a sportéletnek, hogy kitalálják, mégis milyen módon bonyolíthatóak le a különféle versenyek, ha ez a váratlanul bekövetkezett különleges helyzet mégsem tűnik el olyan gyorsan, mint ahogyan jött.
A sportvilágnak hamar kellett olyan szabályokat bevezetni, amelyekre korábban nem volt szükség, továbbá ezeknek a szabályoknak sokszor igazodniuk is kellett az eltérő és sokféle nemzeti szabályokhoz egyaránt.
E megoldások egyike a buborékok rendszere. E szerint egy sportesemény különböző résztvevői (nézők, média, játékosok) egymástól a lehető legjobban elkülönítve vesznek részt az eseményeken, hogy ezzel is csökkentsék a kontaktusok vagy a fertőzések számát. Az elkülönítés alapja lehet teszt, vagy akár oltás, immunitásigazolás is. A szigorú tesztelések, maszkviselés és fizikai elzárás mellett megalkottak eltérő, sporteseményről sporteseményre változó, továbbá az adott sportághoz is igazodó szabályokat. A részletek kifejtése előtt azonban vizsgáljuk meg, hogy a sport effajta szabályozása milyen szinteken valósul meg, milyen szinten érvényesül továbbra is a sport önszabályozása.
A sportszabályok tekintetében először Sárközy Tamás és Szabó Béla professzorok normafelfogását vizsgáljuk meg.
A sport szabályozása eredetileg civil, önmagát szervező volt. A sporttal foglalkozó önszerveződő egyesületek megjelenésével elkezdődött a sportolás és a tagság tevékenységének szabályozása, annak feltételeinek biztosítása. A kezdeti sportegyesületek adott sportágra koncentráltak (például labdarúgás, torna), a több sportágat tömörítő egyesületek később alakultak ki. A sportegyesületek a tagságtól független jogi személyek voltak, akárcsak a sportegyesületeket tömörítő sportági szövetségek is. Mind a sportegyesületek, mind a sportági szövetségek a polgári jog szabályozása alá tartoztak.[1]
E kezdeti lépésekből fakad, hogy a sportnak mindig is része volt az autonóm önszabályozás. Szabályozásukat önnön maguk hozták létre. A sport önmaga által alkotott sportszabályozását lex sportivának nevezzük. Az alapszabályok, továbbá a szervezeti és működési szabályok mellett a sportszövetségek megalkották a sportra vonatkozó egységes sportszabályokat, amelyeket tovább lehet bontani játékszabályokra és versenyszabályokra. A játékszabályok az adott sportágra vonatkozó általános technikai előírásokat tartalmazzák (például
- 6/10 -
a játéktérrel, a játékosok számával, a sporteszközökkel és a sportolók öltözetével kapcsolatos szabályokat). A játékszabályok azok, amelyek elfogadásában, illetve alkalmazásában a sportszervezetek teljes önállóságot élveznek.[2]
A versenyszabályok az adott sportág versenyének lebonyolításával, szervezésével és rendezésével kapcsolatos szabályokat jelentik (például infrastrukturális követelmények, a nézők elhelyezésének szabályai, a bajnokság lebonyolításának szabályai). A versenyszabályok a "játéktéren kívül" érvényesülnek, csak közvetetten érintik a sporttevékenységet, és nem kapcsolódnak speciálisan az adott sportághoz.[3] Fontosnak tartom kiemelni, hogy ideérthetőek a sportolók nevezési és kizárási szabályai, aminek szintén lesz járványügyi relevanciája. A sportszabályok e területén érezhető az állami és közösségi jog hatása is, ami érzékenyen érinti a sport autonómiájának alapelvét.[4]
Az önszerveződő sport zárt rendszerét egyre több kritika éri. Az elmúlt másfél év megmutatta, hogy a járványhelyzet a szabályozások eltérő szintjein jelenik meg (például nemcsak versenyszabályi, hanem akár játékszabályi szinten is - jégkorong esetén javasolt és megoldott a maszkviselés játék közben is[5]), és eltérő befolyásuk lehet az állami, vagy akár a nemzetközi szervezeteknek is. Az állami behatás mellett nem szabad megfeledkeznünk az üzleti élet által gyakorolt nyomásról sem, ami egyértelműen érezhető volt a labdarúgó-Európa-bajnokságnál (lásd nyílt kapus, nézős mérkőzések).
A sport már nem pusztán civil, azaz nem csak a magánérdekek világa, többé már nemcsak az emberek mozgásigényéből származó önmegvalósítás eszköze, hanem pontosan a nemzetközi sportesemények és ezek lebonyolítása kapcsán átkerült a közérdek szférájába, közfeladattá is vált a sport szervezése közpénzek felhasználása által.[6] Továbbra is fontosnak tartom kiemelni, hogy az államnak csak kiegészítő és segítő szerepe lehet, mivel a sport továbbra is a civil szféra része, amiben elsődleges az önszerveződés és önszabályozás.[7] Ahogyan a sportjogi tankönyv is fogalmaz, "a sport szabályozásának lényege változatlanul a sportolók, sportegyesületi tagok, sportvállalkozás-tulajdonosok, sportszövetségi tagok jogügyleti akarata, tehát az állami jogi szabályozás csak kiegészítő jellegű lehet" a szubszidiaritás elve szerint.[8]
A Testnevelési Egyetemen folyó sportmenedzsmentképzés kapcsán a szabályzatok egy eltérő terminus technicusával találkozhatunk, e szerint beszélhetünk a sportági szabályokról, a versenyszabályokról, továbbá kiegészítik azt egy harmadik kategóriával, ami nem más, mint a versenykiírás. A versenykiírás egy adott versenyre vonatkozó szabályzat, ami nem lehet ellentétes a versenyszabályzattal vagy a sportági szabályokkal. A versenykiírások alkalmasak arra leginkább, hogy a legalacsonyabb szinten, de a leggyorsabban reagálva szabályozzanak, a versenyszervezés legfontosabb dokumentuma ez.[9] A változó járványügyi szabályozások mellett a versenykiírások tekinthetőek olyan csatornának, ami a leghatékonyabban eljut a versenyzőkhöz és a sportesemény egyéb résztvevőihez. A versenykiírások célja az egyértelmű és érthető informálás, a védőfelszerelések előírása itt a legcélravezetőbb.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
